Az Ujság, 1910. január/2 (8. évfolyam, 13-25. szám)
1910-01-16 / 13. szám
Ennek a pelaanynak az ára Budapesten és a vidéken 20 fillér. Budapest, 1910. VIII. évfolyam. 13. szám. Vasárnap, január 16. ~ V Előfizetési árak: Egész évre... „ ... 28 k. — 1. Félévre 14 » — » Negyedévre ..... 7 » — » Egy Lóra ........ 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér.AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sa. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 162-63 és 68-03. Hegjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. turn KOBOZ KRÓNIKÁJA. Éltek, csaltak, mig meg nem haltak, Hol hetvenkedtek, hol talpat nyaltak, Hol bekapcsoltak, hol kikapcsoltak, Iszonyú léha svihák-nép voltak ; Országot örvény székre toltak — Százfélét hallom s mégis, bevallom : Sajnálom őket, mióta holtak, Alert nekem pompás modellek voltak Mi Velazqueznak a törpék s torzak, Számomra az lett az az Újkorszak. Végtelen gúnyból kezdtem festését S mind’ jobban vonzott a beste népség Magam is olykor majd kővé váltam, Minden vonásuk úgy eltaláltam. S lassanként támadt végtelen bánat Mélyen magamban, hogy igazam van, — S megszántam őket és a hazámat. Hát bűn-e tőlük, hogy szörnyszülöttek, Hogy torzak, törpék s vezérek lettek, — Mikor a nemzet maga megbomlott S eszeveszettül kívánt bolondot ? A tiszta, büszke nagy észt elűzte, A lehetetlent őzésül kitűzte, S tombolva hívta őket az élre, Hogy ők vezessék, rajta csak, tessék ! . . . Nos hát, vezették, még pedig — félre. Oda vezették, ahol vagyunk ma : örvényig értünk, — ez tiszta munka. Ez volt irányuk, ez tudományuk S nem is igazság, hogy ezt felhányjuk, Hiba volt tőlük egyebet várni. S most legalább már, jöjjön akármi Kiki láthatja, hogy el mit érünk, Ha eskünk vesztve, nem bölcs nagy eszme, De svihák jelszó a mi vezérünk. Kiki láthatja, azaz láthatná, Ha még hazája szégyene hat rá. De hat-e népre saját kudarcza ? . . . S úgy hat-e majd, hogy nem kelti daczra ?... Ébred-e végre a bölcseségre, S e nagy kudarczczal holtig beérve, Nem ront-e újért a közpiaczra ? S nem kap-e fel, kit szavalni lát ott, Még torzabb, törpébb jelszó svihákot ? ... Ki tudja, mint lesz ?... Félek , nem jó lesz. Félek, a győztes új vad jelszó lesz, — Kár a hazára, bár haszon érrám, Mert buzghat ismét szatíra-vénám. Mig, ha a tiszta jobb ész tér vissza S tűnik a forum ostoba piszka : Az olyan lantnak húrja lelankad, Melyről csak éles kegyetlen hang hat, — Ha virul minden, a gúnydal panghat. De én mit bánnám !... Bár pangna húrom S krónikamondó verses bravourom, Ne lenne torz és törpe modellem, Csak végre térne magyar köztérre, Vezérül vissza az ész s a jellem ! Bármi temérdek egyéb önérdek De az enyém ne küzdjön ez ellen ! Hazámra üdvöt bölcseség hozzon, — S törje darabra szatírás kobzom ! * ROVÁS Magunk sem hittük volna, hogy ennyire igazunk van. Khuen eljárása nem taktika, hanem egyszerű goromba hiba volt, melyet alig hogy észrevett, iparkodott kireparálni. Csakhogy a politikai hibákat nem lehet kireparálni. Aki meg van sértve, mert nem őt kérte föl protektorul, az azután ki akarja mutatni, hogy nim, megsértve s nem is várta azt, a minek elmaradtán fölboszankodott. Érthetetlen, miként képzelhette Khuen, hogy a többi párt közömbös marad, ha tisztára szabadelvűpárti többséget akar magának szerezni. Hisz azt a gyerek is tudja, hogy uj párt többsége csak a régiek mandátumának elszedése útján alakulhat. S Khuen hihette, hogy a régiek majd természetesnek találják ezt s szó nélkül engedik magukat kinullázni ? Persze, hogy nem hitte, csak nem gondolt rá. Persze, hogy gondolt rá, de nem hitte, hogy a többiek mernek ilyen szemérmetlenül rágondolni. Most Bécsbe megy referálni s nem igen tudhatja, mit referáljon, s amit referál, igaz lesz-e, mire hazakerül. * A néppárt egészen őszintén pukkad, tanú rá az a három úr, aki végigjárta a pártköröket keresztes háborút szervezendő a velük szóba nem álló Khuen ellen. Kossuthék is nyiltan pukkadnak s kimondják azt, amit óhajtanak : ki kell tekerni a kerekedő régi regime nyakát. Justhék sem