Az Ujság, 1909. augusztus/1 (7. évfolyam, 181-193. szám)
1909-08-01 / 181. szám
Budapest, 1909. Előfizetési iraki Egész évre__... 28 k. — 1. Félévre _ _..... 14 » — » Negyedévre ...... 7 » — » Egy hóra__... 240 » Egyes czim ára helyben és vidéken 10 fillér. VII. évfolyam. III. szám. ^ Vasárnap, augusztus 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-ut 54. sz. Telefon 86-1«. 1 KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. , Telefon 162-63 és 58-03. Megjelen hétfő kivételével sarudon nap, Ünnep után II. , ROVÁS. A jó Isten a megmondhatója, minek vették észre Petőfi halálának hatvanadik évfordulóját. Poéta, pláne holt poéta ! A szabadság hőse, de nem kapott semmit az egy halálon kívül, melyre el volt készülve. A nép gyermeke, aki nem lett exczellencziás úrrá, utódja sincs, a kinek hízelegni kellene, Széll Kálmánja sincs, a kinek ő volna a Vörösmartyja. Úgy látszik, ez a szent poéta mégis mint poéta, mint szabadságapostol tudott magának helyet teremteni a nép lelkében s ez a megemlékezés valóban nem szolgál mellé Csakugyan igy kell lennie, mert a Petőfiről való megemlékezés nem kormányinicziativára indult meg.* Kossuth Ferencz hivatalos lapja ma felháborodottan bizonyítja, hogy nagynevű tulajdonosa igenis ért mindenhez s azonkívül még egyhez-máshoz. Tehát szó sincs róla, mintha Szterényinél tartaná az eszét. Az alkotmánypárti lap olvasván ezt, szintén siet elismerni Kossuth Ferenczet mindentudónak, nehogy az alkotmánypárti Szterényi meglakoljon a titok kipattanásáért. Tehát csakugyan úgy van, ahogy tegnap írtuk, Szterényinek azért kell sietve Wiesbadenbe mennie, hogy Kossuth Ferencztől bocsánatot kérjen a sikerért, melyet Brassóban aratott, — ezúttal nem Kossuthnak. Hogy nagyobb baja ne történjék, meg kellett volna írni, hogy Kossuth annál kevésbé féltékeny erre a sikerre, mivel Szterényinek ő készítette a beszédét. Nem kell félni, hogy Kossuth ezt megcáfolná. * Szó nélkül elhiszszük, hogy a nagy agitáczió az önálló bank mellett meglesz s csak késik addig, mig a képviselő urak behordják a termést. Előbb az éléskamra, azután a haza. Elmennek bizony Szegedre is, máshová is és nem igaz, hogy Kossuth Ferencz megtiltotta volna nekik az agitácziót. Ellenkezőleg, hiszen utolsó beszédében éppen ő küldte őket széjjel apostolokul a hazába, hogy hirdessék a függetlenségi párt szent elveit. Hát itt mintha megint a szokásos oro-maliczia dolgoznék Kossuthellen. Igaz, hogy szétküldte őket agitálni s ők mennek agitálni. De ő a függetlenségi párt szent elveit adta föl témául s ők az önálló bankról fognak szónokolni. Ettől már a falnak menne Kossuth, ha menne. A függetlenségi elvekkel, perszonálunióval, magyar hadsereggel, magyar külügygyel szavazatokat kell fogni annak a többségnek, mely az önálló banktól el fog állni. Így értette Kossuth s éppen ezért szándékosan félreértették őt most is, mint mindig. Csodálatos pártvezér, aki csak akkor lehet egy a táborával, ha nem értik meg. A fő. Irta Biró Lajos. Egy csúnya öreg úr: Egy szép öreg asszony. Az öreg úr: A gyerekek hol vannak ? Az öreg asszony: Lementek fürödni. Az öreg úr: Hányan vannak itt ? Az öreg asszony: Nyolcan. Az öreg úr : De ez nem mind ? Az öreg asszony : Dehogy ! Dehogy ! Ezek csak a kicsik, összesen tizenöt unokám van. Az öreg úr (elismerően hümmög). Az öreg asszony : Tessék ? Az öreg úr : Semmi, semmi... Hát tizenöten vannak ? Az öreg asszony : Igen. (Hallgatnak.) Az öreg asszony : Maga . . . maga . . . nem sajnálja néha, hogy nem házasodott meg ? Az öreg ur : Néha nagyon sajnálom. (Hallgatnak.) Az öreg asszony : Régen nem beszélgettünk már. .. Az öreg ur: Régen. Az öreg asszony: Mióta szegény uram meghalt, azóta alig láttam. Miért került el ? * Az öreg ur : Féltem .. . Az öreg asszony : Mitől ? Az öreg ur : Attól, hogy . . . nem tudok ellentállni . . . bolondságot találok csinálni . . . fehér fejjel megkérem .. . Az öreg asszony (legyint): Oh, semmi oka sem volt... Az öreg úr : Nem attól féltem, hogy igent mond. Bizonyosra vettem, hogy nem akar majd... és hogy én mégsem tudok ellentSpanyolország már régen nem jelentékeny tényezője az európai nép világ politikai és kulturversenyének. Rossz dinasztiák és rossz politikák áldozata. A valamikor híres nemzetet és országot kiélték az elfajzott uralkodók. A klerikalizmus segített nekik. Mivel szabad intézmények nem bírták a népszellemet felfrissíteni, maga a nép is leromlott. Lassan