Az Ujság, 1907. január (5. évfolyam, 1-13. szám)
1907-01-01 / 1. szám
Kedd, január 1. AZ ÚJSÁCr lesz a tisztelgés. A függetlenségi párt holnap délelőtt tizenegy órakor üdvözli Kossuth Ferenczet. A köszöntőt Lovászy Márton mondja. Ugyancsak akkor üdvözli a néppárt részéről Rakovszky István Zichy Aladár grófot, a párt elnökét, ezután pedig Zichy Nándort keresik fel. Az alkotmánypárt írásosan intézi el a köszöntést Széll Kálmánnal és Andrássy Gyula gróffal. Ünnepelnek a demokraták is, akiknek nevében Pető Sándor képviselő üdvözli Vázsonyi Vilmost. A szokásos köszöntők közül csupán a képviselőház elnökének, Justh Gyulának az üdvözlése marad el. -o . A létszámemelés. Egy aradi lap munkatársa beszélt a létszámemelésről Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszterrel, aki ezeket mondotta : — Nemrégiben beszéltem a hadügyminiszterrel, ő akkor nem árult el semmit arra nézve, mintha a létszámemelés kérdésével foglalkoznék. Annyit pozitíve mondhatok, hogy a magyar kormány az újoncz kontingens felemeléséről még nem tanácskozott és ez a téma miniszteri tanácskozásaink során eddig fel sem vettetett. A döntés a követelés dolgában a törvényhozást illeti, ennek állásfoglalása döntő a létszámemelés sorsára nézve. Ha azonban a delegáczió egyszer megszavazza az új ágyuk költségeit és az új ágyukat elkészíttettük, akkor nem azért csináltattuk azokat, hogy a színben álljanak, hanem azért, mert azokat használni is akarjuk. Aki e kérdésről gondolkodik, önmaga is tisztába jön azzal, hogy az új fegyvert nem parádénak csináltattuk, így vagyunk a honvédtüzérség kérdésével is. Kijelentettem már a képviselőházban, hogy minden előkészületet megtettem a honvédtüzérség felállítására, de a reformot csak akkor csinálhatom meg, ha embereket kapok hozzá. A 12.500 főnyi létszámból, melyből a honvédgyalogságot és lovasságot kell ellátni, természetesen nem telik . A karlóczai kongresszus. A karlóczai görögkeleti kongresszus ma véglegesen igazolta Lotics mokrini, Prodanovics dr. óbecsei, Gligorievics nagybecskereki és Szilárd dr. fehértemplomi világi képviselők mandátumát. Ezután Mihajlovics Mihály dr. mitroviczai képviselő mandátumát tárgyalták, akinél az ellenjelölt mandátumát is benyújtották. Bánffy báró és a függetlenségi párt. — Nyilatkozatok a szegedi beszámolóról. (Saját tudósítónktól.) Bánffy Dezső báró tegnapi szegedi beszámolója volt ma a politikai körök és politikusok egyetlen témája. Bánffy báró beszéde, terjedelmének kétharmadában a függetlenségi pártnak volt czímezve : a koalíczió befejezte pályafutását, álljon elő az abszolút többséggel rendelkező függetlenségi párt, vegye át a kormányt a maga kezére, kormányozzon, ha tud, a maga programoi javai, ne bújtassa gyengeségét a hatvanhetes kisebbség köpenyébe, mert ha a koalíciós alakoskodás tovább tart, nagyobb veszedelem élheti az országot, mint valaha.Természetes, hogy ezek után Bánffy báró beszéde a függetlenségi párt érdeklődését keltette föl leginkább és hogy a politikai közvélekedés kíváncsisága is e párt felé fordul. — Bánffy állásfoglalása — úgy szólott e sorok írójához a párt egyik igen kiváló tagja, aki azonban újabb időben a pártkörben és a parlamentben való szerepléstől egyaránt tartózkodik — nem új dolog és a függetlenségi pártra vonatkozólag teljes mértékben azt az álláspontot interpretálja, amelyet a párt régi tagjai közül igen sokan vállaltunk, mikor a koalícziót megkötötték. Ez pedig az volt, hogy mi ezen koalíczió létjogosultságát nem ismerjük el , hogy nézetünk szerint a függetlenségi pártnak soha semmi szín alatt egyetlen betűt a maga programjából feladnia, vagy felfüggesztenie nem szabad. Én nem is vagyok koalícziós képviselő, mert a választás alkalmával programmbeszédemben nemcsak azt hirdettem, hogy én a függetlenségi párt sérthetetlen programmja alapján állok, hanem azt is, hogy az egész koalícziós szövetkezést programjásával,politikájával együtt erkölcstelennek tartom, amelyet én mint függetlenségi képviselő soha sem támogathatok. És úgy tudom, rajtam kívül mások is megcselekedték