Az Ujság, 1907. január (5. évfolyam, 1-13. szám)

1907-01-08 / 7. szám

12 A9 Húsnak Taksája. A régi jó időkben Pesten épp úgy jegyezték hivatalosan a hús árait, mint most. Csak nem éppen minden nap. Nem is volt rá szükség, mert a hús ára heteken, sőt hónapokon át alig válto­zott. Az első hivatalos árjegyzéket 1789 január elsején állították ki. A többi utána következik. Pompás bőrkötésű foliánsba vannak foglalva. Valamennyi árjegyzéknek a hivatalos czime szép nagy betűkkel odanyomtatva a lap élére: A’ Húsnak Taksája. E taksa szerint 1789. április 6-án Pesten igy alakultak az árak : 1 font Marha Hús .... 5 pengő krajczár 1 font Fagyu........ 10­­ 1 1 font gyenge Borjú Hús Szent-György napig ..................... 12 váltó krajczár 1 font vénebb Borjú Hús Szent-György naptól..................... 7 pengő krajczár 1 font Ürü Hús vagy Bárány .............. 711 váltó krajczár 1 font gyenge Sertés Hús ...................... 8 pengő krajczár 1 font üdősebb detto.. 7 » » 1 font zsir ................. 16 » » 1 font füstölt Disznó Hús a kanninéma 1 krral drágább eladódik. A’ Máj, Lép, Patzal, Tüdő a Húsnál 6 krral ótsóbb és a Húshoz mérni tilalmaztatik. Tizennyolcz év múlva, vagyis 1807-ben, te­hát éppen száz évvel ezelőtt a húsnak taksája a következő emelkedést mutatja : 1 font Marha Hús .... 12 pengő krajczár 1 font Fagyu............ 21 » » 1 font gyenge Borjú Hús ......................... 20 » » 1 font Ürü Hús.......... 21 váltó krajczár 1 font Juli Hús........ 21 » » A sertéshús és egyéb zsiradékok árai is meg­felelően emelkedtek. Felemlíti még a taksa, hogy »a’ városba fekvő katonaság mint azonáltal a Húst az előbeni Limitátio szerint fizeti« — azaz 11 pengő krajczárral. Micsoda idillikus állapotok voltak ezek Pesten száz év előtt. Pedig bizonyára voltak akkor is elegen, kik sóhajtva emlékeztek meg az 1789-iki­­gyönyörű időkről, a­mikor a marhahús ára, akár vesepecsenyéé, akár tarjáé egyformán 5 pengő krajczár volt és nem 12. Nem is volt természetes ez a nagy ugrás az árakban, de érthető. A Napó­leoni hadjáratokban, a hírhedt pénzdevalváczió küszöbén tulajdonképp nem a hús drágult, hanem a pénz értéke csökkent, ez látszik meg a húsnak taksáján. A mai árak a száz év előtti árakhoz mérten megdöbbentőek. A tegnapi hivatalos árjegyzék szerint a húsnak taksája a következő : Zsir ................................. 136—180 » Hát ez irtózatos különbség a száz év előtti árakhoz képpest, ha le is számítjuk a pénznek azóta történt értékcsökkenését. Hanem van egy feltűnő jelenség az összehasonlításban. A régi taksában a faggyú minden húsfajtánál drágább. A faggyú értéke ma — számba véve a pénz akkori értékét — jelentékenyen kisebb, mint akkor volt. •A faggyú ugyanis régen nagy szerepet játszott a háztartásban, mert faggyút égettek a mécsesek­ben s faggyúból gyártották a gyertyát. A faggyú szerepe azóta leszállt. Ma már csak vajat hamisí­tanak vele s ezért nem is szerepel hivatalosan a húsnak mai taksáján. SZIMiál. ZENE. * M. kir. Opera. Voltaképpen az »Operai kép­telenségek« írójához kellene átutalnunk a vasár­napi Manon-előadás kritikáját. Hiszen az opera­igazgatóság teljes hét hónappal ezelőtt tudta, hogy ennek a franczia operának egyik czím­szereplőjét, Szamosi Elzát elvesztette, a másikat pedig, Szoyer Ilonkát újév előtt nem léptethetik föl. Többi énekes­nőit az igazgatóság akkor ép úgy ismerte, mint őszszel. Tudta azt is, hogy a mi közönségünk még mindig szívesen nézi meg Massenet operáját; azt is tudta, hogy Kaczér Margit elég »muzikális«, ahhoz, hogy egy hónap untig elég neki a betanu­láshoz. Minek kellett hát ilyen sokáig várni a vasárnapi telt ház szép közönségének a demm­­­­erge-ből demi-mondaine-né váló szentimentális hölgyecskére? Kaczér Margit ebben a szerepében is tanújelét adta kiváló tehetségének. Énekben, játékban egyaránt előkelő volt. S méltán reá­szolgált a közönség zajos elismerő tapsaira. Még egy új szereplője volt a Manon-nak : Szikla karnagy, az igazgatónak körültekintő, igen jó utóda. Anthes, Beck, Várady, Payer Margit stb. a