Az Ujság, 1908. szeptember/1 (6. évfolyam, 214-221. szám)
1908-09-06 / 214. szám
2 seggel ítélhet erről a jelenségről a király, aki többet tud a paktum kulisszatitkaiból, mint mi ? S mennyivel rikítóbban csinálhatja meg ő ama küzdelem mérlegét ! – tudhatja, mennyi kárt okoztak nemcsak a katonaságnak, hanem az egész ország gazdasági fejlődésének megakasztásával a királyi gondjára bízott összes érdekeknek, azért, hogy hatalmat kapjanak ! A sérelem, mely a nemzeten esik azzal, hogy a király elfordult tőle, óriási, mélyen bántó és sújtó is, de azt nem mondhatjuk róla, hogy érthetetlen. Ehhez járul még valami, amire rendszerint nem gondolhatunk, de ilyenkor félreismerhetetlen. Ami 1849-ben nem sikerült, amiről 1867-ben önként lemondott: a király ma azzal az érzéssel tekinthet Magyarországra, hogy hatalmával meghódította magának azt az országot, melyet a trónöröklés rendje neki juttatott. Mert legyünk tisztában vele s ne ámítsuk magunkat: a paktumban Magyarország kapitulált a királyi hatalomnak. A vezérek demagógoskodása talpra állította a koronával szemben a nemzetet, s a paktum megkötésével a korona lábai elé rakta a nemzetet. Soha királynak akkora hatalom nem jutott alkotmányos országban, mint a paktummal a mienknek. Hiszen maga az a tény, hogy a nemzetnek bizonyos ideig nem szabad akarnia, amit akar, s végeznie kell bizonyos dolgokat, miket a király megkövetel, példátlan megkötése és a királyi hatalom alá hajtása a nemzeti akaratnak. Hogy a korona felelős kormányt nevez ki, melynek a koronával szemben nincsenek meg a felelős kormánynak szabadságai és jogai, megtörése az alkotmányosság elvének. A paktumban a nemzet vezérei zálogba csapták a nemzet szabad akaratát, lejárati időre. S most, hogy a lejárat közelednék, azon mesterkednek, hogy a nemzet akarata újból leköttessék, újból a királyi hatalommal kötendő alku útján, megtekintését, és volt idő, mikor mindenkit bebocsátottak. Aki bejutott, az nem szabadulhatott a kínos érzés alól, hogy valami indiszkrécziót követ el, midőn egy előkelő és zárkózott lélek álmainak színhelyére tolakodott. Az új gazda személye egészen másféle érzéseket sugall az embernek. Erzsébet királyné azért jött ide, hogy ne lásson embereket. A koronája fénye elől bujdosott. Vilmos császár ide is magával hozza a koronáját és láthatólag kedvét leli benne, ha új embereknek mutogathatja. Az Achilleion régi gazdája szürkeruhás, karcsú asszony alakjában osont végig a hegyi utakon, ismeretlenül és észrevétlenül. Most zászlók lobogása, hajószirénák bőgése és ágyuk dörgése jelentik az új gazda megérkezését. A kikötőben ágyunaszádok sisteregnek, az utakon gépkocsik pöfögnek, az utczákon szőke nagy emberek tudakozódnak a pilzeni sörház után és a nép csoportokba verődik és örül. A bolti kirakatok pedig teli vannak az imperátor arczképével. Sisakkal a fején, bőredőjű lovagköpönyeggel a vállán tekint az új-hellének szemébe, nyájasan, de férfiasan, védelmet ígérve és szövetséget ajánlva. Az Achilleionban azelőtt a bús és beteges álmodozás keresett menedéket; most tanyát ütött márványfalai között a vidám cselekvési és szereplési vágy. Erzsébet királyné egy időben azért záratta el kastélyát a kiváncsiak elől, mert megtudta, hogy fotográfiákat készítettek a hálószobájáról. Vilmos császár pedig úgy avatta fel új tulajdonát, hogy fotográfust hozatott