Az Ujság, 1908. október/1 (6. évfolyam, 235-247. szám)
1908-10-01 / 235. szám
, azzal a magyarság fölényét és az intelligenczia uralmát továbbra is biztosítsák. Pallag Sándor, a pártkör és a miniszter titkára, sürgős olvasnivalót ad a miniszternek. Félik papíron óriási nagy betűkkel: — Újságírók is vannak! A kültagok. — Ha-ha-ha, — nevet Kossuth — erről meg is feledkeztem. — Talán itt maradhatnak — szól közbe Andrássy, látva, hogy úgyis igen kevesen érdeklődtek jövetele iránt. Kossuth még előadja, hogy Andrássy ezentúl többször ellátogat a pártkörbe, mert minden kétséget el akar oszlatni : forduljanak hozzá bizalommal. Készséggel felel mindenkinek. (Andrássy beszél.) Andrássy Gyula gróf belügyminiszter vette át a szót s félhivatalos híradás szerint egyfolytában ezeket mondotta : Másfél éve foglalkozik a reform kérdésével. Tanulmányozta a különböző választási rendszereket és különösen tekintetbe véve azoknak a mi speciális magyar viszonyainkra való alkalmazását, arra a meggyőződésre jutott, hogy legüdvösebb és az ország érdekeinek legmegfelelőbb a plurális rendszer behozatala. Az adott helyzetben nálunk más rendszert egyáltalában el nem képzelhet. A reform megalkotásánál mindjárt a kiindulásnál két szempontra kellett figyelemmel lennie. Az egyik az volt, hogy a választói jog általános legyen, a másik, hogy a szavazatok száma ne legyen kevesebb a Kristóffy-féle tervezetben kontempláltnál. Akkor, amikor ennek megfelelően az új választók nagy tömegét ruházzák fel politikai jogokkal, a pluralitással bizonyos ellensúlyt kíván teremteni, nehogy háttérbe szoruljanak azok az elemek, amelyek Magyarországot eddig fentartották. Maga a pluralitás nem lehet és reméli, nem is lesz odiózus, mert minden osztálynak kivétel nélkül módot ad arra, hogy a választói jog birtokába jusson. Különben sem áll egyedül nálunk a pluralitás, több helyütt behozatott már : legutóbb Szászországban, Belgiumban, Hamburgban stb. Maga Bülow kanczellár a képviselőházban jelentette ki, hogy a pluralitást tartja a leghelyesebb elvnek és ha a porosz parlament reformjára kerülne a sor, ezt az elvet fogadná el. Különben is tekintetbe veendő, hogy az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége a választói jogot a maga szempontjából alkotni meg. Nem egyéni tekintetek az irányadók, hanem elsősorban az állam érdeke. A szavazatok száma az új javaslat szerint körülbelül 4 millió lesz. Maga a választási eljárás decentralizált lesz. A választás körök és nagyközségek szerint történik, amelyeknek részletes megállapítása a törvényhatóság hatáskörébe tartozik. Ugyancsak a törvényhatóságoktól fog függni, hogy a szavazatok összeszedésével ambuláns küldöttségeket bíznak-e meg, vagy pedig minden szavazókör számára külön választási küldöttséget alakítanak-e? Annak megállapítása, hogy az egyes polgárok tudnak-e írni-olvasni, olyképp történik, hogy azokról, akik olyan állást töltenek be, amelynek feltétele bizonyos kvalifikáczió, ahol tehát az írni-olvasni tudás kétségtelen, törzsnévsor vezettetik. Itt semmi igazolás nem lesz szükséges. Ahol pedig az igazolás szüksége fennforog, ott ez bizonyítványokkal történik. Ha pedig valaki olyan új keletű bizonyítványnyal kívánná az írni-olvasni tudást igazolni, amely aggályt kelt, joga lesz az összeíró bizottságnak ezt vizsga útján megállapítani, azonban itt is a kellő jogvédelem biztosítva lesz. A közvetett választói jognál a czél az, hogy azok, akik ma tényleg választók, de írni-olvasni nem tudnak, a választói jogtól teljesen meg ne fosztassanak. Ennek részletei konszideráczió tárgyai. Általában nem köti magát mereven az apróbb részletekhez, azonban nem tágít magától a fő czéltól, amely