Az Ujság, 1908. május/1 (6. évfolyam, 106-117. szám)

1908-05-01 / 106. szám

Péntek, május 1. AZ ÚJSÁG két nem tudják beváltatni. Az igaz, hogy Magyar­ország ezekhez az ígéretekhez nagyon kicsi s talán egész Európa se volna elegendő. Mindegy, Günther­­nek mennie kell. A pohár ugyan Zsitvayé, de a mérget Günthernek szánták. A függetlenségi pártkörben Günther minden este meg szokott jelenni, ma nem volt ott.­­ Szünet után. A képviselőház május negyedi­kén, hétfőn délelőtt tizenegy órakor tartja legköze­lebbi ülését. Formális ülés lesz ez csak, a­melyen a bizottsági és a miniszteri jelentéseket terjesztik be. Kedden május ötödikén tíz órakor lesz a követ­kező ülés. Nagy György ekkor okolja meg a már­­czius tizenötödikének országos ünneppé tételéről szóló indítványát, a­mi eredetleg május elsejére volt kitűzve, azután a gazdasági és a mentelmi bizottságok jelentései következnek.­­ A szeszadó, Korytowsky lovag osztrák pénzügyminiszter és Popovics Sándor dr­ állam­titkár tegnap Bécsben több órán át tartó tanács­kozást folytattak, a­melyen főleg a szeszadó idő­szerű kérdéseiről beszéltek.­­ A függetlenségi párt és a horvátok, Hoitsy Pál országgyűlési képviselő ma a következő nyi­latkozatot teszi közzé : »A horvát képviselő urak fel lettek szólítva, nyi­latkozzanak az iránt, kit óhajtanak maguk közül kép­viselőházi jegyzőnek megválasztani és kiket jelölnek az egyes képviselőházi bizottságokba. E felszólításra tegnap­előtt estig nem jött válasz. Ennek következtében tegnap reggel, az ülés megkezdése előtt bejelentettem Justh Gyula el­ök úrnak, hogy indítványozni fogom, miszerint csak nyolc­ jegyzői állást töltsünk be, a kilenczediket pedig hagyjuk nyitva, míg a horvátok megnevezik a ma­guk jelöltjét. Kijőve az elnöki szobából, Pallag Sándor úr, a függetlenségi párt titkára közölte velem, hogy be­szélt Supilo Ferencz képviselő úrral, a­ki odanyilatkozott, hogy a horvátok a presidiumban nem óhajtják magukat képviseltetni és jegyzői állást nem igényelnek. Közvet­lenül ezután jelentette Jakab Sándor úr, a párt másod­­titkára, hogy Medákovics a horvátok elnöke, a­ki idő­közben érkezett a Házba, azt közölte vele, hogy ők — a horvátok — Popovics Dusán urnak jegyzővé való meg­választását óhajtják. Személyesen megkérdeztem erre Medákovics úrtól, hogy Popovics Dusán urat válaszszuk-e meg tehát jegyzőnek. Azt válaszolta: Válaszszák meg ! Hozzátette azt is, hogy itten majd lemondhat, ha olyanok lennének a körülmények, a­melyek között állását nem tarthatná meg. Ennek folytán kértem meg képviselőtár­saimat, hogy Popovics úrra szavazzanak és így történt intézkedés az iránt is, hogy nevét a nyomtatott szavazó­lapokra az irodában ráírják.­ A horvát képviselők nevében Medákovics Bogdán elnök ma Justh Gyula képviselőházi elnököt felkérte, hogy a költségvetési vita tarta­mára horvát gyorsírókról gondoskodjék. A költ­ségekhez, szükség esetére, önszántukból hozzá­járulnak. Justh Gyula azt válaszolta, hogy az ügyet kedden megbeszéli a horvát képviselőkkel. — Válság Ausztriában. Bécsből jelentik . Beck báró miniszterelnök ma több képviselőnek kijelen­tette, hogy abban az esetben, ha a képviselőház legközelebbi üléséig a parlamenti és a pártviszo­nyokban nem csinálna rendet, akkor ebből a legmesszebbmenő konzekvenc­iákat le fogja vonni. A­­Fremdenblatt előtt a kormány egyik tagja a következő kijelentéseket tette : A minisztériumot ma bizonyos részről már a halottak közé számít­ják. Ilynemű jósolgatások még egy kormánynak sem zavarták meg az életörömét és régi tapasz­talat, hogy azok, a­kiket halottaknak mondottak, gyakran még jó sokáig szoktak élni. Dologi szem­pontból nem igen lehet belátni, hogy a parlamenti koalíc­iós kormányzás eszméje miért járta volna le magát. Mert mi történt? A postai forgalomban zavarok állottak be, a status quo ante azonban rövid idő alatt ismét helyreállíttatott. Nagyobb mértékben egyes tartományi hatóságok műkö­désében is történtek hasonló események. A kor­mány e rendellenességeket is ki fogja küszöbölni a