Az Ujság, 1911. február/1 (9. évfolyam, 27-39. szám)
1911-02-01 / 27. szám
n csenek olyan kultúremberek, akiknek az érzékenységét kímélnünk kellene. A keresztény-szoczialisták polgári klubja az udvariasságot — szép szótöbbséggel — leszavazta. Bennünket ez a leszavazás természetesen nem érinthet kínosan. Kínosan érintheti azokat a bécsieket, akiknek a társadalmi kultúrája más, mint a keresztény-szoczialistáké, kínosan érintheti Neumayer polgármestert, akire morczos mezei hadai ilyen rutul ráczáfoltak, kínosan érintheti talán még az udvart is, amely állítólag sürgősen óhajtandónak tartja Budapest és Bécs teljes megbékélését, ami a meghívás ügyét egy nyugodt vállvonással, azzal az elhárító gesztussal, amelylyel Bárczy polgármester igen helyesen kitért a véleménymondás elől, már el is intéztük magunkra nézve. Európai nagyváros, ahol ilyesmi megtörténhetnék, Bécsen kívül ez idő szerint aligha van. Minden más városban a polgármester nem terjesztette volna az ilyen ügyet a maga illetékes fóruma elé, mielőtt bizonyosságot nem szerzett arra nézve, hogy az előterjesztést el is fogadják. És minden más városban az illetékes fórum még a meggyőződése ellenére is elfogadta volna az előterjesztést, ha már egyszer — bár elhamarkodva is — megtörtént. Az illem genfi konvencióját mindenütt respektálják . Bécsben az egyik tapintatlanságot egy másik, még nagyobb tapintatlansággal akarták elintézni, és a helyzetmost az, hogy Bécsből, hosszas herczehurcza után, a következő finom, hivatalos üzenetet küldik Budapest polgármesterének : — Te nem is kérted ugyan, hogy hívjunk meg, de — mi nem hívunk meg. Nem, Bécs nem a finom formák, nem a rokokó udvariasság, nem a társaságbeli gráczia városa többé. A Metternichek és a Gentzek városát meghódították a Lueger sötét és morczos dandárai, és akiknek a karrierje a hernalsi korcsmákból indult ki, azok nem tagadják meg magukat a díszes bécsi városházán sem. A Budapesttel való barátkozást meg lehetett volna előkelőbb módon is szakítani . Bécs mai urai — keresztényszoczialista módon szakították meg. A mi véleményünk azonban Budapest és Bécs viszonyáról ezek után is változatlan marad. Helyesnek, szükségesnek és hasznosnak látjuk most is, hogy Budapest és Bécs korrekt, sőt jó viszonyba kerüljön egymással, és ha erős is az a meggyőződésünk, hogy a jó viszony Bécsnek legalább is annyit használna, mint Budapestnek, mégis elég elfogulatlanok vagyunk arra is, hogy sajnálkozni tudjunk a Lueger-féle kannibalizmus megmaradásán és szívósságán. A barátkozást nem Budapest kezdte, hanem Bécs; ha a folytatása elmarad, nem Budapest az oka, hanem Bécs; az egész ügynek kárát — egész Európa ítélete szerint — nem Budapest látja, hanem Bécs. Budapestnek sem a belátásán, sem az udvariasságán nem fog múlni a közeledés eredményessége, ha valamikor megint rákerül a sor. A közeljövőben, úgy látszik, nem kerül rá. Rákerül a sor akkor, — és ennek az állapotnak a bekövetkezése igazán Bécsnek a legfőbb érdeke — ha Bécset kulturemberek vezetik, nem pedig ... luegeriánusok, egyenes a kibontakozás oda. Igen, a legtisztább, a legerkölcsösebb, legmegszenteltebb szerelem, ha egészséges, boldog szerelem , az érzékiség tobzódásában határtalan. A szerelem olimpi orgia. Ez is egyik mélysége. Nincs dúsabban terített asztal a telítetlen testnél, minek sunyi lopással venni róla, amikor a miénk az a teríték ! Hohó, a sokat hánytorgatott »perverzitás«, az az, ami nincsen férfi és nő közt, azaz van egy : a sunyiság. A sunyiság nem