Az Ujság, 1910. április/1 (8. évfolyam, 77-89. szám)
1910-04-01 / 77. szám
Budapest, 1910. Előfizetési iraki Egész évra_ _ _ 28 k. — » Félévre_____. 14» — » Negyedévre___7 » — » Egy hóra_____2 » 40 * Egyes szám ára helyben és vidéken 10 killér Péntek, április 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rakóca-út 54. BZ. Islefoa 69—16. KIADÓHIVATAL. Budapest, Rákóczi-út 54. ez. Jeruton 163—63 és 58—OS. Meftjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. Felállt egynéhány (nem mindnyájan) felháborodott a képviselőházban : én voltam s állok elébe. — Ez szép volt és férfias. Mikor aztán a rendőrség elé kerülnek, hogy hát hadd viseljék, a mint vállalták, a következéseket, akkor azt mondják : amit mint képviselő tettem, azért nem lehet felelősségre vonni. Ez már nem szép és nem férfias. Ez már a következéseknek nem vállalása és az ellenkezője az állók elébe! szózatnak. Hogy majd a képviselőháznak felelnek ? Kérdés, hogy bekerülnek-e ? Akkor meg az járja, hogy a képviselőház csak tagjai felett ítélhet, nem pedig szabad polgárok felett, akik csak a hatóságnak tartoznak felelettel, nem a törvényhozó testületnek. Vagy bekerülnek a házba ? Akkor természetesen tiltakoznak ellene, hogy felettük a politikai ellenfél ítélkezzen, s nem az igazság ül bírói széket, hanem a pártállás. Látnivaló, hogy képviselőnek, ha jellemes és a mellett jogtisztelő, igen könnyű a következményeket vállalni. A vakondok nem bújhatók el jobban odvában, mint a képviselő a különböző jogállások tekervényeiben. * Zichy Aladárt megdobálták Kanizsán, — ez bizony így van, senki sem tehet róla, hogy Zichy Aladárt Kanizsán már nem szeretik, ellenben szeretik a Justh-párti jelöltet. Holló Lajost megdobálták Mindszenten, — ez egyrészt disznóság, éretlen suhanczok műve, másrészt azonban egy betű sem igaz belőle. Ha igaz, akkor alávalóság, mert terrorizmus, barbarizmus, Kossuthizmus és Khuenizmus, műveit s alkotmányos államban tűrhetetlen és példátlan. De jobb le is tagadni, ne tudja meg senki, hogy a mi természetes és jogos Zichy Aladár, Khuen, vagy Kossuth Ferenczék ellen, az akár csak suhanczilag is lehetséges Justhék ellen.* Egy privát nyilkozata szerint Khuen gróf nem igen sietteti majd a választásokat. Ez arra vall, hogy a kampányt a maga szempontjából még nem találja eléggé előkészítettnek. Ha így van, akkor igen jogosan és igen okosan nem hamarkodja el a dolgát. Elvégre nemcsak Justhéknak szabad élelmeseknek lenniük és agitálniok, meg rágalmazniok, a kormány is ér annyit, hogy a bőrét megtartani igyekszik s nem vásárra vinni. Ez a választás igazán nem megy babba. Ma persze el kell ismerni, hogy január huszonhatodikán a nemzet ítélete semmisítette meg a szabadelvű pártot, mert méltatlan dolog el nem ismerni a szenvedett vereséget és Justh-féle dolog kisebbíteni a másiknak győzelmét. De azért szent igaz, hogy a január huszonhatodika nemzetítéletnek a fogalmazásába egynémely végzetes sajtóhibát csúsztatott be a választási akczió, mely a kormány részéről becsületesen folyt s a koaliczió részéről — koalicziósan. Most az alkotmány sorsa függ attól, hogy kap-e hhuen többséget, vagy sem. Hát nagyon is illendő gondosan megmérni a küzdelem terét, s nagyon ajánlatos nem törődni a Justh-féle kommentálással. Ha Khuen a sarkára áll, természetesen pressziót és vesztegetést emlegetnek, de ha súlyt vet arra, hogy ezt ne mondhassák, akkor először is fogják mondani s másodszor kinevetik. Zilzerék nem válnak. Irta Garvay Andor. SZEMÉLYEK: Klára. Osváth, László, Rennemé. Elekes. (Szín: Tágas, világos, zárt üvegveranda, vagyis inkább üvegfala tornácz, amely hall-szerűen van berendezve.) I. JELENET. László, Klára, Osváth, Rennemé. Rennemé: Szervusztok, drágáim ! (Osváthhoz.) Jó napot, maga vitriolember! Klára : Szervusz, édes ! László : Csókolom kezét, szép asszony ! Osváth: A vitriolember is üdvözli a jótékonyság nemtőjét ! Rennerné : Phü ! Milyen élet ! (Egy kezeügyébe eső karosszékbe roskad.) Egészen oda vagyok ! Az idegeim nem bírják tovább. Klára: De hát mit hajszoltatod így magad, édes ? Osváth : Miért ? ! Hát a társadalmi kötelezettségek ! A jótékonyság ! Na, istenem ! Valami kellemetlensége csak kell hogy legyen az embernek ! ? Rennerné (élesen) : Hát igenis a társadalmi kötelezettségek ! És hiába gúnyolódik itt maga