Az Ujság, 1911. szeptember/1 (9. évfolyam, 207-219. szám)
1911-09-01 / 207. szám
Budapest, 1911. IX. évfolyam. 207. szám. felőfizetési árak. Egész évre........ 28 k. — 1. Félévre ......... 14 » — * Negyedévre „. „ 7 » — * Egy hóra ... .„ ... 240 * Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillérrel Irakéi Péntek, szeptember 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54.83. Telefon SS—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon 162-63 és 58-03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS: Antal Géza teológus, de a politikában katona. Vagdalkozik abban a becsületes vélekedésben, hogy a parlamenti harcz sem azt jelenti, hogy az egyik út, a másik tartja a hátát. Egy csomó idézetet vágott a vezérhazafiak fejéhez abból a múltból, mely exczellencziásokká tette őket. Persze hogy akkor nem beszéltek úgy, mint most. Ha ezeket a nyilatkozatokat kezdettől fogva elébük tartották volna, nem merték volna annyira a kurta memóriára bízni magukat. Ma persze csak nevetnek, ma már nem sokat gondolnak azzal, hogy a változásuk föl ne tűnjön. Nem is tűnik föl. Akik velük tartanak, azok mindent helyeselnek, akik ellenök vannak, azoknak nem kell újabb ok reá. Amíg pedig az elhelyeződés tartott, addig a kormány és pártja adta a lovagiast abban a hiszemben, hogy ha nem ingerli ezeket az urakat, akkor nem lesznek ingerültek. Antal vagdalkozása ma csak megmutatta, mit mulasztott a kormány azzal, hogy régebben nem vagdalkozott. * A különböző határozatok a sajtószabadság dolgában nem igen érintik a kormányt. Abban bízik, hogy minden csoda csak három napig tart, s ebben igaza van. Mégis jól tenné, ha el nem bizakodnék, s például a kis ujjával intene a vidéknek, hogy a pesti példa nem arra való, hogy divatot csináljon a vidéken. Elég volt a pesti kolportázs megvonása, melyről tudjuk, hogy csak a miniszterelnök elhamarkodott nyilatkozata folytán nem vonatott vissza. S megvolt a torontáli, s most következik a komáromi. Ha a miniszterelnök nem tartja egyszerűbbnek egyszerűen beszüntetni azt a lapot, melyre a foga fáj, hát ne tartsa jóizlésűnek úgy respektálni a sajtószabadságot, hogy egy lapnak mindent megenged, csak az életet nem. Megölni valakit pisztolylyal, karddal : ez járja, mert következései vannak. De éhenhalatni valakit, s azt mondani: egy ujjal sem nyúltam hozzá, ez — enyhén szólva — nem Khuen-Héderváryhoz hasonlít.* Czeglédről sebtapasz jött. A czeglédi népgyűlés volt Kossuth Ferencz haragjának oka, tehát most, hogy kompromisszum készült a pártok érdekében. írásos bizonyítvány is készült a megsebzett vezér egyéni hiúságának a hizlalására. Tehát írásban adták Kossuthnak, hogy Czegléden egy lélek sincs, a ki választó volna, s azon a népgyűlésen részt vett volna. Hogy tehát Kossuth ezt a czeglédi csőcseléket ne tekintse Czeglédnek, s az onnan jött kellemetlenséget ne onnan jöttnek. Most már rendben van minden, — a légy megbékülten elsimítja a szárnyain támadt ránczokat, s tovább ül a szekér rúdján. Petőfi Hammes-monolórja. írta Barabás Ábel. A zordon viharoktól körülkorbácsolt Izland szigetén, az Edda szülőhazájában kapta Petőfi a legszebb czímet, melylyel valaha felruházták : a lira Shakespeareje. Egy izlandi költő, Thorsteinson Steingrim a kovácsa ennek a nemcsak elmés, de jellemző elnevezésnek, mely azóta rajtamaradt a mi költőnkön. Az ilyen czímek rendesen vagy szubjektívek, vagy túlzottak, s éppen ezért nem szoktak sikerülni , de annyi bizonyos, hogy ezt az elnevezést sehol sem tekintették frázisnak, ahova csak eljutott. Sőt mondhatjuk, hogy legtöbb helyen gondolkodóba ejtette az embereket s külföldön utat nyitott Petőfi helyes megértéséhez. Tudnunk kell, hogy szalira Shakespearejelczim voltaképpen Petőfi filozófiai mélységének szólt. A külföld talált valami olyant Petőfiben, amit más lírikusokban nem talált. Vagy ha talált is másokban, Petőfiben aránytalanul nagy mértékben találta meg. Azt látta, hogy az emberi lét nagy problémáit Urai költő, még nem világította meg a lángész ilyen csodálatos tisztalátásával. A filozófiai mélység lenyűgözte a külföld gondolkodóit. Az is csodálatos volt, hogy olyan költő írta e verseket, ki a férfikor küszöbét még alig lépte át. És mily különös jelenség ! E költemények súlyos filozófiai tartalmuk mellett sem nem nehézkesek, sem nem homályosak ; oly átlátszók, mint a kristálytiszta forrás vize. Petőfit már régen beiktatta a világ filozófiai költőnek és ime, a véletlen bizonyítékot is szolgáltat hozzá. Petőfinek Nietzschével való kapcsolata legérdekesebb adaléka Petőfi világirodalmi hatásának. Csak néhány éve hoztam