Az Ujság, 1907. augusztus (5. évfolyam, 182-207. szám)

1907-08-01 / 182. szám

e­ zetét, hogy ilyen alantas és buta eszkö­zökkel segíteni vélnek rajta. Nem vállalhatjuk, hogy minden ily­nemű koalíc­iós kacsát czélba vegyünk, azért ezt az alkalmat arra használjuk föl, hogy véleményünket az úgynevezett haladópolitikáról, a­mennyiben még most is működnék, kifejtsük. Hogy aktív korá­ban mennyire becsültük ezt a politikát, nem kell újból elmondanunk. Nagyobb kárt okoztunk e politikának, mint mind­azok együttvéve, a­kik folyton e poli­tika egyéniségeit gazemberezték le, az utcza tapsai kedvéért, de a mellett szor­galmasan kilincseltek e­l gazemberekénél egyik-másik szívesség irányában. A jelen­ről semmiféle pozitív adatunk nincs arra, hogy a haladópárt még ne látná elját­­szottnak a partiját. Alakul, vagy próbál alakulni egy úgynevezett radikális párt, melynek programmja is van, de hívei hogy vannak-e, szintén nem tudjuk. E párt mögött keresik a haladópárt vezér­embereit, a­kik e párt segítségével óhaj­tanak ismét feltámadni. Ha ez így van, kijelentjük : sem a haladópártnak, sem embereinek ma, a mai viszonyok között, az ő múltjukkal, nincs jogczimük a feltámadáshoz. Nem tudunk róla, hogy Kristóffy Józsefnek miniszter korában lett volna az a nép­szerűsége, lettek volna legázolt, de te­remtő ideái, lett volna egyáltalán olyan jelentősége, mely őt a közéletben való olyan szereplésre kötelezné vagy jogosí­taná, mint más vezérpolitikust, ha akár részben, akár egészben megbukott törek­véseivel. Ha a Fejérváry-kormánynak lett volna bármilyen kicsiny parlamenti támasztéka, eszébe se jutott volna, hogy haladópártot csináljon. Ennek a pártnak a megalkotása éppen azt jelentette, hogy megalapítójuknak semmi támasztékuk a közvéleményben nincsen. Mit akarnak tehát a közvéleménynyel szemben azok a politikusok, a­kik idegenek és elszigetel­tek voltak s azok is maradtak ? Egyetlen alapjuk arra, hogy ellenségeik szidalmai­val szemben fölemelt fővel élhessék ma­gánéletüket, az, hogy vállalkozásuk a helyzet kényszerűségéből folyt, hogy a­mit csináltak, abban válogatásuk nem volt, hogy azzal a nemzeti küzdelemmel szemben, a koronának akkori álláspontja mellett kellett vállalniuk az ideiglenes kormányzás mártíros misszióját, ha az országot egészen anarchiában hagyni, vagy katonai kormányzás alá hajtani nem akarták. De ha ez volt akkor a mentségük, mi a joguk most ahhoz, hogy annak a szomorú időnek és kényszerűségeinek el­múltával ismét visszatérnek, holott az idejük örökre elmúlt ? A koalíc­iós poli­tika hitehagyottsága, gyámoltalansága és együgyűsége még nem teszi jóvá, nép­szerűvé, szükségszerűvé az övékét. S voltaképpen mi az ő politikájuk ? A­mit akkor programmba róttak, mind szinte kimondottan arra volt szánva, hogy a hívek nélküli kormánynak híveket sze­rezzen. Egy kormánynak szüksége van hívekre, értj­ük tehát, ha programmot eszel ki hívek szerzésére. De a volt kormány­nak és volt minisztereinek nincs közéleti szempontból szükségük hívekre, mert az ország tovább fejlődik a maga jó vagy rossz útján akkor is, ha Kristóffynak nincsenek hívei. Mit akarnak tehát ezek az urak, ha csakugyan akarnak valamit ? Visszasze­rezni elvesztett pozícziójukat ? Az a pozí­­czió arra való volt, hogy elveszítsék. Ellenzéket teremteni a koalícziónak ? Erre ők a legalkalmatlanabbak, mert velük szemben a koalícziónak mindig igaza lesz. Utat egyengetni a becsületes demokratikus iránynak, melyről a koalí­­czió messzire letért ? Erre , erősebb és nemzeti szempontból kevésbé diszkredi­­tált férfiak valók, mint ők. Ismételten kijelentjük: mi nem tu­dunk semmit Kristóffyék mozgolódásai­ról. De nézetünk szerint, ha mozgolódná­nak, vállalkozásuknak semmi reális, annál kevésbé erkölcsi alapját nem ismerhetjük el. A közvéleménytől ma is idegenek, a koronánál pedig éppenséggel nem sikerült maguknak olyan pozíc­iót szerezniök, melynek segítségével akár intrikálhatná­nak is. A haladó politika nem élhet most, mivel voltaképpen sohasem élt. Volt egy szomorú helyzet, mely számára olyan áldozat kellett, a­milyet Fejérváry hozott. Nagyon furcsa volna, ha nem volna egyszersmind lehetetlen, ha most utólag Fejérváry társai vissza akarnák váltani az akkori áldozatot, s élni azon a c­ímen, hogy meghaltak a hazáért. De a mi tengeri fürdőnkben azért vélet­lenül mégis volt néhány németünk, a­kik a fürdő­hotel szellős ponyvái alatt mindig tüne­ményes fehér nadrágban szoktak megjelenni. És »fújtak maguktól«, mint Budapesten mond­ják. Hiába , imponálni kell a latin fajnak ! De volt egy kutyánk is. Csúnya cornwallisi pofájú, de igen okos állat, a­ki valamelyik szomszéd tengerparti villából az ebéd meg a vacsora idejére pontosan átkutyagolt, ő tudta miért. A fiú egyszer azt mondta, hogy majd végez ő feltűnés nélkül is ezzel a négylábú vendéggel. Evés közben egy csipet pokolbeli angol mustárt hirtelen a kutyának az orrára mázolt. A kutya tüsszögött és eszeveszetten sza­ladgált körül. Nem tudom, mely természeti törvény kívánta úgy, de egyenesen a fehér színben kereste az üdvösséget és a mustáros orrát a németek tüneményes fehérségű nad­rágjába törölgette. Nagy lett persze a felfordulás. A németek II. Vilmos császárt emlegették és szidták a dologban tökéletesen ártatlan olaszokat, a még ártatlanabb kutyával összefoglalva. Szerencse, hogy ezek nem értették. Másnap a németek pakoltak. Az olasz lompossághoz tartozik, hogy a kutya azért pontosan átjárt ebédelni meg vacsorázni tovább is. (Dal a szamárról.) Bocsánatot kérek honfitársaimtól, de én a szamaraknak nagy barátja vagyok. Több. Vallom, hogy a szamár fejlettebb kulturlény. Azon kell kezdeni, hogy a kisebb olasz városok egyik legnagyobb érdekessége a sok szamár. Fano például csak 10.500 lakost szám­láló kis tengerparti város (az igaz, hogy római eredetű), de hihetetlenül sok szamarat lehet benne látni. Olykor meglepő nevük van ezek­nek az okos állatoknak, mint általában egész Olaszországban. Például : Gyöngyvirág. Sóhaj. Rettenetes. Édesgyökér. Ábránd. Szerenád. És így tovább. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy ez a kis város (nálunk az ilyen csak nagy, poros falu) a legrendezettebb nagy városokkal is fölveszi a versenyt. Minden néven nevezendő közép­iskolák, gyönyörű fiú- és leányinternátusok, kulturintézetek, kaszárnyák stb. vaknnak benne. Továbbá püspökség, selyemgyár, villamos vi­lágítás, szép vízvezeték, kövezet, nagy színház, pompás utak és hasonló jók. Még iparművészeti iskolája is van. A pótadókat itt jól megkülön­böztetik a magánpénzektől. A környéke tele van virágzó campagnák­­kal, gyönyörű kertekkel, füge, olaj és más gyümölcsös ligetekkel. Úgy fordult, hogy vásárt is láttam benne. Nem vezérel az idegen népek bámulása és a magunk dolgainak kevésre becsülése, de a vásárra hajtott szarvasmarhaállomány (pedig igen sok marha volt ott) elsőrangú. Boldog volnék, ha magyar vásárainkon ilyen igazán kitűnő és ennyire egyforma szarvasmarha­állományt lehetne látni. Az olasz