Az Ujság, 1910. augusztus/2 (8. évfolyam, 194-206. szám)
1910-08-16 / 194. szám
Budapest, 1910. VIII. évfolyam. 194. szám. Kedd, augusztus 16. Előfizetési árak : Egész évre ....... 28 k. — £ Félévre ........... 14 » — ‹ Negyedévre ■ 7 » — ‹ Egy hóra ....... 2 » 40 o Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér.AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. KV Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon 162-63 és 58-03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS.. Lojalitás láza járja át Ausztriát. Ne tagadjuk : úgy van. Az osztrákok jobban tudnak nyolczvanadik születésnapot megülni, mint mi, ahogy jobban tudtak hatvan éves jubileumot ünnepelni. Óriási apparátus segít ott a kétségtelenül szintén óriási szeretetnek és lelkesedésnek. Nálunk ellenben csak egyetemes királyhűség van, s ami szervezési kísérletet itt megkockáztatnak, az sem segít, hanem ellenkezőleg, merőben hivatalos színre redukálja még az őszinte érzelemmegnyilvánulást is. Nem mi vagyunk benne a hibások, hanem a bécsi Burg. Tehetünk-e róla, hogy az a Burg Bécsben van s igy a királynak ott mesél minden kő és minden kárpit ifjúságról, ott dug felé minden fordulóból az emlékezés régi szép időkre ?* A bécsieknek mindig igazuk van. Ha másképp nem, tesznek róla, hogy igazuk legyen. Hirdetik, hogy jönnek a csehek elverni a németeket. Jöttek a csehek, nem verték el a németeket, tehát a németek keresték a gyáva cseheket s közben kikaptak a rendőrségtől. íme, megvan a botrány, melyet előre megjósoltak, indítványozván a cseh beviteli tilalmat. Lám, Kronawetterék járhattak nálunk Pozsonyban, a csehek szabadon szónokolhatnak Turóczszentmártonban, mégis mi vagyunk a nyelv- és faj-fanatikusok és ők Európa, mely tiltakozik a barbár előítéletek ellen.* Supio úr, mióta leszállt a lóról, megint okosan lát mindent. A Novi Listájában pl. most egészen talpraesetten kifejti, hogy az ő egyezkedésüknek a magyar koalíczióval a Bécscsel való összeveszés volt az alapja. Úgy számítottak azok a vitézek, akik Ausztriától elszakadnak, jól tartják majd Horvátországot, nehogy oldalba lökettessenek, mint negyvennyolcban. Ellenben mit várhattak tőlük, mikor nyomban Bécsbe mentek pezsgőzni és csizmát puczolni a magyarok ? Semmit, éppen semmit. S mi most összecsaphatjuk a kezünket: no né, hát a horvátok még ostobábbak voltak, mint a magyarok, mikor a Polónyi—Bánffy—Kossuth—Andrássyszövetkezéstől komolyan magyar függetlenségi politikát vártak? " A földrengés. Irta Lengyel Géza. I. Az asszisztens : És nem lehet semmi tévedés ? Nem zavarhatta meg valami észre nem vett dolog az elektromos hullámokat? Vagy a bdv-jelzés nem csúszhatott el? Hiszen egy miliméter eltérés már megdönti az egész következtetést. A tudós : kedves barátom, a szkepticzizmust engedje át nekünk, idősebb embereknek, öt esztendeig kételkedtem én, míg a saját találmányomban bízni mertem. Az asszony : öt évig alig volt számomra néhány órád és egy csóknak nevezhető csókod. A tudós : Kérlek, Margit, ne zavarj. Ezrek, százezrek életéről van szó. (Az asszisztenshez) : Az utolsó két év munkájában ön is részt vett. Tudja, hogy százszámra végeztünk kísérleteket. A két utolsó olaszországi földrengésen pedig gyakorlatilag is csalhatatlannak mutatkozott a készülék. Az asszisztens : Ez igaz. A tudós : Pontosan megmutatja az első lökések idejét, körülhatárolja a helyet és biztos következtetést enged a földrengés erejére is. Az asszisztens : E szerint pontosan három óra ötven perckor kezdődik. A tudós : Feltétlenül. Ahogy két nappal ezelőtt kijelentettem. ‘ Az asszony : De hiszen ez borzasztó ! A tudós : Ez már megint oktalan, asszonyi beszéd. Az volna borzasztó, ha nem tudtam volna megállapítani előre az időt és a helyet, így nem történhet semmi baj. A terület elég messze van a fővárostól és bizonyos, hogy a hullámok idáig nem érhetnek. Az asszony : Hát ott nem laknak emberek? A tudós : Tegnap automobilon bejártuk az egész vidéket. Két téglagyár és három nagyobb majorság van rajta. Az embereket mind kiköltöztettük. Képzeld, nem akartak menni. Azt mondották, svindli az egész. Az asszony (nevet) : No, ez mulatságos ! A tudós : Mulatságos? Én szemtelenségnek tartom. Azonnal telefonáltam rendőrökért. Karhatalommal kellett kikergetni őket. Az asszisztens : A nép nem tiszteli még eléggé a tudományt. A tudós : Különösen az asszonyok