törvényes határokon belül és a bírói függetlenség érintése nélkül. A nyelvkérdés törvényes rende­zését c­élzó diszpozíc­iók nemcsak nem rosszab­bodtak, hanem ellenkezőleg a nyelvhasználati tör­vény utáni kívánság még hangosabb és sürgetőbb lett és a német kilenczes bizottság egyhangúlag kifejezte abbeli óhaját, hogy a létező zavarok mi­előbb kiküszöböltessenek nyelvhasználati törvény­nek a legrövidebb idő alatt leendő benyújtásával. A kormány tényleg teljes erejéből dolgozik a szó­ban lévő törvényjavaslat elkészítésén. A kormány mindenek előtt tárgyalási alapot fog teremteni, a­melyen elérhető lesz a csehországi hatóságok nyelvhasználatának törvényes szabályozása. Éjjel telefonálják Bécsből lapunknak . A par­lamenti helyzet még mindig komoly. Beck báró miniszterelnök kijelentette ugyan a csehországi német képviselőknek, hogy erélyes rendszabályok­kal éltek, hogy a belső német szolgálati nyelvet a közigazgatás terén ismét helyreállítsák, de nem ígérhette meg nekik, hogy a Rinesch-féle hat meg­támadott döntést hatályon kívül fogja helyezni. A német képviselők kijelentették, hogy ezzel nem elégedhetnek meg és hangoztatták, hogy ha hétfőig nem lesz megegyezés a német pártok és a miniszter­­elnök közt, a német miniszterek be fogják adni lemondásukat. Kormánykörökben mindazáltal nagy az optimizmus. Azt hiszik, hogy a miniszter­­elnök keddig mindent rendbe fog hozni, dátumáról. Mint értesülünk, Samassa Jánost nagy­bátyja, az egri bíboros érsek kényszerítette arra, hogy mandátumáról lemondjon. Samassa János ugyanis, a­mit szintén említettünk már, képviselő­sége alatt nagyon eladósodott. Az egri érsek már több ízben kisegítette anyagi zavarokkal küzdő unokaöcscsét, de azért az utóbbi időben János mégis a csőd szélére jutott. Ettől akarta meg­kímélni családja nevét az egri érsek. Kifizette Samassa Jánosnak körülbelül 360.000 koronára rugó adósságát és szép évjáradékot biztosított kezére, de azzal a határozott kikötéssel, hogy Samassa János mondjon le mandátumáról, vonul­jon vissza a politikai és közéleti költséges szereplés­től, mely vagyoni romlását okozza. Mint értesülünk, a kálkápolnai kerület függetlenségi és 48-as pártja Macki Emil hevesi főjegyzőt szándékozik fellép­tetni jelöltnek, ki azonban csak abban az esetben fogadja el a jelöltséget, ha vele szemben a központ hivatalos jelöltet nem állít. Macki Emil az előtt főszolgabíró volt a hevesi járásban. Ezt az állítását a hevesi községi főjegyzői állással cserélte fel, a m­i akkor feltűnést keltett a megyében. Mert nem volt még eset arra, hogy egy főszolgabíró a járásá­ban alantasabb állást foglaljon el, mely azonban tetemesen nagyobb javadalmazással van össze­kötve, mint a főszolgabírói hivatal.­­ A nagybereznai választást Nagybereznáról táviratozzák . Rohonczy Lőrinczet ma délelőtt a főispánná kinevezett Nehrebeczky György helyébe egyhangúlag megválasztották a nagybereznai kerü­let országgyűlési képviselőjének. Rohonczy az alkotmány­párt jelöltje volt, darabok rendesen tánczczal végződnek. A tán­­czok azonban nem közönséges tánczok, a­me­lyekben a mozdulatok mindig valamely sze­mélyt vagy jelenetet karakterizálnak, így például az úgynevezett kagura-táncz Uzume mitológiai istennő tánczát ábrázolja, a­ki a napistent, Amaterasut barlangjából csalta elő varázstánczával. Nem a láb tánczol náluk, vagy legalább is nemcsak az, hanem a japáni tánczot az egész test minden mozgása, hajlása, tipegése­s gesztusok teszik. Egy alkalommal több darabot is szoktak adni s azt is inkább úgy, hogy egy egyórás tragédia után mindig vígtárgyú darabot hoznak színre. A mai népdrámák (gorum­) tárgyuk szerint vagy történetiek, vagy a modern életből van­nak merítve. Ezekben is egyszerű, tiszta mo­tívumok vannak, hevesebb komplikácziók s igazi drámai jellemek nélkül. Szerencsétlen sze­relem, beteges becsvágy, önfeláldozás, boszú, a kötelességnek a természet törvényeivel való összeütközése teszi a cselekvények középpont­ját. A főkövetelmény az, hogy sok történjék a darabban. Naiv emberek dramatikája