Az Ujság, 1909. február/2 (7. évfolyam, 39-50. szám)
1909-02-16 / 39. szám
m tudjuk. Csak azt látjuk, hogy a tervek végrehajtására még szükségük van a hatvanhetes pártokra s ezek között a néppártra. Alighanem az önálló bank az a nagy terv, melyet a néppárt tudvalevőleg szenvedélyesen ellenez, tehát ennek a kivívására van szükségük Rakovszkyékra. Vagy egyébre ? Vagy csak a puszta eddigi fedezetre, hogy ne legyenek egymagukban e téren megfosztva a képtelen tekintetektől, melyekkel a szövetséges pártnak tartoznak ? Ki győzi kitalálni, amit a függetlenségi párt teljes bizalommal s mély titokban a vezére agyában tartogat ? De nem is tartozik a dologra, mik a függetlenségi párt nagy tervei. Az nem lenne baj, ha ez a nagy terv a bankkérdésnek a hatalmi kérdésbe való belefojtása lenne. Csak azt tudjuk, hogy végzetesebb bajt a parlamentarizmusra képzelni sem tudunk, mint a koalíció felbomlását. Micsoda vandál pusztítást vinnének véghez a koalíczión kívül azok, akik a koalíczión belül minden ellenzéki mozgást gúzsba kötöttek ! De ez még semmi. Hanem micsoda rettentő komplikáció állana be, ha a korona elétek tartaná a cselédszerződést: együtt írtátok alá, ki engedte meg nektek, hogy szabad emberek módjára viselkedjetek? Mert ne felejtsék el az urak, nem az elvek és czélok azonossága, sem nem a nem létező kölcsönös megbecsülés hozta őket össze, hanem a közös kötelezettség előírt munkák végzésére, tiltott dolgoknak köteles mellőzésére. Nem egymásnak mondhatják föl a barátságot, csak a közös koronás gazdának a szolgálatot. Erre pedig a Darányi törvénye szerint nincs joguk aratás befejezte előtt. Helyben kell maradniok, akármi történik közöttük,a míg a korona el nem bocsátja, vagy el nem csapja őket. A néppárt nem léphet ki a koalíczióból, nem is lehet ellenzék, mert koalícziós kormánypártnak volt engedelme magát megválasztatnia, azzal a rendeltetéssel, hogy mindenre igent mondjon. A függetlenségi pártnak pedig nincs is ereje kidobni őket, még ha akarná is, mert a néppártot látják odafönt annak a lojális pártnak, amely a korona bizalmát a maga jótállásával a függetlenségi pártra is sugároztatja. Ezek az igazi magasabb szempontok, miknek hogy érvényesülniök kell, még a legszenvedelmesebbje is érzi, ha olykor nem is látja át. Összeveszni szabad, azzal nem törődnek odafönt, de széjjelmenni nem szabad semmi körülmények között, mert akkor azt is elkergetik, aki bent marad. A függetlenségi párt nem a többségének köszöni minisztereit, hanem a paktumnak. Erről nem szabad megfeledkezni s erről, hála Istennek, nem is feledkeznek meg. órák azok, melyek alatt én egy új szereppel először vagyok egyedül, olyan friss, új lelki életet érzek azalatt, mintha olyankor mindig egy új lelkem születnék, valami csodálatos, nagy lelki hullámzás megy odabenn végbe, olyasmi, amitől most is, mikor számot akarok adni róla, hogyan tanulom a szerepeimet, elönt a hőség és az arczomba szökik a vér ! Mintha legbelsőbb titkomért faggatna valaki, most, mikor el akarom mondani, hogyan tanulok. De a rákövetkező érzésem az, hogy magamat is érdekel, hogyan is tanulok tehát ? Mert ez annyira egyéni, hogy csakis magamról beszélhetek. Nos, megkísértem öntudatosan beszámolni erről a csodálatos proceduráról, erről a bennem végbemenő titkos recepczióról, és, ami a legfontosabb, a szerep rám tett első hatásának fixírozásáról, megrögzítéséről. Ez, amint látom, úgy történik, hogy a belém vetített, lelkemmel fölfogott képet, vagyis emberi alakot, egyszerre, vehemensen átfogom egész naiv komolyságommal annyira, hogy úgy érzem, hogy ő az én, vagy én az ő. Ez a gyermekes komolyság képezi az én fölfogásom érzékenységének