Az Ujság, 1907. január (5. évfolyam, 1-13. szám)
1907-01-01 / 1. szám
í V, • .-V , -m--. **.• -s r....;T"...~; fj ‘ Qi Budapest, 1907. V. évfolyam. 1. szám. Kedd, január 1. régi^ ^ ^ E SZERKESZTŐSÉG :T * ROVÁS. A politikai boldog újévet köszöntők édes poharába erős szegedi paprikát dobott Bánffy Dezső. Mióta ezt a kemény legényt kikergették a kormányzásból s belekergették a perfidiába, az utóbbi téren mutatja meg, hogy valóban sokra képes, íme, még igazmondásra is. Mert az igaz, hogy olyan koalícziónak nincs értelme, melynek egyik pártja magában is abszolút többség. Még kevesebbé van értelme annak, hogy a koalícziós kormány politikája ne abszolút többségének, hanem kisebbségének elvein alapuljon. Mikor pedig Bánffy ez igazságokból helyesen azt következteti, hogy adják át a hatvanhetesek a kormányzást egészen a függetlenségi pártnak, akkor éri el a perfidiában a legnagyobb rekordot. Mert ő épp olyan bizonyos benne, mint mi, hogy a kormánypolitika akkor is hatvanhetes maradna, ha kizárólag a függetlenségi többség lenne kormánypárt. De neki nem elég, hogy ezt immár mindenki tudja ; kíméletlenül rá akarná szorítani szegény függetlenségieket még arra is, hogy Wekerle szakavatott segítsége nélkül maguk hazudjanak tovább. »Legyen Bánffy a negyvnnyi'W ' kiallották ismételten közbe Bánffynak szegedi beszéde alatt. Bánffy erre nem felelt. Holott a közbeszólókat teljesen lefegyverezhette volna, ha menten azt válaszolja, hogy merőben felesleges negyvennyolczassá lenni most, mikor minden negyvennyolczas, élükön Kossuth Ferenczczel, hatvanhetes politikát csinál. És még jobban lefőzhette volna a közbeszólókat Bánffy, ha azt feleli, hogy addig örüljenek, amíg ő hatvanhetes. Mert íme, addig ő a hatvanhetesek alól igyekszik a gyékényt kirántani. Majd ha negyvennyolczas lesz, akkor az lesz a főgondja, mint vethet gáncsot a negyvennyolczasoknak. A félhivatalos cáfolat megjött : Rakovszky Istvánnál nem volt vadászat. Az alkotmánypártiak nem vadásztak a néppárti kegyekre, viszont a néppártiak sem az alkotmánypártéra. A két hatvanhetes párt nem fuzionál egy vadásztársasággá s nem szándékozik egyesülten megvédelmezni a maguk kis vadászterületeit a függetlenségi orvvadászok ellen. Mind a hitelt érdemlő cáfolat nem zárja ki, hogy külön-külön a két párt tovább is ne jajgasson és ne botránykozzék függetlenségi szövetségeseik prepotenciája ellen. Ezek bizony el fognak tőlük venni annyi kerületet, amennyit csak tudnak. De, ha teljesen megsemmisítik is a két hatvanhetes pártot, a hatvanhetes alapot nem kell félteni. A hatalmat és hivatalokat a függetlenségiek is csak ezen a területen vadászszák. Láz. Irta Herczeg Ferencz. Nagy, szurtos gyári csarnok, a forróságtól vörhenyesre sült agyagfalakkal. A tető alatt a koromtól zsírosan fénylő, fekete gerendák keresztezik egymást. Valami titokzatos lé, mely a gerenda-labirintusból szivárog alá, gigászi, fekete ábrákat rajzolt a falra. A homályos sarokban fantasztikus rakásban hevernek a rozsdától vörös lánczok, fogaskerekek és eltört vascsövek. A kiváncsi kisfiú belopódzott a gyárba és bekúszott a kihűlt gőzkazán és a fal között levő keskeny sikátorba. A sikátor oly szűk volt, hogy a fiúcska háta a falat, melle pedig a kazánt horzsolta. Jött aztán egy kormos arczú, fehér fogú, övig meztelen óriás, akinek akkora erek dagadoztak a nagy kezén, mint a szőlővenyige ; jött az óriás és nagy szenesládát gördített a sikátor bejárata elé. Most már nem mehetett ki többet a kisfiú. Úgy megrémült, hogy szólni sem mert és némán szepegve lapult meg a sötét lyukban. A fűtők aztán tüzet raktak a nagy kazán alá, így történt vagy ilyenformán ? A fiú később már semmire sem emlékezett. Ott állott egy helyben. A szeme előtt vakítóan fehér, forró pára gomolygott. A világító párában egy óriási kerék forgott szédítő sebességgel. Közbe meg egyre hallatszott a gép ütemesen sistergő zakatolása. Még egy szakadatlanul ismétlődő hangot hallott a fiú és abban olykor ráismert a saját hangjára. Nem sírt, nem is kiáltozott, csak egyre nyöszörgött, halkan és egyformán, a zakatoló gép ütemére. A mellén pedig folyton érezte a kazán tüzét. Aztán egyszerre fölébredt. A szeme egy egymásba fonódó körökből alkotott rajzon pihent. Töprenkedve