Az Ujság, 1910. június/1 (8. évfolyam, 129-141. szám)

1910-06-01 / 129. szám

. Erről döntenek a holnapi választások. Ez az, a­mi a mai kormány vállalkozásá­nak, a nemzeti munkapárt megalakulásá­nak igazi fontosságot, nagy nemzeti je­lentőséget, voltaképpen tartalmat adott, ez és semmi más. Ez az, a­miért a kor­mánynak többséget, a nemzeti munka­pártnak győzelmet kell kívánni, 67, és semmi más. Volna a miniszterelnök helyén bárki, lenne a többség vezére Andrássy Gyula vagy Kossuth Ferencz, Justh Gyula vagy Apponyi Albert, csak több­sége legyen, csak rendet teremtsen, csak mentse meg a magyar állam háztartá­sát, a magyar parlamentarizmus ingó alapjait, csak tegye munkaképessé a par­lamentet, a győzelmet, eredményt, si­kert kellene neki kívánnunk, akármi is a véleményünk a személyéről vagy a politikai elveiről. Olyan szorongatott, olyan kétségbe­esett, olyan fájdalmas Magyarország mai állapota, hogy nem engedhetjük meg magunknak az elvek, a meggyőződés, a párthoz állás luxusát. A­mi máskor emberi jog és polgári kötelesség, annak az ellenkezője lett most kötelességgé, mert arról van szó, hogy általában meg­mentsük a jogok gyakorlásának a lehe­tőségét a magunk számára. Az égő ház­ban és a léket kapott hajón nem lehet a kényelmesebb berendezkedésre vagy a társaságunk megválasztására gondolni, — az égő ház és az elmerülő hajó a fontos. Most — néhány órával a választások előtt — olyan a helyzet, hogy dolgozni akaró, vagy a mi ennél fontosabb, dol­gozni tudó többséget csak a munkapárt­tól lehet rem­élni. Azok szerint a szempon­tok szerint azonban, a­melyek a munka­párt győzelmét első­sorban és szinte, ki­zárólag kívánatossá teszik, az is éppen olyan örvendetes volna, ha például a Justh pártja kerülne vissza a dolgozás szándékával többség gyanánt a parla­mentbe. Csak többsége legyen a parla­mentnek, csak parlamentje legyen az országnak. És a­mi máskor a legalacso­nyabb szempont volt, az lett most a leg­magasabb : ahhoz a párthoz kellett csat­lakozni, a­melynek legtöbb reménysége volt a teljes, nagy, döntő győzelemre. A készülő többség legigazibb programmja most egyszerűen az, hogy többséggé le­gyen ; ha az ország többséget ad neki, az azért történik, hogy a többségét, a többségi elvet önönmagában érvénye­sítse, mert ez, a­mi máskor csak forma, most mindent jelent: alkotmányt, par­lamentarizmust, munkát, haladást, a fej­lődésnek, a pártokra oszlásnak, az elvek érvényesítésének minden lehetőségét a jövőben. Előbb legyen többsége a parlament­­­­nek, legyen parlamentje az országnak,­­ a többi azután jön, a többit majd meglátjuk. Majd meglátjuk, mit várha­tunk azután a többséget kapott kor­mánytól és a többséget nyert párttól, meglátjuk, mit követelhetünk és mit kérhetünk számon tőle, meglátjuk, milyen lesz a helyzetünk vele szemben. Egyelőre semmi mást nem óhajtunk és nem­ re­mélünk, csak munkaképes többséget, nem a párt kedvéért, hanem a munka ked­véért. Munkaképes többség: ez a leg­jobb, a­mit a választás hozhat, de ka­tasztrófa volna Magyarországra, ha a választás ezt nem, hozná meg. tes­órája is, de világvégnek se nesze, se nyoma, se hite, se hamva. Tisztelt tudomány, ez már nem járja ! Vaktában szörnyű jóslatokat ere­getni, hiábavaló aggodalmakat kelteni csak a vallásnak van megengedve, azaz hogy csak a papoknak kiváltsága. Ám ezen már túl volnánk hál’ isten­nek! Hajh, a java duz­ogás csak most követ­kezik. Mivé zsugorodik össze a programja második része, a békés, a kedélyes, a nyárs­polgárias, teljesen »családi” műsorral, a­hogy az orfeumi fehér előadásokat hirdetik Mert kikérheti magának a »Politikai szatócs«, a Svábhegy és a Gellérthegy minden vendége, hogy a­mikor már átestünk az aggodalmas jós­lásokon, most megint a virágfeheletű májusi estékre bakhendlis vacsorák, habzó friss sör mell­é bejelentett égi látványosság is elmarad­jon. Hiába meresztjük szemeinket a nyugati ég­nek besötétedett mélységére, jó ha a szeszélye­sen vonuló felhők közül a csóvának egy lenge csücskét, valami bizonytalan fénycsíkot lát­hatunk. Ez már igazán a leglázítóbb dolog. Ki is felelős érette ? Ha nem a tudomány, hát éppen a tudományellenes klerikálizmus, mely az égi üzenetek közvetítését magának tarto­gatja. Igen, csak a klerikálizmus összeesküvése okozhatja, hogy az ilyen közönséges felhők az ő piszkos szürkeségükkel egy hetvenöt év­ben egyszer megjelenő üstökösnek démoniasan vonzó fényét is­­eltakarhatják. Vagy talán maga az üstökös, még mindig gáláns kalan­dokban botorkál és a felhőknek kell­ a vén rokkant égi Don Juan dolgait a közszemérem okán leplezniük ? Akárhogy legyen, a nyárs­polgár joggal panaszkodhatik. Csakugyan az égi rendőrség figyelmét kell fölhívni ezekre a botrányos t üzelmekre. Különben Isten a meg­mondhatója, a legjámborabb polgárok nem csinálnak-e vallásellenes égi hatalmakat tagadó forradalmat.* Hát még micsoda különös horoszkópot je­lent ez az eset minden aggódó hontikebel­­nek? Hogy ez az üstökösjárás éppen a mi nagy alkotmányos válságunkhoz, a szuverén nemzeti akarat szörnyű vajúdásához szolgál égi tanúságul ? Hála a kegyes égnek, hogy a világ végétől meg vagyunk kimérve és fölösszámú gondviselésszerű férfiaink tovább is nemes versengésben menthetik a , még­­ el nem veszett hazát. De csak zaklatóbban tör reánk a bús kérdés : Mi lesz így a szegény hazából ? Piripócson, Kukutyinban lelkesen közvacsorázó polgárok csóválják fejeiket az üstököscsóva felé, Henczidán és Bonca idén -majd a hordó tetejéről, majd a hordó fe­nekéről buggyant igazságok gőzei gomolyog­nak a kométapálya tengelyében. Hm ! Hm­. Ez az üstököscsóva talán messzebb is nyúlik, mint a­hogy az asztronómusok legfinomabb műszerei mutatják­­? Korteslakomák után fá­tyolozott szemek, a­melyek imént merően a pohár fenekét kutatták, hunyorgatva nézik azt a fátyolos csalagot. Lelkes hazafiak amott Kukutyinban babonás megilletődéssel el is tűnődnek. Ott az az ismeretlen különös csillag nem a haza jövőjének csillaga-e ? Egyben nem a­­mi szintén a világűrből ismeretlenül hoz­zánk tévedt... szeretett jelöltünknek vezércsa­­laga ? ! Az az oszló-foszló ragyogó köd, az a »látható semmi« nem az ő honmentő fogad­kozásainak útja . Igazán nem ártana, ha mai korteseink­ben és választóközönségünkben szintén volna valami , a középkor ama mélységes babona­ hitéből, a­mely minden üstökös megjelentére égi jóslásokkal, áhitatos képzelődésekkel ren­dítette meg a bűnös lelkeket. Ők, a­mikor a lelketlen hazugságoknak és­ a nyegle szem­fényvesztéseknek roppant özöne hömpölyög és zajlik Kárpátoktól Adriáig, nem volna-e üdvös dolog, ha a tisztelt polgártársak, felnézve az égboltra, a rejtelmesen kóválygó üstökösben nem egy előre jelzett csillagászati tüneményt látnának, hanem a világegyetem urának fe­nyegetőn felmutatott korbácsát ? »Latiatuc feleym zumtuehel« — és higyjétek ijedelem és fogcsikorgatás között-, hogy minden nép­­ámitásnak közeleg a végítélete. Úgy bizony, tisztelt atyámfiai ,ebben a gyarló magyar alkotmányosságban, szálljátok magatokba és