Az Ujság, 1911. december/2 (9. évfolyam, 299-310. szám)
1911-12-17 / 299. szám
Vasárnap, 1911. deczember 17. AZ ÚJSÁG ötven esztendeje képviseli ezt a kerületet, fia javára lemondani készül. Ennek hírére a munkapárt és a függetlenségi pártok is állítottak jelöltet, úgy hogy már eddig hat jelöltje van a kerületnek. Minden jelölt érdekében nagyban folyik a korteskedés. A kormány és az állami tisztviselők drágasági pótléka. Az állami tisztviselők és alkalmazottak drágasági és családi pótlékát annak idején mind a miniszterelnök, mind a pénzügyminiszter egy küldöttség s később a képviselőház előtt is kilátásba helyezte. Az ezután megjelent félhivatalos közlemény azonban csupán a budapesti osztályba sorozott tisztviselőknek és alkalmazottaknak juttatott rendkívüli segélyt, amelyet egy pénzügyminiszteri rendelet értelmében legkésőbb hétfőig ki is osztanak. A kormány azonban, mint ellenzéki körökben híre jár, a félhivatalos közlemény tervezetét nem kívánja véglegesnek tekinteni, hanem az állam pénzügyi helyzetének figyelembe vételével, előbb tett nyilatkozatai szerint, fogja rendezni a kérdést. E tekintetben most folynak a pénzügyminisztériumban a munkálatok s erre a kormány a jövő hét folyamán tisztelgő küldöttség előtt ily értelmű nyilatkozatot fog tenni. A fiumei kormányzó kitüntetése. Félhivatalosan jelentik, hogy a király Wickenburg István gróf fiumei kormányzónak a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta. Az erről szóló kézirat a hivatalos lap egyik legközelebbi számában fog megjelenni. Wickenburg gróf fiumei kormányzó ma megjelent a képviselőházban, ahol üdvözölték kitüntetése alkalmából. A kormányzó fölkereste Kliuen-Sléderváry Károly gróf miniszterelnököt, jelentést tett neki és este visszautazott Fiuméba. — A harmadik egyetem, Pozsonyból jelentik : Brolly Tivadar polgármester a hét foyamán a kabinetirodában tisztelgett és közölte Pozsony város közgyűlésének határozatát, amelynek értelmében küldöttségileg kíván köszönetet mondani ő felségének a harmadik egyetemnek Pozsonyban való felállításáért. A kabinetiroda főnökétől ma a következő válasz érkezett a polgármesterhez: »Nagyságos uram! Pozsony sz. kir. város törvényhatósági bizottságának azon határozatáról, hogy a pozsonyi egyetem felállításáért 6 császári és királyi apostoli — jelentette a jelentő fenét! — fakad ki egy öreg ur. — Az ablak mind homályos, az ember a vidéket föl sem ismeri, merre jár ; magénak pedig tartozó kötelessége bejelenteni az állomásokat! A perron utasai közül a hepeziás legény mellé szegődik egy munkás, amolyan java anármiska, vörös nyakravaló, vörös ing, ernyős »Amseim«-sipka, agyarra vágott Virginia, amitől a szabad munkás, noha tilalmas, mappának akkorákat locscsant a padlóra, mint Magyarország és kapcsolt részei. — Talán parancsol egy kis parázs verekedést ? Van ebből a fajtából is — fenyegetődzik a munkás. De akad pártfogója az öreg urnak, maga is öreg úr. Csatlakozik hozzájuk egy csupaszképű ifjú. Se nem pap, se nem színész, se nem angol. Sőt csöppentette magyar. Szolidaritást vállal a megtámadott két bácsival. A munkás még egy tartományt köp oda a pallónak bekerített sarkára s vérpiros áldással köszön el. — Hiszen majd, majd! — veti utána fenyegtő ökölrengetéssel., Az öreg ur, aki kezdette a zenebonát, rég leszállott már a sarkon, az ő pártfogója meg a kocsiba húzódott vissza, s a földabroszt példázó párás ablakról letöröl három patakot , egy ágas-bogas folyót. De a pörnek ott maradt a magja és kikelt s tova burjánzott, úgy, hogy a későbbiek azt se tudták, voltaképen miről is van szó. De azért lelkesen lepocskondiázzák egymást. Jó tanulmányfejek ezek a kalauzok: egyenként más-más temperamentum nyilatkozik meg bennük. Az egyik, a vérmes, alig várja, hogy leszálljon az utas, már megrántja a csengő szárát, míg a másik vezető flegmájától idegessé lesz a vendég. — No de indítson már! Hát itt abrakolunk? — kérdi az első. — Mit abrakolni! — szól gúnyosan a másik. — Itt virradunk meg ! De kalauz ur ! . . . A kalauz ur fölöttesen mosolyog s a lapoczkáját rángatja. — Kifogyott a szusz ! — világosítja fel a közel ülőket. — Húzzanak kanóczot a direktorjukba ! — hadd égjen legalább azér’ a sok pizér’! — dörmögi egy malecontentus. Mióta a kocsiban állam nincs megengedve, a régi olcsó lovagiasság kiveszett a vállalkozó ifjú urak daliás lelkéből. Elvadította őket a női kalap rengeteg körfogata, pedig milyen kecsesen hajtja oldalt a fejét a szép hölgy, hogy kiférjen az ajtón. Ez a bájos gesztus kártalanít azért a veszteségért, hogy hamvas arczukarc el-eltakarja előlünk az az irigy szakajtó. Mert a muszáj termékenyíti a szépséget is, hogy újabb szépséget szüljön , a mozdulat zenéjét.