Az Ujság, 1908. november/2 (6. évfolyam, 275-286. szám)
1908-11-17 / 275. szám
v etetéséből, ha a megvalósítás pillanatában azt kell hallani, hogy aki hozzájuk ragaszkodik, tönkre teszi vagy az elveket, vagy az országot, vagy mind a kettőt ? Akkor ez a politika vagy korai, s ebben az esetben nem az elveit kell beraktároznia, hanem a kormányhatalmat viszsza kell utasítania, vagy a politikusai csak a hatalomra törekedtek népszerű ígéretekkel, s mihelyt czéljukat elérték, az ígéretet, mint immár haszontalan agitácziós eszközt, eldobják. Hozzátehetjük még: elveket nem lehet úgy leszedni a szögről, ahogy fölakasztották. Azok magukban is tovább fejlődnek s túlnőnek az eleve kon terápiáit méreteken vagy elrothadnak. Harmadfél év próbája bizonyítja ezt. Mi lett ma abból'' a katonai politikából, melyet csak az átmenet idejére függesztettek föl ? Maradt-e belőle csak néhány csafat is ? Ha akarná is, tudna-e Kossuth Ferencz a mai elszolgaiasodott, korrumpált világban egy katonapolitikai campagne-t támasztani, amilyen az volt, mely elsöpörte a szabadelvűpártot s a darabont-uralmat ? Ha akarná, sem volna rá képes, de nem is akarja, mert ő sem az többé, aki akkor volt, ő sem vallja többé, hogy magyar vezényszó nélkül a bor, búza, egészség sem kell a magyarnak. S hozzátehetjük azt is, hogy a függetlenségi elveket nem a kormánypárti felelősség tétette félre a függetlenségi párttal, hanem a kormányhatalomhoz való önző tapadás. Nem akkor alkalmazkodtak a gyakorlatisághoz, amikor a kormányt átvették, hanem amikor kínálták nekik. S nem ők tették félre, hanem a korona tétette velük félre, különben nem ad nekik hatalmat. Erről nem lehet vitatkozni, előbb nem voltak többé függetlenségi elvek, s csak azután lett a függetlenségi pártból miniszteri tárcákkal rendelkező kormánypárt, így van ez, s nem az idegesség, az hogy ezek a szavak oly fényes karriert csinálnak, amelyet szerzőik soha meg nem tesznek ! Az a viszony, melyben az emberek a bűnnel és bűnösökkel szemben állnak, a társadalom különböző rétegei során érdekesen változik. Lent, a munkálkodó proletárok és az ezeknél is alantasabb sorsú munkanélküli vagy munkamegvető rongyosok körében valami nem is nagyon titkos rokonszenv él a bűnösök társadalmon kívüli hadával szemben. A teljesen műveletlen paraszt is inkább kívülről támadó balesetnek nézi a bűnt, semmint valami belső gonoszság termékének, az intelligensebb városi proletárok előtt pedig már több-kevesebb világossággal földereng minden bűn társadalmi eredete. A szegény ember napnap után érzi, hogy nem igen érdemes megfizetni a társadalmi akolba való belépést az erény nevű beléptidíjjal. Az ellenérték, amit ezek a rétegek ezért kapnak, oly csekély, hogy ez az érzés nagyon is érthető. Különben is a proletárok társadalma annyi egyéni, családi szállal van a bűnösök hadával összeszövődve, hogy az igazi ellenszenv még akkor se fejlődhetnék ki, ha az előbbi társadalmi belátások nem szerepelnének. Már a kispolgárok és főleg a középosztályt alkotó vagyonosabb polgárság és a legalább erkölcsileg jól szituált hivatalnoksereg éppen ezzel ellenkező állásponton áll. Itt már van veszteni való, itt már kifizeti magát az erény kultusza. S valóban a nyárspolgár klasszikus típusa, mely ellenszenves, kapzsi józanságával ezt az osztályt képviseli, kegyetlenül visszautasít minden elnézést vagy rokonszenvet a bűnnel szemben. Fent, a szocziális épület ormán, a jóllét szemiramiszi függőkertjeiben megint fordul a helyzet. A legfelsőbb tízezer kezdődő elfajulóavatatlanok és türelmetlenek közellátása okozza az országban a függetlenségi