szemérem. Csak profán megkerülése az óhajtott zsákmánynak. A szemérem éppen azért van, mert nem a sunyiság a honét támadás, hanem a nyíltság, már pedig ez nagyfokú bizalmat tételez föl, amit előbb tisztességes formák megtartásával és megtisztelő udvarlással meg kell szerezni ; a sunyiság megkerülhette szemérem bárki által félretolható, holott a bizalom nyíltságában bátran exponált szemérem édes titok sebét hajtja, amely mennél nyíltabban állotta ki a megsebzést a bizalomba fogadottól, annál hozzáférhetetlenebb az idegennek. A szemérem török fátyol, amely sűrűn takar a kandi idegen elől, de bátran lehull a meghitt társ előtt. A szemérem alapszíne, igaz, a hófehérség. Ezt az érzékeny szint minden tisztességes nő mindig bensőjében is viseli. Ha támadás éri, amely méltatlanul merészkedik, elfutja arczát az elutasítás haloványsága. De ha olyan közeledés melegébe jut, amelynek nem áll ellent, a vér hullámai kapják föl a szemérmet, a maguk színére festik, s hamvasakr szökik az arczra. Ez a szemérem távozása. A fehér szín a szeméremnek a jelenléte. S elpirulva azért is távozik, mert a távozást az arczán kell elviselnie a nőnek: azért nem oly mindegy neki, hogy kinek adja meg magát. A férfi ezt tudja, s míg a fehérre vált arczát nem ostromolja tovább,, a kipirult arczot már keblére öleli. A szemérem létezése egyenesen megokolása az érzékiségnek. Ha nem volna érzékiség, minek kellene akkor szemérem ? Egészen bizonyos, hogy a szemérem nem akarhat elfojtása lenni az érzékiségnek. De szabályozója igenis. Ha szemérem nem volna, az érzékiség elposványosulna. A szerelem az érzékiség füzében éri el izzófokát, de hogy ebben az izzásában is szerelem maradhasson, egy szívnek egy szívhez való viszonya, azért a többi még annyira csengő szíveket ki kell zárni belőle, s ez a kizáró a szemérem. Ha nem volna semmi takarni való a szerelem élvezetében, ha az a csók esztétikai kifogástalanságában merülne ki s nem menne tovább, akkor minden nő minden férfival szeretkezhetne. De éppen mert van érzékiség, egészen a végletekig menő szenvedély, azért lehet csak exkluzivitás a szerelemben, egészen a monogámiáig. Az érzékiség az alapja a szeméremnek, magából váltja azt ki a maga támogatására, s ennélfogva az érzékiség nemcsak a szerelemnek a mechanizmusa, hanem mechanikai keresztülvitele a szerelem tisztességének is. S azért az érzékiséget a nő nem vetheti meg. Hiszen hatást a nő csak érzékit is tehet. A férfi darabos jelenség, hol úgy tetszik, hogy abszolút test, hol meg, hogy abszolút szellem. A nőt azonban nem lehet fölbontani; se nem egészen test, se nem egészen szellem. Átszellemült test-e, avagy érzékivé olvadt szellem-e, de a kettő mindig ebben a bóditó egységében jelenti a titokzatos szót: nő. Azért is emelkedett az érzékisége s azért is érzéki gyönyör még a szelleme is a nőnek. Tagadhatatlan, hogy a szerelemben a szellemi és erkölcsi gyönyörök a mélyebbek és lebilincselőbbek; de azok is csak azért, mert szintén érzékiek. Amennyi a nőben az érzékiség, annyira mélyítheti el minden még oly fennen szárnyaló morális érzelmét a szeretett férfi iránt. Ami a szerelemben lila, nem egyéb az sem megfinomodott érzékiségnél. A legliberálisabb firtatása a szerelemnek sem lát kevesebbet annak erkölcsi tartalmából, hanem inkább megerősítve látja azt. iS női öntudatosságától a leány sem lesz megtántoríthatóbb, hanem inkább erősebb. Hogy így hódító stílust kap a formája, a járása, minden mozdulata, beszéde, szeme pillantása, hogy az öntudatlanul piruló