Az Ujság, 1909. május/1 (7. évfolyam, 103-113. szám)
1909-05-01 / 103. szám
Szombat, 1909. május 1. AZ ÚJSÁG mintha Kossuth egyetértene pártja minden frakciójával, hanem azt, hogy Becsnek a párt összetartását s így megbizhatóságát is dokumentálják arra az esetre, ha Becsa párt új vállalkozását, kormányra jutását elősegíti. Ez azonban már a függetlenségi pártban az utóbbi napokon történtek folytán se fog bekövetkezni. " A függetlenségi kormány várományosai pusztán a többségükre és a velük való egyezkedhetésre hivatkoznak. Voltaképpen egy rég letárgyalt formula az, amit most fölelevenítének a kibontakozásra. A függetlenségi párt, — e szerint — ha a pártvezérek jól vannak informálva, készséggel támogatna egy olyan megoldást, amely Kossuth Ferencz vezetésével új átmeneti kormányt statuálna, de kizárólag függetlenségi párti miniszterekkel. Az átmeneti kormány csak a választójogi reformra alakulna, az általános egyenlő szavazati jog törvénybe iktatására. Ennek megtörténtével új választás következnék, s a függő kérdések megoldása az új választási törvény alapján összehívott országgyűlésre maradna. Mivel a bankügy elintézésére szükséges időből így kifogynának, a függetlenségi párt hajlandó volna a status quoval rövidebb lejáratú provizorumkötésre. Wekerle miniszterelnök állásfoglalása volna egyelőre a tengely. Kétségtelen, hogy igen nagy szerepe lehet ennek majd az uralkodó elhatározásában is. A függetlenségi kormánypretendensek spiritus rektora, Polónyi Géza tehát, amint jelentettük is, sürgős értekezletet tartott tegnap Wekerlével. Megmagyarázta neki bizonyára, hogy Andrássy Gyula gróf és pártja úgy letűnik a politikai harctérről, mint annak idején a szabadeivűlpárt letűnt, azzal a különbséggel, hogy ennek a pártnak igen könnyű volna életre kelnie. Andrássy tábora azonban végleg megsemmisül. Wekerle tehát nagyon jz élesen teszi, ha Andrássyéknak hátat fordít és a függetlenségi párthoz közeledik, mert ez őt tiszta függetlenségi kabinet élén is szívesen megtartaná. Az értekezlet visszhangjaképpen aztán ma már gyakran volt hallható a függetlenségiek soraiban, hogy Wekerle voltaképpen velük tart. Kossuthtal való mai tanácskozása is erre vallott. E közben pedig Wekerle pártvezére, Andrássy Gyula gróf, szorgalmasan irogat, sajátkezűig irogat, a volt szabadelvű párt egyes tagjainak : lépjenek be az alkotmánypártba, csoportosuljon itt mindenki hatvanhetes, mert az alkotmánypárt kapja meg a kormányhatalmat. Zichy Aladár gróf ma — amint Bécsből jelentik — háromnegyed óra hosszáig volt a királynál. A politikai helyzetről s különösen a két koalícziós hatvanhetes párt helyzetéről referált. (A király.) A király kedden, május negyedikén Budapestre érkezik és amint Bécsből jelentik, nyolc napig marad Budapesten. Egyes bécsi híresztelések szerint még az se bizonyos, hogy a német császárt nem Budapesten fogadja. A szocziáldemokrata párt kivonul a király elé a vasúti pályaudvarhoz s tüntetni fog az általános választójog mellett. Valószínű, hogy a függetlenségi párt is meg fog jelenni a perronon. A király ötödikétől kezdve itt fogadja azokat a politikusokat, akiknek a véleményét meg akarja hallgatni. Hogy kik lesznek ezek, azt pontosan talán Wekerle se tudja még. — Hogy kit és mikor fogok meghallgatni, — állítólag így szólott a király a miniszterelnökhöz — arra nézve fentartom magamnak elhatározásomat. Justh Gyula másodszor is meg fog jelenni a válság ügyében a királynál, egyúttal talán több eredménynyel, mint a mennyit első ízben elért. Desseffy Aurél gróf főrendi elnök is meghívást kap. A többire nézve még ma is csak kombinácziók