Az Ujság, 1908. január/1 (6. évfolyam, 1-13. szám)

1908-01-12 / 11. szám

Vasárnap, január 12. AZ ÚJSÁG szolgálatot tegyen. A hangverseny rendezésével a Harmónia zenemű­kereskedés bízatott meg, a­hol a­­jegyek már is kaphatók. * Az Uránia-színház jövő heti műsorán a régi műsor legjobb darabjai szerepelnek, melyek közül egyik-másik már évek óta a vidéki közönsé­get gyönyörködtette, s így az anyaintézet műsorán nem szerepelhetett. E héten befejezést nyernek Pekár Gyula : A szerelem története czímű darab­jának próbái is és az igazgatóság legközelebb már a bemutató napját is megállapítja. * Jótékonyczélú előadások a Gyermekszínház­­ban. A Gyermekszínház igazgatósága az idén a szokásos jótékonyczélű előadásokon kívül, melye­ket a fővárosi tanítók árvái alapja javára szokott rendezni, még,három más jótékonyczélű előadást tart és pedig : az »Országos Gyermekvédő Liga«, a »Nyomorék Gyermekek Otthona« és a »Gyermek­­barát Egyesület« javára. Holnap, vasárnap »Tün­dér Ilona és Árgyh­ue királyfi, vagy a vasorrú boszorkány« czímű énekes és tánczos varázsrege kerül színre, melynek eddigi előadásai zsúfolt ház előtt zajos tetszést arattak. Csütörtökön, január hó 16-án a »Piroska és a farkas« czímű varázsregé­nek előkészületei miatt előadást nem tartanak. A holnapi előadásra jegyek a szokásos elővételi helyen és a színház helyiségében (II., Révay­ utcza 18.) válthatók. Az előadások mindig délután 4 óra­kor kezdődnek. BLOUSE, PONGYOLA­­ ÉS LUPON KÜLÖNLEGESSÉGEK IU­DA­PEST, VÁCZE­ UT­CZA 63 Az igazság felé. Szinmű 3 felvonásban, irta Beér Tamás. Az utolsó fejezet. Dráma 1 felvonásban, irta Dezső József. (Mindkettőt először adták a Nemzeti Színházban 1908 január 11-ikén.) A »meg nem­ érett asszony« a tizenkilencze­­dik századnak volt feltűnő jelensége. Tulajdonké­pen a romantika korszakának szülötte, és a ké­sőbb elkövetkezett feminista mozgalom csak iga­zolta, mintegy törvényesítette lételét. Tipikus fő­vonása az, hogy őt mindenki megérti, csak férje nem, és viszont ő is megért mindenkit, csak fér­jét nem. Ebből aztán mindenféle furcsa helyzetek támadnak, melyeket az egész világ komikusnak tekint és csak az egymást kölcsönösen meg nem értő házasok éreznek elviselhetetlenül tragikusok­nak. Az ily asszonyt vezet Beér Tamás az igaz­ság felé. Mindenek előtt igen ügyesen jellemzi. '' Nemes Erzsébet tizennyolcz esztendeig élt férje mellett izgatott béketűréssel. Rendben vitte háztartását, mig a jó dr. Nemes komolyan és szor­galmasan járt ügyes-bajos dolgai után és tudo­mányával, előzékenységével, sima modorával el­hódította maga számára az egész kis város orvosi praxisát és ismerőseinek tiszteletét, becsülését. A mindenféle polgári erényekben tündöklő, sőt az iskolaszék elnökségével is kitüntetett, szigorú erkölcsű és kissé pedáns doktor Nemes mindent megtett nagyon pontosan, a­mit hivatása megkö­vetelt. Csak egy dolgot mulasztott el. Nem adott feleségének elég bróm­ot. Az asszony tehát lázongó kedélylyel, zárkózott elégedetlenséggel élte napjait; álmodozott, vágyódott, sóhajtozott, de hallgatott. Idült idealizmusban szenvedett. Megtörténik azonban, hogy egyszer — mikor doktoréknak tizenhétéves fiuk, Pali már a gimná­zium hetedik osztályát járta — egy új tanár jött a városba. Ez az új és fiatal gimnáziumi tanár, dr. Kovács, a modern eszmék hívének mondta magát és mindenféle új izmusoknak, a szocziáliz­­musnak, a feminizmusnak, az individualizmusnak tanait hirdette a gimnázium tanítványainak épp úgy, mint a város előkelőbb köreinek. A gimnazista ifjurak rajongtak az új mesterért, a város kissé vaskalapos »intelligencziája« azonban megbotrán­kozott e felforgató eszméken. A társaságban nem is nézték valami jó szemmel a különcz prófétát. Csupán egy lelkes híve volt, Nemes Erzsébet. A doktorné egészen fölelevenedett, megifjodott, fölvirult a fiatal tanár szavain. Boldogan ízlelgette, szürcsölte, élvezte az új tanokat, úgy hogy végre a »magasabb élettevékenység«, mely rajta erőt vett, feltűnt ismerősei egész körének. Feltűnt férjének is, ki­csittította, pirongatta és haragosan rendreutasitotta viselkedéséért. De az asszony nem hallgatott férjére ; lázongó hangon válaszoló, hogy ő már eleget tűrt tizennyolcz évig, hogy most végre talált egy rokonérzésű embert és hogy köve­teli lelki szabadságát, szabad gondolkodásának elvitazhatatlan jogát, stb., stb., mindazt, a­mi az ily helyzetben klasszikailag megillető. Végre az iskolaszék megemberelte magát és egyik ülésében tiltakozó határozatot hozott a furcsa tanokat hirdető tanár ellen. Mikor a gimnazista ifjurak ezt meghallották, tüntetést rendeztek az iskolaszék tagjai ellen és elmentek éljenezni Kovács tanár ablakai alá. A főkolompos köztük Pali volt, a dr. Nemes fia. Az iskolaszék erre kitiltotta a fiatalság vezéreit az iskolából és megbüntette keményen a többi tüntetőket is. Dr. Nemes azonban nem akarta elviselni, hogy az ő fiát is kicsapják az iskolából, mert ez árthatna későbbi karrierjének, és zsarnokul ráparancsolt szabadkozó fiára, hogy tagadja le a tüntetésben volt résztvételét. A fiú sok rimán­­kodás, sírás-rivás után engedelmeskedett aty­jának, ki a dolgot aztán, mint az iskolaszéknek elnöke, szégyenletes módon elsimította. A fiú megsemmisülve tű­rte a csúfságot, de nem az anya. Erzsébet föllázadt, rátámadt fér­jére és keservesen összeveszett vele. A józan lelkű doktor pedig fölfogadta, hogy azt a csúf stréber­két, a­ki éretlen frázisaival bolondítja itt az inga­tag elméjű embereket, ki fogja tiltatni a városból. Ekkor jött Kovács tanár még egyszer láto­gatóba Nemesékhez, az ártatlanul üldözött em­bernek búskomorságával aretán, a mártírság dicsfényével homlokán, és talán a boszu némi ingerével szivében. Hogy esett, hogy nem : a két »áldozat« összeszűrte lelkét, és az est homályá­ban, a közös elérzékenyülés perezében, megtörtént az első csók, melynek édessége alatt Kovács kérte, hogy Erzsébet hagyja el férjét, váljon el tőle és fogadja el az ő kezét. Ez az első csók volt az utolsó is. Mert Erzsé­bet másnap már világosabban látott; a tükörbe nézett és ott meglátta negyven életévének nyo­mait arctán ; érezte, hogy új szerelmet kezdenie nem volna okos dolog; és elhatározta, hogy meg­marad az oly sokáig tűrt lelki zsarnokság bókái­ban. Nyomban meg is írta ez elhatározását a tanár­nak, kíméletes de világos szavakban. Éppen el akarta küldeni a lemondó levelet, mikor immár gyanakvó férje belépett és erőszakos módon követelte a levelet. Az asszony egy ideig ellenállt, de aztán rettentő fölháborodásában szétszaggatta a levelet és férjének arczába dobta. Aztán, egy ficku­t kötvén fejére, szótlan távozott a házból. Ment­­ a tanárhoz. A megrémült férj rimánkodva kiáltotta utána : »Erzsi, csak semmi botrányt! Semmi botrányt!« Midőn Erzsi belépett a tanárhoz, ennek ügye a felsőbb hatóságtól teljesen el volt intézve. A bot­rányok szerzőjének távoznia kellett a városból. Ez pedig a nagy idealistát, a lelkes feministát, a büszke individualistát kellő mértékben lehűtötte. Kovács kertelő szavakkal és a helyzethez illő szomorúfűzfa-pózokkal fogadta a nyakába szakadt boldogságot, de különben egészen úgy beszélt, mint a megvetett lelki zsarnok Nemes doktor, hogy: »Gondolja meg, Nagysád !