Az Ujság, 1909. február/2 (7. évfolyam, 39-50. szám)
1909-02-16 / 39. szám
Budapest, 1909, III. évfolyam, 39. szám. Szedd, február 16. Előfizetési árak: Egész évre... _ _ 28 k. — 1. Félévre_____ 14 » — » Negyedévre ...» 7 » — » Egy hóra _ _ _ 240 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér.AZ UJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 64—01—02—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után ROVÁS. Kisebbség korában a szélbal csúffá tette a többségi elvet, s most, többség korában maga van csúffá téve. Ez a függetlenségi többség sokkal szánalmasabb, obstrukcióval való mortifikáltatás nélkül is, mint volt annak idején a szabadelvűpárt, mely, bár belehalt, de legalább meg merte kísérteni a maga akaratának érvényesítését. A mai függetlenségi többség a maga akaratának érvényesítésére komolyan gondolni sem mer. A két hatvanhetes kisebbség szabja meg a politikai irányt ; a függetlenségi többség csak erszemeskedik, háborog és hozzájárul." Többségi önérzete jeléül néha izetlen patáliákat csinál, de ebből vagy semmi sem lesz, mint már annyiszor, vagy csak — mint ma történt — személyes ügy egy szélbali s egy nem szélbali képviselő között. Soha többség nem félt még úgy kisebbségtől, mint a mai, és soha kisebbség nem félt még oly kevéssé a többség tehetetlen haragjától, mint a néppárt és az alkotmánypárt. Mert a negyvennyolczas többség nemcsak a hatvanhetes politikára, hanem a hatvanhetes politikusokra is rá van szorulva. * Wekerle éppen csak azért nem egyezik bele az aradi vértanúk kivégzési helyének állami megvásárlásába, mert ez helytelen precedenst teremtene a költségvetés túllépése tekintetében. Barabás, aki pedig évtizedeken át a tizennegyedik aradi vértanút játszotta, kapott ezen a kis kormányelnöki hamisságon, sőt megfenyegette hatpárti képviselőtársait azzal is, hogy lesz majd alkalmuk a szent terület vételárára saját zsebükből adakozni. Ezzel az óriási többség napirendre tért a kényes kérdés fölött, anélkül azonban, hogy becsületes őszinteséggel a szemébe nézett volna. Mindenki tudja, miért kellett a többségnek úgy szavazni, hogy ebből az esetből káros ne legyen, de rendszerré vált szokás szerint, a hazafias kegyelet negyvennyolcas főbérlői mind boldogok voltak, hogy a kénytelenséget mint erényt bújtathatták el egy óriási füllentés mögé. * Lesz-e háború Szerbiával a tavaszszal, — ez most megint a kérdés. Miután ez idő szerint úgy látszik, hogy Szerbiától őrültség volna most keveredni velünk háborúba, mi hajlandók vagyunk a harczias híreknek nem hinni. Csak azért, mert György szerb királyfi bolond, még nem okvetlenül bolond egész Szerbia, s nem okvetlenül oly okos Aerenthal úr, hogy akkor csapjon le Szerbiára, mikor az sem Orosz-, sem Olaszországra nem számíthat. Ha azonban úgy fordulna a dolog, hogy nem Szerbia, hanem mi volnánk elszigetelve, akkor György ürít bolondsága és Aerenthal ur okossága elegendő ok lenne rá, hogy magunk is komolyan elborongjunk a közelgő háborún. Egy szinészlélek. Irta Jászai Mari. I. Kis hajómat vízre bocsátandó, építek neki egy csipet talpat, melyről leszalasztom az eleven árra, az emberek kezébe, hadd úszszon, ha, mint mondják, életrevaló. A fáját a magam erdejéből vágtam , kíváncsiságomból és őszinteségemből. Az utóbbit utóbbi időben már kizárólag a magam használatára tartogatom ; magamnak faricsgálok belőle hol szerszámot, hol játékszert. A színészlélek ennek a kettőnek az összetételéből született. »Tárva az ajtó, kihűl a szoba«, szokta szememre vetni az apám gyermekkoromban, belém nem fojtható őszinteségem miatt, mely akkor is ömlött a számból, mikor senki sem kérdezett. Ez a hajlamom okozott legtöbb galibát életemben, de levetkőzni azért nem bírtam , azonban az apámnak sem volt igaza, mert minél többet beszéltem, annál több mondanivalóm maradt, a szobám pedig nem halt ki tőle, sőt ellenkezőleg, nem egyszer ugyancsak besütöttem velem, magamnak. « Kíváncsiságom még fékezhetetlenebb. Nem, tudom, miért mondják, hogy nem illik kiváncsinak lenni ? Ezt bizonyosan azok találták ki, akik nem tudtak a hozzájuk intézett kérdésekre megfelelni. Én mindig, mindenre kiváncsi vagyok ; egyetlen egy dolgot kivéve, a többire mindre kiváncsi vagyok, a suszterinasok marakodása és a viczeházmesterné sivalkodása okától kezdve, egész addig, hogy miért látjuk félkörűnek a szivárványt . És miután csak egyetlenegy az, amire nem vagyok kiváncsi, tehát azt könnyebb megmondani : nem bírok kiváncsi lenni arra, hogy mit beszélnek a királyok nyilvános alkalmakkor. Ez egyen kívül mindenre kiváncsi vagyok ; amit látok és hallok, azért mert látom és hallom, amit nem látok és nem hallok, azért mert nem látom és nem hallom. Hogyne lettem volna kiváncsi végre saját magamra is. Különös, hogy : »végre !