Az Ujság, 1907. december (5. évfolyam, 298-309. szám)

1907-12-17 / 298. szám

Kedd, deczember 17. _____________AZ ÚJSÁG____________ azonos szövegben azzal, a­melyet Wekerle kapott. Esterházy Pál gróf külügyi osztályfőnök ma a képviselőházban fölkereste Wekerle Sándor minisz­terelnököt s átadta neki a külügyminiszter üzenetét a delegáczió dolgáról. Az országos függetlenségi párt holnap délután hat órakor értekezletet tart a delegáczióba való jelölések tárgyában. Holnap este értekezik a koalíczió többi pártja is. Az elnök­ségre Hoitsy Pál, Holló Lajos, Barabás Béla és Batthyány Tivadar gróf a jelöltek s a független­ségi pártban erős a korteskedés az elnökjelöltek mellett. K­e tudja, Sziklay Ottó, Pozsony város első kerületének képviselője tegnap csekélyszámú vá­laszt­óközönség előtt beszámolót mondott. A po­­zsony—bécsi villamos vasútra vonatkozólag ki­jelentette, hogy az ügy még nem került le végleg a napirendről s mihelyt a viszonyok kedvezőbbek lesznek, a kép­viselőház haladék nélkül le fogja azt tárgyalni. Ő tudja. a Gazdátlan kerület. Csikmegye törvényható­sági bizottsága ma délelőtt Györgypál Domokost, a Csíkszeredai kerület országgyűlési képviselőjét vármegyei tiszti főügyészévé választotta. György­pál főügyész szó történt megválasztása miatt le fog mondani mandátumáról. — A gernyeszegi kerületben az a hír terjedt el, hogy Désy Zoltán államtitkár a megyei tisztújítás után leteszi kép­viselői mandátumát. Már küldöttséget is menesz­tettek Malonyay Dezső után, hogy vállalja el a jelöltséget, de ne alkotmánypárti programmal, mint legutóbb, hanem függetlenségivel.­­ A közjegyző-helyettesek. Vasárnap dél­előtt a budapesti törvényszék első emeleti tanács­termében a közjegyző-helyettesek országos érte­kezletet tartottak, hogy tiltakozzanak a sérelmek ellen, a­melyek a közjegyző-helyetteseket a köz­jegyzők kinevezése terén érik. Megalakították a közjegyző-helyettesek egyesületét is, a­melynek elnökévé Hedry Aladárt választották, a­ki az új egyesület feladatát ismertetvén, a többek között ezeket mondotta : " A közjegyzői állás ismét közjegyzői gya­korlathoz kötött állás legyen ; addig is az inkompa­tibilitási törvény olyképpen egészíttessék ki, hogy országgyűlési képviselő ebbeli minőségének meg­szűnte után csak egy év múlva nevezhető ki királyi közjegyzővé s hogy gyakorló ügyvéd, jelenésm­ód, az epikai és lírai műalkat fe­lel meg. Hozzá kell tennem, hogy a kétféle stílust, az epikait és a lírait ő nem különiti el egy­mástól, hanem villámszerű fordulatossággal az egyikből a másikba csap át. Például meg­teszi azt, hogy önönmagát tisztán epikailag állítja be és csak miután így epikai hőssé tette meg önmagát, lírai verset ír magáról; avagy pedig fordított eljárással balladaszerűen be­állított alakjait hirtelen a legérzelmesebb lírai világításba helyezi. Ezzel a kettős módszerrel, melyet ő maga teremtett meg magának, éri el azokat a fölöttébb finom, majd meg rend­kívül erős hatásokat, melyeket a mai írói nemzedék az »artisztikus« műszóval szokott megjelölni. Kiss József igazi nagymestere egy­részt a festői beállításnak, másrészt a lírai megvilágításnak és mert egy percz alatt egyik­ből a másikba csap át, káprázatosan színes és érzelmes hatásokat tud elérni, melyek azelőtt ismeretlenek voltak költészetünkben. A­ki figyelemmel kiséri újabb lírai költésze­tünk fejlődését, az észreveheti, hogy meny­nyire elsokasodnak benne az újszerű színes jelzők és festői hatású helyzetképek. Sokan bizonyára már nem is tudják, hogy ezeknek az erős színes effektusoknak első tanítója a verses költészetben Kiss József volt. A lírai és epikai hatás titkainak nincsen irodalmunk­ban oly nagy ismerője, mint ő. A­mit róla elvontan kifejtettem, most már néhány jellemzetes példán akarom szemlélhe­­tővé tenni. Itt van például »Az én imádságom« czímű gyönyörű lírai költeménye, melyben azt akarja kifejezni, hogy nem is él már egyéb lelkében, mint az ihlet perczei