abban áll, hogy ne a demagógia és a nemzetellenes elemek kezébe adják oda az ország vezetését, hanem továbbra is tartassák fenn az intelligenciának és a magyar tradíciókkal összenőtt társadalomnak uralma. Maga az anyagi törvény fogja szabályozni a választási eljárást is és junkum lesz a választási reform és a kerületek beosztására vonatkozó javaslat között. (Titkosság, szoczialisták, fuvardíj stb.) A belügyminiszter e kijelentéseit — értesülésünk szerint — jóformán minden lényeges ellenvetés nélkül vették tudomásul. Egyetlen ember volt, akinek nem tetszettek, Bedőházy János, aki nyíltan kijelentette, hogy a pluralitást nem szavazza meg. — Nem kell ott lenned a szavazásnál — biztatták néhányan, s ezzel Bedőházy be is érte. Barabás Béla az iránt érdeklődött, igazak-e a választójog reformjára, különösen ennek statisztikájára vonatkozó ujsághírek és elegendő biztosíték-e a pluralitás a nemzetközi és főleg a nemzetiségi elemekkel szemben. Andrássy Gyula gróf : Amik a tervezetről és ennek statisztikájáról a sajtóban megjelentek, nagyrészben megfelelnek a valóságnak. Sajnos, a statisztika nem valami biztató, de meg van győződve róla, hogy a pluralitás a magyarság fölényét meg fogja óvni a nemzetiségek, de még inkább a demagógia ellen. És ez fontos. Sümegi Vilmos a szavazás titkosságának elejtése iránt érdeklődik ; úgy tudja, hogy a szoczialisták félnek a titkos szavazástól. — Ellenkezőleg, — vág közbe Andrássy — én beszéltem velük négy szem között is, és ragaszkodnak a titkos szavazáshoz. — Nekünk azonban nem kell — kiált föl Bedőházy. — Hiszen mondom, hogy nem lesz az — fordul hozzá Andrássy, még a városokban se lesz titkos. — Ki szavazza meg a titkos szavazati jogot ? — Én — kiált föl Sümegi, a kezét is felnyujtva, mire hahata támad. — A füst után szavazó erdélyieket hogyan mentik meg, kegyelmes uram ? — kérdezte most szóhoz jutva Sümegi. — Ha tudnak írni, olvasni, akkor úgy is lesz szavazatuk — felelte a miniszter. — Ha nem tudnak, akkor lesz ős választójoguk s közvetve szavaznak. Az analfabéták választójogi kategóriáját ilyenformán fentartom. Kossuth Ferencz kéri Andrássyt, hallgassa meg a párt egyik kiválóságát, Mezőssy Bélát. Mezőssy Béla államtitkár kéri a minisztert, ejtse módját, hogy a szerzett jogok épségben maradjanak, a mostani analfabéta szavazók tovább is szavazati joggal bírjanak, ha például tíz korona adót fizetnek. Andrássy Gyula gróf : Ez kevés, így a magyarságot nem védelmeznék eléggé. — Legyen húsz — kiáltanak néhányan. — Erről beszélhetünk, — szól a miniszter — egyébként a részleteknél, amint jeleztem, szívesen hozzájárulok néhány módosításhoz. Kristóffy 2.700.000 választót vett javaslatába, mi ennél már a paktum következtében se vehettünk fel kevesebbet. A fuvardíj és ellátás eltörlését hangoztatták most néhányan. — Legalább a messzebbről jövő szavazóknál — mondotta Andrássy — fenn kell ezeket tartanunk. — Hiszen tönkremegy a párt — vetette valaki közbe. — Dehogy megy, — szólott a miniszter — egyébként a curiai bíráskodás több intézkedését szigorítani fogjuk. Különösen ott, ahol a hatósági személyek esetleges visszaéléseiről lesz szó. — Tíz évi állampolgárság, egy évi illetőség kell a szavazati jog elnyeréséhez — folytatta visszatérve a javaslatra. — Ez az egy év azonban az összeírás miatt első ízben még vagy háromnegyed évvel megnyulhatik. Általános lesz a választójog, de nem egyenlő, mivelhogy a világon nincs is két dolog egyenlő. — Mivelhogy két szál gyufa sem egyenlő, he-he-he — vágott közbe Kossuth Ferencz nevetve. — Legalább a magyarul írni olvasni tudáshoz volna kötve — jegyezték meg néhányan. — Az teljes lehetetlenség, — szólott Andrássy — különben