Az Ujság, 1906. július (4. évfolyam, 193-208. szám)

1906-07-16 / 193. szám

Budapest, 1906. IV. évfolyam. 193. szám. Hétfő, julius 16.­­ Előfizetési v­árak .­v­s : K kiséjles kormánypárt. — Uj választások. — Egy teljesen beavatottnak mondható fő­rangú politikustól kaptuk a következő érdekes sorokat: A kormány sorsa meg van pecsételve. Polónyi Géza igazságügyminiszter hozta létre azzal, hogy a béketárgyalások során Bánffy bárónak a kormányelnökségre való kombiná­­czióba vételét leszorítva, Wekerle Sándor ne­vét erőltette előtérbe. És Polónyi Géza személye teszi lehetetlenné a kabinet együtt­­maradását azzal, hogy viselt dolgai révén a kabinetből való kilépésre kényszeríti Andrássy Gyula grófot, Zichy Aladár grófot s még talán az ügyvédi ténykedések iránt nem mindig skrupu­­lózus Darányi Ignáczot is. Hadik államtitkár öccse lemondott egy gyárigazgatósági tagságról, mert önök kiírták a tényállást és Hadik János gróf államtitkár, valamint Andrássy Gyula gróf miniszter röstelték a dolgot. Pedig ez az igazgatósági tagság csak szépséghiba volt az intaktságon. Polónyi Géza igazságügyminisz­ter kivándorlási ténykedéseit azonban a leg­­tárgyilagosabb kritika sem minősítheti egyéb­nek, mint a felelős állásokon méltán meg­követelt érintetlenség súlyos sérelmének. Mert hiszen faktum az, hogy Polónyi vezéragense volt — úgy látszik még csak a legutóbbi hetekben is — egy kivándorlási vállalatnak. Mit gondolnak? Andrássy Gyula gróf, Hadik János gróf és Zichy Aladár gróf megmaradnak vele egy kabinetben? Meg­maradnak akkor, mikor ahhoz a szerepléshez még korrektség szempontjából is szó fér ? Pedig Polónyi Gézának köztudomás szerint egyéb afférjei is voltak hosszú ügyvédi pálya­futása alatt. Olyan ügyei, a­melyek miatt nemcsak a kaszinó-morál, de a demokrata felfogás is pálczát tört felette. Nos hát nem is marad Andrássy Gyula gróf a kabi­netben, sőt Zichy Aladár gróf se. Ezzel azután elérkezik Wekerle Sándor oda, a­hon­nan tulajdonképpen indulnia kellett volna: egységes párt fog állani mögötte, a magát ma még mindig függetlenséginek mondó kor­mánypárt. Nem puszta kombináczió ez, a­mely talán a legutóbbi napok eseményeiben találhatja egyetlen alapját. Andrássy Gyula gróf már régebb idő óta kedvetlenül nézi a kormány működését és a kormányelnököt minden más frakc­iótól légmentesen elzáró »függetlenségi« párt többé-kevésbé jól palás­tolt törekvéseit. Azok az apró észrevételek is, a­melyek leginkább a kormány lapjai­ban merültek fel, hogy a koalíc­ióban a néppárt akar dirigálni, csak egy halvány sugarat vetnek arra a kulisszák mögött való mérkőzésre, a­melyet a hatvanhetesek foly­tatnak a függetlenségi táborral. Wekerle Sán­dor kormányelnök maga is tudja, hogy Andrássy Gyula gróf és Zichy Aladár gróf egyetlen pillanatig se ragaszkodnék már a miniszteri tárczához s éppen ezért már tapo­­gatódzás is történt részéről, hogy a hatvan­hetes pártokkal szemben nem volna-e lehetsé­ges őszre az országgyűlés feloszlatása és új választás révén egységes többséget nyernie, ha mindjárt függetlenségi c­égér alatt is. Ez esetben ő maga is belépne a többség soraiba, a­mely azután egy szerencsés czímváltoztatás révén végleg megszabadulna a függetlenségi Programm ballasztjaitól.