Az Ujság, 1910. július/2 (8. évfolyam, 168-181. szám)
1910-07-16 / 168. szám
Budapest, 1910. Vill. évfolyam. 168. szám. Szombat, Julius 16. Előfizetési árak. Egész évre__... 28 k. —. £ Félévre__... „. 14 * — * Negyedévre .. _ * 7 » — * Egy tóra „.... 2 » 40 e Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér.AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 5*. SS. Telefon SS—16. KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon 162—63 és 58—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS.: A felirati vitába csak nem tudnak belemelegedni. Immel-ámmal jönnek az emberek, szónokolnak, csepülik egymást harag és meggyőződés nélkül. S anime nélkül folyik immár egy hét óta s nem is folyhatik tovább a vélemények szerint. Éppen csak a szónokok száma nem akar apadni s éppen csak ahhoz a naphoz nem értünk közelebb, melyre a kormány a vita végét várta. Nyolcz nap múltán kilátás van további nyolcz napra ugyanolyan ürességgel és kedvetlenséggel, mint az eddigi nyolcz nap alatt. S nincs kizárva, hogy további három hét alva föl fogják fedezni, hogy lárma és harczi edv nélkül Justhék mégis csak beváltják érejüket s obstruálnak kedv nélkül, anime meggyőződés, sőt kitartás nélkül is, addig, ameddig csak tetszik nekik. * Kicsi dolog most, de csírájában hordja a nagy jelentőségét, hogy a munkára vágyó munkapárt épp oly kevéssé tartja fönn a Ház tanácskozó- és határozatképességét, mint a koalíció. Igazán nem tartjuk nagy dolognak, ha egy fegyelemtartó pártvezér rá tud parancsolni pártjára, hogy legalább nyolcvanan legyenek tíz órakor a Házban. De nagy dolognak kell tartanunk, ha egy pártvezér nem tud ennyi erejéig ráparancsolni a többségére. Mindig hallottuk: munka és fegyelem, fegyelem és munka, de sem az egyiket nem látjuk, sem a másikat. A minap a sajtóra olvastuk rá, hogy a képviselőház nem arra való, hogy szenzácziókkal szolgáljon, most a honatyák figyelmébe ajánljuk melegen, hogy arra sem való a Ház, hogy az ott tartózkodás nekik mulatságos legyen. Egyfelől azzal rágalmazzák Khuenékat, hogy a horvátokat egy újabb fehér lappal vásárolja meg, másfelől azt halljuk, hogy a bán ott is hagyta a horvát képviselőket már azért a követelésükért is, hogy egyes nekik nem tetsző tisztviselőket kergessen el. Hogy miben áll az igazság, azt nem lehessen tudni, mert az országgal szemben, úgy látszik, diszkrécziót fogadnak az egész vonalon, a királyi dolgozószobától kezdve egészen a horvát képviselők értekezletéig. Pedig hát a horvát konfliktus igazán nem személyes ügye a kormánynak és horvát képviselőknek, hanem ezt a konfliktust a Kossuth bal keze nyomán kiélesítette a két ország közvéleménye és ezeknek az ismerete és számbavétele nélkül a horvát képviselő urak hiába tárgyalnak és hiába egyeznek meg a bánjukkal és a kormánynyal. Régi pesti háziurak. (Egy kis krónika a múlt századokból.) Irta Váradi Antal. Ma szép dolog háziúrnak lenni. Nem fenyeget a török, sem a tatár, legfeljebb a ház- és telekadó, no meg néhanapján a lakók tömeges sztrájkja. Valaha a háziuraság nagyon szépen ment és az lett háziúr Pesten, aki akart. Századokon át égették, rombolták a várost hol a török, hol a magunk emberei. Egész utczák maradtak üresen, nem is szólva a soha be nem épített telkekről, melyek között akkora kertek terültek el, hogy ma kitelnek belőle egy-egy Erzsébet-tér. Örültek, ha akadt valaki, aki beépítette. A mai Hatvani-, előbb Márczius tizenötödike-utczában, melyet hajdanra Szent Péterutczának hívtak s melynek a végén akkor a »porta agriensis« nyitott, Mátyás királynak egy kertje volt. Abban az utczában birtak a barátok már évszázadok óta nagy kertet, mely aztán a város faláig terjedt. Még a tizennyolczadik században is üres farakodó telkek voltak ott sorjában, melyek egyikét Döbrentei és Kulcsár megvették egy építendő nemzeti színház telkének. Ma a Nemzeti Kaszinó áll rajta. Hadd vessek egy pillantást a régi és legrégibb pesti háziurak listájára, amint azokat a nagyon ócska telekkönyvek őrzik. Ezek szerint például a régi Szervita-utczában, a 37. és 564. számmal jelzett, később 654. s a múlt század hetvenes éveiben első szám alá sorozott ház legeleinte Hartl Henrik bognármester tulajdona. Utána a szervitáké lett. I. I M—O— m. ■■mi ..I.I Egy igen sajátságos félhivatalos nyilatkozatot olvastunk. Az van benne mondva, hogy Andrássy és Széll Kálmán távollétében szó sem lehetett pártonkívüli hatvanhetesek állásfoglalásának tisztázásáról, de remélhető, hogy mihelyt a vezér urak megjelennek, a folytatandó eszmecsere során el fognak oszolni azok a nézetkülönbségek, melyek őket a nemzeti munkapárttól elválasztják. Ezt a nyilatkozatot a kormány sugalmazta, tehát a kormány nézete, hogy Ezek után vette Unger János, ennek a birtokló-utóda Engelmann János takácsmester. 