kislányi szendeségből az első adag öntudattal máris a kecsesség magalátottságában, a végsővel pedig minden báj kaczér kinyílásában jelenik meg a nő, — azzal nem azt akarja mondani, ugye, hogy: gyönge báb vagyok, csábíts el, — hanem ellenkezőleg: hódítani fogok s te lesz a gyönge. A hóditó nő elcsábíthatatlan, a hóditó nő fonja be aranyhálójába a férfit, s mert a férfinak ez gyönyörűség, bomlik a hóditó nőért. A férfinak a nő iránt való vágyát nem is a csöndes vérű feleség elégíti ki, hanem a bájaiban merészen pompázó nő. Az ilyen nő mellett is, igaz, meglát a férfi minden más női szépséget, — a férfi egyáltalán minden szépséget meglát — de ez nem veszélyes, mert az ilyen idegenből eredt belső rezdüléseket is a maga számára váltja ki a hódító nő szerelme : idegen nők csak a szerelmi érzékét termékenyítik meg a férfinak, megtöltik vágyakkal, de tovább nem jutnak vele, ha ott van mellette a hódító nő, aki ezt az érzéket teljesen leköti. Minden nő iránt való vágyódását a férfi beleolvaszthatja egyetlen nő ölelésébe, ha az föl tudja forralni a szerelmét. Az ilyen nőnek nincsenek vetélytársai, sőt inkább a segítőtársa minden más BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor ülést tart. A bankjavaslatról szóló törvényjavaslat tárgyalását folytatja. Tisza István gróf holnap szólal fel. Az ülés végén interpellácziók lesznek. — Összeférhetetlenségi ügyek. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága ma délután Tisza 1 AZ ÚJSÁG Szerda, 1911. február 1. István gróf elnöklésével tartott ülésén tárgyalta Beöthy László előadása mellett a Burdia Szilárd és Lévay Lajos báró képviselők ellen beadott összeférhetetlenségi bejelentéseket. Az elsőre nézve, mivel Burdha Szilárd azon állásáról, amelynek viseléséért ellene a bejelentést tették, már lemondott, a bizottság magáévá tette az előadónak azt a javaslatát, hogy az összeférhetetlenségi bejelentést tárgytalannak tekinti. A Lévay Lajos báró ellen tett bejelentés tárgyalását a bizottság megkezdte és annak folytatását legközelebbi ülésére halasztotta. Választások: Thuróczy Vilmos titkos tanácsosnak az állami számvevőszék elnökévé történt kinevezésével megüresedett nyitrai választókerületben ma volt a választás. Egyhangúlag Diósy Imre földbirtokos munkapárti jelöltet választották meg. Szilágysomlyón tegnap huszonhárom választó értekezletet tartott, amelyen Barabás Bélát jelölte az Ugron Gábor halálával megüresedett mandátumra. Barabással szemben Keller Samu dr. szilágysomlyói ügyvéd, lapszerkesztő lép föl Justh- párti programmal, Kálmán államtitkár választói között. Kálmán Gusztáv kereskedelemügyi államtitkár február 4-ikén, szombaton, Kolozsvárra utazik, hogy néhány napot választói körében töltsön. Justh mint bankszakértő. — A képviselőház ülése. — Méla bocsánatkéréssel kezdődött a képviselőház mai ülése. Pál Alfréd január 18-ikán kissé gyöngédtelen őszinteséggel fakadt ki Sümegi Vilmos ellen. Ma napirend előtt kijelentette, hogy szánja-bánja a Ház tekintélye ellen elkövetett vétkét. Ezután ismét rázúdult a parlamentre a bankvita szürkesége. Előbb Jaczkó Pál Justhpárti szónokolt. Ezt a műveletet nagyon sokáig folytatta, nem azért, mintha különösen sok mondanivalója akadt volna, hanem állítólag azért, hogy vezérének, Justh Gyulának módot adjon arra, hogy a folyosókon ide-oda sétálva hosszabb ideig készülhessen mára tervezett beszédére. Jaczkó Pálnak gondja volt rá, hogy beszédjének profántjába olykor-olykor belesüsse egy-egy szakszerűbb kifejezésnek