Az Ujság, 1910. június/1 (8. évfolyam, 129-141. szám)
1910-06-01 / 129. szám
. Erről döntenek a holnapi választások. Ez az, ami a mai kormány vállalkozásának, a nemzeti munkapárt megalakulásának igazi fontosságot, nagy nemzeti jelentőséget, voltaképpen tartalmat adott, ez és semmi más. Ez az, amiért a kormánynak többséget, a nemzeti munkapártnak győzelmet kell kívánni, 67, és semmi más. Volna a miniszterelnök helyén bárki, lenne a többség vezére Andrássy Gyula vagy Kossuth Ferencz, Justh Gyula vagy Apponyi Albert, csak többsége legyen, csak rendet teremtsen, csak mentse meg a magyar állam háztartását, a magyar parlamentarizmus ingó alapjait, csak tegye munkaképessé a parlamentet, a győzelmet, eredményt, sikert kellene neki kívánnunk, akármi is a véleményünk a személyéről vagy a politikai elveiről. Olyan szorongatott, olyan kétségbeesett, olyan fájdalmas Magyarország mai állapota, hogy nem engedhetjük meg magunknak az elvek, a meggyőződés, a párthoz állás luxusát. Ami máskor emberi jog és polgári kötelesség, annak az ellenkezője lett most kötelességgé, mert arról van szó, hogy általában megmentsük a jogok gyakorlásának a lehetőségét a magunk számára. Az égő házban és a léket kapott hajón nem lehet a kényelmesebb berendezkedésre vagy a társaságunk megválasztására gondolni, — az égő ház és az elmerülő hajó a fontos. Most — néhány órával a választások előtt — olyan a helyzet, hogy dolgozni akaró, vagy a mi ennél fontosabb, dolgozni tudó többséget csak a munkapárttól lehet remélni. Azok szerint a szempontok szerint azonban, amelyek a munkapárt győzelmét elsősorban és szinte, kizárólag kívánatossá teszik, az is éppen olyan örvendetes volna, ha például a Justh pártja kerülne vissza a dolgozás szándékával többség gyanánt a parlamentbe. Csak többsége legyen a parlamentnek, csak parlamentje legyen az országnak. És ami máskor a legalacsonyabb szempont volt, az lett most a legmagasabb : ahhoz a párthoz kellett csatlakozni, amelynek legtöbb reménysége volt a teljes, nagy, döntő győzelemre. A készülő többség legigazibb programmja most egyszerűen az, hogy többséggé legyen ; ha az ország többséget ad neki, az azért történik, hogy a többségét, a többségi elvet önönmagában érvényesítse, mert ez, ami máskor csak forma, most mindent jelent: alkotmányt, parlamentarizmust, munkát, haladást, a fejlődésnek, a pártokra oszlásnak, az elvek érvényesítésének minden lehetőségét a jövőben. Előbb legyen többsége a parlamentnek, legyen parlamentje az országnak, a többi azután jön, a többit majd meglátjuk. Majd meglátjuk, mit várhatunk azután a többséget kapott kormánytól és a többséget nyert párttól, meglátjuk, mit követelhetünk és mit kérhetünk számon tőle, meglátjuk, milyen lesz a helyzetünk vele szemben. Egyelőre semmi mást nem óhajtunk és nem remélünk, csak munkaképes többséget, nem a párt kedvéért, hanem a munka kedvéért. Munkaképes többség: ez a legjobb, amit a választás hozhat, de katasztrófa volna Magyarországra, ha a választás ezt nem, hozná meg. tesórája is, de világvégnek se nesze, se nyoma, se hite, se hamva. Tisztelt tudomány, ez már nem járja ! Vaktában szörnyű jóslatokat eregetni, hiábavaló aggodalmakat kelteni csak a vallásnak van megengedve, azaz hogy csak a papoknak kiváltsága. Ám ezen már túl volnánk hál’ istennek! Hajh, a java duzogás csak most következik. Mivé zsugorodik össze a programja második része, a békés, a kedélyes, a nyárspolgárias, teljesen »családi” műsorral, ahogy az orfeumi fehér előadásokat hirdetik Mert kikérheti magának a »Politikai szatócs«, a Svábhegy és a Gellérthegy minden vendége, hogy amikor már átestünk az aggodalmas jóslásokon, most megint a virágfeheletű májusi estékre bakhendlis vacsorák, habzó friss sör mellé bejelentett égi látványosság is elmaradjon. Hiába meresztjük szemeinket a nyugati égnek besötétedett mélységére, jó ha a szeszélyesen vonuló felhők közül a csóvának egy lenge csücskét, valami bizonytalan fénycsíkot láthatunk. Ez már igazán a leglázítóbb dolog. Ki is felelős érette ? Ha nem a tudomány, hát éppen a tudományellenes klerikálizmus, mely az égi üzenetek közvetítését magának tartogatja. Igen, csak a klerikálizmus összeesküvése okozhatja, hogy az ilyen közönséges felhők az ő piszkos szürkeségükkel egy hetvenöt évben egyszer megjelenő üstökösnek démoniasan vonzó fényét iseltakarhatják. Vagy talán maga az üstökös, még mindig gáláns kalandokban botorkál és a felhőknek kell a vén rokkant égi Don Juan dolgait a közszemérem okán leplezniük ? Akárhogy legyen, a nyárspolgár joggal panaszkodhatik. Csakugyan az égi rendőrség figyelmét kell fölhívni ezekre a botrányos t üzelmekre. Különben Isten a megmondhatója, a legjámborabb polgárok nem csinálnak-e vallásellenes égi hatalmakat tagadó forradalmat.* Hát még micsoda különös horoszkópot jelent ez az eset minden aggódó hontikebelnek? Hogy ez az üstökösjárás éppen a mi nagy alkotmányos válságunkhoz, a szuverén nemzeti akarat szörnyű vajúdásához szolgál égi tanúságul ? Hála a kegyes égnek, hogy a világ végétől meg vagyunk kimérve és fölösszámú gondviselésszerű férfiaink tovább is nemes versengésben menthetik a , még el nem veszett hazát. De csak zaklatóbban tör reánk a bús kérdés : Mi lesz így a szegény hazából ? Piripócson, Kukutyinban lelkesen közvacsorázó polgárok csóválják fejeiket az üstököscsóva felé, Henczidán és Bonca idén -majd a hordó tetejéről, majd a hordó fenekéről buggyant igazságok gőzei gomolyognak a kométapálya tengelyében. Hm ! Hm. Ez az üstököscsóva talán messzebb is nyúlik, mint ahogy az asztronómusok legfinomabb műszerei mutatják? Korteslakomák után fátyolozott szemek, amelyek imént merően a pohár fenekét kutatták, hunyorgatva nézik azt a fátyolos csalagot. Lelkes hazafiak amott Kukutyinban babonás megilletődéssel el is tűnődnek. Ott az az ismeretlen különös csillag nem a haza jövőjének csillaga-e ? Egyben nem ami szintén a világűrből ismeretlenül hozzánk tévedt... szeretett jelöltünknek vezércsalaga ? ! Az az oszló-foszló ragyogó köd, az a »látható semmi« nem az ő honmentő fogadkozásainak útja . Igazán nem ártana, ha mai korteseinkben és választóközönségünkben szintén volna valami , a középkor ama mélységes babona hitéből, amely minden üstökös megjelentére égi jóslásokkal, áhitatos képzelődésekkel rendítette meg a bűnös lelkeket. Ők, amikor a lelketlen hazugságoknak és a nyegle szemfényvesztéseknek roppant özöne hömpölyög és zajlik Kárpátoktól Adriáig, nem volna-e üdvös dolog, ha a tisztelt polgártársak, felnézve az égboltra, a rejtelmesen kóválygó üstökösben nem egy előre jelzett csillagászati tüneményt látnának, hanem a világegyetem urának fenyegetőn felmutatott korbácsát ? »Latiatuc feleym zumtuehel« — és higyjétek ijedelem és fogcsikorgatás között-, hogy minden népámitásnak közeleg a végítélete. Úgy bizony, tisztelt atyámfiai ,ebben a gyarló magyar alkotmányosságban, szálljátok magatokba és lódítsatok ki