Az Ujság, 1911. szeptember/2 (9. évfolyam, 220-232. szám)
1911-09-16 / 220. szám
Budapest, 1911. IX. évfolyam, 220. szám. Szombat, szeptember 16. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. SZ. Telefon 56-16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 162—63 és 58—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, Ünnep után is. Előfizetési árak a Egész évrel „ ... 28 k. — f. Félévre _ _ ...... 14 » — * Negyedévre ... ... 7 » — » Egy hóra ~ ... ... 2 » 40 »' Egyes szimpra helyben és vidéken 10 fillér. ROVÁS. A miniszterelnök azt mondja, hogy nem alkuszik, az ellenzék azt mondja, hogy nem enged, ennélfogva mindenki biztosra veszi, hogy megcsinálnák a kompromisszumot, ha erre módjuk volna. S az ellenzék, különösen Justhék, egyre Lukács Lászlótól várják a könyörtelenségüktől való megváltást, s a legintranzigensebb fantáziák úgy képzelik a győzelmet, hogy Lukács László miniszterelnöksége alatt ők fogják megfékezni azt az obstrukciót, melylyel a kintrekedt mostani fegyvertársak a létszámemelést megakadályozni merészelnék. Fantázia ez, de sokkal hihetőbb, mint az, hogy csakugyan ragaszkodnak a programmjokhoz, noha elejtése hatalmat hozhatna. A kabinetiroda főnöke titokban a minisz-terelnöknél járt, ami természetesen nem maradhatott titok. S most kisül, hogy ugyanakkor járt Széll Kálmánnál is. Ez már veszedelmes dolog. Széll Kálmán a haza bölcsének tekinti magát, tehát okvetetlenül úgy tett, mintha tudna tenni, csak nem akar szólni. S a beschwichtigungshofrat azóta bizonyára töri a fejét formulán, amely ha nem segíti is talpra a véderőreformot, de megbuktathatja Khuent s talpra állíthatja Szélit. * . Hétfőn fogja Khuen gróf a királynak jelenteni, hogy név szerint szavaznak. Ez a jelentés olyan érdektelen, hogy Lukács Lászlómár ma érkezett Bécsbe, s ott marad hétfőn is, hogy rögtön megtudja, nagyon kegyesen fogadta-e ő felsége azt a jelentéktelen jelentést ? S az összes politikusok annyira elhiszik Khuennak, hogy a hétfői audienczián nem történik majd semmi, hogy mindenki ettől az audiencziától várja a dolgok fordulatját. Az áldozatra születni kell. — Befejezés. — írta Kálnoki Izidor. Nagyon szomorúan ült az asztal mellett ,Skerliszkyné Igen Czenczi. S a mikor vége volt az ebédnek, s Skerliszky úr a teljes jólilakottság jeléül kihúzta inggallérja mögül a szalvétát, odatolta eléje Sárika utolsó levelét. Skerliszky úr elolvasta. Azután — minthavalami nagyon zsírosat evett volna — újra aszalvéta után nyúlt és még egyszer megtöröltea száját. Az asszonynak, amig nézte az urát, ökölnyi könyek peregtek végig az arczán. Skerliszky Ábris úrnak is komoly volt az arcza, a mikor végigolvasta a levelet. S azután jis, a mikor letette az írást az asztalra, s felugrott, hogy a könyvespolczán kezdjen keresgélni. — Mit keres ott, Ábris ? — Már megvan, Czenczikém. Köszönöm. Tehát r, s, t, u, Váralja-puszta. A legközelebbi vonat indul délután két óra negyvenöt. Odaérkezik — hisz az egész csak egy macskaugrás — három óra negyven. Ötvenöt perczes utazás. Ha siet, Czenczikém édes, még ezzel a vonattal indulhat. Az asszony felugrott s melegen megszoritotta a férje kezét. — Megértett. De valamit csomagolnom is kellene. Azt hiszem, három napig legalább is ott maradok. — Ne csomagoljon semmit, édes. Elkési a vonatot. És nem is kell csomag. Minek ? Az orosz reakezió világraszóló ünnepet ült Kievben, a moszkoviták szent városában. Az ünnepi hangulat vérbe fúlt. Nem a reakezionáriusok, nem az orosz népszövetség tagjai rendezték kedves pogromjaik egyikét. A terrorista forradalom üvöltött bele az ünnepbe és Szolypin miniszterelnök vére fröccsent szét Oroszországnak színházi díszelőadásra egybegyűlt legelőkelőbb közönségére, amelynek körében ott volt Miklós czár és vendége, Boris bolgár trónörökös is. Csak tegnap érkezett hozzánk annak híre, hogy az orosz terroristák elhatározták Szolypin kivégzését, amikor pedig ez a hír olvasóinkhoz eljutott, akkor a miniszterelnök súlyos sebekkel már vérében feküdt. Az ígéretnek ez a félelmetesen gyors valóra váltása méltán kelt mély megdöbbenést, amint hogy a merénylet fölháborodást és tiltakozást vált ki minden művelt ember lelkéből. Annyival inkább, mert Szolypin még a legjobbak közül való azoknak sorában, akik Oroszországot kormányozzák. Nehéz időben, az első birodalmi duma szétoszlatása után került a miniszterelnöki székbe, éppen akkor tehát, amikor