Az Ujság, 1906. október (4. évfolyam, 284-299. szám)
1906-10-16 / 284. szám
Budapest, 1906. IV. évfolyam. 24. szám. E16fsz-8tégl^ i ^ »93 Kedd, október 16. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi-út 54.88. Telelőn S8-16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesi-út 54. SS. Telefon 61-01-02-03. Megjelen minden nap, ünnep és vasárnap után ia. . " A Goluchowskival űzött \égtelen komédia igen jellemző az új nagy korszakra. Már megint buzgón menesztik, tehát valószínűleg megint maradni fog. S még ha sikerülne is végre kiszekérezni, mi jelentősége lenne ennek most már magyar szempontból ? Hiszen amiért a nemzeti hadjáratot kezdték ellene, azért már teljes felmentvényt kapott a magyar delegácziótól. Bizonyítványt állítottak ki neki korrekt magaviseletéről és helyes külügyi politikájáról, s most mégis tovább hirdetik ők maguk, hogy e bizonyítvány hamis volt. S azt mondják : nemzetellenes bűneinél még nagyobbat is vétett. A legtemperamentumosabb koalícziós vezér diplomata atyafiát penzionálta, ahelyett, hogy előléptette volna. Ezért most már csakugyan nem lehet neki kegyelmezni. Hacsak a király meg Wekerle valahogy megint el nem hárítják fejéről a veszedelmet. Hogyan ? Például kegyelmes urat csinálnak az atyafiában megbántott koalicziós vezérből — és megint kész a kegyelem. * Fiúménál a tenger csendes. Nákó, a bőkezű gróf, nem mond le kormányzói állásáról. A laphimek, mely őt lemondatta, nem volt komoly alapja. Komoly alapja ugyan az ifjú gróf kormányzóvá kinevezésének sem volt s az ő és a kormány fiumei politikájának sincs, de ez nem baj. Fiuméban oly nagyszabású kormányzósági palotát találtunk építeni, hogy az abban lakást csak nagyon gazdag és költekező fiatal mágnások bízják meg. Ez volt a döntő szempont Nákó kinevezésénél, s ha lemondana, megint csak ez lenne utódja kibérsításánál. Tehát mindegy, akár lemond kormányzó, akár nem. Ami pedig Fiumét illeti, az a koalíciós politika bölcseségéből szép csöndesen átalakul horvát Riekává, akárhogy hívják a gazdag mágnásifjút, aki abban a nagy palotában reprezentál. * A parlament közgazdasági bizottsága jelenleg ipart fejleszt. Elve ellenére, mert legnagyobbrészt önálló vámterületes űrből áll, míg az iparfejlesztést a dologhoz értő Szterényi államtitkár közös vámterületi alapon diktálja. Az urak, némi módosításaik elfogadása után, tökéletesen meg vannak győződve, hogy a magyar ipart elvük ellenére is nagy sikerrel lehet fejleszteni. Sőt egyik fő sajtóközlönyük már meg is döbben, hogy az avult földbirtokos nemesség helyett a magyar ipar-Eldorádóban modern gyári-nemesség kap majd fel az ugorkajára. Mely okból iparfejlesztő kedvezményeket csakis a jelen kormány s csakis becsületes embereknek adhasson. Más becsületes ember természetesen nincs, mint koalícziós. Ily feltétel mellett az új előjogos gyár nemesség megteremtése és fölvirágoztatása is igen helyes. Tisza Kálmán fúziója. Irta Nadányi Emil. Még mostanában is, vezérczikkekben úgyszólván minden alkalommal, röpiratban legutóbb a Mocsáry Lajoséban, sok szó esik arról a fúzióról, melynek 1875-ben a Deák-párt megszűnése és a szabadelvűpárt megteremtése volt az eredménye. Tisza Kálmán nagy államférfim alakja nem szorul ugyan igazolásra, pártja pedig, melynek működése fölött most már az elfogulatlan történetire van hivatva ítélni, befejezte pályafutását, mégis a tévedések helyreigazításáért, valamint a sokszor hol analógiának, hol az újabbkori politikai élet egyik kijegeczesedő pontjának kijelölésére szükségesnek mutatkozik a fúzió történetét feleleveníteni és annak mozzanatait lejegyezni. Mert Tisza Kálmán fúziója, pártja és a régi Deák-párt közötti ellentétek hamis színben vannak a közvélemény előtt feltüntetve. S nagyon kevesen — még a parlament ifjú tagjai között is — tudják, hogy tulajdonképpen miben volt, már a kiegyezés alatt, a határozati és felirati pártok között a lényeges különbség, s milyen előzmények, kikötött feltételek teljesítése után következett be az egyesülés és a kortesczélokra Tisza Kálmán ellen annyiszor felhasznált »bihari pontok« felfüggesztése. Ismeretes, hogy az 1865-iki országgyűlésen négy párt állott egymással szemben. Az Apponyi konzervatív pártja, a szélsőbaloldal, a határozati és a felirati párt. A két első komoly számításba nem jöhetett. Mindenki tudta, hogy egy esetleges kiegyezkedés esetén jelentős szerepe csak a két utóbbi pártnak lehet. Nemcsak mivel számszerint is ezek voltak legtöbben, hanem mert czéljaikban megegyeztek, s csupán az eszközök tekintetében váltak szét nézeteik. Hozzájárult még e feltevéshez az is, hogy eme két párt képviselte az ország legszámottevőbb