1718-ban vesz aztán úgynevezett »házlevelet« Unger János özvegye egy összedőlt és elégett házra, melyet fölépít. A régi 37. számú házat 1743-ban Batthyány Ernő gróf szeptemvir veszi meg Vornstein Borbálától, a Muetsamb Mária leányától, hatezer és ötszáz forinton. Az 1728-ban megosztott ház'egy részét 1749-ben Batthyány Imre gróf, ugyancsak szeptemvir veszi meg háromszáz és ötven forinton meg egy aranyon. Ezt a házat 1773-ban örökli Batthyány Ignácz gróf, 1789-ben megveszi Batthyány Antal gróf tizennyolczezernyolczszáz és küenczvenhét forinton. A ház értéke esett, mert ugyanezt 1789-ben Batthyány Antal gróf előtt Szerházy Miklós bírja tizenkilenczezer forint vételárért, már 1795-ben aztán »Simon Melik Csenaysy« — alkalmasint Szénássy — vette meg huszonkétezer forinton. 1802-ben aztán a Krachenfels-család veszi meg s 1838-ban a Krachenfels-örökösökre íratott át, a kik nevüket Sziklaira magyarosították. A hetvenes években még mindig ugyanazok bírták. Nézzünk most egy másik, sok kézen keresztülment ismeretes pesti házat. Ez a tizedik számú szögletház az Úri- és Irgalmasokutczájában. Tudvalevőleg a szerviták előtt irgalmas barátok laktak ottan s ezeknek meglehetős bonyolult jogi differencziáik voltak a szervitákkal, a kiket a németek telepítettek oda. Ez a ház a hetvenes évek második száma eleinte 655, s a mai Teleki-ház helyén állott. Első gazdája Laissner Tóbiás József Ignácz. 1741-ben valami Landmünzer Gáspár veszi meg, aki Schüld-Würth, azaz : czégéres polgári A nézetkülönbségek. Andrássyékat be kell édesgetni a munkapártba. S a kormány látja úgy, hogy csak olyan nézetkülönbségek vannak, melyek eszmecsere során eloszlathatók. Ehhez a kormánynak teljes jussa van s ha keressük az Andrássyék külön programmját, csakugyan nem találjuk meg, de viszont ahhoz Andrássyéknak van jussuk, hogy higyjenek egy olyan programotban, ha mi nem látjuk is. Nekünk azonban föl kell vetnünk a kérdést, nem a munkapárt, nem Andrássyék szempontjából, hanem ama hatvanhetes meggyőződés irányában, amely bennünket vezérel, igazán olyan sors csapása, ha Andrássyék kívül maradnak a munkapárton, vagy valóban olyan nagyon kívánatos, hogy bent legyenek ? S fölvetve ezt a kérdést, illik megvizsgálni, hogy valóban olyan apró nézetkülönbségek-e azok, melyek a munkapártot a kinrekedtektől elválasztják ? Sietünk elismerni, hogy igen. De ezek az apró nézetkülönbségek elegendők voltak ahhoz, hogy Andrássyék kiugorjanak a régi szabadelvűpártból s egy hajszállal sem kisebbek, mint amelyek a mostani munkapártot megkülönböztetik a bukott koalicziótól. Ha Andrássyék nézetkülönbségeit el lehet oszlatni, akkor a munkapárt bízvást a koaliczió örökösének s a koalicziós rendszer folytatásának mondhatja magát, s kár magát fárasztani a koaliczió bírálatával és elítélésével. S akkor igazán mindegy, hogy Khuen oszlatja-e el Andrássy külön skrupulusait, vagy Andrássy a Khuenért. De korcsmáros. Ez a régi pesti »Fehér ló« korcsmárosa, aki kétezer és ötszáz forintot ad érte. Ma egy éle megéri, 1782-ben gazdát cserél. Felső Wattay- Wattay Borbála veszi meg, de csak felsőbb engedelemmel, mert augustanae confessionis, tehát oda van jegyezve: »mit allerhöchster Genehmigung« és ad érte 11.600 forintot. Már a következő esztendőben, 1783-ban a Telekiek birtokába jut. Tehát százharmincz esztendő óta bírják ezt a házat a Telekiek. Teleki József gróf vette meg anno 1783, s nevére íratott »emit illustrissimus comes Josephus Teleki de Szék« s már 1814-ben osztály szerint Teleki László gróf tulajdonába megyen át. 1844-ben Teleki József gróf tulajdona, 1871-ben Teleki Sándor és Gyula grófoké. További története már ismeretes. Az uri-utczai régi 16., később 15. számot, melyet a telekkönyv 457-tel jelöl, s mely 320 négyszögöl területű volt, ajándékba kapta mint üres helyet 1697-ben Eschenbruckher Fülöp korcsmáros és szenátor. Az üres telek üres maradt, mert a korcsmáros-szenátor úr nem épített rajta, hanem két esztendő múlva megvette tőle száz és tizenöt forinton Herzig Jakab, helyesebben Herzog Jakab pékmester, de a rendes »Haus- Brief«-trsai 1818-ban állítják ki részére Ez a ház később Pashgall János György birtokába megy át s tőle örökli Pashgall Mária s vele kapta 1820-ban hozományul Bene Ferencz dr. A másik fele a teleknek, a 16-os, Fieg Jakab kőfaragóé volt, a ki ott kétségkívül műhelyet tartott. Ettől megveszi 1715-ben a Jakab mester testvére, ugyancsak pék, Herzog T lapunk mai száma 28 oldal.