«, hogy az ember az egész látható világot megbámulja előbb maga körül és csak azután fordítja tekintetét saját magába. Olyan emberről beszélek, mint magam vagyok, akit nem irányítottak és nem neveltek tanítók. Ezt e rövid csevegés folyamán még többször leszek kénytelen elmondani. Lehet, hogy akit bölcsek vezetnek, azok bölcsen, először is Plátó tanítását fogadják meg. Végre azonban én is gombostűre tűztem a lelkemet, mint a gyermek a lepkét és megpörgettem a szemem előtt. Amit észre bírtam venni rajta, azt lerajzoltam másik tulajdonságommal, nem kimező-hámozó őszinteségemmel; és közreadom ugyancsak két okból, először : mert egy lélekélete, bárkié, mindig érdekes, tudom magamról, milyen örömest olvasom én a másokét, másodszor, mert úgy látom, hogy színészszemével nézve, segítségére lehet küzdő, törekvő ifjú pályatársaimnak saját lelkük keresésében. A leírás végén látom magam is, hogy egészen sajátos színészlélek ez az enyém. Hogy szerepeim tanulásának megfigyelésével kezdem, az nem véletlen, és ha két szóval elmondom a történetét, azért teszem, hogy hálámat rójjam le e dolgozat keresztapja, Ruttkai György dr. iránt, és egyúttal ő neki ajánljam, mint aki egy röpke találkozásunk alkalmával kiváltotta belőlem ezzel a kérdésével: »Mondja el, kérem, hogyan tanulja a szerepeit ?« Mindaz, amit leírtam, úgy vélem, hozzátartozik a felelethez. De tulajdonképpen csak a hangszert mutathatom meg, amelyen szerepeimet eljátszom, a lelkemet. Magáról a tanulásról édeskeveset mondhatok, mert hiszen az misztérium. Azonban megkísértem, miután magamat is érdekel: hogyan is tanulok én ? Először is azt kell tudni, hogy az előadott érzések frissesége, közvetlensége az, amivel a színész elsősorban tartozik a közönségnek, aki illúzióért, csalódásért jön a színházba, különben elolvashatná a színdarabokat odahaza. Az ábécéje tehát a színészetnek, hogy a színdarab a színész szájából úgy hangozzék, mintha az először érezné, amit mond és először ejtené ki. A szöveg átérzésének és elmondásának ebből a többé-kevésbé való frisseségéből áll a többé-kevésbé való jó színészet. A szöveg átérzésének első benyomását megőrizni megkopás nélkül, az a tehetség. Mikor én még csak öntudatlanul, érzés után tanultam a szerepeimet, már akkor is elbújtam és bezárkóztam velük, mint legnagyobb titkommal. A darab első elolvasása alatt megy végbe a misztérium , az összeforrás, az egggyéválás. Annyira titokzatos, mindig kívánatos édes Magasabb szempontok. Föl van vetve a nagy kérdés, hogy ki takarodjék: a légy a lóról, vagy a ló a légy alól ? A függetlenségi párt kidobálja a néppártot, a néppárt a függetlenségit, mondván : vagyunk olyan egysége a koalíciónak, mint te, s ebben igaza is van. S a függetlenségi párt lángol a dühtől és elhatározástól, s bizony erősen vitatja a vitás kérdést, természetesen addig, amíg abba nem hagyja. A formula már meg van adva. A függetlenségi párt nem azonosítja magát a függetlenségi lappal, a néppárt nem a néppártival. Ezek a lapok arra valók, hogy alkalomadtán elmondhassák mindazt, amit a pártok letagadjanak. Rendeltetésük pártérdekből olykor hazudni, olykor magukat meghazudtoltatok Senki sem kételkedik benne, hogy a függetlenségi lap épp úgy a lelkéből beszélt a nagy pártnak, mint az »Alkotmány« a kicsiéből. De mindegy és hála Istennek, mindegy : a háborúságnak béke lesz a vége, s akik most vad igazságokkal marczangolják egymást, holnap már egyesült erővel nekimennek mindenkinek, a ki akár az egyiknek, akár a másiknak igazat adott. Egyet nyelni is kell, mint Kossuth Ferencz üzente fölháborodott és takarító híveinek, magasabb szempontból. S ebben igaza van a vezérnek s abban látszik nagy hatalma és tekintélye pártjánál, hogy még akkor is hallgatnak rá, a mikor igaza van. A függetlenségi pártnak a közeljövőre nagy tervei vannak, üzeni Kossuth Ferencz a függetlenségi pártnak. Igaz, nekünk nagy terveink vannak, ismétli lent a párt, persze, hogy vannak, de nem tudtunk róla. Most már tudunk róla, de kiváncsiak vagyunk, mikor fogjuk megtudni, mik azok a nagy tervek ? Talán erre is kerül sor, addig azonban a magasabb szempont mellett el kell törpülnie az alacsonyabbnak : az igazságnak, az önérzetnek, a becsületérzésnek s egyéb ingrediencziának, melyekkel a politika nem dolgozik. Hogy mik a függetlenségi pártnak nagy tervei a közeljövőben, azt mi sem kapunk mai száma 40 oldal.