lódítsatok ki üstökénél minden politikai szél­hámost ... Mert a hazának nagy válságát csak becsületes meggyőződésnek és lelkiismeretes megfontolásnak szabad intéznie. Nehogy ismét az analfabéta stréberségnek szolgáltassátok ki a magyar parlamentarizmust. Mert lám, Sátoraljaújhelyből, a­hol szabad szemmel tüs­tént felismerik a legtávolibb csillagok járását és a csillagkon­stellácziók­­ titkos vonatkozá­sait, nyomban megállapították :■ A Harley-üstö­­kösnek első alkonyi szerepléséről, hogy csóvája az Auriga-csillagzatbeli »alfától« a Hattyú­­csillagzatbeli »bétáig« terjed, » Latiatuc feleum«, Isten tanítómesteri palctája ez. Óh, csak tanul­játok meg az alfabétát, olvassatok, olvassatok a csillagokban: »In hoc signo vinces«. És ment­sétek meg mindenekfölött a hazát a hivatásos honmentőktől. Persze, a tisztelt választópolgárok még Kukutyinban is manapság csöppet sem fogé­konyak e misztikus képzelődések iránt. Ha véletlenül felül is emelkednek a politikai Szerda, 1910. janrus 1. AZ Ú­JSÁG BELFÖLD. — A szerb egyházi kongresszus. Karlóczáról jelentik: A szerb egyházi kongresszus igazoló­­, bizottsága tegnap egész nap éjfél után két óráig dolgozott Boszáncz Béla elnöklésével. A bizottság öt radikális tagja tegnap délután kilépett a tanács­kozásból. A bizottság ma befejezte a kongresszus elé terjesztendő jelentését. Az ikermandátumokon kívül eddig nagy szabálytalanságokat konstatált a karlóczai, újvidéki választásoknál és e mandátu­mokat megsemmisítésre fogja ajánlani. A kongresz­­szus holnap tíz órakor ül össze. Háromszázharminczhét mandátum. (Egyhangú munkapárti választások. A miniszter­­elnök Budapesten. A katonaság és az osztrákok.) Holnap háromszázharminczhét kerületben választanak képviselőt. A­mint Jeszenszky Sándor választ­ás­vezető államtitkár ma este mondotta: legalább hisz egyhangú munkapárti mandátum lesz. A hátralévő kilencz napra már csak hetvenhat választás esik. A hol­napi választás tehát teljesen eldöntheti a többség kérdését. Kimen-Héderváry Károly gróf miniszter­­elnök Bárczy István titkárral ma este utazott el Szerajevóból és holnap déli egy órakor érkezik Budapestre. . A Justh-párt lapja a következő »bécsi értesülést« közli : — Héderváry gróf el van ejtve. Tisza István ellen el vannak keseredve, mert a választási reform ellen dolgozik s mert erőszakkal — egy második november 18-ikával — akar az új kép­viselőházban fellépni. Ettől pedig idegenkednek a legilletékesebb körök, Tiszának nem fogják megengedni a parlamenti erőszakoskodást vagyis rövidesen a választások után meglesz a krízis és új alakulat jön, a­mennek kibogozását a király Lukácsra fogja bízni.. Más szóval: ne támogassátok a kormányt, mert ez már úgy is megbukott, hanem siessetek a Justh-párt karjaiba, mert itt még Lukács László is meleg fogadtatásban részesülhet. A választások előtt való este az ilyen »infor­­mácziók« kitűnő kortesfogásoknak bizonyul­hatnak, különösen olyan helyeken, a­hol az egyik jelölt a másiknak holt hírét kelti, s így akar győzni. A magyar kormány még alig jutott to­vább a helyzet szanálásában a reménykedés­nél, az osztrák testvérek, hála Istennek, már megkezdték a közismert manővert. A reichsrath bizottságában ma a miatt panaszkodtak, hogy a magyar választásokra ezután már osztrák­ katonaságot is mozgósítanak és hogy a magyar választásokon rendkívül nagy szerep jut a csendőrségnek. Hogy mióta osztrák a közös hadsereg, azt elfeledték megmagyarázni, vala­mint azt is, hogy mi köze Bécsnek a magyar

Next