Az Ujság, 1908. március/2 (6. évfolyam, 67-79. szám)

1908-03-17 / 67. szám

i­ viselőházi elnököt, a kerület országgyűlési kép­­zelőjét. A párt nevében Nagy Károly pártelnök beszélt s Justh Gyula engedelmét kért, hogy ne ünnepi beszédet, hanem rövid beszámoló beszédet mondjon. — Tavaly a makói függetlenségi párt ülésén nyiltan kimondtam, hogy a mai helyzetből más kivezető utat nem látok, mint a házszabályok szigorítását, különösen akkor, mikor ma már közel van a választói jog reformja. Nagyon óva­tosaknak kell itt lennünk. Nemzeti ünnepünkön ma is láttam egy nagy magyar városban, Szege­den, hogy a munkások nem nemzeti lobogóval, nemzeti dalokkal, hanem vörös zászló alatt s a marseillaise-t énekelve ünnepeltek. Pedig ha Ma­gyarországon megbukik a nemzeti eszme, akkor Magyarország elveszett. A Kristóffy-féle bankét újabb fölkínálkozás. Láttuk a múltban is, hogy midőn a függetlenségi eszme már-már győzelemre jutott, a hazaellenes törekvések megakasztották a nemzeti eszme érvényesülését. Nekünk köteles­ségünk a házszabályokat szigorítani. H ha a ház­szabályok csak úgy alkotmánybiztosítékok, hogy naponként csak négy-öt órát dolgozhatunk, akkor azok nem alkotmánybiztosítékok. Hiszen a ma­gyar ember aratás idején tizennyolc­ órát is dolgozik. Az alkotmánybiztosítékok lényege az, hogy a házszabályokat mindenkivel szemben, minden körülmények között megtartsuk. Mint a képviselőház elnöke a Házban nem politizálok. Előttem mindegy, akár miniszter, akár bármely párthoz tartozó képviselőről legyen is szó, egy­formán kezelem a házszabályokat mindenkivel szemben. Itthon azonban képviselő vagyok és mint ilyennek ki kell jelentenem, hogy a javas­lattal állok vagy bukom, mert az ország lét­érdeke követeli a javaslat megszavazását. A szólásszabadság korlátozásáról szó sincs, mi egyéb­iránt sohasem elleneztük a házszabályok szigorí­tását, sőt ezt Tiszának fel is ajánlottuk. Tisza nem azért vesztette el a többségét, mi nem azért csináltuk dec­ember tizenharmadikát, mert a házszabályokat szigorítani akarták, hanem azért, mert holmi zsebkendő lobogtatással durván meg­sértették a létező házszabályok szentségét. Sokat és sűrűn halljuk a nemzetiségiek, disszidensek és szoc­ialisták részéről, hogy a függetlenségi párt programmjának megvalósítása érdekében nem csi­nál semmit. Ez nem igaz. Ha a függetlenségi párt nem tud programmja megvalósítása felé oly gyors tempóban közeledni, annak két oka van. Az első ok az, hogy a Kristóffy-féle ellenkoalíc­ió folytonos felkínálkozásaival a hatalmat még min­dig azzal a reménynyel áltatja, hogy Magyar­­országon lehetséges még úgy kormányozni, a­hogy ők kormányoztak. A második ok pedig az, a­mit önöknek megválasztásomkor programm­­beszédemben is elmondottam, hogy mikor a koalí­­c­ió kormányra jutott, e kormányzásra kötött marsrutával vállalkozott. Ettől eltérni nem lehet. Sajnos, ez az átmeneti állapot tovább tart, mint sem gondoltuk. Az obstrukc­ió folytán nem juthatunk hozzá, hogy az átmeneti program út utolsó pontját, a választói jog reformját ilyen rövid idő alatt megvalósíthattuk volna. De azért nem lehet azt állítani, hogy nem haladtunk előre. Itt van mindjárt az, hogy a külügyminiszter a magyar hatóságokkal magyarul levelez, eddigelé a képviselőház elnökével is németül levelezett. Itt vannak a kereskedelmi szerződések, itt van­nak a szoc­iális javaslatok, a­melyekkel felül­emelkedtünk jóval a külföld szoc­iális törvényein. Itt vannak a kulturális javaslatok, a­melyek a magyarosodás érdekeit vannak hivatva szolgálni. Mi a feladatainkat végezni fogjuk és a helyünkön maradunk, a­m­íg el nem végeztük, a­mire vállal­koztunk. A korona nem fog beleegyezni abba, hogy a koalíczió szétmenjen, mielőtt feladatait el nem végezte. Utána Návay Tamás főispán és Dózsa Sámuel dr. megyei főjegyző beszélt. Az ünnepélyt banket rekesztette be. (Barabás Béla Nagykőrösön.) Nagykőrösön délután három