Az Ujság, 1908. július/2 (6. évfolyam, 171-178. szám)
1908-07-17 / 171. szám
o galomba. A takarmányhiány folytán fenyegető gazdasági katasztrófától félnek. Az idén, úgymond a hírt publikáló kőnyomatos, úgyszólván minden takarmányban inség van. Széna nincs, a gyöknövényeket elperzselte a nap és a legelők ie kopárak. Sok helyen már a téli takarmányt leéri etetni. Ennek következménye aztán az, hogy az állatárakban óriási csökkenés állott be. Egyes vidékeken a szarvasmarhák, juhok 50%-ot vesztettek értékükből, s takarmány hiányában a gazdák kénytelenek piaczra venni állataikat. Mozgalom indult meg tehát, melynek czélja az, hogy a kormányt a takarmánykiviteli tilalom elrendelésére bírják. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye, a Köztelek, legközelebbi számában valóban aggasztóan sötét képet fest az idei szárazság mostoha következményeiről és a hozzá csatlakozó vármegyék véleményeire hivatkozva, a takarmánykiviteli tilalom elrendelését sürgeti. Arra hivatkozik, hogy ez a tilalom a magyar állattenyésztésnek létérdeke, mert ha nem igyekszünk minden szál szénát saját fogyasztásunknak biztosítani, kétségtelenül bekövetkezik az évtizedekre kiható depekoráczió. Ezt a tilalmat a magyar kormánynak Ausztriával együttesen kell kiadnia, de ennek nincs nehézsége, miután az osztrák gazdák is erélyesen követelik a tilalom elrendelését. Mindezek után kétségtelennek látszik, hogy a takarmány hiánynyal a kormánynak a legsürgősebben foglalkoznia kell. Tudtunkkal a földmivelésügyi minisztériumhoz számos vármegyéből jöttek panaszok és kiviteli tilalomra vonatkozó sürgetések. De azt is tudjuk, hogy, a földmivelésügyi minisztériumban még intézkedés nem történt és pedig azért, mivel a miniszter ez idő szerint nincs a fővárosban. Márpedig a kérdés oly égető, kirakatába kerülhetett a selymes kékszövetű zsálya, úgy a mezei élet más kis proletárjait is fel ne szabadítsuk a városi életre. Egy virágzó cseresznyegally egy karcsú Gallé-üvegbe dugva szemnek épp olyan tetszetős lehet, mint egy csomó buja, összedugott rózsafej. Egyáltalában : a virágok kultuszában valami nagy és egészséges változás készül szemmel láthatólag. Mint a provencei troubadour-költészet idején, mint a ferenczi renaissance zsendülő korszakában és a tizenkilenczedik század huszasharminczas éveiben, olyan fogékonyság támad most is szépség-szubtilitások iránt. A világ szeretete együtt bontogatja szirmait a líra újjászületésével, a zenei szépségek iránt való fogékonysággal és a tájképen merengő esztétikával. Gyengédebbek, nőiesebbek, elpuhultabbak és gálánsabbak vagyunk, az idealizmus hullámtaréján lovagolunk fölfelé és ilyen korban még a fákat is rokokó-stílusban nyírják. De vannak itt jelentősebb motívumok is. Az ember, a városlakó és munkában görnyedő visszavágyódik a természethez. Füstös-kormos levegőjébe sejtelmes illatokat küldenek a távol zöldelő hegyek és már nemcsak a vágyaival, hanem a kész terveivel és pozitív eredményekkel is rá vall a visszakészülésre. A jövő munkásházai parkozóit nagy cottage-okon fognak épülni, a jövő kórházai erdők alján lesznek, a jövő iskoláiból már áll egy a charlottenburgi erdőben és a jövő városai a kertvárosok. Amiről az angol utópisták csak álmodoztak, arról Howardnak már igen praktikus tervei vannak és egy-egy ilyen mintavároska már akad is Skót- és Francziaországban. A mai sivár városból ebbe a biztatóan zöldelő jövőbe repkény- és virágösvények jelzik az utat. Az emberiség