Az Ujság, 1909. szeptember/2 (7. évfolyam, 219-231. szám)
1909-09-16 / 219. szám
ROVÁS. Három hónap óta van egy nemes gesztusuk , a mi úgyis elmegyünk. A távozóban lévő, a menni készülő, a visszavonhatatlanul visszavonuló Wekerle erre felment Bécsbe és megtárgyalta a bosnyák alkotmányt. A bosnyák alkotmányt, amelytől egy kicsit Magyarország közjogának, sőt Magyarország területének épsége, Magyarország balkáni térhódításának, sőt egy kicsit a magyarságnak a jövője függ. A bosnyák alkotmányt csak úgy elmenőben, távozóban, kutyafuttában, a magyar jogok és magyar érdekek védelmében, hivatalosan még csak egy többség bizalmától sem támogatva. Miért ? Azért-e, mert már titkolni sem akarják, hogy az elmenésnek három hónap óta hangoztatott szándékát egy perezre sem vették komolyan ? Vagy azért, mert minek törődjenek sokat a bosnyák alkotmánynyal, mikor a magyarral is olyan keveset törődtek ? * Az előkelő alkotmánypártról mai napig se derült ki, hogy voltaképpen mit akar. Egyik ünnepnapi publicistájuk azonban most keservesen panaszkodik róla, hogy jó királyunkat illetéktelen befolyások környékezik meg, hogy a trón körül sötét teltegek gyülekeznek, hogy mindjárt jön a ború, a háború, az égiháború. A panasz olyan keserves, hogy szinte már fenyegetés. A gyászkürt úgy szól, mintha az egykori kurucz tárogató volna. És a panaszból kiderül az is, hogy mit akartak. Kis ajándékokat akartak, czimeket, formulákat, kartelbankot, ami annyi, mintha közös bank volna ; katonai vívmánykákat, amik nem is vívmányok , akármit elfogadtak volna, a legszerényebb adományt is köszönettel vették volna, csak ráfoghassák, hogy győzelem, csak jogczlmük legyen a nyugalmas nyeregbenmaradásra. Semmit sem kaptak. És a gyászkürt azért szól már megint úgy, mintha támogató volna, mert a király nem akart nekik segíteni abban, hogy becsapják az országot. * Új nemzeti küzdelemre czélozgatnak az Andrássy védői is, akik szerint a belügyminiszter kényelmesen miniszterkedhetnék tovább, ha a nemzeti fejlődés jövője kedvéért nem vállalna inkább egy mindent kockáztató küzdelem eshetőségeit. Milyen nagy szavak és milyen kevés igazság bennük! Arról, hogy a belügyminiszter kényelmesen miniszterkedhetnék tovább, csak az beszélhet, aki a bankosokat egyszerűen ki tudja fújni a világból. Nem az, aki napról-napra velük viaskodik a hatalomért. Az új nemzeti küzdelem hazafias fenyegetését pedig csak az röpítheti világgá, akinek egyrészt áll valaki a háta mögött, másrészt tudja, hogy miért akar küzdeni. Az nem, akinek Bécstől más követelni valója nincs, mint hogy jogczimet kapjon a függetlenségiekkel való összevegyülésre, tehát a hatalomban való további osztozkodásra. A mama születésnapja. — Két jelenet. — Irta Kálnoki Izidor. I. Egy héttel előtte. SZEMÉLYEK: A kis lányi Nyolcz éves. Kék szeme van, ezeke baja. Kis pufók képe van, kétoldalt gödröcskékkel. (A gödröcskék fontosak, mert kunczulságra vallanak.) A nagybácsi. Valamivel túl a negyvenen. A szeme színét nem tudom, mert nem nagyon néztem. A haja színét senki se tudja, mert már előzetesen kihullott. Jó testes ember, egy kis rosszakarattal kövérnek mondható. (A kövérség fr**tos. Mert ez jószívűségre vall.) A kis lány : Bácsi, egészen bizonyos, hogy itt nem zavar bennünket senki ? A nagybácsi : Nem egészen biztos, de nagyon valószínű. A kis lány : Nem szeretném, ha zavarnának. Nagyon fontos beszédem van magával. A nagybácsi : Csak nem valami titok ? A kis lány: De az ! Azt akarom kérdezni, hogy tudja-e, milyen nap lesz mához egy hétre ? A nagybácsi: No, ez nem valami nagy titok, kicsikém. Ha a kalendárium nem csal, akkor mához egy hétre csütörtök lesz és szeptember tizedike, Miklós napja. A kis lány : Jó, jó. Viccelni én is tudok. De az a kérdés, hogy tudja-e, milyen nap lesz ez a szeptember tizedike . A nagybácsi: Bizony azt nem tudom, fiacskám. A kis lány (fontosan) : Pedig az nagy nap lesz. Fontos az én életemben. Mondhatnám, a legfontosabb nap az én életemben. A nagybácsi : Tya, aki ördöge van. Csak nem a születése napja lesz Piroskának ? A kis lány : Nem. Az én születésem napja nem fontos. Az egészen mindegy, hogy egy kis lány nyolcz éves, vagy kilencz éves, vagy tíz éves. Mindössze egy osztálylyal feljebb járok, ha egy évvel idősebb leszek. És ennek nem örülök, mert akkor többet kell tanulni. A nagybácsi: Hát a