Az Ujság, 1908. június (6. évfolyam, 132-156. szám)
1908-06-02 / 132. szám
Kedd, június 2. AZ ÚJSÁG A kormánypárt egyes csoportjai ingerülten tárgyalták Holló fellépését s találgatták, ki lehetett, mi lehetett Holló Lajos föllelkesítője. A függetlenségiek és a néppártiak némely része Wekerle miniszterelnököt, más része Kossuth kereskedelmi minisztert s valamennyien a fúzió után majdan az alkotmánypárt vezéreire háruló szerepet okolták. Holló ezek szerint azt hiszi, hogy ha Andrássy Gyula grófot sikerül idejében elkedvetleniteni a a politikától, akkor ez félre áll vele s megy az alkotmánypárt vezérkara a párt pedig hanyatt homlok rohan a függetlenségi párt karjaiba. Ez esetben beteljesedik az, amit Hollóék harsonáznak, hogy fúzió csak úgy lehetséges, ha a hatvanhetesek mennek be a függetlenségi pártba. És ami még ennél is fontosabb, Andrássy Gyula grófnak és társainak félreálltával az uj többség megszabadul egy sereg komoly trónkövetelőtől, vagy éppen komoly trónörökös jelölttől. Széll Kálmán és Andrássy Gyula gróf épp azokat vinnék magukkal, akik miatt Holló Lajos csoportja nem találhatná meg számadásait. (Nagy számadás lehet ez, mikor még Andrássy se tudta kiegyenlíteni.) Wekerle Sándor kormányra jutása óta tudja, hogy Andrássy Gyula gróf és környezete igen mérsékelt vonzalommal viseltetik iránta. És talán ennek következménye volt az is, hogy ma egyetlen szóval se védelmezte meg minisztertársát. Kossuth nem feledte el azt, hogy Andrássy Gyula gróf milyen vélekedést táplált a függetlenségi párt kvalitásai felől, akkor, mikor a koalicziós hadjárat alatt arról volt szó, hogy ő vegye át a kormányt Kossuth és a függetlenségi párt támogatásával. Ezeket beszélik azok, a kik Holló Lajos mai szerepe mögött Wekerle vagy Kossuth kezét keresik. A képviselőház pünkösdi szünete. A képviselőház mai ülése előtt Wekerle Sándor miniszterelnök, Justh Gyula képviselőházi elnök és Rakovszky alelnök tanácskozást folytattak a képviselőház munkarendjéről. Elhatározták, hogy a még elintézendő tárgyalási anyagot lehetőleg csökkenteni fogják. A képviselőház csütörtökön tartja utolsó ülését a pünkösdi ünnepek előtt, melyek június kilenczedikéig, keddig bezárólag tartanak. A nagy nyári szünet június 15-én kezdődik, tárgyalta az államvasúti beruházásokról szóló törvényjavaslatot. Szterényi József államtitkár Batthyány Tivadar gróf, Novák Dániel, Tólnay Lajos, Kubik Gyula, Lányi Mór, Nagy Dezső, Becsey Károly, Sümegi Vámos felszólalására válaszolva elmondotta, hogy három évre ötszázezer korona van felvéve egyrészt a műhelyek kiegészítésére, másrészt két új műhely építésére; az állomások kibővítésének költségeinél csakis a legsürgősebbeket vették számításba; hídmérleget nem lehet minden, állomáson felállítani, mert ez milliókat venne igénybe; a szénkereskedés legnagyobb támogatója az államvasút; a szénkereskedő másutt nem adhatja fel a szenet, mint a tervezett pályaudvaron, ha csak a városban drága telkeket nem akar a rakodás czéljaira bérelni; a budapest—zimonyi és a temesvár—orsovai vonalon második vágányt raknak ; a talpfa kérdésében napról-napra gyanúsítják meg a kereskedelemügyi kormányzatot, ami nem egyéb a legközönségesebb rágalomnál; a szezontarifa csak azon áruknál lehetséges, amelyek nagyobb menynyiségben szállíttatnak ; a szénszállításnál ez lehetetlen. A párt a javaslatot ezután általánosságban is, részletekben is elfogadta. Hozzájárult azértekezlet Wekerle Sándor miniszterelnök felszólalása után az állami vasgyárak kibővítéséről és a bányavásárlásokról, a kassa-oderbergi vasútról, a baja— zombor—újvidéki és a hegyes-palánkai helyi érdekű vasútról szóló javaslatokhoz. Kovács Pál, Veresmarty Miklós, Bakó Mihály, Kubik Gyula, Szterényi József államtitkár felszólalása után elfogadták a budapesti helyi érdekű vasutakra