Az Ujság, 1907. augusztus (5. évfolyam, 182-207. szám)

1907-08-01 / 182. szám

ROVÁS­ té a Istennek, megszűnt a kvóta-exlex, ályi rendelet hivatalos közlésével. Azelőtt,­­ még nem a kormánypártiság, hanem az enzékiség volt a hazafias misszió, megkíván­­volna a teljes törvényességhez, hogy a ályi döntést az országgyűlés tudomásul­­ye, de mire való az ilyen skrupulizálás­át ? Akkor a hazafiak eszeltek ki ilyen ki­­ogásokat, most a nemzet ellenségei. Aztán­ mi ez a kis formai kifogás a lényeghez képest, hogy parlamentáris kormány, parlamenti tel­jes munkaképesség mellett, egy nagyfontosságú ü­let egy teljes hónapon át törvényes ren­­é­zés nélkül hagyott, az ez idő alatt eszközölt fizetéseket törvény nélkül eszközölte, minden látható és érthető ok nélkül, pusztán slen­­driánságból, no meg azért, mert neki minden szabad. Hiszen az is dologilag egészen helyes, hogy a vasutasok fizetését augusztus 1-ére ki­fizettetik, akár leér a szentesítés, akár nem. De azért mégis csak azt mondják vele a tör­vényesség őrei, hogy őket a törvény hiánya és az alkotmány parancsa nem gátolja semmi­ben, s ha egy Tiszai-kormány tette volna m­agát túl a vasutasok érdekében a törvényes­ségen, vájjon helyeselték volna-e ők úgy ez elhatározást, a­hogy mi helyeseljük ? * A horvát bán megalkotja új kormányát, természetesen a hazaáruló nemzeti pártiak be­vonásával. A­mikor szorul a kapcra, a hazát a hazaárulókkal is meg lehet menteni. Avagy nem is voltak hazaárulók, csak szükség volt arra, hogy hazaárulók legyenek, most pedig szükség van arra, hogy derék emberek le­gyenek. A politikában, koalíc­iós politikában ilyen az erkölcs, s a bántól természetesen nem kívánhatjuk meg, hogy válogatottabb erkölcs­­csel politizáljon odalent, mint megbízói ide­­fönt. * Szegény Wekerle, a­kinek a rovására footballoznak Majos Károly darabonttal! A szatmári forra­dalmat lecsendesítette azzal, hogy Majost nem oda, hanem Budapestre nevezte ki. De mért legyenek a ferenczvárosi függet­lenségiek türelmesebbek, mint a szatmáriak ? Lám, ezek imponáltak tiltakozásukkal, s a ferenczvárosiak átengedjék nekik e dicsőséget, s­­ők tűrjenek darabontot, mikor a szatmáriak nem tűrik ? Ráírták, mint a német czímzésű levélre: Vissza! De az emberük, még ha darabont is, még­sem megy. Ennélfogva csak tiltakoznak Wekerlénél, a­ki szívesen átutalná a párthívek tiltakozását Kossuth Ferenczhez, ha ilyen dolgokban a népszerűtlenség viselé­sében nem ő volna a soros. Mert úgy van az be­osztva, igazságosan : a függetlenségi Kossuth­nak jut a házszabályrevízió, s az alkotmány­párti Wekerlének a darabontellátás. Olasz jegyzetek. Irta Quintus. (Garibaldi.) A nagy nemzeti hősök haláluk után is »élnek«, valameddig egyéniségük a nemzetet nyugtalanítja. Garibaldi sem költözött be még egészen a történet nagy temetőjébe. Az olasz egység megvan ugyan, de a Vatikán még politikai hatalom és a nemzeti demokráczia még félig sincs végrehajtva. Július elején belekeveredtem a nagy olasz eroe (hérosz) születésének százéves jubileu­mába és azt láttam, hogy az egészet a papok nyakába kötötték. Minden szónoklat, vers, ujságczikk, utczai kiáltozás a papok rovására ment. És a­mi érdekes, a szoczialisták is együtt ünnepelték az »urakkal« a nagy nemzeti esz­méket. A falakon azonban a hősnek ezt a két mondását plakátozták : Ben altra Italia sognavo nella mia vita. Másforma Itáliáról álmodtam én életemben.­11 Vaticano è un colt­elle nel cuore dell' Italia. A Vatikán kés Itália szivében. A lelkesedéstől és utczai pompától ragyogó napon egyetlen papot sem lehetett látni az utczán. Pedig van bőven. Ellenben — vigyá­zat ! — III. Vittorio Emanuele királynak aznap valamennyi katonatisztje teljes díszben jelent meg mindenütt. Általában hihetetlen az, hogy Olaszország­ban mennyiféle ellentmondásból van össze­­egyensúlyozva minden. Egész állami életük is ilyen. A királyságnak halálos ellenségei a papok is, a szoczialisták is. Bizony az olasz állam és H. királyi ház — a mennyire az egyházi köz­ --------- " 1 . Hl. ■■ • "!, .HJ.I.P»»' I "I A-'M I vetítéstől függ — nem részesül semmiféle isteni kegyelemben. Igen , csakhogy a papok és szoczialisták az egymás torkát fogják és a királyság — virágzik. Palermótól Veneziáig béke dühöng, a jólét szemmel láthatólag emel­kedik és az olasz katonaság kézzelfoghatólag javul. Az ilyen tanulságot is berakja az ember a tarisznyába . . . Viszontláttam végre az én első gyerekkori üngömet is, a­mire tudniillik visszaemlékezni tudok. A hatvanas évek elején mi gyerekek vörös Garibaldi-üngöt viseltünk, hol kék, hol zöld szegélylyel. A kalapunk is éppen olyan felhajtott, gömbölyűszélű kucsma volt, a­mi­lyent az erpe viselt. A nóta is eredetileg Gari­baldira szólott így : Galabárdi csárdás kis kalapja. Nemzeti pántlika lobog rajta .. .. Még a pántlika is igaz, mivel az olasz nemzeti szín is vörös-fehér-zöld. Hogy átjön az Adrián hadaival, akkor fanatikusan hittük. Szennyes az én üngöm, Szennyes a gatyám is. . .