órakor a város­ház előtt lévő Kossuth-szobornál volt a március tizenötödiki ünnepély, a­melyen Barabás Béla, a város országgyűlési képviselője mondta el az ünnepi beszédet. — Az a hely, h igy szólott Barabás, — a­hol a legutóbb az ország törvényhozásának bizal­mából járt, a magyarokra nézve nemcsak idegen, hanem ellenséges terület. A kis időt, a­mit ott töltött, felhasználta arra, hogy belenézzen az ellenség kártyájába, hogy megismerje annak ter­veit és törekvéseit és okulva azokból, levonja a tanulságokat, a jövőnek szent és nagy kötelessé­geit. Minden magyar embernek aggódó lelke elszorul, ha látja azt az ádáz küzdelmet, a­mely nemcsak kívülről tör be ellenünk Magyarország jogai és törvényei ellen, hanem idebenn is dúl, tudniillik az ádáz gyűlöletet, izgatást, a nemzeti­ségi és társadalmi felforgatásnak törekvését. Mi­dőn ezeket látja, szeretné, ha úgy, mint ezelőtt hatvan esztendővel, a magyar nemzet egy egysé­ges, lelkes, hatalmas tábort alkotna, a­melyben a magyar embereknek érzése, fájdalma, keserű­sége, jövője, hite és reménye, akarata, munkára törekvése és becsületes érzése összeforrjon és tömö­rüljön. 1848 márczius 15-én a szabadság, testvéri­ség és egyenlőség volt a jelszó, most ehhez hozzá kell tenni az összetartás, munkálkodás és haza­­szeretet jelszavát. A magyar nemzet csak jogait kívánja érvényesíteni és mindaddig, míg különö­sen a katonai kérdések terén a nemzetnek törvény­ben lefektetett jogai végre nem hajtatnak, újabb áldozatok hozatalába belemenni nem­ szabad. Mert éppen a kényszerűség helyzete az, a­mi biz­tosíthatja a magyar nemzet jogainak érvényesí­tését. Midőn egy táborban szeretné látni a magyar nemzetet, nem elvek változtatásáról van szó, csak a taktikának, a módszernek a változtatásáról. Talán tévedett a múltban, nem az elvekben, ha­nem az eljárásban és ha e tévedést beismeri az ember, akkor a jövő új eredménynyel biztat. A beszéd után a polgárság ováczióban része­sítette Barabást. Szép Lajos, Szüts János, Horváth József, Bakó József beszéltek ezután. Barabás tegnap este visszatért a fővárosba. AZ ÚJSÁG Kedd, márcsum 17. A honna­ válság. — A bán és az országgyűlés. — A horvát országgyűlés rögtönös elnapolásá­nak okát találgatják most magyar és horvát politikai körökben egyaránt. _______ Az egyik oldalon azt mondják, hogy a magyar kormány azért rendezte ezt így, megakadályozva a magyar országgyűlésbe való választások megkísérlését is, hogy a horvát koalíc­ió a magyar képviselőházban az idők során megfogyott eddigi létszámmal maradjon és ne egészíthesse azt ki negyvenre. Más oldalon — a kormány körében — azt halljuk, hogy a választás megkísérlésének megakasztása azért történt, mert attól trrtottak, hogy a koalíc­iós többség kimondja, hogy a magyar országgyű­lésbe képviselőket nem választ, a magyar ország­gyűlést ennélfogva csonkának tekinti, a­mely Horvátországra kötelező intézkedéseket nem tehet. (A bán és az országgyűlés.) Zágrábi koalíc­iós lapok felvetik azt a kér­dést, miért nem jelent meg a bán személyesen a tartománygyűlés elnapolásánál. Illetékes helyen ennek okát a következőkben adják. Rauch bán el volt határozva, hogy az elnapoló kéziratot maga viszi el és olvassa fel a tartománygyűlésen. Az utolsó pere­ben azonban a koalíczió köré­ből az a hír szivárgott ki, hogy a horvát-szerb koalíczió néhány képviselője elhatározta, hogy a tartománygyűlés elnapolása után a bánt, Crnko­­vics osztályfőnököt és Gavranics főispánt tett­leg inzultálják. Nem lehet tudni, váljon ezen hírek alaposak-e, a bán azonban elhatározta, hogy el­ejti eredeti tervét, mert elkerülni akarta azokat a következményeket, a­melyekkel az esetleges inzul­­táczió járt volna az illető képviselőkre nézve. Rauch Pál báró bán ma délután matrianeczi birtokára utazott. (»Nemzet­ vívmány.