Az Ujság, 1909. október/1 (7. évfolyam, 232-244. szám)
1909-10-01 / 232. szám
– ismertette az uralkodóval. Hogy az ütköző tervek között mi a különbség, legalább nagyjában, meglehetősen köztudomású : a negyvennyolcasok kikapcsolják a vitás kérdéseket és a harczot későbbi időre tartják fenn; a hatvanhetesek ellenben most akarnak harcz útján is végleges állapotot teremteni, hogy azután a jövőben legyenek békés, konszolidált viszonyok. A koalíció másik nagy csoportja, az alkotmánypárt ezen közben ismét a volt szabadelvű párt felé kacsingat. Ennek egyes ismertebb alakjait környékezi: vájjon lehetséges volna-e a barátságos közeledés. És mi úgy értesülünk, bárkihez fordulnak, azt a feleletet kapják, amit postásaik talán tegnap, vagy tegnapelőtt szomorodott szívvel hallottak : itt hiábavaló részetekről minden kopogtatás. Úgy emlékszünk, körülbelül másfél évvel ezelőtt is így fogadtak az alkotmánypárt közeledését. Andrássy pártjának legelszántabb frakciója Szivák Imre vezetésével ilyen körülmények között más felé is fordul és — jó forrásból jövő hírek szerint — a függetlenségi párt ajtaját keresi lázas buzgólkodással. Thaly Kálmán temetésén Apponyi Albert gróf politikai beszédet mondott, de a válságot érdemileg alig érintette, ezért itt azzal nem is foglalkozunk. Október ötödikére elnapoló királyi leirat van kilátásban. Úgy hallatszik, hogy ezt ma Wekerle, az eshetőségekre számítva, ki is kérte. Ha valami sürgős intézkedés nem történik, zajos tanácskozásra is van kilátás. A néppárt részéről bizonyos kellemetlenkedések készülnek Kossuth és pártja ellen s itt a kereskedelmi minisztérium néhány intim dolga is nyilvánosságra kerül. A függetlenségi oldal Andrássy és az alkotmánypárt támadásával felel s itt a balatoni vasút rejtelmei nyernek bizonyos megvilágítást. Ha csak időközben valamennyien észre nem veszik, hogy üvegházban vannak. (Wekerle a király előtt.) Wekerle Sándor miniszterelnök, aki tegnap este kilencz órakor érkezett Bécsbe, Popóriás Sándorral, az osztrák-magyar bank kormányzójával együtt vacsoráit a Sacherben, azután a magyar házban lévő szállására tért. — Azért jöttem Bécsbe, — mondotta ekkor egy újságírónak — hogy a kormány lemondási kérvényére a döntést átvegyem. Ez audiencziám kizárólagos czélja. Egyebet nem mondhatok. A politikai helyzetre vonatkozólag most nem várható döntés. Erről csak Kossuth audiencziája után lehet szó. Előbb semmiesetre sem. Egyelőre csak az bizonyos, hogy Kossuth Ferenczet fogadja a király. További meghívások felett még nem határoztak. Ha ilyenekhez fordulnak, az csak később történhetnék. Ma, reggel Wekerle hosszabb sétát tett a városban. Visszatérvén a magyar palotába, kilencz órakor Daruváry Géza kabinetirodai főnök látogatását fogadta s vele hosszasabban tanácskozott. Később Zichy Aladár gróf miniszter kereste fel a miniszterelnököt. Úgy Daruváryval, mint Zichy gróffal a kabinet demissziójáról s ezen kívül a kitüntetésekre vonatkozó előterjesztések sorsáról értekezett a miniszterelnök. Az előterjesztések között volt állítólag olyan is, amelyet a király nem fogadott el. A délelőtt folyamán Lers Vilmos kereskedelemügyi miniszteri tanácsos is értekezett Weckertével, aki ezután, háromnegyed tizenkettő felé a Burgba ment s tizenkettőkor a király elé járult. Mindenekelőtt a kabinetnek írásban átnyújtott lemondását okolta meg részletesen, azután a kibontakozás esélyeiről beszélt, jórészt a király konkrét kérdéseire felelve. A kihallgatás hetven perczig tartott. A miniszterelnök, aki egy óra tíz perckor távozott a királytól, az újságíróknak ezt mondta : — Több mint egy órán át voltam a királynál, aki igen kegyesen fogadott. A mai kihallgatáson a lemondott kormány felmentését kértem. A király, aki erre vonatkozó elhatározását még nem közölte, szombaton kihallgatáson fogadja Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztert. Beavatott