olyan fölényesen, mert vannak emberek, akik tudják, hogy micsoda kötelességeket ró rájuk a vagyon előjoga. Osváth : És ezekre a kötelességekre méltóságos asszonyomnak a kedves férje perprokmiát adott ? Ugye ? Rennerné : És ugyan ! Osváth: No csak azért kérdem, mert még nem hallottam, hogy az udvari tanácsos úr gyűjtést rendezett volna, mondjuk például, az önhibájukon kívül tönkre ment börzekulissziók fölsegélyezésére. Bennemé: Na tessék! A vitriolember. Semmi köze hozzá ! Mit kellemetlenkedik maga mindig ? ! Jobb lenne, ha maga is adna valamit valami becsületes czélra ! Osváth: Minden czél mindig becsületes, méltóságos asszonyom. Csak az ember nem mindig az, aki maga elé tűzi. Renneré: Nekem pedig hiába filozofál most ! Itt van az ív. írjon alá valamit ! Osváth: Jó. Száz forintot adok a mai gyűjtéséhez ! Rennerné (kitörő kedvességgel): Oh maga drága, aranyos ember ! Osváth (nevetve): Hohó, de bőkezű ! Rennerné: Maga czukros, édes fiú, maga kitűnő lovag, hogy ne mondjam gavallér. A szegények jóltevője ... a ... a... Osváth: Vigyázzon ! Még nem írtam alá az ívet! Rennerné (egyszerre kiesve az áradozó hangból): No, maga képes rá ! Ilyen smuczigságra ! László (nevetve): úgy látszik, jól ismeri, szép asszony. Osváth (nevet): Na látja ! Minek előlegezi hát az elragadtatást ? Az ember sohase előlegezzen semmit írás nélkül. Ennyit már megtanulhatott volna méltóságod a kedves férjétől. Rennerné :* És mit ígért száz forintot, vagy nem ígért? László : ígért! Hit alatt vallom. Osváth (nevetve) : leértem. Rennerné (gyanakodva): Hallja ! Ha becsap !... Osváth: Ezúttal nem. Csakhogy méltóságod nem várta ki az ajánlatom végét. Rennerné : A vége száz forint lesz a fehér liliomnak. Osváth: Vagy a legfrissebb sütetű botrány, amiről még csak a legbeavatottabb helyeken beszélnek. A legjobb balhéjáról van szó, Bogdányi Zilzernéről... , akartam az imént még elmondani. Rennerné : Mi az ? Mit tut maga Zilzernéről ? Osváth: Pardon ! Előbb tisztázzuk a helyzetet. Két ajánlatról van szó. Száz forint jótékony czélra, vagy jótékonyczélű apróságok Ziszernéről... Az öné a választás, méltóságos asszony ! (Nagy applombbal kiveszi a tárczáját.) Tehát ! ... Itt a száz forint. Rennerné (aki az egész jelenet alatt láthatólag ingadozott, egyszerre felcsattan türelmetlen asszonyi kíváncsisággal): Mi van Zilzernével ? László (hangosan felkaczag): Győzött a sátán ! Osváth (halkan elneveti magát): Klára : Szivem ! Mulatnak rajtad ezek az emberek .. . Gyere ! Hagyd itt őket ! Rennerné (nem is felelve Klárának, türelmetlenül) : Na ! Beszél ? Nem beszél ? ! Osváth (nevetve) : De a szegényes, méltóságos asszony ! Mi lesz a fehér liliom szegényeivel ? Rennerné : Ugyan ne utálatoskodjék ! Mi van azzal az asszonynyal ? Na ! Beszéljen hát ! Mit tud ? Osváth (mosolyogva hallgat és a tárczája után nyúl a belső zsebébe). Rennerné (lábával toppantva, idegesen): Juj Istenem ! Na ! Lapnak mai száma 32 oldal. A főkérdés. Kár, mert czéltalan ma már a partikularizmus felett sopánkodni. A szoczialisták, akiket hol szétkardlapozott, hol hazátlan bitangoknak mondott az ádáz és önző osztályuralom, meg lehetnek elégedve sikerükkel. Ez az önző osztályuralom ma már szerencsésen az ő szellemükben osztályuralmakra bomlott. Valamikor — még nincs tíz éve — szörnyűség volt az agrárizmus és merkantilizmus érdekellentéte. Annyira szörnyűség, hogy míg mind a két fél csinálta, addig mindegyik a másikra hárította a felelősséget azzal, hogy amaz kezdte, nem ő. Ma ez a megoszlás annyira természetes, hogy észre sem veszik. Sőt a differencziálódás tovább is terjedt. A választási mozgalmakban külön vesznek részt az orvosok, az ügyvédek, a tisztviselők külön érdekcsoport, a kis- és középkereskedők, a háztulajdonosok és házfelügyelők csak úgy megcsinálták a maguk együvétartozását, mint bármelyik munkás szakszervezet. A polgári társadalom alkatelemeiben szervezkedett, s anakronizmus ma azt mondani, hogy a polgárok összessége teszi a nemzetet, mely fölött mint egyetemes szervezet áll az állam, valamennyi érdeknek találkozása és szolgájaképp. A szakszervezeti alapon nyugvó mostani polgári társadalom úgyszólván szemben áll az állammal s a nemzettel. Kell alkotmányos joggyakorlat ? Képviselőválasztás ? No hát választunk. De mi agráriusok csak olyat választunk, aki