Az Ujság, 1909. november/1 (7. évfolyam, 259-270. szám)
1909-11-05 / 262. szám
r lament nem fejezhet ki semmi akaratot, nincs jogosítva semmit sem megtagadni, mert a kormánynyal együtt vállalta a cselédszerződést. Ezért kell nekik mindenáron valamit kieszelni, nehogy a fentiek miatt maradjanak együtt. Igazuk van. Nemcsak rájuk szégyenletes az ilyen megokolás, hanem a nemzetre is. Hazudjanak valamit, hiszen ez a mesterségük, nehogy az igazságot meztelenül meglássák : egy nemzet, mely bizonyos időre elzálogosította szabadságát, s egy többség, mely a zálogdíjat nem tudja megfizetni, s így örök rabságban hagyná a nemzet önrendelkezését. Váltig így értelmeztük a paktumot annak idején, de most magunk is szeretnék, ha ország-világ előtt ez az értelem elhomályosodnék. S magunk is kívánatosnak s lehetségesnek tartjuk a megegyezést a minisztertanácsban s a többség megszerzését ehhez a programaihoz. De úgy látszik, még ők maguk is lehetségesnek tartják, mert különben a függetlenségi államtitkárok s a két függetlenségi vezér nem provokálná a vasárnapi ebéddel a szakadást a Justh-táborral. Igazi Kossuth-féle tempó ez. Akkor szállam szembe a marczona Justhtal, amikor ez távol van. Aligha az államtitkár urak nem tudják már ma, mit fog végezni holnap a minisztertanács. Valami olyasfélét, amit Justhék elleneznek, de a minek kooperálására velük szemben összeábdalhatnak néminemű többséget. Hogy ez micsoda, nekünk tökéletesen mellékes. Előre helyeslünk mindent. Deklaráczió a bankról ? Kedvezmény katonai téren ? Vagy semmi ? Mind nagyon jó, csak tudjanak megegyezni s megszerezni hozzá a király jóváhagyását. A nemzeti akarat úgy is be van csapva, ez a kormány és ez a parlament amúgy is bécsi kézben van, hát mit milyen volt Petőfi arcza, egykorú leírásokból jobban megsejthetjük, mint azokból a részben művészi értékű, de mindig mértéktelenül idealizáló festményekből, amelyeknek szinte teljes gyűjteménye tekint reánk a hatalmas falakról. A valósághoz — bizony nem volt szép — talán legközelebb jár az a daguerreotipkép, amelynek nyomán készült Benczúr Gyula ismert Petőfi-arczképe. A falak mentén ízléses üvegszekrények húzódnak végig. Az elsőben egymás mellé sorakoznak a költő lelkének leghűbb arczképei, munkái, amelyeknek 1843—1848-ig megjelent első kiadásai, valamint a költő sajátkezű dedikácziójától még értékesebbé vált példányai mellé került Petőfi újabb költeményeinek 1852-ik évi kiadása. A Petőfi-Ház példánya az egyetlen is. A többit mind elkobozták. Egy másik szekrénybe jutottak a költő gyermekségének, kora ifjúságának (különben egész élete merő ifjúság volt) s költői szárnypróbálgatásának dokumentumai : Petőfi keresztlevele, édesatyjának, Petrovics István mészárosmesternek följegyzései, a diák egy tankönyve, aszódi iskolai bizonyítványa, nyomtatásban megjelent első versei, a vándorszínész emlékei. Egy külön szekrény a szabadságharcz két esztendeje alatt termett emlékek ereklyetartója : levelek, kéziratok, nyomtatványok, rajzok tarka és olykor izgatóan érdekes egyvelegben. Az elsárgult papírok tömegéből felénk villámlik az a kézirat, amelyből a Talpra magyar elévülhetetlen sorait szedték ki 1848 márczius 15-ikén és nem messze tőle a leglázasabb magyar rapszódiának, Az őrültnek eredeti kézirata döbbenti meg szemünket. A nagyterem közepén méltóságosan ránk mered a szabad magyar sajtó első katonája , a Länderer és Heckenast-féle sajtógép, amely ama márczius 15-ikén százával ontotta magánekünk programm ? Elég ennek az országnak a formai parlamentarizmus, egy kormány, mely mögött