a legnagyobb erőfeszítések történtek arra nézve, hogy a czár megtagadva 1905. évi októberi manifesztumát, eltörölje az . De ha ott maradok három-négy napig ? Mégis csak kell podgyász. — Nem kell, Czenczike. Ha nem találja a pusztán Sárikát, úgyis rögtön visszajön. A legközelebbi vonattal. Hat óra tíz. Ha pedig otthon találja, majd kisegíti Sárika. Nem igaz ? — De igaz. Két percz múlva mehetünk. Eltartott tíz perczig is, vagy húszig. Az asszony, ha fenomén is, akkor se öltözik át egy félórán alul. Czenczi fenomén volt, s nem is csinált nagy parádét, csak egy kabátot vett magára. Talán egy másik blúzt is. Ki ért úgy alaposan asszonyholmihoz. A fontos csak az, hogy egy gyorsan baktató egyfogatú segítségével még elérték a két óra negyvenötös gyorsat. Skerliszky fölsegítette feleségét a kocsiba. Az asszony visszafordult. — Csak három-négy napig maradok távol, drágám. Ha visszajövök, majd telegrafálok. Skerliszky búcsút intett a zsebkendőjével. Mintha hosszú lobogót lengetett volna, akkora volt a kendője.— Fölösleges, édes. Én mindenesetre itt várlak. A vonat kirobogott. Czenczi nem ért rá megkérdezni az urát, hogyan várhatja a vonatnál, ha azt se tudja, mikor érkezik. Mégis, mikor Czenczi az esti vonattal visszajött, Skerbiszky Ábris úr ott járt fel-alá a perronon. Várta a feleségét. És vitte haza. Otthon terített asztal fogadta Czenczit. Meleg vacsorával. — Mért volt a vasútnál, Ábris, holott Az orosz reakczió véres ünnepe, alig életbe léptetett alkotmányos rendszert. Szolypin azonban nem csatlakozott az alkotmányrombolókhoz, hanem öt évi miniszterelnöksége alatt erélyesen és becsületesen azon dolgozott, hogy a népképviseleti alkotmányosságot összeegyeztesse az orosz szellemmel és a czár különleges állásával. Nyugateurópai értelemben bizonyára Szolypin sem mondható szabadelvű államférfiúnak, de hát Oroszország nem Nyugateurópa és tagadhatatlan, hogy az ő miniszterelnöksége alatt a birodalmi duma intézménye egyre jobban kialakul és gyökeret ver. Íme mégis ez az államférfiú, akinek kétségbevonhatatlan érdemei vannak az orosz alkotmányosság körül, lett első czéltáblája az új életre kelt terrorizmusnak. Persze, be kell ismernünk, hogy a merénylet válasznak tekinthető a kievi ünnepek rendezésében rejlő kihívásra. Kiev a XII. században Oroszország fővárosa volt, és magyar szempontból sem érdektelen város, mert a Névtelen jegyző szerint a Lebediából jövő magyarok Álmos vezérlete alatt 887-ben megostromolták Kievet és csak nagy váltságdíj fejében vonultak tovább ; valószínűleg ennek az ostromnak emlékére még a XI. században is volt Kievben magyar utcza, magyar kapu, magyar mező stb. Az oroszok szemében szent várossá avatja Kievet, hogy ott uralkodott Szent Olga, aki 956-ban Konstantinápolyban fölvette a keresztséget és azután egész népét megtérítette. Ennek az Olga czarevnának, mint a keresztény orosz nemzet képviselőjének szobrát leplezték most le Kievben, egyidejűleg II. Sándor czármegmondtam, hogy csak két-három nap múlva jövök haza ? — Tudtam, hogy megjön. Azért vártam. És főzettem vacsorát. Ilyenkor, utazás után, nagyon jól esik az embernek a meleg étel. Czenczi kissé türelmetlenül dobolt ujjaival az asztalon. — Nézze, Skerliszky úr, illetve Abris, kedves férjem, mégis jó, ha világosan beszélünk egymással. Hogy kitaláltad azt, hogy el akarok menni Sárikához, s megpróbálom visszatartani egy kínos, veszedelmes, rettenetes lépéstől, az természetes és emberi dolog. Abból csak azt láttam, hogy jó ember vagy, és ismered a gondolkodásomat. Megértetted, hogy a leggyorsabban iparkodom eljutni ahhoz, akit veszedelemben tudok. Ez szép dolog, és nem lepett meg. De mért vártál vissza még ma este ? Mért gondoltad, hogy én a legközelebbi vonattal visszatérek ? Skerliszky Abris úr, mint szorongatott helyzetben szokta, szélmalmot rögtönzött a két hüvelykujjából. És zavarodottan mondta : — Istenkém, édes Czenczi. Hát mit csináltál volna te egymagadban Váralja-pusztán ? — Egymagamban ? Hát tudtad te előre, hogy Sárika és az anyja nem lesz ott ? Tudhattad te előre, hogy már egy nappal előbb elutaztak automobilon ? És ha tudtad, mért nem mondtad meg ? Skerliszky Abris, aki eddig jobbról balra forgatta a hüvelykujját, most balról jobbra irányította ezek forgását. — Én nem tudtam semmit. Honnan tudtam én itt Pesten, az én sötét kamrámban, hogy mi minden történik közben Vártilja- lapunk mai száma 28 oldal.