Az Ujság, 1910. december/1 (8. évfolyam, 285-297. szám)
1910-12-01 / 285. szám
Budapest, 1910. Előfizetési árak: Egész évre........ 28 k. f. Félévre ............ 14 » — » Negyedévre ...... 7 » — » Egy hóra ... ...... 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. VIII. évfolyam. 285. szám. Csütörtök, deczemer 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 86—16. KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi út 54. sí. Telefon 162—63 és 68—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. Khuen-Héderváry gróf a horvát nyelv dolgában ma igen okosan, de roppant helytelenül nyilatkozott. Azt véli, hogy mivel csak egy horvát beszéd hangzott el, korai visszaélésről beszélni. — Tévedés. Vagy van joguk a horvátoknak kizárólag horvátul felszólalni, akkor száz beszéd sem visszaélés. Vagy nincsen és akkor egyetlen egy is az. A törvényt kényelem, vagy czélszerűség szempontjából magyarázni nem szabad. Ezt tette a koalíció, mikor a barátság kedvéért megengedte a tiszta horvát beszédet. Az értelmezés nem azon fordul meg, hogy legyenek horvát beszédek, de beszéljenek ők magyarul is, hanem ugyanabban az egy beszédben, minden beszédükben szabad nekik horvátul is beszélniük. Azaz : a beszéd dereka, minden beszédük dereka legyen magyar, akkor a részleteket szabad horvátul is kifejteniük. Ha nem így értelmezik a törvényt, akkor kár fontoskodni. Akkor úgy kell hagynia horvát álláspontot, ahogy a legmagyarabb Justh Gyula nekik kikészítette. * A nagy gazdagságból a Justh-párt kimentette a maga számára a bankbizottságot. Egészen komolyan bankbizottságot csinált magának, amilyen volt a parlamenti bankbizottság. S egészen komolyan ez a bankbizottság is az ön:' 'a bank felállításának az előkészítését csinál , ugyanakkor, mikor a közös bankszabadalom már biztosítva van. Biztosítva akkor is, ha megobstruálják, biztosítva van még akkor is, ha hirtelenében Justh Gyulát tennék meg miniszterelnöknek. Biztosítva van egyszerűen az által, hogy ők akkor, mikor az önálló bankot kellett volna megcsinálniok, megcsinálták a bankbizottságot. * Sajátságos politika a politika. Khuenék nemcsak azt bizonyítják be, hogy minden helyes, amit tesznek, hanem hogy mindennek az ellenkezője is az, mihelyt megteszik. Zágrábban a békét megvásárolnák egy egész lencsetermésért, — ez helyes, ha sokba kerül is. Fiuméban pedig — Isten tudja, kinek az ötletéből — csak úgy duhajul fölrúgják a békét, mint egy vizesvödröt, — teljesen ingyen és egészben haszontalanul. Annyira fontos most az a kérdés, hogy a kormányzó beiktatás nélkül is kormányzó, hogy éppen most kell tisztázni ? Zágrábot nem sikerült kibékíteniök, de Fiumét fölforgatni sikerült. Az Isten tudja, minek, s még az Isten sem tudja, mi hasznunk belőle, ha most Zágrábot és Fiumét sikerült egy kalap alá provokálni. Pást. Irta Lengyel Menyhért. Berlin, november 22. Nagy hadikészülődés és élénk fegyvercsörgetés közepette új folyóirat és új színházi alakulás pattant ki Berlinben a porondra. A »Pán «-társulat csinálja mind a kettőt, a Pán, amely fölöttébb elégedetlen a fennálló renddel és különösen színházi dolgokban küzdeni akar... Itt meg kell állatnunk, aki ellen akar küzdeni ? Brahm ellen talán, aki minden anyagi balsiker daczára rendületlenül adja Hauptmannt