politikából való kiábrándulást, hanem az emberek megismerése, az önzés föltárása, a köpeny megforgatása. S ez ellen a kiábrándulás ellen hiába szegzi Kossuth Ferencz az önálló vámterülethez és önálló bankhoz való ragaszkodását, mert ez a kettő is csak olyan elv, melyet még mindig hirdet, de csak a hirdetésnél marad meg. Az önálló vámterületről már tudjuk, hogy hogyan biztosították : a kiegyezés megkötésével s az 1917-en túl való önálló rendelkezés lekötésével. Ezt tehát még tíz évig hirdetheti Kossuth Ferencz minden látható obligó nélkül. S az önálló bank ? Azt a jövő esztendőben kell biztosítani. S ne vegye rossz néven Kossuth Ferencz a kérdést: miért hogy erről a közös feladatról csak klubban és magántermészetű alkalmakkor hallunk tőle kijelentéseket, s miért soha a Házban, parlamentáris hivatalossággal ? S miért ma is csak törekvésekről beszél az abszolút többség föltétlen tekintélyű vezére, s miért nem mondja a maga tekintélyével és szavahihetőségével azt, amit csatlósai felelőtlenül untig harsogtatnak: a bankszabadalmat nem fogjuk meghosszabbítani, az önálló magyar bankot 1911-ben okvetetlenül föl fogjuk állítani ? Ha ezt Kossuthtól hallanék, akkor ténynek, s a függetlenségi politikának ezt a pontját komolynak tartanák. De éppen tőle nem halljuk ezt, mert ő nem játszik a könnyelmű szavakkal, tehát azok a szavak, miket tőle nem hallhatunk, könnyelműek. Mi különös értéke van tehát annak, amit tőle hallunk ? S tudná-e Kossuth Ferencz, ha azt mondjuk neki: 1911-ben nem lesz magyar nemzeti bank, — épp oly kategorikusan azt felelni: de igenis, lesz. Nem tudná, mert ő nem országbolonditó. De az országbolonditóknak táplálékot adott mai nyilatkozatával, hogy az ő szavaira hivatkozhassanak a maguk hazug igéjának egyik tünete, hogy valami perverz, beteges érdeklődéssel fordul a bűn és bűnösök felé. Persze ez nem az a komoly, becsületes érdeklődés, mely a társadalmi berendezkedés gyökeres megváltoztatásával a bűn mocsarát kiszárítani igyekeznék. Nem, ez nem is magának a rétegnek, az uralkodó osztálynak mint olyannak, hanem csupán egyes egyéneinek vonzalma. A bűn, mint érdekes jelfenség, mint bizarr mocsárvirág, mint energiáról tanúskodó akadálytipró cselekvés, izgatja a jóllét langyos üvegházában élő, tétlen s gyakran tettre képtelen szibaritákat. Stendal mondatja valami perverz kis olasz főúri hölgygyel egy szelet fagylaltról : »Olyan édes, mint egy bün«. S valóban a túlfinomult, dekadens ember a legélénkebb kéjérzéseket képzeli a bűn fogalmához. A nemi élet terén viruló, büntetőjogilag nem üldözött bűnök kultusza itt általános is. A vagyon- és életellenes, brutális, megbecstelenítő gonosztettek persze csak vágyakozó borzongást ébresztenek, de csak kivételesen találnak gyakorlókra. Valami belső vonzalom, valami titkos rokonérzés ilyképpen egybefűzi a társadalom ormának immár lefelé hanyatló s a társadalom aljának hasztalanul felfelé vágyó s bűnbe sikló elemeit. A romantika egy fajtája ez. Ha a józan nyárspolgárt nem is, de az átlagosságtól bármi oknál fogva eltérő embereket mindig érdekelte a bűn romantikája. Rinaldo Rinaldini, Schinder Hannes, Rózsa Sándor a nép, a gyermekek, a nők, a mindenféle alsórendűek kedvenczei voltak mindenha. Ma pedig, amikor egyre inkább a nagyvárosok válnak a társadalmi élet központjaivá, a bün főterülete s így a bünromantika klasszikus talaja is a nagyváros. Persze ennek külvárosa, a nagy házrengetegek réteinél, a maguk szavát imputálván neki, a becsületes és óvatos politikusnak. S ezért mai beszédével akaratlanul hozzájárult ismét az ország