helyen úgy tudják, hogy a király tulajdonképpen elfogadta már a kormány lemondását, az ügyek vitelével azonban az új kormány kineveztetéséig külön megbízatás nélkül is a Wekerle-kabinet van hivatva. A kibontakozást illetőleg a mai kihallgatás kapcsán Bécsből azt jelentik, hogy a király főleg azért nem viselkedik bizalommal a függetlenségi párt iránt, mert Kossuth és így a párt javaslata tárgyilag sem kifogástalan. A függetlenségi párt azt a jogot követeli magának, hogy ő maga jelölje ki azokat a személyeket, akiknek sorából a király bizalmi embereit venni kell. A király ebben a saját jogkörének csorbítását látja. A függetlenségi párt javaslata mai formájában el is tér Lukács tervétől s ezért sincs kilátás arra, hogy a király elfogadja. Wekerle tervét elfogadhatná a király, ha Kossuth ajánlaná és Kossuth tervéhez hozzájárulhatna az uralkodó, ha a hatvanhetesek terjesztenék elő. A király ebben az esetben vállalkozhatnék a függetlenségi párt ellen való harczra, anélkül hogy ő áldozatokat hozna. A király elfogadhatná tehát Wekerlének a végleges kibontakozásra vonatkozó tervét, ha Kossuth is hozzájárulna, vagy elfogadhatná Kossuthnak ideiglenes megoldásról szóló tervét, ha a hatvanhetesek hozzájárulnának. A király igyekezete nmnét arra irányul, hogy oly javaslatot formuláztasson, a melyet Wekerle, Andrássy gróf, Kossuth és Apponyi gróf egyaránt támogatnának. Kétséges, váljon ez sikerüket Wekerle félhivatalosa, a Budapesti Tudósító a következőket jelentette: Wekerle Sándor mai legfelsőbb kihallgatásán az összkormány nevében megújította a kabinet tagjainak állásuktól való felmentése iránt benyújtott kérését. Wekerle Sándor e kérés beható indokolásán kívül terjedelmes jelentést tett a magyarországi politikai és parlamenti helyzetről. A király Wekerle jelentéstételét kegyesen fogadta, de a döntést későbbi időpontra tartotta fenn, mert előbb a képviselőház többségi pártjának vezérét, Kossuth Ferenczet kívánja kihallgatáson fogadni. Ily körülmények között a király döntése csak a jövő hétre várható. Az audienczia után Wekerle a külügyminisztériumba ment, ahol Aehrenthal gróffal tanácskozott egy óránál tovább. Délután meglátogatta Burián báró közös pénzügyminisztert. Délután öt órakor visszautazott a miniszterelnök Budapestre. Titkára, Bárczy István dr. jött vele. Zichy Aladár gróf miniszter Bécsben maradt. Pozsonyban a miniszterelnök több függetlenségi képviselővel találkozott, ezek Thaly Kálmán temetéséről jöttek. Elmondták röviden Apponyinak a ravatalnál tartott beszédét s kérdéseket tettek a mai audiencziára és a helyzetre vonatkozólag. Wekerle nagyon bizonytalannak mondotta a helyzetet. Egy megjegyzése volt megnyugtató kiérdemült fegyvertársaira nézve : egyáltalában nem lehetetlen, hogy Kossuth mint miniszterelnök érkezik vissza Bécsből. (Kossuth.) Kossuth Ferencz, a függetlenségi párt vezére, szombaton jelenik meg kihallgatáson a király előtt. A király Kossuth Ferenczet Wekerle Sándor miniszterelnök előterjesztésére hívta meg. További intézkedések nem történtek,így hogy illetékes helyen az egyéb meghivatásokról szóló hezeket legalább is koraiaknak minősítik. A további intézkedések csakis Kossuth Ferencz kihallgatásának eredményétől függnek. (Wekerle és a bank.) A bankcsoport lapja szerint Wekerle egy ízben úgy nyilatkozott, hogy ő megcsinálja az önálló bankot. Ma Kossuth egyik szócsöve erre vonatkozólag a következőket mondja: Wekerle Sándor miniszterelnök, mielőtt az osztrák kormánynyal annak idején a kartelbankra vonatkozó tárgyalások megindultak, azt mondotta, hogy a bankelkülönítést másképpen, mint állami bank formájában nem tudja elképzelni és ezért az osztrák kormánykval a kartelbankra vonatkozó tárgyalások alatt tényleg azt a kérdést intézte az osztrák kormányhoz, hogy a maga részéről hozzájárulna-e az állami bank formájához. Az állami bank kérdését ekkor