s most rendezi a nem tudom hányadik Ibsen-cziklust, vagy Reinhardt ellen, aki minden anyagi siker mellett folyton a klasszikusokat játszsza, ha kell a czirkuszban is, s aki azonfelül minden kísérletbe belemegy, mindent megpróbál s nincs olyan biztos bukással kecsegtető magas irodalmi szintű dráma, amit ő elő ne merjen adni. Vagy netalán Ramovszky ellen kell küzdeni, aki épp most adta elő a Joachim von Brandot, kizárólag annak a kis irodalmi körnek a kedvéért, a amely az írót és a darabját tiszteletreméltó meggyőződéssel favorizálta. Vagy Meinhardt és Bernauer ellen akar küzdeni, akik szintén keresve keresik az új német drámaírót, vagy Halm ellen, a ki a Neues Schauspielhausban halálmegvetéssel játszsza Schillert, vagy talán a varieték ellen, akik most már kezdenek megbolondulni s komoly színdarabokra s híres színészekre pályáznak a kátéltánczosok helyett. Ki ellen akar ez a Pán ebben a boldog Berlinben küzdeni ? Talán azt reméli, — gondolják a beavatatlanok — hogy mint húsz évvel ezelőtt a »Freie Bühne«, ő is egy uj Hauptmannt fog a világnak prezentálhatni, egy kolosszális költőt, aki egyszerre levegőt teremt maga körül, rengeteg sikereket arat s uj színház, új folyóirat, új kiadóvállalat alakulhat a nyomában, mint annak idején a Hauptmann nyomán. De hol ez a költő ? Hol dugja ki a fejét, hol mutatkoznak a körmei, merre van? Hisz , ha megjelent volna, ha még oly merész és vad lenne is, versenyfutást rendeznének érte az összes német igazgatók. A viszonyokkal nem ismerős ember valóban nem érti, mert csörget fegyvert alán s mi szükség volt a keletkezésére. A beavatottak azonban tudják, hogy az egész alakulás mögött egy nyughatatlan és energikus ember áll, aki sohasem fog beletörődni abba, hogy nincs többé »új irányzat«. Paul Cassierer ez az ember, a képkereskedő és könyvkiadó. Budapesten is jól ismerik, különösen festők körében. Ő csinálta meg tíz évvel ezelőtt a berlini szecessziót. Az volt a neki való idő, az volt az igazi háború. Rá kellett erőszakolni a konzervatív németségre az új, harsogó színeket, csaták voltak akkor, fegyverbarátok és ellenségek, köztük maga a császár. Verekedni kellett az uj igazságért, de Istenem, az uj igazság azóta végképp győzött s kissé szinehagyott lett. A szeczessziót bevette a publikum s a publikumhoz közelebb ment a szeczesszió. Nincs többé harcz s mit keressen egy nyugalmas és biztos területen Cassierer ? Tavaly lemondott a szeczesszió vezetéséről. A saját szalonjában még rendez egyegy szenzácziós kis kiállítást Manet, Cézanne, Van Gogh-ból, de hát az már a klassziczitás. A szegény Vincent Van Gogh egy tájképe ma már 30.000 márkába kerül. Világos, hogy a festészetnél nincs többé mit keresnie. Hát talán a színészetnél. Az a jó csatatér. Ott mindig van zivatar, mindig valaki ellen megy a játék s ha csak új irányzat kell, hát máról-holnapra megcsinálható. Cassierer közben nőül vette Tilla Durieux-t, a Reinhardt színésznőjét s ez is egy szál, ami a színház felé húzza. Mégpedig egy asszonyi hajszál, amelyről már Csongrád vármegye aljegyzője megállapította, hogy jobban húz, mint hat ökör, így robbanik ki a Cassieret örökös forradalmisága a színészetben és igy keletkezett a »Pán«. Tegnap délután három órakor tartotta meg az új társaság első előadását a