sok ajándék ? Az csak valami ? A kislány : Az semmi. Egy babával több vagy kevesebb, az nem sokat jelent. És Hugiért máskor is kapok, nemcsak a születésem napján. Remélem, ma is hozott. A nagybácsi : Hoztam, persze, hogy hoztam. Kihozzam ? A kis lány: Ne fáradjon vele. Ráérek, majd ha bemegyünk. De hogy el ne térjünk a tárgytól, még most se találta ki, mi lesz jövő csütörtökön ? A nagybácsi: Sejtelmem sincs róla, kis lányom. A kis lány : Hát ez nem mutat valami nagy találékonyságra. A mama születésenapja lesz. A nagybácsi : Hányadik ? A kislány : Hogy lehet valaki ilyen indiszkrét ? Csak nem gondolja, hogy megmondom, hány éves a mama. Különben ez most mindegy. A lényeges az, hogy nekem egy versre van szükségem. Egy alkalmi költeményre, amit elmondok a mamának. A nagybácsi: Majd kikeresünk egyet valami verseskönyvből. A kislány : Köszönöm. Ennyi eszem nekem is van. Csakhogy higgye el, azok a versek az olvasókönyvekben olyan buták, olyan esetlenek, hogy én azokat nem mondom el. Hát megpróbáltam a franczia kisasszonynyal, hogy ő hozzon egy verset. Az is olyan hülyét hozott. A nagybácsi: Hát akkor honnan kerítsünk verset ? A kis lány : írjon egyet. A nagybácsi: De én nem tudok verset írni. A kis lány: Dehogy nem. Nem olyan nagy kunszt az. Csak arra kell vigyázni, hogy a sorok hátulról rímeljenek s akkor készen van a vers. A nagybácsi: Igen, csakhogy ahhoz is kell érteni. Én meg nem értek hozzá. A kislány : Dehogy nem. Csak próbálja meg, majd sikerül. A mama mindig azt mondja, hogy maga okos, értelmes ember. Hogy sokkal több esze van, mint az ember gondolná. Akkor csak meg tud írni egy apró kis versecskét. A nagybácsi : Hiszen ha éppen muszáj, hát megpróbálhatom. A kislány: Persze, hogy muszáj. Csak arra vigyázzon, hogy ne legyen tele frázisokkal. Utálom a frázisokat. Egyszerű legyen, és lehetőleg rövid. Két, legfeljebb három strófa. III. évfolyam, 219. szám. Csütörtök, szeptember 16, Budapest, 1909. Előfizetési árak. Egész évre___... 28 k. — f. Félévre _ .......... 14 * — » Negyedévre „ i 7 » — » Egy tóra___„11 2 * 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér.AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 06—16. KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telelőn 162-63 és 68-03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. Rogyásig. A kiélesedő politikai válság hátterében sötétlenek egy másik, nem kevésbé súlyos válságnak ijesztő körvonalai. Wekerle Sándornak nem irigylendő napjai lehettek Bécsben. A királynak be kellett számolnia az itthon egyre bogozódó pártos hatalmi versengésekről, a minisztertanácsban fölmerült ellentétekről s az ország éppen nem rózsás hangulatáról. S ezzel egyidejűleg tárgyalnia kellett a közös miniszterekkel a hadi költségekről, az eddig elköltött s a jövőben elkölteni szándékolt tömérdek milliók delegáczionális esélyeiről s fedezésük lehetőségeiről. Jellemző a koalícziós nemzeti uralomra, hogy az ország állandóan a legsötétebb tudatlanságban vesztegel a legéletbevágóbb kérdésekről. Hogy politikailag nem tájékozzák, azt három esztendő alatt már megszoktuk. Meg is értjük, hiszen egész politikájuk gerincze, hogy az ország már csak akkor tudjon meg mindent, amikor egymásközt megállapodtak a becsapás formuláiról. De pénzügyi és gazdasági kérdésekben is egyre titkolóznak, mintha az országnak semmi egyéb köze nem volna azokhoz, mint hogy fizessen és hallgasson. Hej, micsoda viharokat csináltak a koalíció mai vezérei ellenzék korukban, ha egyik-másik valóban kényes kérdést nem lehetett az orrukra kötni ! Pedig ami most készül az ország financziáiban, az már messze túlmegy azon a határon, amelyet pénzügyi meglepetések czímén a kormány megengedhet magának. Az államháztartásnak nemcsak teherpróbája lesz a jövő esztendő, hanem, ha ez a kormány marad az ügyek élén, oly örvény felé sodródnak, amelyből évekig nem tudnak kiszabadulni. A már most is kétségtelen deficit oly arányokat fog ölteni, mely a legmesszebbmenő válsággal fenyegeti államgazdaságunkat és államhitelünket. Nem a kormány iránt táplált érzéseink, nem is a túlzott sötéten látás adja tollunk alá e keserves jóslatot, hanem azok a megdönthetetlen adatok, amelyek a titkolózások daczára nyilvánosságra jutottak s a várható állampénzügyi helyzetről reális képet engednek rajzolni. Lapunk mai száma 28 oldal.