Az Ujság, 1911. szeptember/1 (9. évfolyam, 207-219. szám)

1911-09-01 / 207. szám

Budapest, 1911. IX. évfolyam. 207. szám. felőfizetési árak. Egész évre........ 28 k. — 1. Félévre ......... 14 » — * Negyedévre „. „ 7 » — * Egy hóra ... .„ ... 2­­­40 * Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillérr­el I­rak­éi Péntek, szeptember 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54.83. Telefon SS—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi­ út 54. sz. Telefon 162-63 és 58-03. Meg­jelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS: Antal Géza teológus, de a politikában katona. Vagdalkozik abban a becsületes véle­kedésben, hogy a parlamenti harcz sem azt jelenti, hogy az egyik út, a másik tartja a hátát. Egy csomó idézetet vágott a vezér­hazafiak fejéhez abból a múltból, mely exczel­­lencziásokká tette őket. Persze hogy akkor nem beszéltek úgy, mint most. Ha ezeket a nyilatkozatokat kezdettől fogva elébük tar­tották volna, nem merték volna annyira a kurta memóriára bízni magukat. Ma persze csak nevetnek, ma már nem sokat gondolnak azzal, hogy a változásuk föl ne tűnjön. Nem is tűnik föl. A­kik velük tartanak, azok min­dent helyeselnek, a­kik ellenök vannak, azok­nak nem kell újabb ok reá. A­míg pedig az elhelyeződés tartott, addig a kormány és pártja adta a lovagiast abban a hiszemben, hogy ha nem ingerli ezeket az urakat, akkor nem lesznek ingerültek. Antal vagdalkozása ma csak megmutatta, mit mulasztott a kor­mány azzal, hogy régebben nem vagdalkozott. * A különböző határozatok a sajtószabad­ság dolgában nem igen érintik a kormányt. Abban bízik, hogy minden csoda csak három napig tart, s ebben igaza van. Mégis jól tenné, ha el nem bizakodnék, s például a kis ujjával intene a vidéknek, hogy a pesti példa nem arra való, hogy divatot csináljon a vidéken. Elég volt a pesti kolportázs megvonása, mely­ről tudjuk, hogy csak a miniszterelnök el­hamarkodott nyilatkozata folytán nem vona­tott vissza. S megvolt a torontáli, s most következik a komáromi. Ha a miniszterelnök nem tartja egyszerűbbnek egyszerűen beszün­tetni azt a lapot, melyre a foga fáj, hát ne tartsa jóizlésűnek úgy respektálni a sajtó­­szabadságot, hogy egy lapnak mindent meg­enged, csak az életet nem. Megölni valakit pisztolylyal, karddal : ez járja, mert követ­kezései vannak. De éhenhalatni valakit, s azt mondani: egy ujjal sem nyúltam hozzá, ez — enyhén szólva — nem Khuen-Héderváryhoz hasonlít.* Czeglédről sebtapasz jött. A czeglédi nép­­gyűlés volt Kossuth Ferencz haragjának oka, tehát most, hogy kompromisszum készült a pártok érdekében. írásos bizonyítvány is ké­szült a megsebzett vezér egyéni hiúságának a hizlalására. Tehát írásban adták Kossuth­nak, hogy Czegléden egy lélek sincs, a ki választó volna, s azon a népgyűlésen részt vett volna. Hogy tehát Kossuth ezt a czeglédi csőcseléket ne tekintse Czeglédnek, s az onnan jött kellemetlenséget ne onnan jöttnek. Most már rendben van minden, — a légy meg­­békülten elsimítja a szárnyain támadt rán­­czokat, s tovább ül a szekér rúdján. Petőfi Hammes-monolórja. írta Barabás Ábel. A zordon viharoktól körülkorbácsolt Iz­­land szigetén, az Edda szülőhazájában kapta Petőfi a legszebb czímet, melylyel valaha fel­ruházták : a lira Shakespeareje. Egy izlandi költő, Thorsteinson Steingrim a kovácsa en­nek a nemcsak elmés, de jellemző elnevezés­nek, mely azóta rajtamaradt a mi költőnkön. Az ilyen czímek rendesen vagy szubjektívek, vagy túlzottak, s éppen ezért nem szoktak sikerülni , de annyi bizonyos, hogy ezt az elnevezést sehol sem tekintették frázisnak, a­hova csak eljutott. Sőt mondhatjuk, hogy leg­több helyen gondolkodóba ejtette az embe­reket s külföldön utat nyitott Petőfi helyes megértéséhez. Tudnunk kell, hogy sza­lira Shakespearejel­czim voltaképpen Petőfi filozófiai mélységének szólt. A külföld talált valami olyant Petőfi­ben, a­mit más lírikusokban nem talált. Vagy ha talált is másokban, Petőfiben aránytalanul nagy mértékben találta meg. Azt látta, hogy az emberi lét nagy problémáit Urai költ­ő, még nem világította meg a lángész ilyen csodá­latos tisztalátásával. A filozófiai mélység le­nyűgözte a külföld gondolkodóit. Az is csodá­latos volt, hogy olyan költő írta e verseket, ki a férfikor küszöbét még alig lépte át. És mily különös jelenség ! E költemények súlyos filozófiai tartalmuk mellett sem nem nehéz­kesek, sem nem homályosak ; oly átlátszók, mint a kristálytiszta forrás vize. Petőfit már régen beiktatta a világ filo­zófiai költőnek és ime, a véletlen bizonyítékot is szolgáltat hozzá. Petőfinek Nietzschével való kapcsolata legérdekesebb adaléka Petőfi világirodalmi hatásának. Csak néhány éve