többség ül, egy többség, mely igent mond, amikor milliókat kérnek tőle. Ha ez a formalitás meg nem eshetik, akkor veszélyben a haza, de ha megvan a czéczó, akkor minden meg van mentve. _________AZ ÚJSÁG_________ Péntek, 1909. november & BELFÖLD. A bán Budapesten. Rauch Pál báró horvát bán ma Budapestre érkezett. Délelőtt Wekerle miniszterelnökkel, majd Josipovich horvát miniszterrel értekezett. A magyar nyelv a szerb iskolákban, Karlóczáról jelentik: Milovánovics Kuzman esperességi iskolaügyi előadó kérvényt intézett a szerb egyházi közoktatásügyi tanácshoz az iránt, hogy a magyar hitoktatási nyelv oktatására vonatkozó rendelet minél előbb hatályon kívül helyeztessék és hogy a mostani iskolai évben a tanítók szabadon választhassák a magyar nyelv tanításához szükséges tankönyveket. Minisztertanács, sírálva. Itt tehát már uton van a szakadás, amely előreláthatólag a jövő héten a képviselőház ülésén, vagy már ezt megelőzőleg valóra is válik. A megegyezésnek és így a Wekerle- Kossuth-Andrássy-kabinet reaktiválásának másik feltételét Bécsből várják, az egyik klerikális bécsi híradás szerint a következőkben : 1. Készfizetések felvétele. 2. Garancziák és engedmények gazdasági téren az önálló bank követelésének kikapcsolásával. 3. A közös vámterület fentartása 1917-re, azonban hozzájárulás ahhoz, hogy az önálló vámterület előmunkálatai megtörténjenek. 4. Az önálló bank felállítására vonatkozó előmunkálatokhoz való hozzájárulás, határozott terminus nélkül. 5. Katonai engedmények a kilenczes bizottság határozatai értelmében. 6. Az általános egyenlő és titkos választói jog. 7. A nemzetiségi kérdés megoldása. 8. Négy miniszteri tárcza a függetlenségi párt számára. Ez a tervezet bizonyára épp olyan hiteles, mint az a tucatszámra menő más igen »informáczió«, amelylyel idők során egyes bécsi körök a maguk módján a függetlenségi pártnak kedveskedtek. Sokkal komolyabb az a másik hir, amelyet ide iktatunk, hogy Wekerle, Kossuth, Andrássy és Apponyi egyesült erővel a koalíczióban volt pártok tömörítésén dolgoznak. Kossuth és Andrássy gróf — ehhez képest — megegyeztek, hogy, ha a korona teljesíti azokat a koncessziókat, amelyeket ők kérnek, meg fogják teremteni a kormányképes pártok új konczentráczióját. A kormánytöbbség nyíltan a kiegyezési törvény alapján állana s Kossuth, Andrássy, Wekerle, Apponyi kooperácziója magában foglalná a választói törvény elintézését is és az uj választások során — történjék a választás a mostani, akár az uj választási törvény alapján — egységes erős többséget hozna létre. Most tehát a királyon volna a sor: előlegezze azokat a koncessziókat, amelyeket Andrássy Gyula gróf és Kossuth Ferencz kooperácziója, minimumra szállítva, igényel. És a mai minisztertanács voltaképpen a kibontakozásra vonatkozólag alig is végzett egyebet. (Kossuth és Andrássy megegyeznek. Justh Gyula kenyértörés előtt. A »mérsékeltek« megmozdultak.) Ma délután négy órakor minisztertanács volt, amely körülbelül azzal oszlott szét, hogy a jövő héten csakugyan határozni fog, holnap azonban még folytatja a megkezdett tárgyalást. Egyelőre az a közös alap, amelyen a koalíció pártjai új erőre kaphatnának, még nincs egészen készen, ma azonban tüzes reménynyel várják a közeli napok eseményeit, amelyek a kormánypárt kilátásai szerint nem vezethetnek másra, mint megegyezésre. Ennek két nevezetes előfeltétele volna. Az egyik a függetlenségi párt helyzetének tisztázása, ami a mai nappal, úgy látszik, komoly stádiumba lépett. A Justh-csoport vasárnapi makói tüntetésével szemben még aznap