Az Ujság, 1906. július (4. évfolyam, 193-208. szám)

1906-07-16 / 193. szám

4 T" ' "ív" — ■ ■ -------­ Goluchowski gróf külügyminiszter édesanyja va­sárnap éjjel skálái birtokán elhunyt. — Elitélt őrnagy, Boroszlóból jelentik. A Zander szolgálaton kívüli őrnagy és neje, vala­mint Leitieh földbirtokos ellen indított perben az esküdtbíróság Zander őrnagyot a Moll­­féle tizenötezer márkás csalás kivételével a többi vádak alól felmentette. A Moll-ügyben is tekin­tetbe vette az enyhítő körülményeket és ezek alapján a törvényszék kétszáz márka pénzbírságra ítélte az őrnagyot. A törvényszék azonnal elren­delte a Zander házaspár szabadon bocsáttatását. — Vihar és jégverés. Privigyéről írják ne­künk : Szombaton egész Nyitra megyére kiterjedő jégeső volt, a mely körülbelül nyolcz perczig tar­tott. Diónagyságu jég esett, a mely óriási károkat okozott a vetésekben. Egy helyütt a villám is be­ütött. A jégeső után roppant sötétség támadt, óriási felhőszakadás következett, a­mely három óra hosszat tartott. Csáktornyáról táviratoztak . Az elmúlt éjjel hat óra hosszat tartó erős zivatar és felhőszaka­dás volt. Barcsról Írják : Daru­vár és Postáj között teg­nap reggel földcsuszamlás történt. A vonat három óra húsz perczet késett. Raszta és Gyulavácz kö­zött is földcsuszamlás volt. Barcsról jelentik : A szombati egy óráig tartó záporeső következtében a víz több pinczelakásba behatolt és károkat okozott. Szántóról jelentik : Vizsoly községben a hó­nap 12-én Komlósiné nevű asszony négyéves uno­kájával a hátán a falu mellett folyó Hernádon át akart menni. Midőn az asszony a különben sekély folyó közepére ért, a folyó egy, az északi vidék felett elvonult záporeső következtében megdagadt a nélkül, hogy azt az asszony észrevette volna. Egyszerre az ár elsodorta Komlósinét kis unoká­jával, és azóta semmi nyomuk. — Párviadal. Jankó Ágoston torontálmegyei alispán — a­mint Nagybecskerekről jelentik — vasárnap párbajt vívott Sándor Mihály lapszer­kesztővel s a mérkőzésnél Sándor Mihály súlyos vágást kapott a fejére. Az affér abból keletkezett, hogy Sándor Mihály azt hirdette, hogy az alispán a Fejérváry-kormánynak ujonczozás esetére fel­ajánlotta a maga és tisztviselőtársai közreműkö­dését. — A munka sírásói. A kormány sajtóirodájá­nak »A munka sírásói« czímű antiszemita czikkét, a­melyről a napokban tettünk említést, a »Bajai Függetlenségi Újság« is leközölte. A lap felelős szerkesztője, Valentin Emil dr., kiadója ifjabb Wágner Antal. A »Bajai Független Hírlap« szin­tén kiadta a czikket, de az inkriminált pontokat némileg megkorrigálta. A »Szepesi Ellenőr« se zárkózott el a kormány bérszolgálatától. Június nyolc­adikán közreadta a czikket. A lap szerkesz­tője Lederer Miksa doktor, a­kinek társadalmi állása legkevésbé teszi őt alkalmassá a hivatalos antiszemitizmusra, mert hiszen Lederer doktor vezére a lőcsei orthodox zsidó felekezetnek és elnöke a lőcsei Chevra Khadisának. — Megölt katona. Szatmárról írják : Tom­án János tisztiszolgát az éjjel a külterületen Belász András kocsis és Kajtár István szatmári nap­számos szóváltás után megtámadták és Belász konyhakéssel szivén szúrta Tománt. A csendőrök a bűnösöket elfogták, kik tagadják tettüket, de a bizonyítékok ellenük vallanak. — Megölte az anyját. Békés­ Csabáról táv­iratozzék . Pálinkás Menyhértné békésszentand­­rási asszonyt kedden halva találták a lakásán. Az asszony szive át volt lőve és azt hitték, hogy öngyilkosságot követett el. Az orvosrendőri bon­­czolás kiderítette a lőseb irányából, hogy gyil­kosság esete forog fenn. A gyanú alapján elfogták a meggyilkolt tizenötéves Mari nevű leányát. A szarvasi járásbírósági börtönben a leány ma bevallotta, hogy anyját ő ölte meg Szent Antal parancsára. Az orvosok megállapították, hogy a leány vallási őrjöngésben szenved.­­ — Fiatal gyilkos. Kecskemétről írják: A köncsösi pusztán Palla János tizenöt éves bérestül boszuból egy lőc­csel hátulról leütötte Lastyik Pál harminc­öt éves lovászt, a­kit haldokolva vittek a kórházba. A merénylő béres fiát letar­tóztatták. — Garibaldi Ricioti a szerbekhez. A szerb újságíró egyesület elnökségének Garibaldi Ricioti­­hoz intézett táviratára Garibaldi a következő választ küldötte : — Boldog az a nép, a­melynek fiai képesek voltak az emberi szolidaritásnak testvéri emlé­keit hagyni hátra, boldogok a mi szabadságért küzdő őseink, a­kik hozzájárultak ahhoz, hogy Itália neve a nekünk oly szimpatikus Szerbiában is áldassék. Mélyen meghatva mondok köszö­netet a megemlékezésért a szerb-török háború harminc­adik évfordulója alkalmából. Meg va­gyunk arról győződve, hogy nem hiába ontották a mieink vérüket Szerbiáért, különösen ha úgy ezzel, mint a Lengyelországért és Görögországért ontott vérrel megpecsételtük annak az elisme­rését, a­mi oly­annyira szükséges a balkán népek teljes szabadságának kivívásához. Fogadja még igen tisztelt elnök úr, és az ön kollégái, a szerb újságírók, testvéri üdvözletemet és azt a meleg óhajtásomat, hogy a nekünk oly szimpatikus szerb nemzet a szabadság kivívása terén min­den akadályt leküzdjön és hogy igazságos ügy­­teljes győzelmet arasson. — Pisztóry Mór temetése. Pisztóry Mór ország­gyűlési képviselőt, a kolozsvári egyetem tanárát, ma délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi­­úti temetőben. A halottat a délután 1 óra 45 perc­­­kor érkező gyorsvonaton szállították a fővárosba Kolozsvárról, ugyanezzel a vonattal jött a gyá­szoló család, valamint a kolozsvári küldöttség is. Az elhunyt képviselőt a Kerepesi­ úti halottas­házban helyezték díszes ravatalra. Koporsóját tö­mérdek szebbnél-szebb koszorú borította. A család koszorúin kívül ott díszelegtek az országgyűlés képviselőházának és a függetlenségi pártnak ha­talmas babérkoszorúi, továbbá a kolozsvári egye­tem tanári karának, ifjúságának, Kolozsvár város közönségének, a kolozsvári első kerület választó­polgárságának hatalmas koszorúi. Az országgyűlési függetlenségi párt tagjai a pártkör helyiségében gyülekeztek és innen indul­tak ki a temetőbe a párt elnökének, Kossuth Fe­­rencznek vezetésével. A gyászszertartás 5 órakor kezdődött. A halottasház környékét akkorra már nagy és előkelő közönség lepte el. Ott voltak : Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter, Jo­­sipovich Imre horvát miniszter, Sághy Gyula, Kelemen Samu, Szunyogh Mihály, Nemes Bertalan, Tutsek Sándor és Nagy Dezső képviselők, a kolozsvári egyetem kül­döttsége . Kolozsváry Sándor jogi dékán és Kenyeres Balázs orvoskari dékán az egyetem díszjelvényeivel és Kossuthányi Antal egyetemi tanár; Kolozsvár város tanácsának küldöttsége: Bánffy