azt a burkolatát, melyet a villamos huzalon a selyem, gyanta és egyéb izoláló tényezők képviselnek. Valamint ezek a jó elszigetelő képességgel bíró eszközök megóvják az érzékeny villamos vezetéket profán hatásoktól és képessé teszik arra, hogy a kellő ponton és időben elevenedjék csak meg, azon módon ölelem én át az első olvasás alatt előttem termett alakot egész szívemmel, szívem egész erejével és úgy őrzöm annak elevenségét, mint anya a gyermekéét, hogy az megszületéséig, a színpadon, semmit ne veszítsen a rám tett első benyomás életrevalóságából. Azaz a tanulás és próbák alatt, sokszori elmondás után el ne fásuljak, közönyössé ne váljak iránta, mint aki már úgyis untig tudja, mit mond a vele játszó és ő mit fog arra felelni, így kell ennek történni mással is, honnan venné különben a színész azt a szellemi trambulint, melynek segítségével például egy nagy indulatok által már fölkorbácsolt jelenet kellős közepébe, mondjuk egy tragédia harmadik vagy negyedik fölvonásában, a holt színfalak mögül lobogó vérrel, fölajzott lélekkel, vihar módjára képes betoppanni . Az első olvasás alatt az íróval együtt haladunk, messziről szaladunk neki a kavargó forgatagnak, tehát könnyű lihegve beleugranunk a magasan csapkodó szenvedélyek árjába, de ha azt a hangot, azt az érzést, mely az indulatot szüli, nem rögzítjük a vérünkbe eleven korában, akkor a próbák alatt megkopik és akkor honnan veszszük minden egyes játék alkalmával azt a szellemi és izomi feszültséget, mely nyilunkat minden játék alatt ugyanazon távolságra búja kilőni. Úgy kell tehát a szerepemet mondanom, mintha a velem beszélő szavait először hallanám és minden alkalommal — ha századszor játszom is a szerepet — először felelnék rájuk. A tanulás nyomait kell eltüntetni. Az első olvasás érzéseit módon szívja be a lelkem és az olvasás végével előttem megjelent alakba beleilleszti és összehangolja annak cselekedeteivel, korával, társadalmi helyzetével, megidézi és meghatározza külső formáját, mozgást ad rá és ruházatot — és ezután kezdem meg a szavak tanulását. Csak azután, miután ábrázolandó emberemet színről-színre, elevenen látom magam előtt. De milyen kelletlen meglepetés ér most! Minden alkalommal ugyanaz. A közel látott alak eltávolodik tőlem. Mintha a hangom elijesztené. Nem ilyennek láttam. Nem ilyennek hallottam a hangját képzeletben. Hová lett az én kész emberem ? Megszáll az ijedség. A kikerülhetetlen kishitűség, lehangoltság. Félve nyúlok megint hozzá. Félve nézek megint a szemébe, mint olyan embernek, akitől azt hiszem, hogy nem szeret. Próbálgatom megközelíteni az elejéről, a végéről, a közepéről, mint ahogy bizonyos japáni művészek a madaraikat rajzolják : egyik a lábán kezdi el, másik a csőrnél fogva, és ahol meg bírom ragadni, onnan indulok el rajta és ahhoz a megértett momentumhoz hangolom az egész lelkét. Mert bármennyire kész képzeletben az alakom, keservesen engedelmeskedik ám az anyag! Ha a szobrásznak, festőnek, zenésznek »hosszú az út a fejtől a kézig«, mily hosszúnak találom én az agytól a nyelvig, melyen keresztül alakjaim a színpadon megszületnek ! Pedig, ugyebár, úgy tetszik, hogy az ember készen kapja őket az alkotójuktól, az írótól ; ez úgy is van , de hátra van a küzdelem, úgyszólva a bakózás az eljátszandó ember és a színész egyénisége között. Az ember lénye néha sok, néha kevés egy-egy szerepéhez. Ritkán ülenek egyszerre együvé. Néha úgy érzem, hogy kezem, lábam kilóg egy szerepből, máskor pedig attól félek, hogy nincs elég lelkem kitölteni annak minden porczikáját, hogy megelevenedjék. Ilyenkor megszáll az aj félelem, amely AZ ÚJSÁG Kedd, 1909. február 