megtévesztéséhez. Sajnáljuk, hogy érdekes és komolyan megfontolt nyilatkozatainak más következést nem tudunk tulajdonítani, csak ezt az egyet. De ez azután elmaradhatatlan. AZ ÚJSÁG Kedd, november 17. BELFÖLD. A képviselőház ülése. A képviselőház szerdán délelőtt tíz órakor tartja legközelebbi ülését. Napirenden lesz a fővárosról szóló ma elfogadott törvényjavaslat harmadik olvasása, ezután pedig a jövő évi költségvetés tárgyalása. Nyolczórás ülések. A kormány a költségvetés tárgyalására egyelőre nyolczórás üléseket tervez, amelyek naponkint délelőtt tíz órától délután kettőig, azután négytől este nyolcig tartanak. Az indítványt ez iránt a függetlenségi párt valamelyik vezére még ezen a héten megteszi, s a nyolczórás tanácskozások előreláthatólag hétfőn kezdődnek. & A főrendiházból. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága pénteken délután öt órakor ülést tart. A csekkről, a kereskedelmi üzlet átruházásáról és a kivándorlásról szóló törvényjavaslatokat tárgyalja. A bankkérdés: Wekerle Sándor miniszterelnök ma délután meglátogatta Kossuth Ferenczet, hosszasan értekeztek, hír szerint a bankkérdésről s az alkotmánypárt és a függetlenségi párt vezérei részéről tervezett újpártalakulásról. — A bortörvényjavaslat. A képviselőház földmivelésügyi bizottsága szerdán délután öt órakor ülést tart, melyen a bortörvényjavaslat kerül tárgyalás alá. * A külföldiek kiutasítása. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a kiutasításra ítélt külföldiekre vonatkozólag rendeletet adott ki, amely a többi között ezeket mondja: Ha valamely külföldi állampolgár az 1878 :V. t.-cz. 64. §-a alapján az országból való kiutasításra ítéltetik, a főbüntetés végrehajtásának megkezdése előtt a főbüntetés végrehajtására hivatott kir. ügyészség köteles kérdést intézni az elítélthez, hogy hazájában és ha a külföldi hazája államunkkal nem határos, a közbeeső államszéle. Mint valami folyton háborgó tenger, a nagyváros folyton kivet ide, perifériájára egy csomó megrepedt exisztencziát, hajótörött emberéletet, züllött életroncsot. Az Abruzzók, a bakonyi erdő utódai most a milliós városoknak azok a félig kész, siváran modern kerületei, hol a házak felett a városi vasutak vonatai száguldanak s az uj pályaudvarok, a kaszárnyák, a nagy hidak nagy kőtömbjei és vasivei terpeszkednek az üres telkek között. Itt jár éjjel a vörösnyakkendős apache és vívja az igazi osztályharczot a hazabotorkáló bourgeois ellen. S itt húzódik meg régi viskókban és uj, nedves bérházakban a tolvajok, rablók, orgazdák óriási hada, mely nappal-éjjel elárasztja a beljebb fekvő vadászterületet, a nagyváros vagyonosabbaktól lakott területét. Nem is kell túlságos nagy fogékonyság az élet sötét színei iránt annak a kétségtelen romantikának meglátásához, mely a régi szabad egy rablóvidékek eme fedelekkel borított utódját körüllengi. A romantika pedig mindig vonz. Nem is egy jómódú tagja a felsőbb osztályoknak vett már részt razziákon, melyeken ezeket a búvóterületeket felveri a rendőrség. Egy modern, realista író tanulóéveinek pedig ez kötelező tanulmányi kirándulásai közé tartozik. S amióta a krajczáros lapok kolportázsa megindult, megszakítás nélküli kapcsolat támadt a legtoprongyosabb csirkefogók és legelegánsabb szellemi munkások közt. A rikkancsok, a nagyváros emez érdekes és új típusának társadalma a külvárosok regényes csirkefogó- és jassz-hadával szoros szomszédságban él. A bulevard-lapvállalatnak ezek a lábmunkatársai pedig élénk kontaktusban vannak a lap köz- és agymunkatársaival, a hírlapírókkal, sőt magukkal az ő értéküket nagyon is ismerő