és a vácz—budapest—gödöllői vicinálisra vonatkozó törvényjavaslatot. Günther Antal igazságügyminiszter jelenti, hogy a büntető novellának a csalásra vonatkozó pontját módosítani fogja. Kelemen Samu rossz néven vette, hogy a törvényjavaslatot csak most hozták a pártértekezlet elé, amikor már a képviselőházban is tárgyalják. Günther igazságügyminiszter kérte, hogy a Házban a párt tagjai ne adjanak be módosításokat, mert ő húsz éve foglalkozik ezzel a dologgal s mondhatja, elment addig, ameddig mehetett. Kelemen Samu kijelenti, hogy ő is régóta tanulmányozza a kérdést, a miniszter egyéni okfejtése előtt azonban nem hajlik meg, tárgyi okokat akar hallani, miért ne adjanak be módosításokat. Nagy Emil és Nagy Dezső felszólalása után az elnök azzal rekesztette be az értekezletet, hogy a miniszter a képviselőházban mindenkit meg fog nyugtatni. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi párt ma este Hoitsy Pál elnöklete alatt magát. Sőt, azt hiszem, volt is egy kis valóság a színjátékban. A betyár vad képeket kezdett vágni , éktelen fenyegetődzéssel követelte, hogy oldozzák le a kötelékeit, mert ha ki nem szabadítják , ő rettenetes dolgokat fog mivelnni. A két részeg pandúrral majd elbánik ő ! ... Kint a szekérállás alatt mind többen kezdtek befogatni. Tiz óra tájban már a szobáknak több mint a fele üres volt. Mikor aztán Némethy Irma el volt helyezve, meg a direktorné s az asszonynép egészen , akkor Tamási megeresztette szép baritonhangját s énekelt hajnalig, a korcsmáros és korcsmárosné nagy gyönyörűségére, akik ingyen hozták a borokat, szegény elítélendő rabnak, aki aztán hajnal felé azt mondja a korcsmárosnak : — Nézze, csárdásgazda, maga nagy jót tehetne velem. Békítsen ki engem ezzel a két pandúrral. Meghálálom. — Hát aztán, hogy békítsem ki, fiam, hiszen szívesen megtenném, mert az útszélen fekszik a csárdám, s bizony jó, ha köztetek egy-két jó embere van a szegény csárdásgazdának ! — Hogyan ? Nagyon könnyű. Nyomjon öt-öt forintot a markukba, majd meghozom én azt kendnek duplán, úgyis a jövő héten raboljuk ki a Nyakigláb zsidót. Én aztán mehetnék. A korcsmáros boldogan futott a belső szobába, s mindegyik pandúrnak a markába nyomva a salláriumot, azok félálmosan felszedelőzködtek, s elindultak a rabbal, ki a sötétbe. A kocsiszín alatt az ekhós szekéren megint visszamaszkírozódtak rendesen. A társaság pedig reggelre kelve kipihenten és friss erőben indult tovább. Az első stáczión még trakta is volt. A két ötforintos nem melegedett meg nagyon a zsebükben , Szilágyiéknak Nagykomlóson jobb dolguk volt. Nem kellett komédiát játszani egy kis meghalásért. A fogadó minden szobája, két-két gyertyával rendelkezésünkre adatott, azon megjegyzéssel, hogy vacsorára az egész társaság, minden személyválogatás nélkül, azaz szabók, szolgák és minden cselédséggel együtt szívesen láttatnak az esküdt úr házánál. Semmi mentség, mert a korcsmárosnak meg van parancsolva, hogy semmiféle enni- vagy innivalót számunkra ne szolgáltasson. Mit tehettünk egyebet ? A parancsnak engedelmeskedtünk, ámbár törődött testünk egy kis falatozás után óhajtotta volna a nyugalmat. Az egész testületet hajdúk kisérték és szépen beterelték az esküdt úr udvarára. Az udvarára, mondom, mert házában csakugyan negyedrész sem fért volna el, de nem is mint a ludakat a gyepre, hanem egy rengeteg nagy ponyvás sátor alá, mely alatt egy nagy terített asztal állott, olyan, hogy egy század huszár is kényelmesen ülhetett volna mellette. Sőt az asztal körül akár még tánczolhattak is. Rózsa esküdt úr volt a gazda, rengett az asztal a sok mindenféle magyaros étel, sült és tészta süteménytől, különféle jó borok és borvizektől. Cselédeinket szolgálatunkra kikérte. Nekifogtunk »falatozni«, evésnek is beillett, bodorodni kezdett a vendégsereg, barna