nyilvánosságra azon fölfedezést, hogy Petőfi nagy hatást gyakorolt a német filozófusra ifjúkorában. Azóta újabb kutatásokkal gyarapítottam az eddigi anyagot s most már külföldön is vallják, hogy Petőfitől oly világirodalmi hatások indultak el, melyeknek szálai mind messzibb vezetnek. Mióta pedig Németországban és Francziaországban a legnagyobb világlapok közölték eddigi kutatásaim eredményeit , Petőfit mind többen kezdik alapos tanulmány tárgyává tenni, sőt már olyan szó is akadt, ki azért tanult meg magyarul, hogy Petőfit és a Petőfi-irodalmat eredetiben tanulmányozhassa. A kérdés a németekre nézve éppen abból a szempontból fontos, mert Nietzsche fejlődésére vet világot és sok oly dolgot magyaráz meg, amit eddig nem lehetett érteni. Bizonyos tehát, hogy a Nietzsche-életrajzirodalom revízióra szorul. Nem lehet mellékes jelentőségű körülmény az, hogy volt egy periódusa életének, melyet a magyarok iránti lelkesedés töltött be, éppen Petőfi hatása folytán. Petőfi dithirambjainak és a Felhők cziklus aforisztikus gondolatszilánkjainak tanulmányozása pedig meg fogja magyarázni, hogyan jöhetett létre Nietzsche különös stílusa, mely a modern irodalomban mindenütt új iskolát teremtett. Egyszóval, a líra Shakespeareje, ez a hatalmas fényforrás, a világirodalom messze tájaira lövelte szén feletti sugarait, épp úgy, mint a nagy brj/^pa kinéznevével a magyar poéta különálló nagyságát akarják megmagyarázni. Az olvasó azt kívánja, hogy mutassak fel egy igazi shakespearei költeményt Petőfitől. Egy olyant, mely egész tüneményes erejében mutatja őt s mely egyszersmind szemléltetni tudja, hogy mi tudta úgy megrázni Nietzschét és hogy miért látták Petőfit a külföldön filozófiai költőnek, mihelyt megismerték. Éppen ez a jelen czikk czélja. Minden lángelmének szokott lenni egy-egy olyan alkotása, melyben számot vet az élettel és halállal. Ennek igazi mintája Shakespeare Hamlet-jének ismeretes monológja. Goethe Faust-jában, Byron Manfred-jében végzi el ezt a számvetést a lét és nem lét kérdése felől. Petőfi Hamlet-monológja a Világosságot ! czímű költemény, melynél a brit szellemóriás sem szánt mélyebben híres monológjában. Idejegyzem érdekesség okáért, hogy ez a világraszóló vers egy vidéki lapban jelent meg, a győri Hazánkban, 1847 augusztus 5-ikén. Vizsgáljuk meg ezt a verset közelebbről, mert a közönség nem nagyon ismeri. A költemény kezdetének ünnepélyes nyugalma különös hatást gyakorol lelkünkre. Csak látszólagos nyugalom ez. Valami félelmesen nagynak előérzetét kelti s mintegy előkészít a megrázó képekre. Sötét a bánya, De égnek benne mécsek. Sötét az éj, De égnek benne csillagok. Sötét az ember kebele, Kossuthék határozata. Nem kellett hozzá prófétai ihlet, hogy előre megjósoljuk a Kossuth-párt mai elhatározását. Bizonyos volt, hogy nem fognak sem bontani, sem összeveszni, mert nem mondhatnak le a konkurrencziáról, s nem engedhetik át Justhéknak az ellenzéki dicsőséget. Győzött ma is a taktika és az elvek szerencsésen elbújtak a formulákba. Akik azt várták, hogy a Kossuth-párt mai értekezlete tisztázni fog valamit, s akik arról ábrándoztak, hogy a nemzetnek valamiféle irányt mutatnak a kibontakozás lehetőségére, azok a maguk naivitását okolják, ha csalódtak. Mi a Kossuth-párt mai határozatának lényege ? Mi a gyakorlati politikára nézve az értéke ? Justhék azt mondják, hogy az általános, titkos, egyenlő választójog alapján választott parlament dönthet csak a véderőreform dolgában. Ha becsületesnek teszszük föl ezt az álláspontjukat, ez azt jelenti, hogy az ily parlament nem obstruálhatná meg a mai véderőjavaslatot. Kossuthék azonban ma határozatiig kimondották, sőt manifesztumban a nemzet előtt kötelezettséget is vállaltak, hogy bármilyen választójogi reform is előzi meg a véderőreformot, ezt okvetlenül megobstruálják, ha nemzeti vívmányokat nem sikerül kapni. Kossuthék tehát látszólag messzebb mennek, mint Justhék s álláspontjuk intranzigensebbnek látszik ezekénél. De csak látszik, mert egyelőre egy kukkot sem mondanak arról, mit értenek nemzeti vívmányok alatt. Itt tehát igen tág teret adnak önmaguknak az esetleges hezitálásra. Mert hiszen, ha komolyan veszszük a két függetlenségi pártálláspontját, mindkettő arra az eshetőségre épül, hogy érvényesülni fog. Abban közös a czéljuk és elszántságuk, hogy a mostani véderőtörvényt s vele a Khuenkormányt megbuktatják. S ha ez áldozat árán észszerű kibontakozás volna remélhető, akár az egyik, akár a másik függetlenségi párt álláspontjának honorálásával, senki ez országban ezt az áldozatot nem sajnálná. Senki könyet nem Lapunk 28 oldal.