Az Ujság, 1906. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1906-01-02 / 1. szám

Kedd, január 2. AZ ÚJSÁG szerződéseket még márczius elseje előtt tárgyalja. Ha ez meg nem történik, vagy kereskedelmi viszonyainkban állanak elő a legnagyobb bonyo­dalmak s az ország közgazdasága károsodik, vagy pedig, ha a kormány a kereskedelmi szer­ződéseket az országgyűlés jóváhagyása nélkül kötné meg, alkotmányos törvényeinken történnék újabb sérelem. A törvényhatóságok nem ismerik el törvé­nyesnek a kormány által kinevezett főispánokat, nem engedelmeskednek a kormány rendeleteinek. Egy régi törvényünk helytelen magyarázata alap­ján megtagadják az önkéntesen befizetett adóknak a kincstárba szállítását s ezzel megszegik egy 1867 óta hozott törvény világos rendelkezéseit. Ezek az állapotok megingatják az alkotmány sérthetetlenségébe vetett hitet, megrendítik az állami jogrendet s a törvények tiszteletét; azt a komoly veszélyt idézik elő, hogy a meggyöngült állam ellenségei elérkezettnek látják az időt arra, hogy intézményei ellen törjenek ; lehetővé teszik, hogy az állami hitel valamely előre nem látható esemény folytán súlyos csorbát szenved. Az ország érdeke első­sorban a mostani sze­rencsétlen helyzet orvoslása, a mostani kormány­nak távozása s olyan kormány alakítása, mely képes a képviselőház közreműködésével az ország ügyeit törvényesen intézni. Ezt a megoldást, mely helyreállítja a tör­vényes jogrendet, tért nyit a hasznos állami és egyéni munkának, meggyőződésem szerint az or­szágnak milliói óhajtják. A megoldás ő­felségének és a képviselőház többségének kezeiben van. (Igaz! Úgy van!) Hó­dolattal kérjük a királyt és hivatkozunk az ország­gyűlés többségének hazafiságára, hogy ezt lehetővé tegyék. (Élénk éljenzés.) Midőn azzal a hő­­hajtással zárom szavaimat, hogy a mostani válságos helyzetet mielőbb tör­vényes rend váltsa fel, tudom, hogy neked nem kívánhatok jobbat és kedvesebbet, mint azt, hogy hazánk sorsának ezen szerencsés fordulatát szel­lemi és testi épségben mielőbb elérjed. (Hosszan­­tartó lelkes éljenzés.) Erre Podmaniczky Frigyes báró pártelnök a következő beszéddel mondott köszönetet : Kegyelmes uram, tisztelt barátaim ! Tisztelt és szeretett elvtársaink ! Először is kedves köte­lességet teljesítek, midőn azokat a jókivánalmakat, melyeket az újév alkalmából kifejeztél, szívből eredőleg megköszönöm. (Éljenzés.) Másodszor a legnagyobb örömmel teljesíteni fogom azt a meg­bízatást, hogy a párt nevében pártvezérünknek (Élénk éljen­zés.) az újév alkalmából minden jókat kívánjak. A mi kedves és tisztelt barátunknak fényes beszédét illeti, ezt nem lehet eléggé megbecsül­nöm, mert remény­em, bizton remény­em, hogy e világos szavakat nem fogják tudni félreérteni, a­mint eddig félremagyaráztak mindent, a­mi tőlünk eredt, a­mi nálunk történt, a­mi nálunk mon­datott. 