hoztam nyilvánosságra azon fölfedezést, hogy Petőfi nagy hatást gyakorolt a német filo­zófusra ifjúkorában. Azóta újabb kutatások­kal gyarapítottam az eddigi anyagot s most már külföldön is vallják, hogy Petőfitől oly világirodalmi hatások indultak el, melyeknek szálai mind messzibb vezetnek. Mióta pedig Németországban és Francziaországban a leg­nagyobb világlapok közölték eddigi kutatá­saim eredményeit , Petőfit mind többen kezdik alapos tanulmány tárgyává tenni, sőt már olyan szó is akadt, ki azért tanult meg ma­gyarul, hogy Petőfit és a Petőfi-irodalmat eredetiben tanulmányozhassa. A kérdés a németekre nézve éppen abból a szempontból fontos, mert Nietzsche fejlő­désére vet világot és sok oly dolgot magyaráz meg, a­mit eddig nem lehetett érteni. Bizo­nyos tehát, hogy a Nietzsche-életrajzirodalom revízióra szorul. Nem lehet mellékes jelentő­ségű körülmény az, hogy volt egy periódusa életének, melyet a magyarok iránti lelkesedés töltött be, éppen Petőfi hatása folytán. Petőfi dithirambjainak és a Felhők cziklus aforisz­­tikus gondolatszilánkjainak tanulmányozása pedig meg fogja magyarázni, hogyan jöhetett létre Nietzsche különös stílusa, mely a mo­dern irodalomban mindenütt új iskolát te­remtett. Egyszóval, a líra Shakespeareje, ez a hatalmas fényforrás, a világirodalom messze tájaira lövelte szén feletti sugarait, épp úgy, mint a nagy brj/^pa kinézne­vével a magyar poéta különálló nagyságát akarják megmagya­rázni. Az olvasó azt kívánja, hogy mutassak fel egy igazi shakespearei költeményt Petőfitől. Egy olyant, mely egész tüneményes erejében mutatja őt s mely egyszersmind szemléltetni tudja, hogy mi tudta úgy megrázni Nietzschét és hogy miért látták Petőfit a külföldön filo­zófiai költőnek, mihelyt megismerték. Éppen ez a jelen czikk czélja. Minden lángelmének szokott lenni egy-egy olyan alkotása, mely­ben számot vet az élettel és halállal. Ennek igazi mintája Shakespeare Hamlet-jének isme­retes monológja. Goethe Faust-jában, Byron Manfred-jében végzi el ezt a számvetést a lét és nem lét kérdése felől. Petőfi Hamlet-mono­­lógja a Világosságot ! czímű­ költemény, mely­nél a brit szellemóriás sem szánt mélyebben híres monológjában. Idejegyzem érdekesség okáért, hogy ez a világraszóló vers egy vidéki lapban jelent meg, a győri Hazánk­ban, 1847 augusztus 5-ikén. Vizsgáljuk meg ezt a verset közelebbről, mert a közönség nem nagyon ismeri. A költemény kezdetének ünnepélyes nyu­galma különös hatást gyakorol lelkünkre. Csak látszólagos nyugalom ez. Valami félelmesen nagynak előérzetét kelti s­ mintegy előkészít a megrázó képekre. Sötét a bánya, De égnek benne mécsek. Sötét az éj, De égnek benne csillagok. Sötét az ember kebele, Kossuthék határozata. Nem kellett hozzá prófétai ihlet, hogy előre megjósoljuk a Kossuth-párt mai elhatározását. Bizonyos volt, hogy nem fognak sem bon­tani, sem össze­veszni, mert nem mondhatnak le a kon­­kurrencziáról, s nem engedhetik át Jus­­théknak az ellenzéki dicsőséget. Győzött ma is a taktika és az elvek szerencsésen elbújtak a formulákba. A­kik azt várták, hogy a Kossuth-párt mai értekezlete tisztázni fog valamit, s a­kik arról áb­rándoztak, hogy a nemzetnek valamiféle irányt mutatnak a kibontakozás lehető­ségére, azok a maguk naivitását okol­ják, ha csalódtak. Mi a Kossuth-párt mai határozatá­nak lényege ? Mi a gyakorlati politikára nézve az értéke ? Justhék azt mondják, hogy az álta­lános, titkos, egyenlő választójog alap­ján választott parlament dönthet csak a véderőreform dolgában. Ha becsületes­nek teszszü­k föl ezt az álláspontjukat, ez azt jelenti, hogy az ily parlament nem obstruálhatná meg a mai véderő­­javaslatot. Kossuthék azonban ma ha­tározatiig kimondották, sőt manifesz­­tumban a nemzet előtt kötelezettséget is vállaltak, hogy bármilyen választójogi reform is előzi meg a véderőreformot, ezt okvetlenül megobstruálják, ha nem­zeti vívmányokat nem sikerül kapni. Kossuthék tehát látszólag messzebb men­nek, mint Justhék s álláspontjuk in­­tranzigensebbnek látszik ezekénél. De csak látszik, mert egyelőre egy kukkot sem mondanak arról, mit értenek nem­zeti vívmányok alatt. Itt tehát igen tág teret adnak önmaguknak az esetleges hezitálásra. Mert hiszen, ha komolyan veszszük a két függetlenségi párt­­állás­pontját, mindkettő arra az eshetőségre épül, hogy érvényesülni fog. Abban közös a czélj­uk és elszántságuk, hogy a mostani véderőtörvényt s vele a Khuen­­kormányt megbuktatják. S ha ez áldozat árán észszerű kibontakozás volna remél­hető, akár az egyik, akár a másik füg­getlenségi párt álláspontjának honorá­lásával, senki ez országban ezt az áldo­zatot nem sajnálná. Senki könyet nem Lapunk 28 oldal.

Next