Kleines Theater-ben. Berlin irodalmi ás színházi világa töltötte meg a kis színház nézőterét, végre is, arra mindig kiváncsiak az emberek, hogy hogy kezdődik egy forradalom, s az íróra is kiváncsiak voltak. Heinrich Manner, a híres regényíró, aki most próbálkozik először a színpadon, három egyfelvonásossal. Az első egyfelvonásosnál nem veszünk észre semmi rendkívülit. »A zsarnok« jó színdarab, de jobb az elgondolása, mint a megcsinálása. Egy fiatal herczegről szól, egy kegyetlen, vérszomjas s alattomos gyerekről. Hogy játszik ez a kis macska egy szenvedélyes és erős asszonynyal, aki azért jött hozzá, hogy meggyilkolja, mint itatja meg a nőt a gyöngesége feltárásával, mint kerekedik fölébe s öleti meg : ez a darab. Egy hosszú dialóg az egész. Paul Ottó adta a herczeget, igen gyalázatosan. Durieux asszony ellenben nagyszerű, de hiszen ezt úgyis tudtuk. Forradalmi jelek után kutatva, észreveszszük, hogy az ajtókon nincsenek valódi kilincsek, hanem csak úgy rá vannak festve. A szoba falán sem valódi kép lóg,, hanem odafestett. Aha, tehát ez a forradalom, visszatérés a nagy egyszerűséghez. A másik egyfelvonásos, »Az ártatlan« már érdekesebb. Egy asszonyba, a kit a gyilkosság vádja alól felmentettek, beleszeretett a védőügyvédje s elvette. S most az asszony, a kinek az idegei úgyis halálra vannak kínozva, megvallja, hogy mégis ő volt a gyilkos. A védőügyvéd férj kétségbeesetten mered rá... Azután az asszony megint azt mondja, hogy mégsem ő a gyilkos, s ez így variálódik, végül már magunk sem tudjuk, gyilkos-e vagy ártatlan. De nem ez a fontos, hanem az, hogy a férj minderre hogy reagál. Ez a játék nagyon érdekes Mocsárlakók. Senki se tehet róla, hogy születik. Arról sem tehet, hogy nincs kastélya, nincsenek földjei és százezrei. Ahogy a mai társadalmi és gazdasági rend kialakult, még sohá nem fognak elenyészni az ellentétek gazdagság és szegénység közt. De aki emberfia születik, arra csak mégsem lehet kárhoztatva, hogy az erdő vadjaként éljen, hogy a nyomorúság űzre hajtsa, hogy táplálékát ellopja előle a kapzsiság és furfang, hajlékától pedig megfoszsza az irgalmatlanság. Két évezred kultúrája nem tűnhetett el anélkül, hogy az emberiség lelkiismeretébe be ne plántálta volna a kötelességet, hogy ne hagyja éhen veszni, ne engedje hajlék nélkül ázni és fagyni a saját képére teremtett embertársát. A főváros kültelkére esik tekintetünk s elborzadva kérdjük, valóban a huszadik században élünk-e ? Újpest felé, a nyomor és kárhozat környékén, egy rengeteg üres telek terül el: a Jancsics-rét, melyet az eső és hóolvadás piszkos, büzhödt mocsárrá változtatott. Maradt rajta egy csipetnyi szárazság, a oázis a mocsártengerben. Ezen tanyát immár harmadnapja ötven-hatvan család, aprajanagyja, vagy háromszázan. A környékről csent fával tábori tüzet raknak, hogy meg ne fagyjanak, rozoga bútoraik közé húzódnak, hogy mélységes, nem üditő álmukat aludják s a könyörület hulladékain tengetik napról-napra szomorú életüket. A hirhedt Hétház kilakoltjai ezek, akik nagyot vétettek a jogrend ellen: nem tudtak házbért fizetni a nyomorult vaczokért, a melyet a túlzásra hajló fantázia lakásnak nevez. A jogrend, ezúttal az állam, melléje szegődik a tulajdonosnak s teljesiti kegyetlen köteles Lapnak maid Ama 38 oldal.