1843 óta működöm a közpályán (Élénk él­jenzés) ; akkor neveztek ki pestmegyei Írnoknak Pestmegye egyik követéhez, Ráday Gedeon grófhoz. Azóta mindenben részt vettem a közéletben, a miben erőm és tehetségem közreműködnöm meg­engedte, de soha ennyire szomorú állapotokat, mint a mostaniak, nem tapasztaltam. Pedig voltak pillanatok, a­mikor kérdéses volt, hogy Magyar­­ország legyen-e vagy nem. De az akkori ferde viszonyokat kívülről jövő megtámadtatás idézte elő, míg a mostaniakat belső támadások okozzák. (Igaz! Úgy van !) És ez a legszomorúbb, ez hajtja az embert csakugyan a kétségbeesés felé. De mivel annyi év óta azt tapasztaltam, hogy a legszomorúbb viszonyok között sem szabad kétségbeesni, a legszomorúbb viszonyokból is ki tud ez a szegény nemzet bonyolódni, meg tudja találni az egészséges kibontakozást, ez élteti bennem még a reményt és így ma, is, midőn a válság tizenkettedik óráját éljük, lehetetlen, hogy ne nyilvánítsam azon hitemet, hogy a béke angyala csillogtatni fogja szárnyait. Meg vagyok győződve, hogy azon többségben, a­melynek kezében van az ország sorsa, fel fog támadni a lelkiismeret, meg fog nyilatkozni a hazaszeretet és diadalmas­kodni, fog az alkotmány érdekeit semmiképpen sem szolgáló nézeteltérések fölött, a­melyek ma meggátolják azt, hogy a béke és a munkásság szelleme szállja meg jövőre ezt az országgyűlést. (Éljenzés.) Teljes szívből viszonzom az újév alkal­mából nyilvánított jó kívánságaitokat, friss egész­séget és kitartást kívánva nektek és a szabadelvű­­párt kebelében összetartást. (Élénk éljenzés.) (A függetlenségi párt.) Kossuth Ferencznél több küldöttség tisz­telgett az újév alkalmából, egymásután gra­tulálták a függetlenségi pártvezért a kerületi függetlenségi körök, asztaltársaságok és más egyesületek. Délben tisztelgett nála az ország­gyűlési függetlenségi párt, a­melynek élén Ságity Gyula üdvözölte, meleg szavakban em­lékezve meg Kossuth fáradozásairól és sajná­lattal konstatálva, hogy az elmúlt esztendő háborúval telt el a­nélkül, hogy békét hozott volna. Kossuth így felelt: Szívemből köszönöm j­ókivánataitokat és kívá­nok nektek is : boldogságot az egyéneknek, győzel­met a küzdőknek és lelki nyugalmat a hazafiak­nak­. Abból a reám nézve nagyon hízelgő elisme­résből, a­melyre Sághy kedves barátom engem méltatott, köteles szerénységem megmutatja ne­kem azt, hogy milyen rész tudható be a baráti jóindulatnak. Én részemről megelégszem azzal, hogyha ti bennem a haza hű szolgáját ismeritek fel. (Éljenzés.) És mint olyan embert, a ki hosszú hontalanság alatt megtartotta hazafiságát s haza hozta magyar szivét és magyar lelkét. Helyesen mondja Sághy­t, barátom, hogy az imént elmúlt év küzdelemmel végződött. De ez a küzdelem nem volt meddő, meghozta hatásait. Igaz, nem érte el azt a czélt, a­melyért küzdöttünk, de el­értük azt, hogy a közszellem felébredt, az önérzet, az öntudat, az akaraterő visszatért a nemzet lelkébe és bebizonyult, hogy ellenfeleinknek csa­pása alatt mint a vas erősödik meg a magyar jel­lem és azok a pártok, a­melyek különféle utakon jártak és egymás ellen küzdöttek, egyesültek mind a haza és az alkotmányosság védelmében. (Úgy van ! Úgy van !) A válság, mely az egész év folya­mán fennállott, sok anyagi kárt okozott. De ez nem érintette az ország átlagos közgazdasági álla­potát. (Úgy van ! Úgy van !) Az alkotmánysértések és törvénytiprások hosszú lánc­olata folyvást nö­velte azoknak a számát, a­kik meggyőződtek arról, hogy a nemzet ügyét, a függetlenségi és negyven­­nyolc­as alapon lehet legjobban és legbiztosabban ellátni. Úgy, hogy közeledik már az az idő, midőn az egész nemzet a függetlenségi zászló alatt lesz, és erről vegyen tudomást a király. Tudomást t­ehe­tett volna a király arról is, hogy a