Az Ujság, 1910. július/2 (8. évfolyam, 168-181. szám)

1910-07-16 / 168. szám

Budapest, 1910. Vill. évfolyam. 168. szám. Szombat, Julius 16. Előfizetési árak. Egész évre__... 28 k. —. £ Félévre__... „. 14 * — * Negyedévre .. _ * 7 » — * Egy tóra „.... 2 » 40 e Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér.A­Z ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 5*. SS. Telefon SS—16. KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi­ út 54. sz. Telefon 162—63 és 58—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS.: A felirati vitába csak nem tudnak bele­melegedni. Immel-ámmal jönnek az emberek, szónokolnak, csepülik egymást harag és meg­győződés nélkül. S anime nélkül folyik immár egy hét óta s nem is folyhatik tovább a véle­mények szerint. Éppen csak a szónokok száma nem akar apadni s éppen csak ahhoz a naphoz nem értünk közelebb, melyre a kormány a vita végét várta. Nyolcz nap múltán kilátás van további nyolcz napra ugyanolyan ürességgel és kedvetlenséggel, mint az eddigi nyolcz nap alatt. S nincs kizárva, hogy további három hét alva föl fogják fedezni, hogy lárma és harczi edv nélkül Justhék mégis csak beváltják érejüket s obstruálnak kedv nélkül, anime meggyőződés, sőt kitartás nélkül is, addig, a­meddig csak tetszik nekik. * Kicsi dolog most, de csírájában hordja a nagy jelentőségét, hogy a munkára vágyó munkapárt épp oly kevéssé tartja fönn a Ház tanácskozó- és határozatképességét, mint a koalíc­ió. Igazán nem tartjuk nagy dolognak, ha egy fegyelemtartó pártvezér rá tud paran­csolni pártjára, hogy legalább nyolc­vanan legyenek tíz órakor a Házban. De nagy dolog­nak kell tartanunk, ha egy pártvezér nem tud ennyi erejéig ráparancsolni a többségére. Min­dig hallottuk: munka és fegyelem, fegyelem és munka, de sem az egyiket nem látjuk, sem a másikat. A minap a sajtóra olvastuk rá, hogy a képviselőház nem arra való, hogy szenzácziókkal szolgáljon, most a honatyák figyelmébe ajánljuk melegen, hogy arra sem való a Ház, hogy az ott tartózkodás nekik mulatságos legyen. Egyfelől azzal rágalmazzák Khuenékat, hogy a horvátokat egy újabb fehér lappal vá­sárolja meg, másfelől azt halljuk, hogy a bán ott is hagyta a horvát képviselőket már azért a követelésükért is, hogy egyes nekik nem tetsző tisztviselőket kergessen el. Hogy miben áll az igazság, azt nem lehessen tudni, mert az országgal szemben, úgy látszik, diszkré­­cziót fogadnak az egész vonalon, a királyi dolgozószobától kezdve egészen a horvát kép­viselők értekezletéig. Pedig hát a horvát konfliktus igazán nem személyes ügye a kor­mánynak és horvát képviselőknek, hanem ezt a konfliktust a Kossuth bal keze nyomán ki­­élesítette a két ország közvéleménye és ezek­nek az ismerete és számbavétele nélkül a horvát képviselő urak hiába tárgyalnak és hiába egyeznek meg a bánjukkal és a kor­mánynyal.­­ Régi pesti háziurak. (Egy kis krónika a múlt századokból.) Irta Váradi Antal. Ma szép dolog háziúrnak lenni. Nem fe­nyeget a török, sem a tatár, legfeljebb a ház- és telekadó, no meg néhanapján a lakók tö­meges sztrájkja. Valaha a háziuraság nagyon szépen ment és az lett háziúr Pesten, a­ki akart. Századokon át égették, rombolták a vá­rost hol a török, hol a magunk emberei. Egész utczák maradtak üresen, nem is szólva a soha be nem épített telkekről, melyek között akkora kertek terültek el, hogy ma kitelnek belőle egy-egy Erzsébet-tér. Örültek, ha akadt va­laki, a­ki beépítette. A mai Hatvani-, előbb Márczius tizen­­ötödike-utczában, melyet hajdanra Szent Péter­­utczá­nak hívtak s melynek a végén akkor a »porta agriensis« nyitott, Mátyás királynak egy kertje volt. Abban az utczában birtak a barátok már évszázadok óta nagy kertet, mely aztán a város faláig terjedt. Még a tizen­­nyolczadik században is üres farakodó telkek voltak ott sorjában, melyek egyikét Döbrentei és Kulcsár megvették egy építendő nemzeti színház telkének. Ma a Nemzeti Kaszinó áll rajta. Hadd vessek egy pillantást a régi és leg­régibb pesti háziurak listájára, a­mint azokat a nagyon ócska telekkönyvek őrzik. Ezek szerint például a régi Szervita-utczában, a 37. és 564. számmal jelzett, később 654. s a múlt század hetvenes éveiben első szám alá sorozott ház legeleinte Hartl Henrik bognár­mester tulajdona. Utána a szervitáké lett. I. I M—O— m. ■■mi ..I.I Egy igen sajátságos félhivatalos nyi­latkozatot olvastunk. Az van benne mondva, hogy Andrássy és Széll Kálmán távollétében szó sem lehetett párton­­kívüli hatvanhetesek állásfoglalásának tisztázásáról, de remélhető, hogy mihelyt a vezér urak megjelennek, a folytatandó eszmecsere során el fognak oszolni azok a nézetkülönbségek, melyek őket a nem­zeti munkapárttól elválasztják. Ezt a nyilatkozatot a kormány su­galmazta, tehát a kormány nézete, hogy Ezek után vette Unger János, ennek a bir­tokló-utóda Engelmann János takácsmester. 