legnemesebbjei egy színes flórába burkolt világról álmodnak. És Ellen -Key óta nincsen egyetlen modern pedagógus sem, aki nekihagya a miniszternek kötelessége nyaralását megszakítani és a legrövidebb idő alatt a legmegbízhatóbb tájékozást szerezni magának a helyzetről. Vagy túlzottak a takarmányinségről szóló hírek, akkor meg kell nyugtatni a gazdaközönséget s a kereskedelmet is, hogy a kiviteli tilalom nem aktuális, de ez esetben is a takarmányinséggel fenyegetett vidékek segélyezéséről kell a legsürgősebben intézkedni. Vagy pedig megerősítik a hivatalosan beszerzendő adatok a takarmányhiány veszedelmes jellegét, akkor viszont sürgősen érintkezésbe kell lépni az osztrák kormánynyal, minthogy tudvalevőleg a kiegyezési szerződés értelmében a kiviteli tilalmat együttesen kell megállapítani s elrendelni. Sürgős intézkedésre, de egyúttal alapos tájékozódásra már csak azért is szükség van, mivel az osztrák kormánynyal a tárgyalások esetleg nehézségekbe ütközhetnek. Az osztrák kormány ugyanis, mint a minap jelentettük, az egyes tartományok takarmányínségén pénzbeli segélylyel akar könnyíteni, ami esetleg azt is jelentheti, hogy Magyarországból összevásároltatja számukra a takarmányt. S ha az ínséges vidékeken segített, nem lesz egykönnyen, hajlandó a kiviteli tilalomba, mely a kereskedelemre nézve is nagyon súlyos következményekkel járhat, beleegyezni. A kormánynak mindenesetre felül kell emelkednie a mindennapi közönyön, de az egyoldalú szempontokon is. Mi e pillanatban nem ítélhetjük meg, hogy a valóságnak teljesen megfelelnek-e a rémhírek, vagy pedig oly jelenséggel állunk szemben, mely a kereskedelem érdekeire való tekintet nélkül követel egyoldalú kielégítést. Bizonyos, hogy a gazdákat bajban hagyni semmi áron sem szabad, s különösen el kell hárítani azt a veszélyt, mely a takarmányhiány következtében állattenyésztésünk jövőjét fenyegeti. De kovásmé, hogy elsősorban a virág által férkőzzék az iskolásgyermek szívéhez a természet. Hogy virágok közt szűrődjék a ragyogó tanterembe a napsugár, hogy virágfejek bókoljanak a mogorva katedráról a gyermekek felé és még a nádpalota is rügyeket fakaszszon jókedvében a padláson. S ezen a ponton, a nevelő érték kiaknázásában válik a virágkultusz szocziális fontosságúvá. Többé, mint egy szép, de üres kedvtelés és többé, mint a legtöbb szórakozás. A virág öntudatának derengésében is intelligens lénye megkapja a gondolkozót. A nagy költők nem hiába választják olykor egész világfájdalmak szimbolikus hordozóivá a csöpp kis erdei virágokat és Maeterlinck nem hiába keresi évtizedek óta emberi indulataik nagyszerű szövevényeit. Egy porczellán-törékenységű orchidea a belsejében csupa raffinált technika, csupa csapóajtó, archimedesi csavar, híd és mérnöki konstrukczió, hogy tőrbecsalja a melleket és megtermékenyülve, nyugodt pompával várhassa a fajának biztosított jövőt. A napraforgó érzékenysége, az édes lóhere finoman remegő mozgása, a mimóza és az ajakos virágok bámulatos óvatossága, a húsevők falánksága mind a természeti igazságok hallgatag ékesszólásával beszél. Egyetlenegy szál virág, amelyet mindennap újra meg újra megnézünk, amelyben a gyermek az ő naiv kis élete párját érzi meg, ösztönszerűleg is egy lassú világszemléletre nevel, egy csöndes, be nem vallott pantheizmusra. Egy csöpp ez az egész kozmikus világból. És hogy a termőföldbe dugott mag palántává fejlődik, ahogyan levelet hajt, bimbózik, virággá hasad, a szirmait