* Sétám nem sikerült. Esővé olvadt a köd. Pedig szerettem volna szétnézni a dús kirakatok során, karácsonyra mit hoz a Jézuska a millionáriusok jó magaviseletét gyermekeinek. Nem is várja, hogy ereszszék hozzája, hanem ő keresi fel őket és viszi nekik a sűrű ajándékot, mert ezek mind aranyos babák és érdemesek a jutalomra. A proletár-gyerek azonban erőszakos és gonosz, irigy és verekedő. Természetes, hogy ezeknek a Jézuska bőséges garabójából vajmi kevés jut, az is mind másodrendű, úri gyermekektől levetett holmi. Hát el vagyok fanyalodva, engesztelhetetlenül. (Hosszabb szó nem ötlött az eszembe.) Oka ez az idő, a maga ezudar locsogó esőjével. Oh, mikor lesz már nyolcz óra, hogy lefeküdném aludni hosszat, hosszat — hajnali tízig, felségének küldöttségileg óhajtja legalázatosabb köszönetét kifejezni, ő felségénél jelentést tévén, ő felsége legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a küldöttség valamelyik legközelebbi általános kihallgatásra előjegyeztessék. Van szerencsém erről nagyságodat tisztelettel értesíteni. Kiváló tisztelettel nagyságod kész híve Skerlecz Iván.« A harmadik egyetem elnyeréséért folytatott vetélkedésből a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara is kivette a maga részét s annak idején jelentős új mozzanattal járult hozzá az egyetem kifejlesztéséhez. A kamara még a nyár folyamán arra irányította a kereskedelmi kormány figyelmét, hogy Pozsonyban, ahol az ipar oly szépen fejlődik, különös fontossága van annak a gondolatnak, hogy a felállítandó egyetem tanszékeinek összeállításánál az iparfejlesztés és a kereskedelem felsőbb fokú tanulmányai is tért nyerjenek s egyetemi képzettségű magyar kereskedelmi és technikai vezetők is kerülhessenek ki ipari és kereskedelmi, valamint pénz- és hitelügyi vállalataink részére, főként pedig a fakultásokon belül s az azokhoz tartozó laboratóriumokban és kísérletezési intézetekben tudományos megállapításaikkal, esetleg fölfedezéseikkel az arra hivatott tudományos férfiak az ipar gyakorlati fejlesztését eredménynyel művelhetnék. A kamara hivatkozott a német és a belga egyetemek ipar-kereskedelmi tanszékeire. Németország iparának azt az erejét, amelylyel Anglia régi, hatalmas iparával szemben győzedelmesen megáll, jelentékeny részben annak köszönheti, hogy ott a tudomány művelői találmányaikkal és egyéb közreműködésükkel a gyakorlati ipar támaszául szolgáltak. A kereskedelemügyi és a közoktatásügyi kormány méltányolta a kamara részéről fölvetett eszmét és most, amikor az egyetem Pozsony számára immár biztosítva van, a kereskedelmi miniszter leiratot intézett a kamarához, a közoktatásügyi miniszterrel folytatott tárgyalások alapján közölve, hogy a kormány a fizika és a kémia műveléséről megfelelő intézetek és tanszékek útján szándékozik gondoskodni s a felsőbb kereskedelmi tudományok számára szervezendő tanszék ügyét is megfontolás tárgyává fogja tenni. —*th képviselőház elnöke a közigazgatás reformját föl. Návay Lajos, a képviselőház elnöke érdekes tanulmányt irt a czimtu a jogállam karácsonykor megjelenő s jubiláris füzetében. A szerző mindenekelőtt jelenlegi közigazgatásunkat veszi szemügyre és konstatálja, hogy a bürokratizmus túltengése mellett az egyes helyi befolyások egészségtelen túlsúlyát sem képes" a törvények és rendeletek végrehajtásánál kellően ellensúlyozni. A tényleges állapotok objektív feltárása után a szerző, aki mint volt alispán, megyei közigazgatásunknak egyik legjobb és legalaposabb ismerője, kijelenti, hogy államunk még nem volt képes annak az elsőrendű feladatának Minisztertanács. (A huskérdés. A delegácziók.) A kormány tagjai ma délután öt órakor minisztertanácsra ültek össze a miniszterelnöki palotában. A minisztertanácson, amelyen Kbuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök elnökölt, a megjelenésben