ez,­­ mint Rathgen mondja. A nyugati kultúra ha­tása bizonyára ezekben is jelentkezni fog. De ahhoz még idő kell. Ma még csak a drámák tárgyában, eszmékben és szereplő személyek­ben látszik a nyugati hatás. De valamint a kínai irodalom lényegesen befolyásolta a ja­pánok drámáit s az egész színművészetet, úgy bizonyára a jövő meghozza az európai iro­dalom és művészet át­alakító hatását is. Téli zene: Palma három felvonásban. Szövegét szabadon Shakes­peare után írta: Wilhier. Fordította: Dóczi Lajos. Zenéjét szerzette: Goldmark Károly. Először adták a budapesti Operaházban 1908. április hó 30-án. »A­mit megtehetsz holnap, miért is tennéd meg ma ?« A közismert példabeszédnek valószínűleg ezt az alakját ismerik az Operaházban, mert külön­ben nem halasztották volna Goldmark Károly új dalművének bemutatását az évad végére. Igaz ugyan, hogy a nagy ütőket a játék végére szokták tartogatni, de csak a rossz játékos nem játszsza ki olyan időben az ütőit, mikor azokat legjobban értékesíthetné. Midőn a többi színházak már régen túl voltak az első bemutató előadások izgalmain s mindegyik megtalálta már a maga kassza­darabját, akkor hozakodott elő az Operaház az első újdonsággal, Messager Fortuniójával. A darab megbukott. Más színház igyekezett volna a következő újdonságot minél hamarabb bemutatni. Az Operaház azonban nem így tett. A mai, modern, izgatott világban, a­mikor mindenki lót-fut, fárad, dolgozik, hogy a mindennapi kenyeret előteremtse, mikor minden­kinek »az idő pénz« a jelmondata, az Operaház a régi jó világot képviseli. Nála az idő nem pénz, mert hiszen az állam pénze fedezi a kiadásokat. Ezért aztán nem is siet valami nagyon a bemutató előadásokkal. Ha egy vonat késéssel indul el, megzavarja az egész útvonalon a rendet. Minden állomáson feltartóztatják a többi vonatot, mindenütt be kell várni a csatlakozást, mert különben szerencsétlen­ség történik. Egy vonat késése miatt így az összes vonatok utasai elkésve érkeznek ezély­ükhöz. Ilyen későn indult vonat volt a Fortunio is, mely maga után vonta a többi bemutató előadás késését. De a vasutakon legalább igyekeznek be­hozni a késedelmet. Az Operaház igazgatósága azonban ennyit sem tett. A legnagyobb nyugalom­mal mutatta be február közepén a második újdon­ságot, a Téli regét pedig, az ősz Goldmark e csodá­latosan ifjú művét az évad végére hagyta, noha ez a mű­ érdekelheti leginkább a magyar közön­séget, már csak a szerzője miatt is. Más ember az ő korában már rég letette a tollat, vagy ha k­­is zenét, az inkább a szemet és az értelmet, mint a fület gyönyörködteti. Gold­­mark azonban nem a túlzott komplikácziók egy­másra halmozásában keresi az eszményt. Nem a rideg kombinácziók számtalan változatát állítja a hallgató elé, hanem az igaz emberi érzéseket tükrözi vissza zenéjében. Ha nem látnák magunk előtt az ősz zene­költő jóságos arczát, hófehér fürtjeit, bízvást fiatal lángész nagy munkájának tarthatnánk e dal­művet. A harmóniák csodálatos keverése s a zenekar ezer színben való ragyogása szinte elkápráztatja a Samassa János lemondása. Megírtuk már, hogy Samassa János, a heves megyei kál-kápolnai kerület országgyűlési képviselője lemondott man- 3 ......................-1-i~na--. ■ - .............­...........................­­­ Bizalmatlanság és egyebek. — A képviselőház ülése. — Az egyéb a bizottsági választások és az osztályok kisorsolása. A bizalmatlanság egy fölösleges indítvány, épp oly fölösleges, mint a másik, a­mely az alelnökök fizetésének el­törlését javasolja. Napirendre se tűzték. Na­gyon helyesen. A basának fizetés jár. Punktum. Bezzeg, ha megint Rakovszky István in­dítványozná, az egészen más volna. Akkor lehetne a dologról csevegni. De neki nem ment el a jó dolga, hogy most álljon olyanok­kal elő, a­miket régen helyesnek és jogosnak ítélt. Ki az ördög gondolt rá akkor, hogy belőle valaha még alelnök is lehet. A bizottsági tagok. Bizony erről is érde­mes volna elmélkedni. Az összes bizottságokba egytől-egyig csupa kormánypártiakat válasz-

Next