16. BELFÖLD. A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, kedden, délelőtt tíz órakor ülést tart, amelyen folytatják az újonézjavaslatok tárgyalását. Az ülés Ugron Gábor és társai indítványának ma történt elfogadása folytán, holnap már délután három óráig tart. — A bank. Temesvárott, a délvidéki függetlenségi párt vasárnap délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűlését Steiner Ferencz képviselő elnökletével. A közgyűlésen Ivanovits Lajos indítványára egyhangúlag határozatot hoztak az önálló magyar bank érdekében. Békéscsabán Pető Sándor képviselő tegnap tartotta beszámoló beszédét. Beszélt az önálló bankról és azt mondta, hogy azt komolyan senki sem akarja. A soproni függetlenségi pártkör vasárnap este tartotta közgyűlését Kováts István elnöklete alatt. Meiszner Ernő dr. indítványára kimondotta a pártkör, hogy az önálló bankot szükségesnek tartja, a tárgyalás alatt levő adóreform irányelveivel pedig egyetért. — Az oraviczai választás. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter Krineczky Ferenczhez, az oraviczai alkotmánypárt elnökéhez hosszabb levelet intézett Szegeseti József képviselőjelölt érdekében. Hazájának és fajának — írja Andrássy — mérhetetlen szolgálatot tehet Oravicza magyar és román választóközönsége, ha a, magyar állameszméhez hű román származású egyént küld a képviselőházba s ezzel ledönti a válaszfalat, mely az állampolgárokat egymástól elválasztja s vállvetett munkára képesíti azokat, a kik csak együtt boldogulhatnak. Ha a románság erre az útra tér, meg fogja látni, hogy a magyar nyelvét és faji érzését nem bántja s az őszinte szövetségesnek maga is őszinte barátja tud lenni. Darányi Ignácz és Wekerle Sándor táviratot intéztek Krinetzkyhez. Kossuth Ferencz ezt táviratozta : »Üdvözletüket köszönöm és szivemből óhajtom a magyarság győzelmét. KossuthA ~ Nemzetiségi gyűlés. Nagykikindán a radikális szerbek tegnap népgyülést tartottak, melyen Tomics Jása is megjelent. A gyűlés az elnökválasztás miatt igen zajos volt, mert az elnök személyében nem tudtak megegyezni. Határozati javaslatot fogadtak el, a melyben az általános választói jogot követelik. Kegyelet és ujoncz. — A képviselőház ülése. — Az aradi vesztőhely megváltásának kegyeletes kérdésén siklott túl először a képviselőház. A kérdés a túlbuzgóság révén jutott a parlament elé, annak a közismert törekvésnek a révén, amely minden hazafias és kegyeletes kérdést túlliczitálni iparkodik. Magában az a kérdés, hogy az aradi gyászos vesztőhelyen valami impozáns emlékmű, vagy talán leghelyesebben templom emelkedjék, olyan dolog, amelyet minden más nemzet már réges-régen megvalósított volna. Ámde nálunk késnek, késnek vele, s amikor fölvetődik végre az idea, akkor jelentkeznek a hiperhazafiak, akiknek már ez a templom kevés, s legalább két templomot követelnek az egy helyett. Így aztán a kegyeletből hezitálás lesz, holott már az első akciótól se vitatható el bizonyos üzleti színezet. Legjobb volt átsiklani fölötte. Az újonczjavaslathoz, amely a vita jegyében indult meg, ma csak egy szónok beszélhetett. Az is elkalandozott ide-oda, s magukról az újoncz javaslatokról csak annyit konstatálhatott, hogy a függetlenségi párt csak erőszakosan és a maga korábbi álláspontjának egyszerű félrevetésével vehette időnek előtte napiendre, hogy a hatalom iránt való szolgálatkészségének jelét adja. Erre a szolgálatkészségre nyomban rádupláztak az Ugron Gábor indítványának elfogadásával. Az újonézjavaslatok idejére egy órával siettek a tanácskozási időt meghosszabbítani. Még jóformán meg se kezdődött a vita, már szükségesnek látták a meghosszabbítást. De persze, csak mert ujonozról volt szó. Az