akadályozott Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter és Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter kivételével a kabinet többi tagjai vettek részt. A minisztertanács, amely félhivatalos híradás szerint kizárólag folyó ügyekkel foglalkozott, este 7 órakor ért véget. A jegyzőkönyvet Joanovich Pál miniszterelnökségi miniszteri tanácsos vezette. Hír szerint a minisztertanácson a fölhalmozódott folyóügyeken kívül a parlament munkarendjéről, a karácsonyi szünetről, az indemnitásról, a delegácziókról beszéltek. Ami a költségvetés tárgyalását illeti, ez igazságügyi, a honvédelmi és a pénzügyi tárca költségvetése és az appropriáció is hátra van még. A kormány ezekre való tekintettel elhatározta, hogy hétfőn indemnity-javaslatot terjeszt elő, amelyben kéthónapos költségvetési provizóriumot fog kérni. Az ellenzéki pártok, bár az indemnityt bizalmi kérdésnek tekintik, a költségvetési provizóriumnak nem gördítenek akadályokat az útjába (A huskérdés.) Holnap, vasárnap Budapesten közös miniszteri értekezlet lesz, amelyen osztrák részről Stürgkh gróf osztrák miniszterelnök, Zalaski lovag pénzügyminiszter, Rösaler lovag kereskedelmi miniszter vesznek részt. Brit földművelésügyi miniszter közbejött betegsége következtében nem vesz részt az értekezleten, a minisztérium egyik osztályfőnöke fogja őt helyettesíteni. Magyar részről Khuen-Hédeházy Károly gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Beöthy László kereskedelmi miniszter és Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter vesznek részt. A közös miniszteri értekezleten a monarchia két állama közt függőben levő kérdésekkel fognak foglalkozni, köztük a búskérdéssel, melyre nérva a két kormány a holnapi értekezleten előrelátha- tóan megegyezésre fog jutni, miután a szakrefor m megfelelni, mely egy jó, gyors, pártatlan és szigorúan igazságos közigazgatással a jogok védelmét minden polgárával szemben egyaránt biztosítja. Ily körülmények között a közigazgatási reformnak feladata, hogy az államhatalom érvényesülését intézményileg biztosítsa a törvényhatósági szeparatizmussal szemben. Az 1905. évi passzív rezisztenczia kimutatta, hogy a vármegyék ellenállási joga a modern életben nem vált be és habár a küzdelemnek értékes eredményei az 1907-ben megalkotott törvények, melyek a közigazgatási bíróság hatáskörét kiterjesztették, a közelmúlt eseményeinek tanulságai előtt nem szabad szemet hunynunk. Kifejezi a szerző, hogy az önkormányzat tevékenységi terét a helyi érdekeltségű területeken kell keresnünk, nem pedig az állami feladatok megvalósításában, illetőleg megakasztásában és ezért a reform kapcsán államosítandóknak tartja, ama szerveket, melyek lényegileg ma is állami feladatokat teljesítenek és mint ilyenek az állami életnek nagyfontosságú orgánumai. A közigazgatás reformjának tehát mindenekelőtt a pártatlan és helyi illetéktelen befolyásoktól független igazgatást kell megvalósítania, de egyúttal az önkormányzatot az őt megillető térre utalva a társadalom szabad tevékenységét fejleszsze ki a tudzásig vitt állami gyámkodás békéi helyett. A közigazgatás reformjával szemben a történelmi középosztálynak a vármegyékben fentartandó pozíciójára szoktak hivatkozni. Ámde a múlt érdemei nem tehetnek elfogulttá a jelen hiányosságai iránt és a nemzet jövőjét tartván szem előtt, nem hódolhatnak egy anakronizmus-számba menő konzervativizmusnak. A történelmi középosztálynak erői csak úgy értékesíthetők, a köz javára, ha az élet szabad versenyében, előjogok és puhító előnyök elhagyásával az egyes osztályok mérkőzését tényleg olyanná teszszük, hogy a legjobb győzzön, a legkiválóbb vezessen. A mai rendszer csak növeli azokat a hiányokat és fogyatkozzákokat, amelyek szükségképpen csakis fokozatos bányatításhoz vezetnek. A protekcióval szemben az egyéni, de magára hagyatott érdem ilyen körülmények között hiába venné fel a versenyt és ez egyik indító oka annak, hogy a közpályára való készülés nagyjában nélkülözi azt a czéltudatos komolyságot és kitartást, amely nélkül jó, lelki - ismeretes és tanult tisztviselői karra szert nem tehetünk. Mindezek alapján a szerző a közigazgatási reform sürgős és gyökeres megalkotását kívonja, melynek megvalósítását a jelenkor legnehezebb, de legnagyobb horderejű feladatának tekinti. .