csinálnak titkot belőle, hogy jobb szeretnének ők többség lenni s a sárkányt tanácsosabb tojáskorában megfojtani, mint ha már szakállt eresztett volna. Andrássyék ellenben urak és higgadtak, ők befelé pukkadnak s kifelé adják a lojálist. Meg kell engedni, hogy a kormány megalakuljon. Mintha meg tudnák akadályozni, hogy ő felsége kinevezze. Meg kell hallgatni a programmját : jó-e, rossz-e ? Mintha nem tudnák már ma, hogy ez a programm rossz lesz nekik. A nemzeti ellenállás fegyverét csak végső szükség esetén szabad alkalmazni. Mintha nem tudnák már ma is, hogy alkalmazni fogják, s amit végső szükségnek neveznek, az voltaképpen csak bevárása annak az időpontnak, melyet czéljuk szempontjából a legalkalmasabbnak ítélnek. Ezért várnak Andrássyék, holott a többi, aki nem akar várni, szintén várni kénytelen, mert amíg a Khuen-kormány meg nem alakult, addig nem lehet megbuktatni, s amíg a fejét közéjük nem hozza, addig be nem verhetik. A haza megkívánja testvéri egyesülésüket. De ki menjen a másikhoz ? Ezt már nem a haza mondja meg, hanem ők maguk , a másik menjen, mert a másiknak nincs igaza, s a fejlemények őt igazolták. S a gúny: a kettő között mint józan elme Polónyi Géza buzgólkodik, ő az önzetlen alkusz, mert egyikükhöz sem tartozik, mert mind a kettő kinézte őt a körükből, mert ma is csak Polónyi utálja őket jobban, mint Polónyit ők. S eme tiszta utálat alapján fogják egymást támogatni, ha csak egy szikra jóizlésük van, nem kezet fogva egymással,hanem egymásnak vetve a hátukat, hogy kétfelé harczolhassanak s a mellett ne lássák egymást. Lapunk mai száma 64 oldal. Az ország. Nyomorult, oktalan és dekadens szempont az, ahogyan a kibontakozási törekvéseket a még meglevő parlamenti pártok megítélik, mőt azok is, akik a parlamenten kívülről nézik. Élesen figyeltünk, föl tud-e bár egy is emelkedni arra a magasabb szemlélőpontra, ahol a sekélyes napi események helyett a magyar nemzet egyetemes nagy érdekei jutnak szóhoz Nyoma sincs ennek a fölfogásnak. Magukban a pártokban és töredékekben sem, akik pedig az ország állapotáért felelősek. Sajtójukban annál kevésbé. A miniszterek összevadászásának aprólékos esélyei, pikantériái és az ezekkel összefüggő hatalmi vagy személyes számítások terpeszkednek el a fórumon. Legfölebb még az udvari és ausztriai politika magatartása érdekli őket, mivel ezekből a maguk javára hangulatokat csiholhatnak ki. Apró, harmad- vagy tizedrangú jelszavakat fejtegetnek a politikusok, vagy éppen az új személyek által érvényesülő új érdektörekvéseket mérlegelik. Pártok és újságok változtatják reggeltől estig meggyőződéseiket a szerint, amint az új hatalomalakulástól valamit remélhetnek, vagy ezt véleményük szerint még meg lehetne akadályozni. Vagy legalább belefojtani hamarjában valamely parlamenti pocsolyába. Amilyen különben sok van. Még mindig ugyanaz a megromlott és hazudozással megfertőzött légkör ez. Leszámolás. Irta Bíró Lajos. Az asszony: Most végre le kell számolnunk egymással. A férfi:: Ugyan kérlek . . . hagyjuk ezt a dolgot . . . semmi értelme ... Az asszony : Nem hagyom. Eddig egy jó szó, vagy egy boszus szó mindig el tudott téríteni tőle. Ha boszusan rám szóltál, megijedtem ; ha egy jó szót szóltál hozzám, örömömben elfelejtettem az egészet. De most nem találhatsz olyan kemény szót és nem szólhatsz hozzám olyan gyöngéden, hogy elfelejtsem, amit akarok. A férfi : Mit akarsz voltaképpen ? Az asszony : Azt akarom, hogy leszámoljunk egymással. A férfi : Mire való ez a . . . nagy nekikészülődés ? Mit akarsz voltaképpen ? . . . Az asszony : Még nem tudom. Egyelőre annyit, hogy ugye, te magad is belátod, hogy közöttünk szükség van egy nagy leszámolásra ? A férfi : Nem. Én ezt nem látom be. Az asszony : Most nem voltál őszinte. Hiszen ez lehetetlen. A férfi : Nem lehetetlen. A legjobb hitem és meggyőződésem, hogy közöttünk semmiféle tragikus leszámolásra szükség nincs. Te a feleségem vagy teljes békében és nyugalomban élünk , én elég gyöngéd vagyok hozzád, sokkal gyöngédebb, mint a legtöbb férfi... Az asszony : Ez igaz.