tíz év múlva erre már úgyse volna szükség. Még Nagy Emilnek volt mondanivalója, hogy az újságíró párttagok a most történt bizalmas megjegyzéseket — amelyeket itt felsoroltunk — ne adják tovább. — Afelől biztos lehet a képviselő úr, — pattant fel egy kormánypárti lapszerkesztő — hogy mi ezt nem teszszük, csak a képviselő urak ne siessenek a konferenczia után informálni az ellenzéki újságírókat. A megbeszélés este hét órától kilenczig tartott. Holnap délelőtt a kereskedelmi minisztériumban Kossuth külön felvilágosításokat ad pártja tagjainak a reformról. (Az utczán.) Eközben a közhelyiség előtt az Erzsébetkörúton óriási népcsődület támadt. A Külső Váczi-útról a fuvarosok, a Szövetség-utczából más munkások csoportjai érkeztek hangos munkásindulóval, amelyet az általános titkos választójog követelése tört meg. A klub előtt nagy zajjal sürgették a választójogi reformot s a rendőrség hallgattatta el őket. A Kossuth Lajos-utczában és Nagymező utczában voltak ezenkívül csoportosulások. A rendőrök tizennégy embert kisértek be. AZ UJSÁG Csütörtök, október 1." KÜLFÖLD. Obstrukczió a cseh tartománygyűlésen. Fiedler és Prade osztrák miniszterek ma Prágában hoszszasan tárgyaltak a pártvezérekkel, Lobkowitz herczeg tartományi főmarsallal és Coudenhove gróf helytartóval. Előrelátható volt, hogy a tartománygyűlés valószínűleg ma sem lesz munkaképes, bár sokan hangoztatják azt a reményüket, hogy mégis létrejön a megegyezés a pártok közt. De a tartománygyűlés ülése nem a béke jegyében nyílt meg. A közönség nagyon érdeklődött. A karzaton igen sokan voltak. A tartománygyűlési épület előtt igen nagy néptömeg gyűlt egybe. Az ülés elején Pergelt a németek nevében tiltakozást terjesztett elő és a péntek esti ülést jogtalannak és semmisnek nyilvánította. Ennek következtében — így szólt — a főmarsallnak az az enuncziácziója, hogy a legközelebbi ülést ma tartják meg, érvénytelennek tekintendő. A németek ennélfogva mindent, ami a mai ülésein történik, semmisnek jelentenek ki. Svehla cseh agrárius viszont ellentiltakozást terjesztett elő. A német obstrukcziót könnyelműnek és alaptalannak mondotta, mert az aktuális kérdés egészen törvényesen és a német tartományi választmányi tagok hozzájárulásával nyert megoldást. Ezek alapján a legélesebben bírálta a németek eljárását. A beérkezett irományok felolvasása után felolvasták az alkotmánypárti és konzervatív nagybirtokosságnak tiltakozását a németek ama eljárása ellen, hogy a Wacht am Rhein czímű dalt énekelték. Schreiner menti a németek eljárását. E közben a csehek és németek között éles szóváltások támadnak. Malik egy javaslata ügyében névszerinti szavazást kért, amit a tartományi marsall jogosulatlannak mondott és visszautasított. (Nagy zaj.) A tartományi marsall berekeszti az ülést. A legközelebbi ülés pénteken lesz. Prága, szeptember 30. (Saját tudósítónk távirata.) A cseh tartománygyűlés eleinte nyugodtan folyt, a délutáni órákban azonban ismét nagyon viharos jelenetek következtek. A németek tiltakoztak az ellen, hogy Lobkowitz herczeg tartományi főmarsall nyugodtan tűrte, amint egy cseh képviselő a németeket a legdurvábban szidalmazta és nem utasította rendre. A németek e tiltakozására a csehek padjairól nagy lármával feleltek. Amidőn az ülés későbbi folyamán egy német képviselő indítványt tett s névszerinti szavazást, valamint tízperczes szünetet kért, a csehek ismét zajongani kezdtek. Lobkowitz herczeg megtagadta a névszerinti szavazás elrendelését, ami csak még inkább fokozta a lármát. A német képviselők erre hirtelen előszedtek a zsebeikből fütyülőket és játéktrombitákat s valóságos hangversenyt rendeztek velük, miközben az ülőhelyek asztal-