lehullatja és magba szökik, ebben minden vegetatív fejlődés nagyszerűsége benne van és minden elmúlásnak a tragikuma, mely segítség csak akkor várható, ha a földmivelési kormány becsületes elfogulatlansággal szerez magának tiszta képet a helyzetről s ahhoz képest rögtön megteszi a szükséges intézkedéseket. Elsősorban tehát a miniszter jöjjön haza. Veszedelmek idején az őrhelyét senkinek sem szabad elhagynia. Aratás idején, amikor rossz a termés és a gazdákat veszedelmek fenyegetik, a gazdaminiszternek nincs vakácziója. AZ ÚJSÁG Fentek, július 17, BELFÖLD. A román nemzetiségi párt. A román nemzetiségi képviselők avatás után kerületeikbe mennek, beszámolót tartanak, s amint hivatalos híradásuk mondja, a nép beleegyezését kérik ahhoz, hogy ezentúl erélyesebb harczi eszközöket használhassanak. A szász képviselők.A Egy kőnyomatos laptudósító azt jelentette, hogy a szász kerületi bizottságok Nagyszebenben legközelebb értekezletet tartanak, amelyen a szász képviselők politikai pártállásának megváltoztatására vonatkozólag is határozni fognak. A kormány egyik félhivatalosa erre azt írja, hogy ez a hir minden alapot nélkülöz, minthogy ilyen értekezlet nincs tervbe véve és a szász képviselők pártállásának megváltoztatására egyáltalán senki sem gondol ki ó-szláv nyelvű szertárt — Háborúság a szentek miatt. (Saját tudósítónktól.) A hazai görögkatolikusoknak évek óta folytatott az a mozgalma, hogy megmagyarosítsák liturgiájukat, mint ők szokták mondani, a magyar nyelvet oltárnyelvvé tegyék, sajnos, holtpontra jutott, mert Róma nem hajlandó változtatni a rítusok nyelvén. Tulajdonképpen a megmagyarosodott, egykori rutén görög-katolikusok követelték, hogy a misét magyar nyelven szolgáltassák ki nekik. Ez a törekvés azonban szemet szúrt főként a magyarországi román nyelvű görög-katolikusoknak, akik egész befolyásukat latba vetették; a görög szertartás a liturgia nyelvének, megmagyarosítása ellen, mert ezt a magyarosítás hatalmas eszközének látják a románok között. Róma, aztán arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rítusok nyelvét nem szaporítja, az elmagyarosodott görögkatolikus rutének tehát maradjanak meg az ó-szláv nyelvű szertartási könyvek mellett, melyeket a hívek nem is értenek. Ellenben a római szentszék ügyet vetett arra, hogy a hazai rutén görög-katolikusoknál használatos ó-szláv szertartáskönyveket revízió alá vegyék, abból kiküszöböljenek minden téves és a katolikus hitelvekkel ellenkező tételt. Ennek megértésére tudni kell, hogy a hazai rutének 1646 április 24-én az ungvári székesegyházban történt ünnepélyes hitvallás folytán egyesültek a római katolikus egyházzal, addig pedig a görög-keleti ortodox (skizmatikus) egyházhoz tartoztak. De kikötötték azt, hogy sértetlenül fentarthassák a keleti szertartást és maguk intézhessék fegyelmi ügyeiket, így tehát külsőleg a szent unió nem változtatott jóformán semmit a görög-katolikus szertartáson. A régi Julián-féle naptárt és az e szerinti ünnepeket, az eddigi szertartási könyveket megtartották és papjaik felszentelés előtt házasságra léphetnek és nejüket felszentelésük után továbbra is maguknál tarthatják, a házas életközösséget folytathatják. (A latin szertartásű katolikusoknál tudvalevőleg a házas férfiút csak az alatt a feltétel alatt szentelik pappá, ha neje fogadalmat tesz és zárdába vonul.) A ruténeknek a római egyházzal történt egyesülésük folytán mégis meglett magyar nemzeti szempontból is az ős