nézte az idegenszerű szimbólumot és erőlködött, hogy megtalálja az értelmét. Úgy érezte, hogyha megtalálná, akkor egyszerre véget érne minden szenvedése. Egyszerre elmosolyodott. Hiszen a titokzatos ,rajz nem egyéb, mint az ő hálószobájának plafonfestése. — Ez nem gyár, hanem az én hálószobám. A gyárat régen láttam, nagyon régen, talán harmincz esztendővel ezelőtt . . . Egy gyerekkori pajtásom apjának gyára volt. . . Én nem is vagyok kisfiú, hanem meglett ember vagyok ... De akkor mit jelent a szakadatlan sistergés és zakatolás? Mit ,a tüzes fájdalom a mellemen ? Egy vászonfőkötős női arca hajolt föléje. A női arca. Ennek a kerek, duzzadt és szinte világítóan fehér arcának nem volt szemöldöke. — Szomjas a nagyságos úr ? — kérdezte. — Igen. Ezt inkább a szempillájával mondta, mint az ajkával. Megitatták. Most jobban érezte magát. De a tűz még egyre gyötörte, a gép meg folyton zakatolt . . . Pedig, ennek most már nincs semmi értelme, hiszen ő már nem kisfiú és nincs is a gyárban. . . Itt valami félreértés vagy mulasztás történt . . . Erről tenni kell . . . A szemével odaintette a fehér arcot. — Ereszszék ki azt a gyereket a gépből! — suttogta. Háromszor meg kellett ismételnie, míg megértették. Egy kemény, hűvös kéz simított végig a homlokán. — Nincs itt se gyerek, se gép. A beteg nem válaszolt. Most már megértette a helyzetét. A kisfiú, a megszeppent kisfiú ő maga. És a zakatoló, tüzelő kazán is ő maga. Hozzá van ragasztva a saját szenvedő testéhez. — Mi történik velem ? — kérdezte suttogva. — A nagyságos úr megsebesült ... Az automobilról . . . Nem tetszik emlékezni ? Emlékezett. Tegnap vagy tegnapelőtt vagy valamikor átment az utón. Egy iszú ősével akart beszélni, akit meglátott. Akkor jött vágtatva a nagy, sárga gépkocsi. Látta jönni. Látta a rézlámpák csillogó üvegét és látta a kocsiban ülők ijedt arczát. Egy gyors ugrással még fem teremhetett volna a gyalogjárón. Egy másodpercz századrésze alatt átvillant lelkén a veszedelem tudata és a menekülés lehetősége. És egy másodpercz századrésze alatt egy előkelően fatalisztikus vállvonogatással elutasította magától a rut gesztust, melylyel az élek után kapkodva, a levegőbe kellett volna ugrania . . . Lehet egyébként, hogy egyáltalában nem tudott volna már megmenekülni, de bizonyos, hogy tényleg lemondott a menekülésről. A következő pillanatban a megvadult gép szörnyű brutalitással felöklelte és letiporta. Azóta fájt a melle és zakatolt a szive. 1907. Ez az esztendő, 1. ’yfcől mindenki ..... .-j u/zot, nagyobb fizetést, adóreformot, mézeti szint, és istermes-bajuszkötőt és kitűnő búzaárakat. Ez az a hóhalom, melyre mindent összelapátoltak, hogy a tavalyi esztendő járható legyen. És ez az esztendő, melyről új halmot fognak lapátolni a jövő esztendő határára. Nem illő hang szilveszteri ünnep éjszakáján, de álljon elő valaki, aki mondhatja, hogy nem ezt a hangulatot kell magunkra erőszakolni, hanem azt a másikat kéne, mely ilyenkor szokásos. Mi csináltuk azt a politikát, mely kétkedéssel, keserűséggel tölti el az embert ? Mi vezettük az országot az ígéretek útvesztőjén, válságon, rázkódáson, veszedelmeken keresztül arra a holtpontra, amelyen ijedten látja a vakon bizakodó, hogy nem előre jutott, hanem tekervényes kuszaságon visszafelé ? Mi hirdettük-e, hogy csak tessék bátran összetűzni a koronával, vinni a végsőig a harczot a nemzeti programmért, mert ha nem engedünk, enged a másik, s ha mi jövünk, akkor folyik a sárgalé e szép hazában? Mi ülünk-e ott, ahol kíncs-keservesen, a nappalt egygyé téve az éjszakával, folyton dolgoznak kifogásokon, formulákon és hazugságokon, amivel a kátyúban megrekedést leplezni lehessen ? Mi ránk hárul-e a rettenetes megismerés titkolása, hogy együgyüek, vagy szédelgők voltunk, midőn mindent másképp akartunk, amit most még ugyanúgy sem tudunk csinálni ? Szóval: mi csaptuk-e be reországot mi ők voltak, miát ágyazzák ők tele az uj esztendőt régi hazugságokkal. Mi komoran nézünk előre és nem várunk semmi jót. Mi történt tavaly? A koaliczió hatalomért küzdött. Mi történik majd a jövő esztendőben ? A koaliczió meg akarja tartani a hatalmat. S mi köze ehhez az országnak ? Az ország nélkül nem lehet sem hatalomhoz jutni. Lapunk mai száma 48 oldal.