vannak. Az a hír, hogy a király hallani sem akar függetlenségi kabinetről, ebben a formában nem felel meg a valóságnak. Akik jártak audienézián úgy a királynál, mint a trónörökösnél, tudják, hogy ott nem az a kérdés, kik legyenek kormányon, hanem az, hogy akik kormányon lesznek, mire vállalkoznak és mindenekfölött mit garantálnak és mit garantálhatnak. Ha a függetlenségi párt vállalja, hogy hatvanhetes alapon vigye az ügyeket, vagyis hogy programmjának közjogi részét elejtse, akkor hatvanhetes miniszterelnök vezetése alatt és különösen hatvanhetes pénzügyminiszterrel megkaphatja a miniszteri tárcákat. Kétségtelen, hogy a garanciát nemcsak a várható államszükségletekre, az új választójog tető alá juttatására, a katonai teheremelkedésre, a házszabályok végleges reformjára kell vállalniuk, hanem arra is, hogy ezeket minden néven nevezendő akadékoskodás nélkül szállítják, sőt, hogy a függetlenségi párt által az ország lakosságának egyes rétegeiben a mostani részleges kormányzati hatalom takarója alatt is tovább szított függetlenségi pártpolitikai tüzet paralizálni fogják. A király álláspontját illetőleg a miniszterelnöknek a trónörökösnél tett látogatását is erős kombináczióban tartják; e látogatáson a trónörökös, hír szerint, ezt mondta vendégének : — Nyerje meg az egész függetlenségi pártot az általános, egyenlő és titkos választói jognak! Wekerle pedig az audienczia után így nyilatkozott egy társaságban : — A trónörökösnél sikerült izolálnom Kristóffyt! Az uralkodó. hir szerint Wekerle kérésére azért jön most Budapestre, hogy élét vegye annak a panasznak, hogy magyar ügyekben osztrák befolyás alatt tartja magát, Budán is megmondhatja azt, ami Bécsben, hogy sem a bankkérdésben, se más függő kérdésekben nem enged, hanem a paktum végrehajtását sürgeti. (Justh Gyula értekezletei.) Justh Gyulánál ma délelőtt is sok függetlenségi járt. Értesülésünk szerint ezeken az összejöveteleken, melyeket nap-nap után Justh Gyulánál tartanak, egyrészt az összetartás, másrészt a kormányrajutás után való osztozkodás van napirenden. Justh Gyula és társai a legindulatosabban czáfolgatják, hogy ők konventikulumokat tartanak. És a czáfolat hitelességét ma Kossuth Ferencz lapja támadja meg. Adjon példát — írja — a benső összetartásból a függetlenségi párt. Kossuth Ferencz vezére lévén a pártnak, ezt vezetnie is kell. Ha a párt bizalommal van iránta, kövesse is. Ez természetes annál a nagy felelősségnél fogva, mely ilyen súlyos időben a parlamenti többség vezérére nehezül. Kossuth Ferencz semmi szín alatt sem tűrhetné, hogy mögötte az ő intenczióit és a párt érdekeivel összefűződő munkálkodását a pártban magában kontrakarírozzák. Vagy ő vezet, vagy nem ő vezet Az ablak nyitva volt, a Duna felől friss levegő jött be, a szoba tele volt a virágoknak illatával, amelyeket Domokos összevásárolt, az asszony és a fiú hallgatva ettek. Domokos azonban sokat beszélt, nevetett, igyekezett megnevettetni a másik kettőt és pezsgett a vére a jókedvtől és az örömtől. Az ebéd végén együtt ültek még egy ideig. A fiú később menni készült, hogy a dolgai után lásson, az asszony ekkor hirtelen felállott. — Kérlek, — mondta a férjének — én halálosan fáradt vagyok ... És fáj a fejem ... Lefekszem ... — Jó, — mondta Domokos, szeretettel — csak feküdj le. .. —• És . . . hadd aludjam . . . ki magamat —— mondta zavarodottan az asszony. , — Igen, szivem, ,ameddig tetszik. Az asszony elment. Domokos ekkor ott tartotta a fiút még, öt óráig beszélgetett vele jókedvűen és szeretettel, kikérdezte az életéről, megbeszélte vele a terveit, öt óra tájban azután