sorompóba lép a »mérsékeltek« tábora. Apponyi gróf közreműködése, valójában vezérlete alatt Kossuth Ferencz mellett démonból a sajtószabadság elsőszülött termékét, a Talpra magyart. A nagyteremből nyílik egy vakszoba : a kiskőrösi szoba, amelynek hűen helyreállított, dísztelen, mestergerendás tetője azokra a bútorokra tekint le, amik Petőfi kiskőrösi szülőházában vették körül a gyermeket. Az ágy, amelyben a költő született, egyszerűbbnél is egyszerűbb fekvőhely. A Messiás is istállóban született. Ládája, apai öröksége, ormótlan és silány, íróasztala arról tesz bizonyságot, hogy nem kell az asztalosság remeklése ahhoz, hogy halhatatlan írások megszülethessenek. Az apai mesterséget hirdető húsvágó bárd, az ócska almárium a többi ütött-kopott bútorral együtt azt a banális, de mindig vigasztaló tanítást harsogja, hogy a nagyság sem a ranghoz, sem a módhoz nincsen kötve. A nagyterembe visszatérve, onnan befordulunk az ereklyeterembe. Tömérdek apróság sorakozik egymás mellé, összevisszaságban és mégis harmóniát alkotva . Petőfi selyemkendője, pipája, botja, tintatartója, órája, ivópohara, pecsétnyomója, kokárdája, századosi kabátjának rojtja, billiárd-dákója és tudj’ Isten még hányféle és milyenfajta apró használati tárgya. Magukban véve értéktelen apróságok, de értéket, jelentőséget, szint az ad nekik, hogy Petőfi Sándor legemberibb létének használati eszközei voltak. Az ő kezének érintése kedvessé avatta részünkre ezeket a dolgokat is. Az ereklyeterem javarészében Petőfi szerelmének emléke trónol. Kaczaghat a kételkedés, mégis úgy van, hogy a költők szerelme halhatatlaníthat. Szendrey Julia nem a saját gyöngécske verseinek és halvány gyermekmeséinek mankóin megy át az örökkévalóságba, hanem Petőfi Sándor ölelő karjában. Ha Szendrey Julia nem lesz Petőfiné, ha nem az őt körüllángoló szerelem bűvölte volna létre Petőfi legszebb dalait, ugyan kinek jutott volna eszébe, hogy egy nemzet kegyeletének hódoltatására összegyűjtse e nő arczképeit, — asszonynak ő se volt szebb, mint Petőfi férfinak — kéziratait, szinte litografált kalligráfiának tetsző leveleit, jegygyűrűjét, aranyóráját, hímzését, szegfűbokrétáját, sőt még koporsójának kulcsát is. A költő szerelme halhatatlanut. Ki tudna például Mednyánszky Bertáról, a legszűkebb családját nem tekintve — ha a költő nem az ő lábai elé teszi le szerelmes hódolatul a Szerelem gyöngyei-t, amelyeknek bizony már alaposan megfakult piros selyemborítékű díszpéldánya az ereklyeterem egyik legmeghatóbb emléke. A szomszéd terem elsősorban Petőfi Istváné és Petőfi Zoltáné , a testvéré, akinek rövid küzdelem után mégis polgári boldogság jóllakottsága jutott osztályrészéül és a fiúé, akit az apai örökségének végzetes terhe szinte belezüllesztett a korai pusztulásba. Petőfi Istvánba a gazdatiszti józanság mellett beleszorult valami kis poétái vérmesség. Petőfi Zoltán pedig fiúi kötelességének tartja, hogy mint költő is méltóvá váljék édesatyjához. Az István írói kísérletei mellett a Zoltán poétái szárnypróbálgatásait is megőrzik a Petőfi-Ház kéziratai. Velük egy szobában megférnek a legelütőbb tárgyak is, amelyeknek egymás mellé kerülését azonban az igazolja, hogy valamennyinek valamelyes köze van ahhoz az emberhez, akinek neve e ház legszebb ékessége. Szinte durván, mégis együgyü tartalmánál fogva kacagtatóan is ripakodik ránk Petőfi német szövegű keresztlevele. Ismert öreges írásával köszönt Kossuth Lajosnak Szana Tamáshoz intézett levele, mely jórészt Petőfiről szól. Mint érdekes exotikum hat a Goethe csodálatától körülrajongott Bet-