után való sóvár­gás, a művészetnek önmagáért való égő sze­­retete, úgy hogy istenhez való fohászkodásá­ban alkotójától már egyebet se tud kérni, mint hogy adjon neki erőt költői hivatásának méltó betöltésére : Nincs nagyravágyás bennem, ó uram ! Hogy tündököljem magas polcmon, könnyű kedélylyel, játszi gondtalan Viselem én kok­lus-daróczom, Madárként, melynek két hazája van, Alom s való közt himbálódzom — Agyagot gyúrni mesterségem , A többihez mi közöm nékem ? Mily egyszerű és mégis milyen színesen, mennyi élezettséggel és mégis mennyi bájjal fejezi itt ki a költő, hogy neki bizony, ha jól meggondolja, a világon semmi egyébhez sincs köze, mint a költészethez. Igen ám, de mielőtt imájába fogna, hogy költői feladatainak meg­oldásához erőt kérjen az egek urától, a kö­vetkező epikai versszakkal nyitja meg lírai fohászkodását : Mikor ledobta papi bíborát S minden hivalgó földi éket, A főpap öltött tiszta lenruhát S a legbensőbb szentélybe lépett, Meghozni az Urnak az áldozatát , feloldani bűntől a népet, Követve régi gyakorlatot, Elsőbb magáért imádkozott. Nyolcz sorban mily pompás kis festmény ! Nos, úgy mint ez a főpap, úgy akar a költő is előbb önmagáért imádkozni. Vagyis a fő­pap képében voltaképpen önmagát állítja be epikai módszerrel és csak miután egy hatásos festményben mutatta be magát, fog hozzá lírai imájához. Ez a Kiss József egyéni mód­szere: senkitől sem tanulta, de ne is próbálja ám senki tőle eltanulni. Hogy mily csodás játékot tud űzni a lírai és epikai elemek összekeverésével, arról fényes tanúságot tesz »A czigány vajda elé­giája« czímű költeménye, mely újabb lírai köl­tészetünknek egyik legkiválóbb remeke. Epi­kailag indul meg a következő pompás, hu­moros zamatu strófákkal: Meghalt a vajda — oda lett a vajda, Megesett a szörnyű baleset rajta, Busul a czigányság, egyre azt hajtja: Ne neked, dádé ! benne vagy a bajba! A mikor megérté közelgő végét, Egybshivá hét sátorai­ja népét, S halkan — a szélsők alig-alig érték, Elhaló-haldoklón szólt ilyeténképp: Nem fogj­án a szusz már a futtatóba, Pihenni tér a sátorok lakója, Pihenését csönd s áldott béke óta, Vihar nem lesz, se szél a bolygatója. Aludni vágyom, hűséges vajdátok, Még búcsúszóra végszavam halljátok, Örökül mást én úgy sem hagyok rátok, Meg egy rossz üllőt s horpadt kalapácsot. Itt már tiszta lilába csapott át a költő, hogy kifejtse előttünk az írói czigányélet filozófiáját : A boldogságból én kivettem részem ! Egy szál hegedű — egy pár tüzes szép szem­­­­(Ah, végórámban is még rá emlékszem­.) Álom, oly édes, hogy túltesz a mézen — Egy pipa dohány — egy ital víz — mi kell Még több ? Ki be nem érheti ennyivel, Sátraink alól az sompolyogjon el, Vándor szabadságot az nem érdemel! Hát ezt minden bohém­ lélek kellő köze­péből irta ki a mester; ez már a bohém­vallásnak igazi kis katekizmusa. De érdekes, hogy mily sajátos hunczui fordulatot vesz a merően lírai költemény. Olyan színeket kezd fölrakni a költő, mintha nem is magáról, ha­nem valóságos czigány vajdáról beszélne. Oda vigyetek hű véreim, népem! Hol a nap leszáll füzes Olt vizében. 4 bíró vagy jogtanár is csak egyévi megelőző köz­jegyzői gyakorlat után legyen közjegyzővé ki­nevezhető, mert tarthatatlan állapot, hogy száz gondtalan megélhetést nyújtó közjegyzői állásra a száz főnyi helyettesi kar a parlament százhuszon­hat ügyvéd­ tagjával találja magát szemben. Az egyesület alapszabály tervezetét Hajós Béla dolgozta ki. Az egyesületi intéző­bizottság rendes tagjaivá Orosz Endre dr.-t, Hajós Béla Ödön dr.-t, Wagner Béla dr.-t, Holitser Szigfrid dr.-t, Bartha Nándort, Mayer Józsefet, Oltványi Ottó dr.-t, Füzesséry Dezső dr.-t, póttagjaivá Paska Simon dr.-t, Schi­finy Lajos dr.-t és Schreiber Miklós dr.-t választották meg.