Miklós gróf főispán, Dobál Antal ügyvédi kamarai elnök, Tamás József és Hevessy József ; Kolozsvár első kerületi választópolgá­rainak küldöttsége: a kolozsvári egyetemi ifjúság kül­döttsége : Melha Armand elnök, Bencze József és Zsil­­bérik Sándor ; a kalazantium küldöttsége Russel Károly igazgató vezetésével, továbbá Fekete Nagy Béla, No­votny Károly, Kreutzer Lipót, Palkovics József, Vikol Kálmán és Dedovics György. A gyászszertartást Bakács Dániel belvárosi plébános végezte, fényes segédlettel. A sírnál az országgyűlési függetlenségi párt nevében Kelemen Samu mondott búcsúztató beszédet. — Aratás idején, — úgymond — a­mikor peng a kasza és a maggal telt kalászból gazdag rendet vág, a nagy kaszás igy szólott magában : Az aratásból nekem is rész kell. És­ felemelvén kaszáját, egy arany maggal telt kalászt vágott le. Mert az a kalász, melyhez még az élet tartott igényt, de a melyet a halál vágott le, aranymaggal volt tele. Kemény jellem és gyöngéd szív, az elmének nagy tudása, mely a hazafias lélek tüzében olvadt fel, hogy az életnek hideg levegőjén formálódjon szilárddá : ez volt Pisztóry Mór. Mindenkit szere­­tett és a sorsnak gazdag ajándéka, hogy mindenki szerette őt. De különösen az ifjúságot szerette. Szereté ifjan, a fiatal léleknek rajongásával, sze­rette férfikorban a tapasztalatokban megedzett férfiléleknek megértésével és szerette életének korán végződött őszén, a­mikor az alkonyat borongó szürkeségében vágyó lélekkel hívjuk, ke­ressük, imádjuk az életet adó napsugarat. Egész életét visszavonultságban a tudomány igazságai­nak kutatásában töltötte. De mikor jött a nemzeti küzdelemnek korszaka, az eszmében rejlő igazság őt is odahívta csöndes műhelyéből és résztvett a vértelen harczban, melynek veszedelme a véres harczokénál nem kisebb, mert a megfojtás halálá-­ val fenyegette a nemzetet. A küzdelemnek harcz-tere ma a békés munkának pályájává lett. És Pisztóry Mór harmonikus életébe mint éles disz­harmónia süvít bele a halál kaszájának suhintása, mely őt, a munka emberét, a most megnyíló munka elől szólítja el. Úgy érezzük, mintha igazságtalan­ság történt volna, vele, a­ki mindig az igazság embere volt. Az országnak második fővárosa, Kolozsvár csak nemrégiben nyújtotta az élőnek az elismerésnek és bizalomnak virágait, a­mikor őt ismételten az ország törvényhozó tanácsába küldötte. És ma, alig egy évnegyed után az ország­gyűlési függetlenségi pártnak megbízásából a halottnak ravatalára helyezem ezeket a virágokat, a­melyek nemcsak a párt hálájának és kegyeleté­nek, hanem mindnyájunk szeretetének virágai is. Pisztóry Mór, Isten veled! Ezután Kossuthányi Antal egyetemi tanár lépett a koporsó elé és tanítványai, valamint tanár­társai nevében mondott megható búcsúztatót. — Halálozások. Gömöri Havas Imre közigazgatási biró, a vaskoronarend és a porosz koronarend lovagja, e hónap 14-én szívszélhüdés következtében hatvanegy éves korában meghalt. Halálát özvegyén, Szalay Zsófián, Szalay Mihály történetíró leányán kívül leánya, Rudas Amadé dr. miniszteri titkár neje és nagy rokonság gyá­szolja. Hűlt tetemét kedden, e hónap tizenhetedikén négy órakor szentelik be a szentlőrinczi nyaralóban, honnan a kerepesi-uti temetőbe kísérik utolsó útjára. Hűvös Károly curiai biró hűlt tetemét tegnap délután temették el nagy részvét mellett. A végtisztes­­ségen ott voltak: Polónyi Géza igazságügyminiszter, Antal Gyula egyetemi tanár, Debreczeni Miklós curiai biró, számos curiai, kir. táblai biró és ügyvéd. Búcsúz­tatót Petii Elek református lelkész mondott.