önmagába düledező ország az, amelyet népével együtt mindenki állni, mégis megpróbálom . . . nevetségessé teszem magamat. Az öreg asszony (mosolyogva néz rá): Az öreg úr : Kinevet ? Szamár öreg ember vagyok ? .. . Az öreg asszony (tiltakozó mozdulatot tesz): Az öreg úr, Szamár öreg ember vagyok ! . .. A csűr úgy gyötör néha, hogy járni is alig tudok és még mindig szerelmes terveim vannak. Ilyen voltam egész életemben. Mindig szerelmes voltam . . . mindig abba az egybe . . . Maga tudja ! . . . Az öreg asszony (bólint): Az öreg úr : A miatt az eg miatt ténfergek boldogtalanul ide-oda a világban negyven éve. A miatt az egy miatt nem házasodtam meg. Attól az egytől kaptam minden bánatot, amiért , az juttatott minden betegséghez, a mely gyötört. . . Az öreg asszony : Minden betegséghez ? Az öreg ur : Minden betegséghez ! Ehhez a könyörtelen és vérengző fájáshoz a lábamban, minden csontomban, ehhez a gyilkos csűzhoz . . . Az öreg asszony : Az nem igaz. Az öreg ur : Az igaz. Az öreg asszony : Nem ! Az öreg ur : Igen. Az öreg asszony : Hogy mondhat ilyet ? Hogy lehet ez igaz ? Hogy történhetett volna ez ? Az öreg úr : Hogy történt ? Tudni akarja ? Az öreg asszony : Igen. Az öreg úr : Hát hogy történt ? Hát így. Abba az asszonyba én nagyon szerelmes lettem. Mikor megismertem, már felesége volt a legjobb barátomnak ; fiatal asszony volt, rózsaszínű, szirompuhaságú, melegítően szép, belülről áttüzesedett fiatal asszony ... A bőre . . . felemelni szomorú állapotából. Most azonban láthatja, hogy ezt így csinálni nem lehet. A mely nemzetnek a mélyéből nem lehet vagy nem bírnak energiákat kihozni, azt ugyan külső dinasztiák és fejedelmek támasztó oszlopaival hiába védelmezik. Olykor a támaszték maga is veszedelmes ellensége lehet. A spanyol politika Marokkóban kezdettől fogva rossz volt. Se las, se bal. Se ide, se oda. Amikor Francziaország csapatai Casablancától elő kezdtek nyomulni, a spanyol kormány silány opportunitásokba merült. A harcoló francziákat a spanyol katonák tábora távolról nézte, mivel a madridi kormány nem akart akcióba lépni. Most, elkésve, Melillánál foglalási politikát kezdett űzni és csapatai borzasztó vereségeket szen-Az öreg asszony (egy rosszalé mozdulattal megfékezi a lelkesedést). Az öreg úr (csendesebben) : Nem volt más reményem, csak az : valamikor talán megunják egymást, valamikor talán békében szétválnak, én ott leszek, az asszony engem megszeret ; úgy éreztem, mintha ennek — egy ébredező, kezdődő szerelemnek a fel-felbukkanó jeleit is láttam volna már. Az öreg asszony (energikusan megrázza a fejét). Az öreg úr (lemondóan) : Hiszen nem mondom, hogy úgy volt. . . Mindjárt meglátja . . . Csak én éreztem úgy. Az asszony ekkor elment nyaralni Stájerországba. Vágyódtam utána, de nem mertem utána menni. Féltem, hogy a merészség mindent elrontana. Hanem három hét múlva a férje, a barátom ezt mondta nekem : »Megyek Stájerországba , gyere te is , nyaralj velünk«; — ekkor megdobogott a szívem, ezer reménység ébredt fel bennem és gyorsan — és magamban ujjongva — mondtam : igen, elmegyek. Az öreg asszony (kérdően néz az öreg úrra): Az öreg úr . És elmentem. Együtt utaztam el a barátommal, délután mentünk el, átutaztuk az egész éjszakát és másnap délben érkeztünk meg az asszonyhoz. Az asszony szebb volt, mint valaha. Rózsaszínű volt, a nyakán ki volt vágva a ruha ; rózsaszínű volt a bőre, mintha világított volna, mintha belülről tüzelt volna . . . Az öreg asszony (rosszaté mozdulatot tesz): Az öreg ur (busán legyint) : Úgyis mindegy már ! . . . Megérkeztünk és az asszony megcsókolta az urát. Azért nem csókolta-e meg hevesebben és vágyakozóbban, mert én A spanyol lázadás, sajnál. Annál is inkább, mivel ezt az országot és nemzetet még meg lehetne menteni, ha csak igazán nagy embereket tudna szülni, vagy legalább azokat, akiket szült, támogatni tudná a nemzet és erőre segíteni. A beteg nemzeteknek azonban éppen az szokott a halálos végzetük lenni, hogy igazi nagy embereiket nem tudják megbecsülni s helyettük a politikai szédelgőket és országcsalókat bálványozzák. A spanyol nemzet végzete azonban most folyik. Királya, XIII. Alfonzo, jóravaló fiatal ember, de azon a széken, ahol ő ül, ez ugyan még nagyon kevés. A király korhadozó országát az európai nagyhatalmakra, nevezetesen Angliára és Francziaországra, de valamelyest a bécsi udvarra is támasztva szerette volna Lapunk mai száma 46 oldal.