függetlenségi párt, fentartva bár teljes mérvben elveinek és programmjának minden egyes részét, hajlandó volt a szövetséges pártokkal együtt egy kormányala­kításba belemenni a feliratban lefektetett kor­mányzási programm alapján, úgy hogy több évig nem lettek volna közjogi harcrok ebben az ország­ban és az uralkodó megszerezhette volna magának élete végén azt a békét, a­mely becses az ember­nek, de becses a királyoknak is. E helyett a korona megmaradt a non possum merev álláspontján és az alkotmányosság alapelve foldulatott, mert a képviselőháznak többsége oly programm alap­ján, mely teljesen beleütközik a létező alkot­mányba, nem vállalhatott kormányt, sőt ellen­kezőleg egy alkotmány- és törvényellenes kormány vezeti törvénysértésekkel és erőszakoskodással az ország ügyeit, az ország pedig az egész évben extra legem állapotban volt. A nemzet alkotmányos fegyvere az adó­­megtagadás és az újonezmegtagadás. Mind a kettőhöz törvényes joga van. Sőt az alkotmányos­ság alapelve ezekre utalja egyenesen a nemzetet, ha a kormányában nem bízik. A nemzet élt al­kotmányos jogival, minthogy a végrehajtó hata­lom nem vonta le ebből az alkotmányos követ­keztetést, tehát törvényes jogával, ezen fegy­verekkel továbbra is élt. E fegyverek hatásosak, mert lassanként meg van fosztva a kormány a kormányzás anyagi eszközeitől és lassanként elsorvasztatik azon hadsereg, a­melyet a korona nem törekedett nemzetivé is tenni. Mindkettőből a nemzetre is háramlik kár. Ezt jól tudjuk, de ez a kár elválaszthatlan lévén a nemzet egyetlen törvényes fegyverének használatától, a nemzet a ráháramlott kárt, mint a maga részét, kész elviselni abban a tudatban, hogy minden küz­delem kárral és áldozattal jár. A­mi a hadsereget illeti, erre nézve tudja a nemzet, — és hasznosnak találom konstatálni azt, hogy tudja — hogy az összes hadsereg 48 százalékának összes újonczmennyiségéből egy egész harmadrész hiányzik és a törvény félremagyará­zásával behívott póttartalékosok nem pótolják a hiányt, mert ezeknek nagy része szükségben levő családot hagyott otthon, a­mely családnak kenyérkeresői voltak. Elképzelhető, hogy milyen kedélyállapotban szolgálnak most a hadseregben. E ténynek közvetlen következése nem lévén, az hogy a hadsereg nem képes ily züllésnek indult állapotában megvédelmezni az országot, azért nem, mert az országot, hála isten, semmi kül­­háború és semmi veszély nem fenyegeti, en ezek folytán ezen ténynek közvetlen következménye a nagyhatalmi állás megrendülése, a­melynek föntartása sokkal inkább dinasztikus, mint nem­zeti érdek. A póttartalékosok családjáról, a­mennyiben lehet, gondoskodni fog a nemzet, ha szóhoz juthat az országgyűlésen. Addig pedig ítélje meg a hadügyi kormány, hogy milyen harczképességű a hadsereg, a­melynek egy har­madrésze elkeseredéssel szolgál. A nemzet küzdelmét a képviselőház terméből a törvényhatóságok terére vitte át a törvénytipró kormány. E küzdelemben eddig ismeretlen nem­zeti hősöknek egész sorozatára talált rá az ország (Felkiáltások: Éljenek !), a­kiket a dicsőséggel tel­jesített honfikötelességnek dicsfénye környez. A nemzet habért nyújt azon nemzeti hősöknek, a­kik egész exisztencziájukat vetik oda a latba, azért, hogy hűségesen megtarthassák esküjüket és meg­védelmezhessék a magyar törvénykönyvet. És midőn