és minden modern állam leginkább megbecsült elemét : a középosztályt. A felirati párt mögött tömörültek Deák Ferencz vezérletével a földbirtokosok, iparosok és a régi táblabírói kar nagy része. Vezéreszméje : jogállam alapján a demokratikus Magyarország megteremtése. Szem előtt tartva az ország függetlenségét is, csakhogy számolva a pragmatika szankció következményeivel, egybekapcsolva maradni az uralkodóház osztrák örökös tartományaival. A Teleki László tragédiája után Tisza Kálmán vezérlete alatt álló határozati párt szintén nem gondolt az Ausztriától való elválásra. Éppen úgy, mint ahogy a felirati párt, ez is elfogadta a dinasztia egységéből önként következő közösséget. Czélja csak annak megakadályozása volt, hogy az összeköttetés által kifejlődő gyakori érintkezés ne legyen előmozdítója az évszázados bécsi egybeolvasztási politikának. Ezért inkább hajlandó volt lemondani az ország befolyásáról a két állam együttesen intézendő ügyeinél. Amolyan elszigetelt országot akart, melyet gyengeségénél fogva, még a közös ügyek kérdéseinél érhető anyagi veszteségek árán is, meg kell védbástyázni az idegen kultúrával és törekvésekkel szemben. A felirati és határozati pártok azonban az országgyűlésen együttműködtek. A második feliratot Tisza Kálmán pártja is egyhangúlag fogadta el. Bízvást hitte, hogy amint 1860 óta egy után járhatott a Deák-párttal, ezután se kell külön utakat keresnie. S mikor egy alkalommal nyilvánosságra jutott, hogy a felirati párt külön tanácskozik, sőt szervezkedik, a határozati párt hivatalos közlönyében fejezte ki rosszallását az organizáczió miatt, kijelentvén, hogy erre már csak azért sincsen szükség, mert ők minden tekintetben osztják Deák Ferencz nézeteit. De a legközelebbi év végén a két párt szoros fegyverbarátságának mégis vége szakadt. A novemberi királyi leirat után ugyanis a felirati párt tanácskozást tartott a válasz megszerkesztése ügyében. Deák Ferencz felszólalásában két részre osztotta a leiratot. Az egyik : a jogfolytonosság elvi elismerését foglalja magában ; a másik : az uralkodó kívánságait preczizírozza a 15-ös bizottság javaslata alapján. A jogfolytonosság elvi elismerését Deák nem tartotta kielégítőnek A restitutio in integrum-ot nemcsak elvben, de a valóságban is érvényre kívánta emeltetni. A leirat másik részét pedig, hogy az országgyűlés a közösügyi javaslat alapján dolgozzon ki törvényjavaslatot a közös ügyek kezelése tárgyában, nem tartotta elfogadhatónak. A 15-ös bizottság javaslatai elsősorban a 67-es bizottmány tanácskozásai tárgyát kell hogy képezzék. Ezért azt indítványozta, hogy intézzenek újabb feliratot a királyhoz, melyben minden lehető egyezkedés feltételeként "állítsák fel a jogfolytonosság helyreállítását. Aztán mondják ki, hogy miután az országgyűlés a közösen kezelendő kérdések megbeszélése végett Törvény, amely nem kell. Törvény, mely nem az életnek s nem az élet valamely szükségletének felel meg, okos és czélszerű nem lehet. Hát még ha a törvény olyan, hogy akiknek érdekében készült, kézzel-lábbal tiltakoznak ellene ? A kereskedelmi kormány a minap benyújtott többek közt egy törvényjavaslatot a szabad hajózásról. S a szabad hajósok most a képviselőkhöz fordulnak, hogy akadályozzák meg e törvény létrejöttét. Inkább kívánják a régi törvény meghagyását, mint az újat. A szabadhajózási törvény tehát nem kell a szabad hajósoknak. Megindokolják ezt azzal, hogy a régi, már erejét vesztett 1893: XX. t.-cz., amelyet hatékonytalannak állítottak, meglevő tengerészetünket képes volt előmozdítani sokkal kevésbé súlyos áldozatokkal, mint amennyivel az uj törvényjavaslat egyenesen illuzóriussá teszi mindazt, amit igér. A szabad hajózás dolgában, azt hiszszük, a legilletékesebbek maguk a szabad hajósok. Ezek pedig azt mondják, hogy a törvény inkább lebilincseli, hurokra köti a hajózást, semhogy támogatná. Az egyik kezével gyámolítani akarja ezt a fontos kereskedelmi intézményt, hogy az osztrák tengerészet versenyével szemben erősítse, a másik kezével pedig kötelezettségek és megszorítások által minden támogatástól megfosztja. Az új törvényjavaslat kétféle segélyt nyújt elvben : egyet hajóbeszerzési hozzájárulás, egy másikat hajózási vagy mértfölddíj címén. Az előbbi a hazai ipar fejlesztésének, a másik a hazai kereskedelemnek volna hivatva használni. Különkülön mindegyik inkább megfelelne a céljának, így azonban, ahogy most van, annyi közös, vagyis mindkétféle segélyre érvényes kötelezettséghez és követelményhez kötötték, hogy a segélyek egymástól függőkké s azonkívül teljesen illuzóriusokká válnak. A hajóbeszerzési hozzájárulásr ada- Lapunk mai száma 32 oldal.