nem. Az egyik majorosgazda felesége úgy visított, mikor a rendőrök jöttek, mintha akasztani vitték volna. Az asszony : Szegény teremtés. A tudós : Ha sajnálod, hát talán visszavitethetem. Elpusztulhat a romok között, ha annyira ragaszkodik hozzájuk. Az asszony : Hátha nem pusztul el? A tudós (megvetően) : Ti asszonyok mind egyformák vagytok. A női elfogultságon semmit se segít a kultúra. Az asszisztens : No, no. Vannak kivételek. Például Curie-né. Az igazi tudós. A tudós : Curie-né az ura nélkül meg se tudott volna mozdulni. Az asszony : Curie-né egy csúf és szögletes, öreg nő. A tudós: Ez is igaz. Pedig, ha már nő , fiatal és gömbölyű legyen. Mint te vagy. ■ Az asszony : Öt év óta az első bók, amit tőled hallok. És ez is kicsinylés. A tudós : Még egy napig várjál, szívem. Az én munkám — egyelőre — ma véget ér. Holnap enyém a dicsőség és én a tiéd vagyok. Majd elmegyünk valahová. Ez lesz a második nászutunk. Az asszony : Mióta ígéred ! A tudós: Csak türelem, türelem. (Az asszisztenshez) : Együtt vannak a műszerek? Az asszisztens: Minden lenn van már az automobában. A tudós : Akkor menni fogok. Az asszony : Nem szabadna odamenned. Én félek. A tudós : Gyerekség. Az a domb, ahol a hordozható sátrat felállítottuk, öt kiométerre van a veszélyeztetett területtől. Mindent kitűnően lehet megfigyelni és ha a valamos vezetékek elég hosszú darabon épen maradnak, nagyszerű megfigyeléseim lesznek. Veszély azonban nincs. Az asszony : Mégis ... én félek. A tudós: Kedves barátom, magyarázza meg neki, hogy nincs semmi veszedelem. Az asszisztens : Meg fogom magyarázni. A tudós.: Két óra húsz perc. Három óra, mire odaérek. Isten veletek. Még öt óra előtt újra itt leszek. Kedves barátom, egy pillanatig se hagyja megfigyelés nélkül az ellenőrző készüléket. Mihelyt visszajövök, össze fogjuk hasonlítani az adatokat. Ha elfárad, majd felváltja a feleségem, hiszen ő is tudja már a számokat feljegyezni. Isten önnel, barátom. Csókollak, drágám. ’ II. Az asszisztens (leül a villamos-készülék mellé) : Megbocsát, ugye? Hiszen hallotta, milyen szigorúan reámparancsolt a tanár úr. Az asszony : Kérem, kérem, ne zavartassa magát és ne keressen kifogásokat. A brüsszeli pusztulás. Este kilencz órakor kigyulladt a brüsszeli világkiállítás belga pavillonja és reggeli három órára leégett az egész belga, az egész angol kiállítás, a franczia kiállítás egy része, a többi nemzet kiállításában, úgy látszik, nem esett nagyobb kár. Mi van még hátra ? Van-e még név, amely czivilizácziót jelent és kultúrát reprezentál ? Az élet javainak nagy brüsszeli pusztulása nem okozott-e fájdalmas kárt minden országnak, amely számot tart rá, hogy kulturországnak nevezzék ? Magyarország a brüsszeli világvásáron, a nemzeteknek ezen a legutóbbi reprezentatív felvonulásán nem volt ott, vagy a résztvétele olyan jelentéktelen, hogy számba sem jön. Ezekre a nagy világvásárokra azok a nemzetek mennek el, amelyeket vagy az eleven, egészséges, lüktető gazdasági életük kényszerít oda, vagy a nemzeti ambíciójuk, a jogos, érthető, szép, de terméketlen hiúságuk csábít oda. Vagy a kereskedelemnek és az iparnak kell mozgékonynak lennie, vagy a kormánynak, vagy mind a kettőnek. Magyarország a brüsszeli világkiállításban nem vett részt. A gazdasági élete ettől a nagy vásártól, ettől a megfeszített versenytől nem remélhetett igazi eredményeket, a kormányok pedig bele is fáradtak már talán, hogy nagy erőfeszítéssel újra meg újra bebizonyítsák, mennyire joga van Magyarországnak arra, hogy kulturországnak nevezzék. Magyarország azonban részese és munkája a kultúrának és a czivilizácziónak és ha most meg van az a szomorú és szegény kis elégtétele, hogy kimaradt a pompázó felvonulásból, kimaradt a nagy pusztulásból is, az emberiség kultúrájával és az egész világ czivilizácziójával való eleven közösségét az demonstrálja, hogy éppen annyi megdöbbenéssel, szeretettel és részvéttel fordul Brüsszel felé, mintha a nagy pusztulásban az ő nemzeti munkájának a kincsei is elvesztek volna. Azok a számok, amelyek a brüsszeli katasztrófa nagyságát pénzértékben akarják kifejezni, csak azért érdemelnek némi figyelmet, mert velük a kár csakugyan megjelölhető, mert emberélet, úgy látszik, szerencsére nem pusztult el.* A mi* Egy éjszakai táviratunk, sajnos, már néhány emberélet elpusztulásáról is számot ad. A szerk. Lapunk mai száma 24 oldal.