« »Az élet koc­kázatai!« »A jövőnek immár bizonytalanabbá vált esélyei!« A szegény asszony, kinek volt része, mikor bolond nem volt, hamar átlátott a szitán. Megvetéssel fordult el a csélcsap, önző prófétától; megölelte fiát, kinek nevelése és boldogítása lesz ezentúl éle­tének egyetlen czélja , és visszament férjéhez. Ez az igazság, melynek felderítésére írta szer­­zőnk e színművet. Rövid szavakba így volna fog­lalható : Ha valaki nem boldog mint feleség, ke­resse a boldogságot az anya kötelességének teljesí­tésében. Ha a szerelem nem vall be, a szeretet az egyetlen, a­mi a kudarczért kárpótlást nyújthat. Szép igazság, békéltető, okos és nemes. De igazán igaz-e ez az igazság ? Teljes-e ? Az olyan asszonyra nézve, a­ki tizennyolc­ évet töltött férje mellett, teljes és rendíthetetlen is. Ebben a szerző helyesen látott. Éles szemmel nézi az életet, oko­san bírálja és találóan mérlegeli értékeit. Már ez magában véve is meggyőző tanúságot tesz kiváló írói tehetsége mellett. Nézetünk szerint azonban elbeszélésben fényesebben fejthette volna ki té­máját. A közönség a darabot igen barátságosan fogadta, nagy érdeklődéssel nézte hatásos jele­neteit. Különösen pedig sikerült jellemfestő ré­szét, és hívta minden felvonás után a szerzőt, ki helyett a rendező Mátray mondott köszönetet. Az estét Dezső József egyfelvonásos drámája fejezte be, melynek czíme Az utolsó fejezet. Ez is egy szerencsétlen asszonyt mutat be, a­ki fény­­űzésével és nagy igényeivel férjét bűnbe és végre börtönbe vitte, aztán pedig a ledér életre adta magát: chansonette-énekesnő lett. A divatos ven­déglő chambre séparce-jében mulat társnőivel és ezek udvarlóival, mikor szeretője megvallja neki, hogy másnap meg fog házasodni. Elvesz egy gazdag leányt, minthogy a maga vagyonát tel­jesen elverte. A duhaj gavallérok behoznak az utczáról egy »reklám-embert«, a­kit — úgy a mint ott áll, elől-hátul hirdetésbe burkolva — meg fognak vacsoráztatok Ez nagy mulatság lesz. A jámbor öreg elmondja nekik élete történetét és ebből kiderül, hogy ez a sokévi börtönből kike­rült nyomorék ember ama könnyelmű énekesnő­nek férje, kit éppen most hagy imádott gavallérja a faképnél. Az énekesnő, ki már régóta csitítja háborgó idegeit a morfiummal, beletölti üveg­cséje egész tartalmát a pezsgőbe, megússza és meghal. Talán inkább nevezhette volna Dezső e dara­bot »az utolsó felvonásnak«, mert ez valójában egy nagy drámának végső kifejtése. Erre mutat már az a körülmény is, hogy ebben a félórányi kis darabban tizenöt személy lép a színpadra. Külön­ben játszik benne Márkus Emilia, Lenkei Hedvig, Helvey Laura, Paulay Erzsi, Gál, Pethes, Szőke és Ligeti Juliska, és van benne tivornya, halál, zene, homme-sandokh és egy mintaszerű szeparé, melyet Tóth mester pokoli raffinement-nal rende­zett be. A közönség tehát nem bánhatja meg, ha ezt az olasz realista kaptára készült kis bakancsot — a német azt mondaná, hogy »stieferl« — meg­nézi. Dezsőnek nagynevű művésztársai mindent megtettek arra, hogy a darabnak sikerét emeljék. Ez alkalommal igazán baj­társai voltak. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az első darabban Hegyesi Mari, Gál és Mihály is befejezett művészettel játszották a három fő­szerepet. Keszler József: 15 ALKAUKUS MATROM­UTHION GYÓGYVÍZ Orvosilag ajánlva: húgysavas diathesis, körvény, cukor­­betegség, gyanaö­vvese s húgyhólyag bántalmaknál stb. alisi­ Sasüllő és borviz páratlan. Bővebb felvilágosítással szolgál; a 928 Központi iroda: Budapest, V., Váczi-körút 54. Póraktár: Édeskuty L. urnai Bpest, Erzsébet-tér 8-

Next