­­ — A munkás sorsa. Fiuméból jelentik. A törvényszék épülete előtt folyó útszabályozási munkálatoknál, a­hol több méter emelkedést egyenesítenek ki, Miletics Ferencz munkás kövek­kel megrakott kocsit tolt, a­mely vele együtt le­zuhant az emelkedésről a mélységbe és Mileticset maga alá temette. A közelben levő munkások utána ugrottak és megszabadították a ráomlott kőtömegtől Mileticset, a­kit azután súlyos sérü­lésekkel kórházba szállítottak. Miletics a kórház­ban rövid szenvedés után meghalt.­­ A háztartási kiállítást vasárnap igen sokan tekintették meg a várbeli felső leányiskolában. A kiállítás vezetősége tájékozódásul ez után tudatja a közönséggel, hogy a kiállítás mindennap reggel kilenc­ órától este hét óráig tekinthető meg, még­pedig : hétfőn és kedden az angolkisasszonyok intézetében; szerdán, csütörtökön és pénteken az Andrássy­ úti állami felsőbb leányiskolában ; szom­baton és vasárnap a várbeli felsőbb leányiskolá­ban. Belépődíj tanulóknak tíz fillér, másoknak húsz fillér. Az egész jövedelem a Tulipán­ Szövetsé­get illeti. — Hegyi Antal a Csillagbörtönben. Szegedről jelentik: Hegyi Antalt, a csongrádiak egykori plébánosát, pénteken éjjel hozták Szegedre. A ha­talmas testalkatú ember egészen meg van törve, a­mihez a kiállott izgalmakon kívül az is hozzá­járul, hogy jelenleg éppen beteges. A szegedi királyi ügyészség hét hónapi börtön, illetve há­rom hónapi államfogház büntetés miatt tartóz­tatta le, a­melyekről Hegyi nyilván megfeled­kezett, mert különben aligha merészelt volna visszatérni Magyarországba. Ez a büntetése még abból az időből származott, mikor a misepénzek szabálytalan kezelése miatt fölöttes egyházi ható­sága, a váczi püspök, felfüggesztette plébánosi állásától és adminisztrátort rendelt Csongrádra. Hegyi föllebbezett a római szentszékhez, itt fel­oldották a váczi határozatot, a­mennyiben Canos­­sára utasították. A politikai küzdelmek folytán ekkor már nem normális Hegyinek kötelessége volt teljes ünnepélyességgel bocsánatot kérni Schuszter Konstantin püspöktől. Penitencziát tar­tott tehát és jóságot fogadott, vissza lett helyezve állásába. Mint olyan ember azonban, a­kinek minden ügye balul üt ki, itt sem volt szerencséje. Ez ugyanis előbb érkezett meg Csongrádra, mint a visszahelyező végzés, s nyomban át is akarta venni a plébániát. Az adminisztrátor ebbe nem egyezett bele, mire Hegyi néhány híve segítségé­vel megostromolta a házat, a helyettes plébánost egyszerűen kidobta és átvette régi uralmát. A szegedi királyi törvényszék magánlaksértést és személyes szabadság megsértését látta a dologban és Hegyit két hónapi fogházra ítélte. A szegedi Ítélőtábla más álláspontra helyezkedett és igazat adva Hegyinek — a­mennyiben a kérdéses alka­lommal már tényleg ő volt, még ha a végzés meg sem érkezett is, a csongrádi plébános — föl­mentette a vád és büntetés alól. Főügyészi föl­­lebbezés folytán fölkerült az ügy a Curiára, a­hol az alapbüntetést hagyták jóvá. Hegyi ezt már nem várta be, mert még a tábla ítélete után AZ ÚJSÁG Hétfő, július 16.

Next