és családja meg féltucat egyenruhás kísérője körében levetette magát az Achilleion terraszán. Ha Ferencz József megmaradt volna ifjúsága aspirácziói mellett, most meg lenne elégedve. Akkora győzelmet Mohácsnál a török sem aratott rajtunk, mint ő aratott a nemzeti küzdelem leverésével. Diadala teljes, hatalmat többet az autokrata sem gyakorolhat országán, mint ő az ősi alkotmányos Magyarországon. A hatáskörök össze-vissza az ő kezébe kerültek. A felelős magyar kormány mukkanni sem mer királyi engedelem nélkül, s ami ellen az oroszok lázonganak, az nálunk már természetes: parlamenti pártot, pártprogrammot is csak királyi helybenhagyással lehet csinálni. Mit tartson egy uralkodó ilyen nemzetről ? A hatalmat birtokba veszi, de akik nyújtják neki, azokat nem becsülheti. Fájhat neki és sértheti őt, hogy a szabadságszerető, önérzetes, jogát nem hagyó magyar nemzetet ilyennek kellett megismernie. Szolgák, rabszolgák és haszonlesők. Gondoljunk a helyzetről akármit, de Ferencz József nem lenne az a kiváló egyéniség, akit egész Európa benne tisztel, ha erkölcsileg is meg lenne elégedve a magyar nemzettel abban a beállításban, amelyben a mai rendszer mutatja. Értjük tehát idegenkedését s tiszteljük a magasabb erkölcsi finnyásságot, mely benne megnyilvánul. De dologilag nem nyughatunk bele. Itt a korona szemében elpusztult nemzeti prestige-ről van szó, melyet számon kell kérnünk azoktól, akik elpusztították. S itt a nemzetnek elévülhetetlen jussáról a királyához van szó, melyet jól megokolt hangulatnak nem dobhatunk oda. A király és a nemzet között a viszony meghamisult egy gonosz hatalmi politika következtében s ennek kárát a nemzet látja most s majdan a korona is. Az összes fenyegető bajok között ez a legfenyegetőbb, s aki erre nem gondol, mikor ő felsége rövid kényszertartózko Megállapíthatom egyébként, hogy a császárt az Achilleion megvétele alkalmából méltatlan bántalom érte a szabadelvű sajtó részéről. A korfui Heine-szobor eltávolításáról szóló hírek épp annyira túlzottak voltak, mint annak idején a Mark Twain haláláról szóló hűek, amennyiben Mark Twain ma is ép és egészséges és a német költő márványalakja ma is ott ül az Achüleion kertjében és kőszemével elmereng a róniai tenger és az epiroszi hegyek mesés képén. A »száműzött« istenek előkelő társasága tehát egyelőre még hiába várja Heinét, úgy gondolom, hogy a szobor eltávolítása legbensőségesebb és leghangulatosabb ékességétől fosztaná meg az Achilleiont. Az egész Achilleionnak ez az egyetlen motívuma, hol a kivitel méltónak bizonyult Erzsébet királyné eredeti és költői tervéhez, ami azonban elsősorban nem a művészet, hanem a természet adta miben érdeme. Egyébként az Achilleionnal szemben mindig az a gyanúm volt, és a gyanúm megerősödött, amióta falai közül elköltözött Erzsébet királyné sugalló egyénisége , hogy a kastély építés közben egészen mássá lett, mint a minőnek úrnője eredetileg megálmodta és elképzelte. A királyné a Rudolf trónörökös váratlan halála fölött érzett nagy fájdalma közepett kezdett foglalkozni a palota építésének tervével. Ő akkoriban Hellász nyugodt mosolyvége alatt keresett enyhülést, szenvedélyes szeretettel tanulta a görög nyelvet és olvasta Homéroszt, és nagyon valószínűnek tetszik, hogy fantasztikus lelkülete Thetisnek, az ifjan elesett Achilles édesanyjának sorsában