­­ Pártszervezés. A torontálmegyei független­ségi párt tegnap­ Nagy­becskereken közgyűlést tartott, a­melyen vezérlőbizottságot választottak a pártagitáczió intézésére. A bizottság tagjai : Baross János, Boh­us Károly, Hódy Gyula, Kardos Samu, Telbisz Alajos, Várady Imre és Várnay Imre orsz. képviselők, továbbá Barkas Géza dr., Gruber László dr., Godenusz Béla, Gyertyánffy László, Hepp Mátyás, Nerr Ödön, Karácsonyi Andor, Keksz Miklós, Kiszely Kálmán dr., Lefer Márton dr., Reiter Imre dr. Riesz Jakab és Zsíros József. — A honvédelmi miniszter lemondása. A bécsi Bremdenblatt azt írta szombaton, hogy Jekel­­falussy Lajos honvédelmi miniszter lemond állásá­ról. — Erről — mondotta ma Jekelfalussy minisz­ter a Ház folyosóján — csak a Bremdenblatt tud, én nem, mert a hír teljesen alaptalan. Én senkinek még olyan nyilatkozatot se tettem, mintha le­mondani szándékoznám. Engem már néhány nap­pal előbb figyelmeztetett valaki, hogy a bécsi lapok egyikében a lemondásom híre fog megjelenni. Tréfának tartottam a dolgot, de a hírlapi kacsa mégis megjelent. Wekerle Sándor miniszterelnök is megkérdezte tréfásan a minisztert : — Hallom, hogy lemondasz. Miért titkolóztál előttem ? — Sejtelmem sincs, — felelte Jekelfalussy — hogy kinek állott érdekében rólam ilyen valótlansá­got világgá röpíteni. A mint mi értesülünk, a hir a közös hadügy­minisztériumból röppent Budapestre s innen vissza Bécsbe. — U,j főispán. A király Döry Pál tolnamegyei főispánt kinevezte Békésmegye főispánjává. — A pénzügyminisztérium költségvetése. A pénzügyi bizottság ma délután folytatta a költ­ségvetés tárgyalását. Napirenden a pénzügy­minisz­­térium költségvetése volt. Hoitsy Pál előadó ismer­tette a budget változásait. Holló Lajos kifogásolja, hogy a magyar kormány éveken keresztül csak egy irányban állott összeköttetésben, a hitelfelkere­­sés tekintetében. A másik kifogása az, hogy az állam a pénztári készletet csak egy pár fővárosi intézetben helyezte el. Rátkay László a független­ségi párt programmja szempontjából bírálja a költségvetést. Issekutz Győző aggodalommal látja, hogy az ország évi mérlege nagy fluktuác­ióknak van kitéve, hogy a pénztári kezelés eredménye az előirányzatoktól nagyban eltér. A defic­it szélén állunk. Szabó Kálmán óhajtaná, hogy ne csak a fővárosi, de a vidéki intézetekben is helyezzen el az állami feleslegekből egy kis részt a kormány. Buráth Ferencz a pénzügyi helyzetet nem tartja olyan szomorúnak, mint Issekutz. Széll Kálmán szerint a pénzügyi helyzet semmiesetre nem ad aggodalomra okot, de óvatosságra int. Wekerle Sándor : A sóhiány szünőfélben van és a kormánynak gondja lesz arra, hogy ez a jövő­ben elő ne forduljon. A közteherviselést az adó­reformmal akarja csökkenteni. A kis- és nagy­községeken a bus- és boradó átengedése nem segít, hanem azon községeket, a­hol a több költség túl magas, a belügyi tárc­ába felveendő valami dotá­­czióval kellene segíteni. A boradó leszállítását sohasem szabad abból a szempontból megítélni, hogy egy bizonyos minimum a házifogyasztásra mentesíttessék, hanem, mint azt Francziaország­­ban is tették, inkább a borértékesítés szempont­jából. A húsfogyasztási adó rendezését a köz­­élelmezés kérdésének rendezésével kapcsolatban akarjuk megoldani. Egy bizottság foglalkozik már a proviantírozás tanulmányozásával. El is készült már a tanulmány és az kimutatja, hogy a húsfogyasztási adó alig befolyásolja a detail­­árakat. A c­ukoradó leszállítását nem ajánlhatja. Az állami pénzek elhelyezésénél, a­mely a minisz­ter személyes felelőssége mellett történik, a bizton­ságon kívül a likviditásra is ügyelni kell. A vidéki intézetek ellen biztonság tekintetében általában nem is lenne kifogás, hanem gyakran a likviditás szempontjából. A jövedelmek szaporítását gazda­sági intézkedésekkel kívánja fokozni. A szén­­akc­ió, ha beüt, rövid időn belül tízezer munkás­nak ad kenyeret. A petróleumadóra nem sokat gondol. A szeszadó módosításával foglalkozik, a­mely módosítástól nagyobb pénzügyi eredményt vár. A bizottság a költségvetést általánosságban el­fogadta. A részletes tárgyalás során Holló Lajos a 3

Next