ezt az országgyűlési függetlenségi párt tagjai közül s talán nagyon is hamar bekövetkezhetik már az a momentum, amelyben álláspontunkat, bármi történjék is, minden körülményben érvényesíteni fogjuk. Már most ami Bánffy Dezső báró felfogását illeti, én teljes mértékben elfogadom: vegye át a kormányt az abszolút többségben levő függetlenségi párt és vegye át a maga programmja alapján. Ha azért nem boldogul, mert Bécs nem engedi, nem veszít semmit. Csak azt dokumentálja, hogy a párt törekvése komoly volt s nem rajta múlt, hogy czélját el nem érhette. Ez esetben azonban sértetlenül megmarad a párt becsülete s nem inog meg a politikai hit azokban a százezrekben, akik minden reménységüket a függetlenségi zászló diadalra juttatásához fűzték. Mert a függetlenségi zászlónak népbolondításra nem szabad szolgálnia. Nem szabad, mert a párt népe, ha egyetlenegyszer azt látja, hogy bizalmának letéteményesei megcsalták, hanyatthomlok rohan a szocziáldemokrata párt karjai közé, amely pártban még nem csalatkozhatott. Ha pedig a függetlenségi párt zöme a kormányhatalom kedvéért felfüggeszti eddig hirdetett programmját s uralmon maradó párt áttér a hatvanhetes alapra, akkor találhat támogatást az alkotmánypártban és a néppártban. De hatvan-hetven függetlenségi azonnal kiválik, hogy az elvtagadókkal szemben a függetlenségi lobogót újra fölemelje. Egyik munkatársunk fölkereste Bánffy báró beszédének kapcsán a függetlenségi párt két alelnökét: Barabás Bélát és Hoitsy Pált, továbbá a párt holnapi ünnepi szónokát, Lovászy Mártont és megkérdezte, mi véleményen vannak s a hallott észrevételeket a következőkben összegezi: (Barabás Béla.) A koaliczió megállapodásra jutott a királylyal az általános választójog törvénybe vételére nézve. Addig, amig ez nincs meg, amely ettől a koalícziós kabinettől nem vonja meg bizalmát. Nem is vonhatja meg, mert nem akarja sem magát, sem az országot újabb veszedelembe sodortatni. Minthogy ez a megállapodás a koalícziót és királyt egyaránt köti, a koalícziónak feladata megoldásáig feltétlenül együtt kell maradnia. Az együttmaradás lehetőségét azonban természetszerűleg ahhoz a feltételhez kell fűznünk, hogy azt a koalíció egyik pártja se zavarja, egyik párt se akarja mindenáron megbontani. Hogy az általános választójog minél előbb törvényerőre emelkedjék, elsősorban, vagy legjobban a függetlenségi párt érdekei parancsolják. És ezt a törvényt a jövő év végéig okvetlenül megalkotják ; a következő év folyamán megtörténik a választók új összeírása, a reklamácziók korrigálása, a kerületi beosztás és legkésőbb az 1909. év elején elrendelhetők lesznek az új választások. Addig, míg ez nincs meg és a koaliczió a rendes állami szükségleteket megajánlja, a koaliczió nem mehet szét és új választásokra sincs semmi ok. Én ilyen irányzatot, aminőt Bánffy báró mutat, habár a magam részéről mint pártember súlyos áldozatokat hoztam a koaliczió érdekében, nem támogathatnék, mert én az előbb jelzett új választásokig a koalicziót megbontatni helytelennek tartanám. Az általános választójog a legszélesebb alapra fektetett nemzeti akarat megnyilvánulását czélozza s mi azt hiszszük oda is fogunk törekedni, hogy ennek alapján a függetlenségi párt nyerje el a többséget. Akkor azután átveszi a kormányt ez a párt és pedig nem koalíciós, hanem függetlenségi programja alapján. Bánffy bárónak ez a mostani fellépése számbavehető következményeket nem von maga után. (Hoitsy Pál.) A függetlenségi párt most nem veheti át a kormányt azért se, mert ellenfelei rögtön azzal állnának elő, hogy tessék megvalósítani azonnal az egész függetlenségi programmot. A párt pedig erre kötelezve nincs, mert elsősorban azt a regardot kell kötelezettségéül fogadnia, amelyet a két hatvanhetes párttal szemben vállalt. Ha ettől a párt eltérne, csak megerősítené Rakovszky István múltkori csipkelődését, hogy az elvek nem arra valók, hogy hirdettessenek, hanem, hogy megvalósíttassanak. Gyakran hallani rít abban s ehhez talán Bánffy báró beszéde is hozzákapcsolódik, hogy a hatvanhetes pártok