«) Zágrábból jelentik a következőket: Horvát­országban teljes a nyugalom. A készenlétben levő karhatalomnak egyetlen alkalma sem volt a be­avatkozásra. A horvát pártok nem elégedetlenek, sőt a Starcsevics-párt nemzeti vívmányt lát az el­napoló királyi kéziratban, a­mely most először be­szél horvát nemzet-ről. Supilonak nem tetszik ez az állapot, a­ki egy intervjúban azt a nézetét nyilvá­nította, hogy a­mint a Bach-féle abszolutizmus Magyarország karjaiba v agy a mostani burkolt abszolutizmus * Ausztria kezére játszsza Horvát­országot. (Julián-egyesület.) A Janfi*gy*K­ÜW, a­mely Horvátországban huszonhárom megyár iskolát tart fenn, vasárnap délelőtt tartotta közgyűlését Széchenyi Béla gróf koronaőr budai palotájában. A közgyűlésen ott voltak Széll Kálmán, Dessewffy Aurél gróf, Tar­­kovich József nyugalmazott álamtikár, Eötvös Lóránt báró, Beöthy Zsolt, Szily Kálmán, Várady Árpád, Kollányi Ferencz, Varga Gyula stb. Széchenyi Béla gróf elnök felolvastatta az évi jelentést, a­mely szerint a horvátországi magyar iskolákban 2241 gyermek részesül magyar oktatás­ban. Ezenkívül a református egyházak és az állam­vasutak által fentartott iskolákban is magyarul tanítanak összesen mintegy hatodfél ezer gyerme­ket. A Julian-egyesület nemcsak az iskolái révén tartja fenn a horvátországi magyarságban a nem­zeti érzést, hanem más módon is. Tizenegyezer példányban naptárakat terjesztett ingyen s mintegy ezerhatszáz példányban magyar újságokat küld állandóan a szlavóniai magyarságnak. Az egyesü­let több ezer példányban katolikus és prostestáns imádságos­ könyveket osztott szét, a katolikus iskolák részére harmóniumot adott, hogy a tanítók vasárnap délután litániákat tartsanak. Az egyesü­letnek negyvennégy nép- és tizennyolc­ vándor­könyvtára van. Azután a közgyű­lés a választ­mányi tagok sorába megválasztotta Szeli Kálmánt, Darányi Ignáczot, Sveissics Gyulát, Nagy Feren­­czet, Szily Kálmánt és Concha Győzőt. A közgyű­­­lést Széchenyi gróf záróbeszéde fejezte be. A horvát sajtó folyton támadja az egyesü­letet, s a horvát koalícziós kormány volt közokta­tási osztályfőnöke, Boics Milán a Julián-iskoláknál kezdte meg irtó hadjáratát a horvátországi magyar­ság ellen. Mi akkor ezt a hadjáratot lépésről-lépésre figyelemmel kísértük, Boics osztályfőnök rende­leteit közöltük, sürgetve a magyar »nemzeti« kor­mány intervenczióját. Ez azonban hallgatott. A kormány »nemzeti« sorén hírlapjai pedig egyszerű ugratásnak minősítették azt a kis leleplezést is, hogy Boics osztályfőnök a »Háromszinű a nemzeti lobogó« kezdetű vers olvastatását, szavaltatását is eltiltotta és hogy egy tanítót pusztán azért ül­­döztetett, mert az iskolásgyermekek egyike másika ezt a versecskét odahaza megtanulta. (Kezdődik a »rend«.) Zágrábi jelentések szerint Rauch báró bán Halpen Gyulát, Tucskovicsot és Wébert, a hét­­személyes tábla bíráit hivatalból felszólította­, hogy adják be nyugdíjazás iránt való kérvényü­ket. Mind a három bíró ellenzéki magatartása miatt vesztette el a bán bizalmát. AZ ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRA: A magyar korona országaiba, Ausztriába és a meg­szállott tartományokba: Egy hónapra... 2 kor. 40 fill. Negyedévre ... 7 kör. 1 fill. Félévre .......... 14 kor. — fill. Egész évre „. 28 kor. — fill. A német birodalom államainak területére: Egy hónapra „. ... 3 márka (3.60 kor.) Negyedévre ... .„ 3 márka (IO.10 kor.) Francziaország, Belgium, Svájcz, Spanyolország, Olasz­­ország, Dánia, Skandinávia és a balkán államok terü­letére: Egy hónapra ... 5 frank ( 5 kor.) Negyedévre .. ..... 15 frank (6 kor.) Angliába és az angol gyarmatokba: Egy hónapra ... _ 4 shilling ( 8 kor.) Negyedévre... .. _ 12 chilling (85 kor.) Oroszországba: Egy hónapra­­ Negyedévre.. .... rubel rubel (5 kor.) (15 kor.) KÖLCSÖNKÖNTVTIR. A­­ MODERN KÖNYVTÁR" Budapest, Király­ utca 70,A. Telefon 82—24. 8lfifizei&B«k Bcdapetteu hfatuz szÁllitja, vidéki» costte Killii a lesz.table maijai, tóméi, franezia la angol köny­vékat. Tessék ismertetést kérni ! 12?sj

Next