régi dicséretre szolgáltak rá. * Hírek a Nemzeti Színházból. Holnap, kedden Pinero nagysikerű vígjátéka, a Lord Quex 5-ik előadását éli meg a Nemzeti Színházban, a­hol a hét folyamán még pénteken is­ színre kerül s mind­két alkalommal Cs. Alszeghy Irma, Helvey Laura, Paulay Erzsi, Lánczy Ilka, Váradi Aranka, T. Vizváry Mariska, Császár, Gál, Rózsahegyi és Horváth Zoltán játszanak benne. * Kurz Selma vendégfellépése. Kurz Selma cs. és kir. kamaraénekesnő e hó 13-án, vasárnap, vendégszerepel a m. kir. Operaházban jótékony czélra, a melegedő szobák és a szegény tanítónő­­képző növendékeket segítő egyesület javára ren­dezett előadásban. A művésznő Rigoletto dalmű Gilda szerepében lép föl. Kurt Selma ezen egyet­len fellépéséhez jegyek már a mai naptól kezdve válthatók felemelt helyárakon elővételi díj nélkül. * Népszínház. Szorongásig megtelt ma a Népszínház nézőtere és hosszú idő után ismét ott díszelgett a vörös betűs tábla, mely az összes jegyek elkeltét hirdette. De hát kivételes estéje volt ma a színháznak, nagy, gazdag nyvsorú hang­verseny, melyen kiváló nevek szerepeltek. Elsőbben Lunardi Giovanni, az Operaház tenoristája, a­ki Tosca nagy áriáját énekelte. Fényes magas hangjai a Népszínházban is teljes érvényre jutottak és valósággal elbűvölték a közönséget, mely e falak között már évek óta nem hallott Lunardinál sok­kal kisebb kaliberű tenoristát sem. Ezután Hubay Jenő hegedűjátéka következett. A kiváló művész Wieniavszky Legendájá­t játszotta, majd saját szerzeményű mazurkáját. Káprázatos játékáért perczekig tapsolták, úgy hogy programútját kény­telen volt megtoldani a csárdajelenetével, melyet e kiváló művész játékán által már annyiszor meg­csodáltunk. Hubay után Szirmai jelent meg a színpadon,­ de ezúttal csak rendezői minőségben. Közölte a közönséggel, hogy Takács Mihály, a­ki­nek szintén részt kellett volna vennie a konc­er­­ten, beteg és így helyette ismét Lunardi fog éne­kelni. Yvonne de Tréville következett e híradás után, a csengő hangú franczia énekesnő, a ki jó ismerősünk az Operából. A művésznőt, a­ki való­ban nemes kollegialitással jött a népszínháziak segítségére, már megjelenésekor hosszasan tap­solták és az elismerés felhangzott minden ének­száma után. A Traviatá-ból énekelt, majd egy magyar dalt, melyet frenetikusan megtapsoltak. A bizottság hatalmas virágállványnyal is hálál­kodott a művésznőnek. Majd ismét Lunardi éne­kelt és nagy tetszés mellett adott elő néhány bájos dalt. A népszínháziak a Lumpáczius Vagabundust játszották, Nestroy régi bohózatát, mely ma is megkac­agtatta a közönséget. * Bálványok. Farkas Pál új darabjának szom­bati és vasárnapi előadásai is zsúfolt házak előtt folytak le és a közönség minden felvonás végén zajosan hívta a színészeket­ és a szerzőt. A nagy­sikerű újdonság e héten még szerdán és vasárnap kerül színre. * A Kemény-quartett. Harmadik kamaraestéjét adta ma a Kemény—Kladivko—Szerémi—Schif­fer vonósnégyes társaság. Előkelő művészetével tol­mácsolta Beethoven 18. művéből az M-dur quatuort ; nem tudjuk eldönteni, hogy az An­dante finomságait, vagy a nehéz finálét játszotta-e élvezetesebben. A többi számokhoz vendégművé­szeket kellett hívnia; César Franck ötöséhez dr. Aderne- Coldstein Vilmát, az első­rangú zongora­művésznőt. Az F-molban írt művet valószínűleg még nem adták elő Budapesten, noha a műsor nem jelezte első előadás gyanánt; mindnyájan kissé idegenül hallgattuk a théme obstiné bámulatos moduláczióit, az egész nagy művön végigvonuló fődallam körmönfont összhangváltozásait, de az elbusult, sokszor magyaros hangok olyan, titkon forrongó s néha előtörő szenvedélyt fejeztek ki, hogy állandóan feszült érdeklődéssel és sokszor mély gyönyörrel hallgattak. Franckot a francziák egyenesen a nagy Berliozhoz hasonlítják; mai zongora­­ötöse inkább egy franczia Brahms-munka, gall-csapongással változtatgatva a dur-t és a moll-t. Nagy művészettel és nagy tudással irt zene, a­melyet kevesen, de annál tüntetőbben tapsoltak meg. A befejező Haydn-ötösben a második mélyhegedüs, Ánisz Aladár, méltó