elengedte, hogy lásson a dolgai után. Ekkor várt rá, hogy a felesége felébredjen. Eltelt egy negyedóra, egy félóra, egy óra, az asszony még mindig nem jött. Odament a hálószoba ajtajához, rátette a kilincsre a kezét és óvatosan és halkan ki akarta nyitni az ajtót. Az ajtó nem engedett. Be volt zárva. Domokos meghökkenve állott az ajtó előtt. Mi ez ? Miért van ez az ajtó bezárva ? Mire való ez ? Micsoda dolog ez ? Mit akart ezzel az asszony? Miért tette ezt? Sohasem tette azelőtt. • • . Megdöbbenve bámult maga elé, azután visszament a szobájába, leült egy karosszékbe és töprengve bámulta a könyvszekrényét. Hét óra tájban elfogyott a türelme, az aggodalmai is gyorsan elmúltak; az asszony egyszerűen azért csukta be az ajtót, mondta magában, mert fáradt és csakugyan ki akarja magát pihenni; ezen nincs mit megrökönyödni, ellenben ideje már őt felkölteni ; felugrott a karosszékből, odament a hálószoba ajtajához és energikusan bekopogtatott rajta. Az ajtó ekkor kinyílott és kilépett rajta a felesége , teljesen felöltözködve, utcai ruhában, kalappal a fején. — Mit akarsz ? — kérdezte Domokos elbámulva. — Csak nem akarsz most elmenni ? — De igen — válaszolta az asszony halványan mosolyogva . — Van egy-két nagyon sürgős bevásárlásom . . . — És nem várhatsz velük holnapig ? — Nem. Igazán nem. Domokos boszankodott. — Én egész nap várok rá, — mondta kissé sértődötten — hogy veled egyedül lehessek . .. harmadfél hónapja várok rá ... és erre most neked sürgős bevásárlásaid vannak. — No ne haragudj — válaszolta az asszony. — Velem jöhetsz. — Nincs valami nagy kedvem rá,— mondta Domokos fanyarul — hogy boltokba menjek. — Hát maradj itthon — válaszolta gyorsan az asszony, és én sietek haza. Elbúcsúztak. Domokos egyedül maradt. A jókedve eltűnt, bágyadt volt és bizonytalan, csendes csüggedést érzett, egy darabig járkált a sötétedő lakásban, azután lement a Dunapartra és ott sétált egy félóra hosszat. Mikor felment a lakásba, az asszony még nem volt otthon. Domokos boszankodott, nem gyújtott lámpát, leült és elkedvetlenedve, elszomorodva bámult ki az ablakon. Nyolcz óra tájban csengetést hallott. Felugrott és kiment az előszobába. Jancsi jött haza, nem az asszony. Kezet fogott vele, bevitte a szobájába, leültette, lámpát nem, gyújtott, ő maga is leült és megkérdezte Jancsit, mit végzett. A fiú válaszolt neki, azután elhallgatott. Ő nem kérdezett többet, a fiú nem szólt és így hallgatva ültek együtt félóra hosszat a sötétben. Kél kilenczkor megint csengetés hallatszott kint. A fiuk megmozdult, fel akart állni, Domokos azonban most ülve maradt. Nem ment ki az asszony elé. Fáradtnak érezte magát. Az asszony bejött és felcsavarta a villamos lámpát. — Ti itt vagytok? —, kérdezte meglepetten. — Miért ültök a sötétben ? Jancsi nem válaszolt, Domokos vállat vont, felállt, az asszony felé ment és meg akarta csókolni. Az asszony odanyújtotta az arczát, azután gyorsan mondta : — Menjünk vacsorázni. Éhes vagyok. A vacsorát hallgatva ették végig. Domokos nem beszélt már, enni is alig evett, a fiú és az asszony is hallgatott. Vacsora után a fiú mozgolódni kezdett és menni készült. — Maradj még, Jancsi — mondta ijedten az asszony. A fiú maradt és az asszony gyorsan és erőltetetten beszélni kezdett valamiről. Domokos egyszer-kétszer felelt neki, azután elhallgatott ; az asszony is elhallgatott ijedten és megbénultan, perczekig ültek csendben és szótlanul. — Na, — mondta végre Domokos halkan és fanyarul— menjünk talán aludni. — Ne még — mondta ijedten az asszony. — Domokos feléje fordult. — Ne még — ismételte egészen halkan és ijedten az asszony. ”