üstökénél minden politikai szélhámost ... Mert a hazának nagy válságát csak becsületes meggyőződésnek és lelkiismeretes megfontolásnak szabad intéznie. Nehogy ismét az analfabéta stréberségnek szolgáltassátok ki a magyar parlamentarizmust. Mert lám, Sátoraljaújhelyből, ahol szabad szemmel tüstént felismerik a legtávolibb csillagok járását és a csillagkonstellácziók titkos vonatkozásait, nyomban megállapították :■ A Harley-üstökösnek első alkonyi szerepléséről, hogy csóvája az Auriga-csillagzatbeli »alfától« a Hattyúcsillagzatbeli »bétáig« terjed, » Latiatuc feleum«, Isten tanítómesteri palctája ez. Óh, csak tanuljátok meg az alfabétát, olvassatok, olvassatok a csillagokban: »In hoc signo vinces«. És mentsétek meg mindenekfölött a hazát a hivatásos honmentőktől. Persze, a tisztelt választópolgárok még Kukutyinban is manapság csöppet sem fogékonyak e misztikus képzelődések iránt. Ha véletlenül felül is emelkednek a politikai Szerda, 1910. janrus 1. AZ ÚJSÁG BELFÖLD. — A szerb egyházi kongresszus. Karlóczáról jelentik: A szerb egyházi kongresszus igazoló, bizottsága tegnap egész nap éjfél után két óráig dolgozott Boszáncz Béla elnöklésével. A bizottság öt radikális tagja tegnap délután kilépett a tanácskozásból. A bizottság ma befejezte a kongresszus elé terjesztendő jelentését. Az ikermandátumokon kívül eddig nagy szabálytalanságokat konstatált a karlóczai, újvidéki választásoknál és e mandátumokat megsemmisítésre fogja ajánlani. A kongreszszus holnap tíz órakor ül össze. Háromszázharminczhét mandátum. (Egyhangú munkapárti választások. A miniszterelnök Budapesten. A katonaság és az osztrákok.) Holnap háromszázharminczhét kerületben választanak képviselőt. Amint Jeszenszky Sándor választásvezető államtitkár ma este mondotta: legalább hisz egyhangú munkapárti mandátum lesz. A hátralévő kilencz napra már csak hetvenhat választás esik. A holnapi választás tehát teljesen eldöntheti a többség kérdését. Kimen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök Bárczy István titkárral ma este utazott el Szerajevóból és holnap déli egy órakor érkezik Budapestre. . A Justh-párt lapja a következő »bécsi értesülést« közli : — Héderváry gróf el van ejtve. Tisza István ellen el vannak keseredve, mert a választási reform ellen dolgozik s mert erőszakkal — egy második november 18-ikával — akar az új képviselőházban fellépni. Ettől pedig idegenkednek a legilletékesebb körök, Tiszának nem fogják megengedni a parlamenti erőszakoskodást vagyis rövidesen a választások után meglesz a krízis és új alakulat jön, amennek kibogozását a király Lukácsra fogja bízni.. Más szóval: ne támogassátok a kormányt, mert ez már úgy is megbukott, hanem siessetek a Justh-párt karjaiba, mert itt még Lukács László is meleg fogadtatásban részesülhet. A választások előtt való este az ilyen »informácziók« kitűnő kortesfogásoknak bizonyulhatnak, különösen olyan helyeken, ahol az egyik jelölt a másiknak holt hírét kelti, s így akar győzni. A magyar kormány még alig jutott tovább a helyzet szanálásában a reménykedésnél, az osztrák testvérek, hála Istennek, már megkezdték a közismert manővert. A reichsrath bizottságában ma a miatt panaszkodtak, hogy a magyar választásokra ezután már osztrák katonaságot is mozgósítanak és hogy a magyar választásokon rendkívül nagy szerep jut a csendőrségnek. Hogy mióta osztrák a közös hadsereg, azt elfeledték megmagyarázni, valamint azt is, hogy mi köze Bécsnek a magyar