soraiban valami készülődés tapasztalható a koalícióból való kilépésre. Ha ez komoly valóságra válnék, óriási zavar támadna, mert a függetlenségi pártnak ragaszkodnia kellene a maga programmjához, ez pedig új veszedelmeket, kibontakozási tárgyalásokat involválna. És míg a király él, a függetlenségi párt programmja, kormányzati programm nem lehet. De a hatvanhetes szecesszió híte inkább óhajtás lehet bizonyos koalíczió-ellenes oldalról, mint számbavehető alapos értesülés és valóság. Éppen ma beszéltem egy alkotmánypárti politikussal, akinek nevét nem mondhatom meg, mert erre nem vagyok felhatalmazva. Ez a koalíciós pártok határozottabb amalgamizálódását hangoztatta, amire minden oldalról láthatni bizonyos hajlandóságot. A gyakorlati politika, amelyet a koalicziós kormánynyal követünk, úgyis azonos. Már most az a kérdés van fölvetve, hogy éppen ennélfogva, nem lehetne-e a koalicziós pártokat egymáshoz jóval közelebb hozni. (Lovászy Márton.) Bánffy Dezső báró azt mondja, hogy a koalíczió ma már csak arra való, hogy a hatvanhetes kisebbségi pártok segítségével a függetlenségi párt is hatvanhetes alapra helyezkedhessék és ezeknek czégerével hatvanhetes politikát csinálhasson. Ez a gyanúsítás olyan, hogy nem méltó Bánffy báró személyéhez. Honnan tudja azt Bánffy Dezső báró, hogy a függetlenségi párt akár a gazdasági, akár a katonai kérdésben hozzájárulna a küzdelemben elfoglalt álláspontnál kedvezőtlenebb megoldáshoz ? Hisz a gazdasági kérdésben azt látjuk, hogy Kossuth Ferencz a gazdasági különválást készíti elő , ezért látott hozzá az iparfejlesztéshez, a hajózás fejlesztéséhez, ezért nem köt Ausztriával vámszövetséget, hanem szerződést. A katonai kérdésben is tiszta a függetlenségi párt álláspontja. A királylyal kötött megegyezés szerint a katonai kérdés az átmeneti időben nem kerül megoldás alá. De ha a katonai kérdést még az átmeneti idő alatt fölülről fölvetik, akkor a függetlenségi pártnak is föléled a joga arra, hogy a maga szempontjait ebben a kérdésben is előtérbe tolja és azok érvényesítésére törekedjék. És a függetlenségi párt ezzel a jogával élni is fog. De a párt azt nem teszi és nem is teheti, hogy most, az átmeneti idő lejárta és az abban kitűzött feladatok megoldása előtt, minden igaz ok nélkül, megtörje a pártokkal kötött megegyezést. A függetlenségi párt úgy fogja föl ezt a dolgot, hogy az a megegyezés, amit még mint kisebbség kötött, kötelezi őt, mint többséget is. És a függetlenségi párt az egész átmeneti idő tartama alatt állni is fogja ezt az egyezséget mindaddig, amíg annak fölbontására rajta kívül eső tényezők okot nem szolgáltatnak. Abban az esetben, ha a koalíciót a hatvanhetes pártok törnék meg, az én egyéni véleményem szerint a függetlenségi pártnak át kellene vennie a kormányt és a mostani alapot addig kellene tartania, amíg a kormányátvételnél vállalt feladatok tető alá kerülnek. KIJLFÖLD: A marokkói bonyodalom. Tangeri tudósításaink szerint a rettegett Raizuli letörése sokkal könnyebben ment, mintsem föltehető lett volna. A szultán proklamácziója, amelylyel a félelmetes banditát közveszélyes embernek nyilvánítja s megfosztja Bahs kormányzóságától, valamint egyéb méltóságaitól, nagy hatást gyakorolt a lakosságra. Raizuli kénytelen volt családjával Mulit Abdesz Szalem muzulmán szent türbéjébe (sírboltjába) menekülni, mert az sérthetetlen hely. Hívei elhagyták és meghódoltak El Gebbasnak, a szultán fővezérének. Még tangeri ügynöke is letette a hűségesküt. Raizuli által Tangerbe küldött őrségek pedig lerakták a fegyvert. Úgy látszik tehát, hogy Raizuli ártalmatlanná van téve, s ezzel elhárult a legnagyobb akadály, amely a reform-munka útjában állott. Madrid, december 31. A Liberal tangeri jelentése megerősíti azt a hírt, hogy Raizuli elveszítette egész bátorságát és a Muley Abdel Salem melletti mecsetbe menekült. Hívei közül igen számosan hódolnak meg Gebbas hadügyminiszternek. Görög-bolgár irtóháború Maczedóniában. Konstantinápolyból sürgönyzik lapunknak, hogy az elmúlt éjjel egy bolgár banda behatolt Klepista .