vetették fel, az osztrák kormány azonban itt is tagadó álláspontot foglalt el. (A pártkörök.) A függetlenségi párt egyik alelnöke, Ugron, Gábor ma megint megszólalt. Azt fejtegeti, hogy mit vár ő Kossuth Ferencz »nem vegyes, hanem tiszta« függetlenségi kabinetjétől. — A mit meg lehet valósítani most, vagy egyhamar, legyen proklamálva, mint legközelebbi teendő. Elveink többi része, mint nyomban következő és a jövő országgyűlésen valósítandó, feladat ismertessék el a király által is. A kétértelműségnek, a hiú biztatásnak legyen már vége. Egy részletes, tíz évre terjedő kormányzati programoiban az ország lássa, bírálja meg, hogy helyes, tartós kormányzásnak békéjét, biztonságát és fejlődését Ez annál kínosabb volt reám nézve, mert észrevettem, hogy Lucie titokban olthatatlanul szerelmes Paddybe. Ezt meg is mondtam Paddynek. Erre ő a jó és hű barátot játszotta, azt mondta, hogy neked megígérte, hogy Luciet megőrzi a számodra, mert te Luciebe vagy szerelmes. Én elhittem Paddy hazugságát annál is inkább, mert tudtam, hogy te jobban szereted Luciet, mint engem. És egy napon, amikor tőled levelet kaptunk Indiából és ebben a levélben te minden melegségedet Luciere pazaroltad, nekem pedig csak néhány hideg sort írtál, — elvesztettem lelki egyensúlyomat és meghallgattam Paddy kérését. — Még mindig nem értettem, — folytatta az angol — hogy mi rejtőzik Margót vallomása mélyén. Margot aztán elmondta, hogy mennyit kellett szenvednie Lucietől, aki vad féltékenységében ellene tüzelte az anyját. Minden nap rettenetes czivódások voltak a családban, Lucie valósággal megőrült és egyszer késsel a kezében rohant Margot-nak, alig lehetett megfékezni. Végre egy napon elkövetkezett a legnagyobb meglepetés : Paddy megszöktette Lucset. Albertnét ez a hír levette a lábáról és napokig nem evett, nem ivott, hanem szótlanul gubbasztott a szobájában. De még nem sejtette a még szomorúbb újságot, amelyet Margót folyton titkolt előtte. Az angol egy fához támaszkodott, mert reszketett az egész teste a rettenetes perez emlékére . — Ott állt előttem Margót — mondta — és éreztem, sejtettem, hogy az, amit a leány a következő pillanatban mondani fog, lerombolja majd bennem életem egyetlen és utolsó illúzióját is. Margót rám emelte nagy, őszinte szemét, amely ebben a pillanatban olyan volt, mintha minden lány kiégett volna belőle és fölháborítóan egyszerű szavakkal gyónta meg nekem : »Végre megvallottam az anyámnak, — beszélte Margót —■ hogy Daddy engem is elcsábított. . . Édesanyám hirtelen elesett, mint a villámtól sújtott fa. Többé egy szavát nem hallottam, a mikor végre órák múlva magához tért, nem akart rám ismerni. Elrohant hazulról és többé élve nem láttam viszont. Az angol elhallgatott. Meg néhány lépést ment előre és igy szólt Antalhoz : — Itt lakom. Fölmentek együtt az angol lakására. Antal, aki már nagyon fáradt volt, csakhamar lefeküdt, de egész éjjel nyugtalanul álmodott. Folyton Margót jelent meg álmában és összetett kézzel kérte Antalt, hogy vezesse hozzá az angolt, az ő szerelmes Bobbyját. És Antal álmában erősen megfogadta, hogy hallgat ennek a jelenésnek intő szavára. Oly erős volt ez az álombéli elhatározása, hogy mikor fölébredt, ez jutott először eszébe. Az angol nyugodtan aludt a szomszéd ágyban és még lélekzetét sem lehetett hallani. Antal valóságos szónoklatra készült, hogy meggyőzze az angolt, hogy térjen vissza Folkestoneba Margóshoz, aki még mindig szereti. Odament az ágyához, hogy fölrázza álmából, mert elutazása előtt minden áron még beszélni akart vele. Az angol nem bederített az ébresztésre. Folyton visszaesett a párnájára. Antal megfogta a kezét, de ez olyan hideg volt, mint a jég. A szíve sem vert. Ekkor vette észre Antal, hogy az éjjeli szekrényen pohár van. Önkénytelenül megszagolta. A pohárból erős méregszag áradt. Az angol halott volt. AZ ÚJSÁG Péntek, 1013. UJtA/CSZL