1718-ban vesz aztán úgynevezett »ház­levelet« Unger János özvegye egy összedőlt és elégett házra, melyet fölépít. A régi 37. számú házat 1743-ban Batthyány Ernő gróf szeptemvir veszi meg Vornstein Borbálától, a Muetsamb Mária leányától, hat­ezer és ötszáz forinton. Az 1728-ban megosztott ház­'egy részét 1749-ben Batthyány Imre gróf, ugyancsak szeptemvir veszi meg háromszáz és ötven fo­rinton meg egy aranyon. Ezt a házat 1773-ban örökli Batthyány Ignácz gróf, 1789-ben meg­veszi Batthyány Antal gróf tizennyolczezer­­nyolczszáz és küenczvenhét forinton. A ház értéke esett, mert ugyanezt 1789-ben Batthyány Antal gróf előtt Szerházy Miklós bírja tizen­­kilenczezer forint vételárért, már 1795-ben aztán »Simon Melik Csenaysy« — alkalmasint Szénássy — vette meg huszonkétezer forinton. 1802-ben aztán a Krachenfels-család veszi meg s 1838-ban a Krachenfels-örökösökre íratott át, a kik nevüket Sziklai­ra magyarosították. A hetvenes években még mindig ugyan­azok bírták. Nézzünk most egy másik, sok kézen ke­resztülment ismeretes pesti házat. Ez a tizedik számú szögletház az Úri- és Irgalmasok­­utczájában. Tudvalevőleg a szerviták előtt irgalmas barátok laktak ottan s ezeknek meg­lehetős bonyolult jogi differencziáik voltak a szervitákkal, a kiket a németek telepítettek oda. Ez a ház a hetvenes évek második száma eleinte 655, s a mai Teleki-ház helyén állott. Első gazdája Laissner Tóbiás József Ignácz. 1741-ben valami Landmünzer Gáspár veszi meg, a­ki Schüld-Würth, azaz : czégéres polgári A nézetkülönbségek. Andrássyékat be kell édesgetni a munka­pártba. S a kormány látja úgy, hogy csak olyan nézetkülönbségek vannak, melyek eszmecsere során eloszlathatók. Ehhez a kormánynak teljes jussa van s ha keressük az Andrássy­ék külön pro­­grammját, csakugyan nem találjuk meg, de viszont ahhoz Andrássyéknak van jussuk, hogy higyjenek egy olyan pro­gramotban, ha mi nem látjuk is. Nekünk azonban föl kell vetnünk a kérdést, nem a munkapárt, nem Andrássyék szempontjából, hanem ama hatvanhetes meggyőződés irányában, a­mely bennünket vezérel, igazán olyan sors csapása, ha Andrássyék kívül ma­radnak a munkapárton, vagy valóban olyan nagyon kívánatos, hogy bent le­gyenek ? S fölvetve ezt a kérdést, illik megvizsgálni, hogy valóban olyan apró nézetkülönbségek-e azok, melyek a mun­kapártot a kinrekedtektől elválasztják ? Sietünk elismerni, hogy igen. De ezek az apró nézetkülönbségek elegendők voltak ahhoz, hogy Andrássyék kiugor­­janak a régi szabadelvűpártból s egy hajszállal sem kisebbek, mint a­melyek a mostani munkapártot megkülönbözte­tik a bukott koalicziótól. Ha Andrássyék nézetkülönbségeit el lehet oszlatni, akkor a munkapárt bízvást a koaliczió örökösé­nek s a koalicziós rendszer folytatásának mondhatja magát, s kár magát fárasztani a koaliczió bírálatával és elítélésével. S akkor igaz­án mindegy, hogy Khuen oszlatja-e el Andrássy külön skrupulu­­sait, vagy Andrássy a Khuenért. De korcsmáros. Ez a régi pesti »Fehér ló« korcs­­márosa, a­ki kétezer és ötszáz forintot ad érte. Ma egy éle megéri, 1782-ben gazdát cserél. Felső Wattay- Wattay Borbála veszi meg, de csak felsőbb engedelemmel,­ mert augustanae confessionis, tehát oda van jegyezve: »mit allerhöchster Genehmigung« és ad érte 11.600 forintot. Már a következő esztendőben, 1783-ban a Telekiek birtokába jut. Tehát százharmincz esztendő óta bírják ezt a házat a Telekiek. Teleki József gróf vette meg anno 1783, s nevére íratott »emit illustrissimus comes Jo­sephus Teleki de Szék« s már 1814-ben osz­tály szerint Teleki László gróf tulajdonába megyen át. 1844-ben Teleki József gróf tulajdona, 1871-ben Teleki Sándor és Gyula grófoké. További története már ismeretes. Az uri-utczai régi 16., később 15. számot, melyet a telekkönyv 457-tel jelöl, s mely 320 négyszögöl területű volt, ajándékba kapta mint üres helyet 1697-ben Eschenbruckher Fülöp korcsmáros és szenátor. Az üres telek üres maradt, mert a korcs­­máros-szenátor úr nem épített rajta, hanem két esztendő múlva megvette tőle száz és tizenöt forinton Herzig Jakab, helyesebben Herzog Jakab pékmester, de a rendes »Haus- Brief«-t­rsai 1818-ban állítják ki részére Ez a ház később Pashgall János György birtokába megy át s tőle örökli Pashgall Mária s vele kapta 1820-ban hozományul Bene Ferencz dr. A másik fele a teleknek, a 16-os, Fieg Jakab kőfaragóé volt, a ki ott kétségkívül műhelyet tartott. Ettől megveszi 1715-ben a Jakab mester testvére, ugyancsak pék, Herzog T lapunk mai száma 28 oldal.

Next