­ ­ Selk­ifalmasalsli mozdony írta Konkoly-Thege Miklós dr. Most, mikor a napilapok mind tele voltak a borzasztó katasztrófával, mely a salisburyi állomáson játszódott le, a­hol 47 utas kö­zül 24 ott a helyszínen lelte a halálát, s 19 megsebesült, valóban érdemes rámutatni arra az örvendetes tényre, hogy hála a Máv. kiváló képzettségű s elővigyázó személyzeté­nek, súlyosabb balesetek a Máv. naplójában nincsenek följegyezve, a­mi kétségkívül csakis a személyzet iskolázottságának, fegyelmezett­ségének és lelkiismeretségének tudandó be. Hogy azonban ily kitűnő személyzet fel­adatának tényleg meg is felelhessen, szük­séges, hogy a közlekedési eszközök is meg­feleljenek a modern igényeknek. A nagy­­közönség például igen hamar kész a panasz­­szal, hogy miért nem akasztanak a vonathoz több kocsit ? Persze könnyű ilyesmit kí­vánni, de hogy azt a több kocsit továbbítani is kell, arra nem igen sokan gondolnak s ha egy tehervonathoz hasonló gyorsvonat azután egy jó csomó perccel késik, vájjon ki fog legjobban duzzogni, várjon nem maga az utazó közönség ? Pedig hát a szegény moz­dony hogy vigye, ha nem bírja ? Ezért törekszik ma minden állam a leg­hatalmasabb mozdonyok beszerzésére, még »Old England« is, s a­melyik ezt még nem érte el, úgy tesz, mint a németek, hogy állan­dóan két mozdonynyal utaznak. Már pedig inkább késsék a vonat, bármily sietős is az utam, mintsem hogy futárvonaton két moz­­donynyal utazzak, mert az a lehető leg­bizonytalanabb utazás. A mi Máv.-unk veze­tősége óvakodik is ettől, a­mennyire lehet s csakis a legelkerülhetetlenebb körülmények mellett él ezzel a kisegítő eszközzel. Múltkor írott czikkemben megemlékez­tem az In. mozdonyról, mely hivatva van a megterhelés folytán való késés baján se­gíteni. Azóta az egyik mozdony a milánói kiállításon büszkén hirdeti a Máv­ gépgyárá­nak dicsőségét s a másik kettő is elhagyta már a műhelyét s folynak vele a kísérletek, úgy hogy a legközelebbi napokban már ez a két remekmű is át lesz adva a forgalomnak. Ezek pedig oly típust fognak képviselni, a­mely 10—15 évre meg fog felelni a forgalom szükségleteinek és igényeinek. Az egyik mozdonynyal megejtették a terhelési és mütanrendőri próbát s a mü­­tanrendőrinél (futópróba) elérték vele a bá­mulatos 141 kilométer sebességet, de azért ennél sokkal több az, midőn a terhelési pró­bánál 350 tonna terhelésnél (10 nagy Pull­­mann-kocsi) elérték Köbölkút és Párkány- Nána között a 108 kilométer sebességet. 1906. évi július 11-én alkalmam volt a 803. számú mozdony terhelési próbájánál jelen lenni, s meggyőződtem arról, hogy tényleg ennél hatalmasabb gyorsvon­ati mozdony ma alig van Európában, mely nagy sebesség mellett képes volna azt az óriási terhelést legyőzni és tovább vontatni. A kísérletezést Papp János főfelügyelő vezette a Máv­ egy sereg jeles gépészmérnö­kének kíséretében, s éppen Papp Jánosnak is sok érdeme van s még lesz is abban, hogy Roth Pál és Dvorzsák Hubert kiváló szak­tudásával együtt a régi mozdonyépítésnél még mindig divatozó »czopfot« a Máv­ gép­gyárában teljesen kiirtják s mint már örven­detesen tapasztalható, teljesen uj korszakot nyitnak meg. A 803. számú mozdonynyal ugyancsak 350 tonnát (10 nagy kocsi) vittünk s elértük vele Kürth és Párkány-Nána között a még ilyen terheléssel soha el nem ért 114 kilométer sebességet, a­mely mellett a mozdony fel­tétlen nyugodtan siklott tova a síneken s látszott, hogy a 350 tonnával csak játszik. A­mi a nyugodtságot illeti, az termé­szetesen a négy hengeres