majd a nemzet igaz ügye diadalmaskodni fog, le fogja irántuk róni anyagilag és erkölcsileg kötelességét. (Lelkes éljenzés.) És vájjon mit fog hozni a beköszöntő év ? Én egyelőre nem látok mást, mint a küzdelem folytatását. (Éljenzés és taps.) Ha az uralkodó kívánja a kibontakozást, ezt megtalálhatja, úgy hogy a helyreállítandó béke ne legyen a nemzet vágyainak letörése. A tisztességes békére a nemzet mindig kész. Az alkotmányos megegyezésnek és annak, hogy a nemzet álláspontja s a korona álláspontja egyformán tekintetbe vétessenek, a nemzet nem fog soha útjában állani. Azok, a­kiket a nemzet bizalma a nemzet élére állított, mindig készek a nemzet akaratának megtagadása nélkül keresni a megegyezést a korona álláspontjával. Most is folynak kísérletek ez irányban, de bár a király jóindulatának hírét halljuk, a kiegyezésre alkalmas alap eddig nem­ találtatott mert azok által, a­kik azt keresik. Az összeütközés a törvényhozás két tényezője közt van, a megoldás tehát nem lehet olyan, hogy a népképviseleti tényezőknek a fejedelem abszolút akarata előtt való letörését fejezze ki. (Általános helyeslés.) E szavaim vilá­gosan jelzik, hogy meggyőződésem szerint még bizonytalan a jövő. Bár a törvénytipró kormány gyors eltávolítása szerintem elsőrendű nemzeti érdek. A küzdelemben, mely tovább folyik, a szövetkezeti pártok tartsanak össze. A czél közös, bár a benne küzdő pártok elvi útjai eltérők, mi, a függetlenségi párt, megállunk sziklaszilárdan ismert elveink mellett és bízva bízunk abban, hogy elveink megvalósulására el fog jönni az idő, mert elhozza­ azt a történelem kérlelhetetlen logi­kája. Az isten áldása legyen rajtatok, a hazán és hozza meg az isteni gondviselés pékünk a béke áldásait, mert a küzdelem nem c­él, a küzdelem­nek oka csak az, hogy egy tisztességes és becsü­letes békéhez juthasson a nemzet. A beszédet zajos éljenzéssel fogadták. (Az alkotmány párt.) Semsey Boldizsár üdvözölte a pártkörben a párttagok élén Darányi Ignácz pártelnököt, ezután együttesen átvonultak Andrássy Gyula gróf budai lakására, a­hol Andrássy grófot mint pártvezért Issekusz Győző köszöntötte,­ vázolva az egymásra utalt politikai tényezők áldatlan küzdelmét s tolmácsolva a pártnak vezére iránt való bizodalmát. Andrássy Gyula gróf igy felelt: Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy meg­köszönjem azt a baráti érzést, a mely ide hozott benneteket, azokat a szép szavakat, a­melyeket az imént hallottam s azt a bizalmat, a­melyet irán­tam kifejeztetek. Köszönöm mindezt, még­pedig nemcsak azért, mert jól esik szívemnek és mert hizelgő rám nézve, hanem azért is, mert csak kölcsönös bizalommal, elszánt és erős együtt­működéssel, csak vállvetett, megfeszített mun­kával leszünk képesek hazánknak hasznára lenni. Szomorú évforduló ez a mai. Szomorú, rossz volt az év, a­mely elmúlt, szomorú és rossz a királyra, szomorú és rossz a nemzetre nézve. Milyen lesz a jövő ? Jobb-e, vagy még rosszabb, ki tudná meg­mondani ? A sors könyve zárva van előttünk. Csupán egy megnyugtató tünetet látok s ez az, hogy a nemzet a súlyos körülmények között is megállotta helyét, hogy higgadt, mérsékelt, de ugyanakkor határozott tudott lenni. Az érdem oroszlánrésze ebben az eredményben azoké a derék tisztviselőké, a­kik koczkára tettek mindenü­ .

Next