kormány hazája földművelése érdekében az utolsó idő­ben nagyon sokat tett. És a mi fő — okosan. Még a katonaságnál is foglalkoznak az inten­zívebb földmiveléssel. A parasztnépen meg is látszik. Szamár — hogy a dologra térjünk — ke­vés volt a vásáron. A­mi azt jelenti, hogy itt mindenki ragaszkodik a maga szamarához. Egy igen vidám és határozottan szellemesnek látszó szamárra alkudtam és 100 líráért meg­kaptam volna, a­mi 96 korona. Otthon jó lett volna szeczessziós írónak. A szamár, ha mind a négy lába megvan, odahaza sem sokkal olcsóbb ; ha pedig csak két lába van meg, akkor kimondhatatlanul drágább. A vége az, hogy a szamár itt aránylag hasznosabb állat, mint a ló. Az öszvér meg valóságos kincs. A szegény, egyszerű föld­műves egyetlen szamárral is meg bírja ke­resni a maga mindennapi kenyerét. Nagy­­kerekű talyigájára, melynek az oldalán oly­kor érdekes festőművészeti próbálkozások is vannak, fölrak 5—6 méter mázsa terhet, sőt arra ő maga is rátelepszik a családjával együtt. A nagy terhet az ő hűséges kenyér­kereső paj­tása még a kapaszkodón is fölviszi. És ezért egy kis giz-gazzal is megelégszik. Az előítélet nélkül való ember az ilyen útszéli látványon is gondolkozik egy kicsit. Otthon a kerti gazdámnak (a­ki pedig csak napszámos ember) ajánlkoztam, hogy sza­marat veszek neki a munkájához. Megbotrán­­kozott. — Csak nem akar csúffá tenni a nagy­,­ságos úr! Az egész falu ránk öltögetné a nyelvit! Tehát a büszkeség az, a­miért a szama­rakat nálunk nem alkalmazzák mezei mun­kára, hanem beleültetik pl. valami hivatalba. Pedig amúgy jobb lenne és sok szegény ember jutna szamara révén jobb kenyérhez. Azután pedig az olasz szamárvilággal van nekünk valami nyelvbeli atyafiságunk is. Ola­szul a szamarat népiesen (a latin asino és AZ ÚJSÁG­ ­ .* ~ Csütörtök, augusztus 1. BELFÖLD. * A kvóta-exlex véget ért. Július 1-je óta exlex volt a kvótában. A múlt félévre királyi dön­­téssel megállapított kvótakulcs kicserélése vagy prolongálása iránt semmiféle intézkedés nem tör­tént. Az exlexes késedelmeskedés, úgy látszik, azt a­­zért szolgálta, hogy a nemzeti kormány ezzel is, mint annyiszor, demonstrálja az alkotmányos formákhoz és garancziákhoz való törhetetlen ra­gaszkodását. A királyi kézirat szövege a következő : Kedves dr. Wekerle ! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt király­ságok és országoknak törvényes képviseletei közt, arra az­ arányra nézve, a melyben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvényczikk 19., 20. és 21. szakaszai (az 1867. évi deczember hónap 21-én kelt ausztriai törvény 3. szakasza R. G. Bl. 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arányt az idézett törvényczikk 21. szakasza (az idézett törvény 3. szakasza) alapján az 1907. évi julius hó 1-étől ugyanezen év deczember hó 31-éig terjedő félév tartamára való érvénynyel, akképp állapítom meg, hogy a közös ügyek költ­ségeiből — levonva azokból előzetesen az 1872. évi IV. törvényczikk értelmében a magyar államkincstár terhére eső 2 százalékot — a magyar korona országai 33*/1 százalékot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 6618/­0 százalékot visel­jenek. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Ischlben, 1907. évi július hónap 28-án. Ferencs József s. k., Wekerle Sándor s. k. Az osztrák hivatalos lap is ma közölte az osztrák miniszterelnökhöz intézett kéziratot, a­mely a kvótát ez év dec­ember végéig az eddigi arányban állapítja meg. Közli továbbá a hivatalos

Next