tagja volt a jeles kamarazenetársaságnak. (hty.) * Lengyel Ernő másodszor. A kis magyar zongoraművésznek akkora volt a diadala Bécsben, hogy még egy hangversenyt kell adnia a Bösen­­dorfer-teremben, e hó 27-én (vasárnap). *#'•. * A tolvaj. A Vígszínházban szombaton, e hó 12-én mutatták be a Tolvajt, Bernstein Henri három felvonásos színművét, a­mely »Le voleur« czímen az idei párisi szezon szenzácziója. A ma­gyar közönség alig egy hónappal a franczia pre­miere után ismeri meg a Baccarat szerzőjének új művét, a­mely nemcsak izgalmas cselekményénél fogva, de már szerkezetét tekintve is egyike a legérdekesebb színpadi termékeknek. A második felvonásban, a­melynek Parisban párját ritkító sikere volt, csupán két szereplő játszik : Voysin Richard és a felesége, Maria Louise. Ezeket a szerepeket, a­melyeket eredetiben Guitry Lucien és Le Bargy asszony játszották, nálunk Góth Sándor és Góthné Kertész Ella fogják kreálni. A másik női főszerepet, a­melyet Parisban Ver­­neuil Madelaine adott, nálunk Gazsi Mariska játszsza. Hatalmas szerepe jut ismét Hegedűs Gyulának, a­ki az idősebb Lagardest személye­síti. Ezt a szerepet Párisban is a legkiválóbb színészek egyike, Huguenet Felix adta. Tanay Frigyes és Szerémy Zoltán is igen hatásos szerep­hez jutottak. Holnap, kedden a Tökéletes feleség kerül színre. Ez lesz Pinero nagysikerű darab­jának huszonötödik előadása. * Hangversenyek. Kubelik Jan hegedűművész utolsó hangversenye kedden, január 8-án este fél nyolc­ órakor lesz a székesfővárosi Vigadó nagytermében Goll Ede zongoraművész közreműködésével. — Heinemann Sándor második dalestélye holnap, kedden, január nyolc­adikán lesz a Royal-teremben Libowitz Selma zongoraművésznő közreműködésével.­­ A brüsszeli vonósnégyes második és utolsó kamaraestélyét a jövő héten hétfőn, január 14-én rendezi a Royal-teremben Freund Etelka zongoraművésznő közreműködésével. Előadásra kerülnek Schubert legszebb vonósnégyese: »Der Tod und das Mädchen«, Debussy G-moll négyese és Csajkovszky A-moll triója. — Fráter Loránd dalestélye csütörtökön, január 17-én este fél nyolcz órakor lesz a Vigadó nagytermében. — Woidt Lucy cs. kir. udvari kamaraénekesnő, a bécsi opera primadonnája dalestélye január 25-én lesz. — Beckhaus Vilmos zongora­­estélye hétfőn, január 28-án a Royal-szálló termében lesz. — K. Durigó Ilona énekesnő budapesti hangversenye január 31-én lesz a Royal-szálló termében. — Mérő Jolán zongoraművésznő, a­ki jelenleg külföldön hangverseny­­körúton van, kedden, január 15-én rendezi hangversenyét a Royal-szálló termében. — Hubermann Broniszláv, a­ki jelenleg külföldön nagy sikerrel hangversenyez, Singer Richard zongoraművész közreműködésével szerdán, január 15-én a Royal-szálló nagytermében hangversenyt rendez. — Székely Arnold zongoraművész hangversenye pénteken, január 11-én este fél nyolc­ órakor lesz a Royal-szálló termében Erdős Richárd, a m. kir. Opera művészének közreműködésével. Mindezekre a fent említett hangver­senyekre jegyek a Harmónia zeneutókereskedésben kap­hatók. * A temesvári színészet. Temesvárról írják, hogy Temesvár város tanácsa a színügyi bizott­ság javaslatára arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Krecsányaiak eddig adott támogatás , évi 20.000 korona városi és 6000 korona állami szub­­venc­ió szemben a közönség egyre fokozódó tá­mogatásával, tovább fenn nem tartható. Az új szerződést csak ezen szempont figyelembevételével­­kötik meg. * Vidéki színészet. Pozsonyban e hó 9-én adják elő György Mór »Udvari kaland« czímű daljátékát, a­mely három évvel ezelőtt a budai Várszínházban nagy tetszést aratott és a vidéki színpadokon is mindenütt közkedveltségnek ör­vend. A darabot Pozsonyban a szerző fogja vezé­nyelni. v Leveshús ......................... 184—200 fillér Borjúhús ......................... 144—320 » Növendék marha.............. 120—192 » Urühús ............................. 80—160 » Bárány ..................................... 200—240 » Disznóhús......................... 80— 240 .» AZ ÚJSÁG Kedd, január 8.

Next