zenészek húzták a csárdást, végre felköszöntésekre került a sor, puffogtak a pezsgősüvegek, éltettük egymást, éltettük az egész világot, majd szétbomlott hirtelen a nagy asztal, tánczteremmé alakult a sátor belseje, húzta a czigány, mi pedig törődött testünket feledve, jártuk a »három a táncz«-ot kivilágos kivirradtig. Sok vendégségben voltam életemben, de ily kedvszottyantó kedélyes mulatságban sohasem ! Végre elszéledtünk, lefeküdtünk, s egy pár órai nyugalom után reggeliztünk a fogadóban, szekereink már felpakolva, — fizetni akartunk. — Es ist alles schon bezahlt. A mi két dolgot bizonyít. Először, hogy Rózsa esküdt uram gavallér ember, másodszor, hogy a nagykomlósi korcsmáros hunczut német vala. Megint útnak indultunk az esküdt ur és a hajdúk kíséretében, s délután beértünk Nagybecskerekre. »Itt a szállások megrendelve lévén, mindenki oda vonult, törődött’testének nyugalmat adandó.« Ezek tehát szerencsésen megérkeztek, emberestül, mindenestül, nem úgy, mint Szabó színigazgató, a ki a negyvenes évek elején Pécsről Tolna megyébe indulván, szekereken Hirdnek, Pécsváradnak, Nádasdnak szekerezett s mikor Nádasdon az akkori püspöki uradalmi intéző megvendégelte őket a korcsmában, — mert legényember volt — az egész társulat jókedvre hangoltatván, nagy énekszóval indult el Nádasdról Hidasdra, ahol a Kardosok ősi rezidencziája állott. Ott aztán fölébredvén a kocsikon elszunyókált trupp, rémülten vette észre, hogy minden kocsiról hiányzik valaki. Fél napig tartott, míg az útfélről, az árokból előszedték az elhullottakat, akárcsak a Waterlooi csata után. Mikor aztán nagy kalamitások és katzenjammer közepette beérnek Bonyhádra, rémülten veszik észre, hogy még valakit elvesztettek útközben, aki senkinek sem jutott eszébe. Ugyan ki lehetett ! — " — A direktor veszett el. Két nap múlva hozták be a Perczel-kúriára, ahol csudálatos regéket mondott egy örvényről, amelynek két szélén nem tudott fölkapaszkodni. Az úrmester vallomása szerint azonban az árokban feküdt és aludt. Szerencsére nem esett az eső, különben elmosta volna a direktort, s vele az » előleget!« — Az alamusziak. — A képviselőház ülése. — Az alamuszi ember olyan ember, akiről sohase tudhatjuk igazán, hogy mit akar. Ha dicsér, azon kell a fejünket törni, vájjon mit vétettünk ellene, ha korhol, gondot okoz kifürkészni, hogy mit akar elérni. Mindig váratlanul jön, sohase járt után, s tévedésből se mond igazat. A támogatása ártalomra tör, s ha megölel, akkor a fájó helyet tapogatja ki a melleden, hogy oda döfje a fullánkját. Olyan, mint a görög, félj tőle, ha ajándékot hoz. Különben, mit beszélek olyan sokat. Tessék elolvasni a tudósítást. Mind márt kiderül, hogy milyenek az alamusziak. Holló Lajos védelmezi a kormányt, a koalícziót, a többséget, s hirdeti az egyesülés, tömörülés, összeolvadás szükségét. De legázolja a hatvanheteseket, Andrássy Gyulát, a liberális gondolkozást, minden szabadelvű törekvést. Wekerle Sándor jogosnak, helyesnek, törvényesnek hirdeti, hogy meg nem szavazott önkéntes adókat szedjen a kormány, pedig ő maga azzal jutott hatalomra, hogy jogtalannak, helytelennek, törvénytelennek, megbélyegzendőnek hirdette és vallotta ugyanezt, amíg nem ő csinálta. Hát nem alamusziság mindez ? Vagy az, amikor még mindig, most is azokról a nagy nemzeti vívmányokról beszélnek, amik a tiszti gázsifelemelésért cserében elérhetők lesznek. .... Mind alamuszi. " Egyebekben pedig megszavazták a felhatalmazási törvényt, folytatták a büntető törvény módosítását, Apponyi Albert gróf pedig beterjesztette az ingyenes népoktatásról szóló javaslatot. Hát ez is. Kétszer fölözi le a tejet. Egyszer ünnepelteti magát, mert megígérte, aztán mert elhozta. No igen, mert ehhez nem szoktunk hozzá. * A részletes tudósítást itt kapja a szíves olvasó : 3 -----------* k