szerkezetnek kö­szönhető, a­miről már előbbi czikkemben is volt szó, mert a gép két-két hengerének for­­gattyuja egymással szemben áll, mig a két külön szisztéma egymással derékszögre van állítva s ennek következtében a szemközt állított forgattyuknál a vezetésben, a meny­nyire az egyik a gépet emeli, a másik annyira lefelé szorítja s igy a teljesen egyensúlyozott mozgás helyre van állítva, azaz hogy a lengő mozgás ki van zárva. A szerkocsi szintén négy tengelyen nyug­szik, minek folytán annak is a legnyugod­tabb járás van biztosítva, mig a régi szer­kocsik, melyeknek mégis mindig nagy súlyát a merev három tengelynek kell hordani, min­dig nyugtalanul szoktak járni s azok nyug­talan járása a mozdonyt is befolyásolja, mivel azzal mereven van kapcsolva. A mi utolsó típusunknál elért nyugodt járással nem csupán a személyzet lábait, nemcsak a pályát kíméli a remek szép gép, hanem újból fokozza azt a máris elért lehető legnagyobb biztonságot, a­mely oly meg­nyugtatóvá teszi az utazást a Máv­ vonalain. Az In. típusú gépre sok dicséretet mondani szószaporítás. Dicséri magamagát, de még jobban a megteremtőjét! Hova­tovább, ha a személyzet teljesen hozzászokik, annál jobban fogja ez a gép a magyar gép­ipar dicsőségét hirdetni. A minap egy angol folyóiratban egy angol gépészmérnök, a­ki a milánói kiállítást meglátogatta, úgy nyilatkozott, hogy Magyar­­ország vasúti gépek előállítása tekintetében előbbre van, mint bármely ország a világon. Részemről teljesen csatlakozom az angol mér­nöknek ezen igazságos és elfogulatlan ítéletéhez. JEIFin­o­ r Olay Lajos kilépett, Olay Lajos országgyűlési képviselő a következő levelet intézte Kossuth Ferenczhez, mint a függetlenségi párt elnökéhez : Lapunk mai száma 8 oldal. Nagyméltóságú Kossuth Ferencz miniszter , úrnak, mint a függetlenségi és 48-as párt elnökének Budapest. Tisztelt barátom! Indíttatva érzem magam tisztelettel tudomásodra hozni, hogy a pártkör­ből e körnek folyó hó 13-án hozott határozata miatt kilépek. Légy kegyes ezt a körnek be­jelenteni. Egyidejűleg teljes határozottsággal kinyilvá­nítom, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak, a­mig te vezeted s a­mig országosan ismert el­veink megvalósítására igazán törekszik, válto­zatlan hive és tagja maradok s a kormányt, melynek tagja vagy, támogatom. Ezt a pártot képviseltem a törvé­nyhozásban negyedszázad óta és a társadalomban közel negyven év óta. Va­gyont, munkát és életnyugalmat áldoztam érte, elvei kiszakíthatlanul gyökereznek lelkemben, tehát pártközbeli dolgok az én párthű­ségemet nem érinthetik. Kilépésem oka világos. Az én párt­­hűségem fölött ítélni a pártkört illetékesnek el nem fogadom. A pártkör sohasem rendelkezhe­tik olyan irányban, hogy én választási küzdelem alatt kipróbált jellemű, nagy múltú és nagythet­­ségű­ függetlenségi férfiú, iránt, pártunk egykori nagytekintélyű elnöke iránt rokonszenvemet ne nyilváníthassam. Jól tudod, tisztelt barátom, hogy Eötvös Károly is elszánt akarattal azon elvek győzelméért küzd, a­melyeket mi hirdetünk s a melyekért mi küzdünk. Szives tisztelettel maradok a pártkörön kívül is igaz hived és tisztelő barátod Olay Lajos, orsz. képviselő.­ ­ A szerb affér. A szerb külügyi sajtó­iroda — a­mint Belgrádból jelentik — szükségesnek tartja annak hivatalos konstatálását, hogy a szerb kormány osztrák-magyar részről megkapta azt

Next