találta meg a maga bús végzetének költői párhuzamát. Az Achilleion alkalmasint Thetisnek, a habok dúsva Magyarországba lő, az csak üdvözölje lelkes örömmel a királyi vendéget, mintha mi sem történt volna. AZ ÚJSÁG Vasárnap, szeptember 11. BELFÖLD. A magyar választói reform Ausztriában. Bécsből jelentik, hogy a Socialdemokratische Korrespondenz jelenti. Az osztrák szocziáldemokrata párt intéző bizottsága e hó 27-ére Bécsbe értekezletre hívja össze az osztrák császárság szocziáldemokratáit a magyar választójogi reform kérdésének megbeszélésére. Az értekezletre a bizottság a magyar és a horvát szocziáldemokrata pártok kiküldötteit is meghívni szándékozik. A fúzió. Mint teljesen beavatott helyről értesülünk, a fúzió dolga egyelőre kútba esett. A kormány pártjainak vezérei közül éppen a legszámottevőbbek vetették föl a kérdést: hogyan lehet most fúzióra készülniük a kormány pártjainak, mikor a választójog refo: elegendő lehet arra, hogy az eg fúziót darabokra tördelje. •■ A választójog. Maniu Gyula, V Vajda Sándor román nemzetiségi kép nap és tegnapelőtt Budapesten időzzerint a román képviselők az általános érdekében megindítandó agitáczió reszélték meg a szocziáldemokrata pártjaival. A horvátok. A horvát-szerb kor agilis tagját, Surmin György képviső zágrábi egyetemen az irodalomtörténet Rauch báró horvát bán nyugdíjazta, királyhoz folyamodott, hogy tanári állt kaphassa. A király, mint Bécsből jelent folyamodását elutasította. A horvát-szerb koaliczió végrehajtó azt határozta, hogy a koaliczió ne kó viselőket a berlini interparlamentáris cziára. A határozatot hosszas és heves előzte meg és végül úgy döntöttek, hogy ajtóbizottság ne képviseltesse magi bizza a megjelenést az egyes párttá A gramer Tageblatt, amelyet legutóbbi érzelmű czikkei miatt számos vád ért. bánatos királynőjének palotája aki Ha megelégelte bolyongásait a jóni kék hullámsivatagjain, akkor parti várába vonul és fia emlékén . A palotában minden az ifjan elesett hősre emlékezteti. A lépcsőházban ott a diadalmas Achilles ragyogó képe ; a kertben ott a haldokló Achilles fehér márványszobra. Az Achilles-kultusz a Rudolf-kultusz bánatosan fantasztikus travesztiája volt. Thetis várának helyét maga Erzsébet királyné találta meg. Pompásabb helyet sehol sem találhatott volna. A görög ég, a görög tenger és a görög partvidék, mely egész Iónián és az Archipeláguson végig újból és újból elragadja az embert, a phrakkok szigetén nemes vonalaival és finom színharmóniájával valósággal mámorossá teheti a legjózanabb fejű embert is. Ha a természet meg tudja gyógyítani az emberi szív sebeit, akkor ez az a hely, ahol a legszenvedélyesebb fájdalomnak is aranyköddé kell foszlania Hellász napjának szelíd tüzében. A helyet maga a királyné találta meg, a kastélyt azonban — sajnos ! — akadémikus routinier-k építették. Valószínű, de természetes is, hogy a koronás asszonynak nem volt ereje hozzá, hogy megvédje a maga ködös álomvárát a sablonművészet tekintélyeivel szemben, így aztán az lett Achilles várából, aminek ma becsületes őszinteséggel vallja magát illedelmesen hellenizáló udvari Lustschlosz. Az athéni Akropolisz tövéből kellett idejönnöm, hogy teljesen megértsem, mlyen elszomorító értelmetlenséggel valósították meg az udvari építészek, festők, kőfaragók, kárpitosok, aranyozok és kertészek a görög palota