­ , Majd hoz Kossuth tisztát, Tü­ri Pista meg puskát, Éljen Galabárdi. A Garibaldi-singet most az ünnepen büsz­kén viselték a veteránok, a hős egykori katonái. Minden városban van még 40—50 ilyen, csak­hogy már őszbe vannak csavarodva és csön­desen iszogatják a romagnoli borocskákat. A régi garibaldinus katonákat különben jól meg kell különböztetni a hires marsalai ezer­től, a­kik testneg is halhatatlanok. Számuk most már 3—4 ezer, de ha így megy, lesz még harminczezer is. Garibaldi-induló is volt bőven. A nép­­lélek­ még ma is felpezsdül, ha a férfias, szép Garibaldi-csatadalt hallja, a­mely ezzel a ritornellóval végződik : Va fuora d'Italia, va fuora, eh’ è l'ora Va fuora d’Italia, va fuora o stranier, Takarodj ki Itáliából, mert ütött az óra, Takarodj ki idegen. Van egy olyan is, — a bolognai csatadal — a melyből az 1849. évi szörnyű vérengzések gőze párolog ki még ma is. Colié teste dei tedeschi Alle boccie vogliam gincar 1 Colle gambe dei tedeschi VI tamburo vogliam suorar ! Magyarul így : A németek fejével akarunk tekézni és lábuk szárával verni a dobot. Oh szép idők, oh régi szép idők ! (Egy ártatlan kutya.) A romagnai tengerpartokon szinte minden kis város pompás homokos tengeri fürdő. Rimini, Riccione, Cattolica, Pesero, Fano, Sinigaglia, Falconara. És szinte mindegyikben van néhány magyar fürdővendég. Rimini most már kész magyar fürdőhely, a­hol százakra megy a magyar tengeri fókák száma. Ergo : egyre nagyobb lesz a drágaság. Valami Végzet jár velünk, hogy mindenütt mi terjesztjük a drágaságot; szent meggyőző­désem, hogy még otthon is. De ez más fejezet. Ide az tartozik, hogy ezeken a közeleső kedves partokon németet (az osztrákot is idegondolom) alig lehet találni, holott a németek most már a Mars-csillagban is építenek hoteleket. . . vv. " V" ■ Budapest, 1007.________________________T. évfolyam, 182. szám. Csütörtök, augusztus 1. Előfizetési árat: _____ ________ SZERKESZTŐSÉG: ~ ivz évre _ 28 k. — f. 113 ||| Budapest, Rá­kóczi­ út 54. sz. ______14 » — » ' M Ifi II MM Telefon 56-16. évre ...... |7­0 - ¡ M M JSr H H 13 0® m tmm KIADÓHIVATAL: * — — — 2»40* Fffitgpwm Ky |||| pH pij Ifil—(Pf Budapest, Rákóczi-út 54. sz. ),és szám­ára helyben I JIT IjL Jj Él Ml A ill B. B Telel°“ ®—1-°a-CS-s vidéken 10 fillér. §j ® Darabofflf-tstánkák. Nem tudjuk, kinek a fejéből, de úgy látszik, Andrássy Gyula gróf vélt érdeké­ben sokat sápitoznak mostanában a dara­bontok intrikáiról, melyekkel az alkot­­mánybiztositékos szankczionálását meg­­hiusitani iparkodnak. Beszéltek Kristóffy­­nak Ischlben feltüntéről, Fejérváryval való trafikálásáról, egy memorandumuk­ról, melyet a király egy osztrák exminisz­terelnöknek adott ki véleményezés végett s tetejébe arról is tudnak, hogy a kor­mány résen van s eddigelé még minden ilynemű intrikának sikerült a fejére ti­porni. Hogy sorra kisült a legújabb intrika minden egyes állításának az ostoba volta, minket nem érdekel. Sem az, hogy Kris­­tóffy nem volt Ischlben, de még az sem, hogy volt. Ischlben nagyon sok ember elfér, még Kristóffy is, a­ki azzal, hogy miniszter volt, még nem szűnt meg közönséges embernek lenni. Nem fontos, de jellemző ezekben a költött intrikákban a mérték, melylyel a hí­vek az ő miniszteróriásaikat taksál­ják. Az a koalícziós mufti, a­ki a darabont­­intrikát kitalálta, nyilván azt gondolta : nini, az idő múlik, már régen túl vagyunk a koronázási jubileumon, melyet Andrássy utolsó terminusnak állapított meg a maga türelme számára s az alkotmánybiztosi­­tékokról még szó sincsen. A publikum ebben a kormány gyöngeségét láthatja s még Andrássy Gyulát is türelmes, alá­zatos szolgának. Segítsünk szegényen. Hadd legyen ez a késedelem alattomos intrika műve, hadd dolgozzanak ellene a darabontok, akkor mindenki sajnálja a mártír Andrássyt, utálja az intrikus dara­bontokat s tetejébe azt mondja : inkább várjunk ítéletnapig az alkotmánybizto­­sítékokra, semhogy az intrika győzzön. Hangsúlyozzuk : nem hiszszük Andrássy Gyulát annyira szánalmasnak, hogy e hírek forgalomba hozatalát neki tulajdo­­nítanák, de igenis látjuk, hogy hívei való­ban olyan szánalmasnak tartják a hely­ . XiaBUttk mai száma 24 oldal.

Next