Az Ujság, 1911. január (9. évfolyam, 1-13. szám)

1911-01-01 / 1. szám

H­ A ' QJ ' N I 41. T .......... * ................ ............... WF Ennek a példánynak az ára Budapesten és a vidéken 20 fillér. Budapest, 1911. IX. évfolyam. 1. szám. Vasárnap, január 1. Előfizetési árak: ff SZERKESZTŐSÉG: ST«TM-... JA "W ■ ■ 1 BudapeSt;RAfeóc^i-út 54.SS. 7* Jfm W SÍ 1 Jfl ___ kiadóhivatal s E,ry hóra ____ 2 » 40 » BK. Wk MW ■ B fi IBf wk ■ M Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Jw S» . U MMMB ® Teljen 162-63 és 58-03. Egyes szám ára helyben jgf Hft ' 1 VL Vi­«*. BB Megjelen hétfő kivételével és vidéken is ROVÁS,­ A banalitás parancsol: konstatálnunk kell, hogy itt az uj esztendő. A konvenczió szintén parancsol : holnap elárasztanak szerencsekivá­­natokkal mindenkit, a­ki azután eláraszt min­denkit szerencsekivánataival. A holnapi nap politikai nagy nap is : ekkor az összes pártok és összes vezérek konstatálják, hogy szörnyen meg vannak egymással elégedve, s minden rendben volna, ha a másik nem volna a vilá­gon. Mert hibás, fogyatékos, könnyelmű, vagy közellátó, fondorkodó és önző mindig csak a másik. Ezt csak újév napján lehet elmondani, mert ez gratulác­iós nap, a­mikor az ilyen kijelentéseket az, a­ki hallja, komoly képpel végighallgatja, s a­mikor válaszol, akkor a többi is tudja, hogy nevetni nem illik. * A bécsi Vaterland ne essék tévedésbe : itt meglátják a nagyzási mániáját s nem látják meg a nagyságát. A trónörökös szava után abszolúte nem voltunk kiváncsiak az ő szavára, s ha ő fensége nyilatkozata szen­vedelmeket s ellentállást váltott ki, abból nem következik, hogy a bécsi újság vad mondásait nem lehetne kellőképpen lenézni. Hogy most már tudjuk, miként gondolkozik a trónörö­kös ? Fölteszszük, hogy még mindig nem tud­juk. S ehhez alkalmazkodhatunk ? Nos hát nem fogunk e nyilatkozathoz alkalmazkodni, mert semmi kedvünk egy inc­idens miatt hadba szállani vele. * Ferencz Ferdinand nem megy Orosz­országba vadászni. Ezt ugyan sokszor tette meg, még­sem volt külpolitikai esemény. Most azzá lett az a negatívum, hogy nem megy. S okos külügyérek, a­kik Aehrenthalról ugyan­­ezt teszik föl, az ő diadalának tüntetik föl, hogy a trónörökös nem megy Oroszországba, mert ha menne, Aehrenthal nem maradhatna meg a helyén. Mi, a­kik nem vagyunk kül­ügyérek, ezt kissé homályosnak találjuk, de köteles tisztelettel elhiszszük. De ha csakugyan úgy van . Aehrenthal úr azért marad, mert a trónörökös nem megy, akkor — noha egy oroszországi vadászat nem a világ — mégis sajnáljuk, hogy a trónörökös még ennyit sem tesz érdekünkben. KOBOZ KRÓNIKÁJA: Fenséges Ur, az Isten hozta! Fenséges Ur, Isten vele ! Pár óra csak — s gyorsforraló lett Minden magyar hű kebele. Szépen kiejtett jó magyar szó, Az volt az égő spiritusz — S legott meleg loyalitásunk S elgőzöl a kurucz szusz. Fenséges­­Ur, nagy sikerének Örülök mélyen, igazán *, Mert én szeretném, ha szeretné Fenséges Ur az én hazám’. Ha eddig nem nagyon szerette, Azt sem csodálom, — mert való, Hogy e hazát elég sokáig Megejtő minden népcsaló. De tán ma már Fenséges Ur is Megérti , mint is lehetett Oly könnyedén bolonddá tenni Akárkinek e nemzetet. Ah, oly fukar a sors mi hozzánk És zokszót oly sokat nyelünk, Hogy egy-két jó szó néhanapján Már madarat fogat velünk. Ez a jó szóra éhezettség, Ez a nem aljas gyöngeség. Ez hazugoknak is mohón hisz S valóra vesz minden mesét. Igaz, komoly, belátó bölcsnek Szörnyű nehéz szerep jut­­ itt, Hol mostohán kezelt országot A szóhazafiság butít. Bezzeg, ha a népképzeletnek, Mely csalmeséktől rég beteg, Tudnánk mi, igazak is adni Királyi, fényes képeket, — Tudnánk a trón köré mutatni, Kiáltva : »nemzet, ide nézz. Ttt értenek s szeretnek téged !...* ' Beh másképp lenne az egész. Az olcsó közjogászkodásnak, A mely sosem visz ’mire sem S a kicsinyes gravámeneknek Nem volna itt már híre sem. Nagy nemzet élne itt, szemével Egész világot fogna át — S szűk vármegyés látókörökbe Nem korlátolná el magát. Fenséges Ur, ime csak egyszer S csak egy-két szóra jött ide — És lássa : egy-két jó szavára Már mozdul a magyar szive. ■Mert mégis nagyszabású nép ez S mert mégis nagyra hivatott, Ha nyűgzik is elhanyagoltság S balkáni eszme-divatok. Ez mégis nagyhatalmi nemzet, " Mely suton ülni nem szeret, Melynek hamupipőkesége Csak fájó véletlen szerep — S úgy érzi ez, mihelyt királyfi közéig és jó szót ad neki: Királyi lesz ő mindörökké, Ha a királyfi — nemzeti. Fenséges Ur, hozná az Isten Hozzánk megint mihamarabb ! * Megér egynéhány jó magyar szót, A mit viszont a magyar ad. Ha köll e nemzet büszke szíve, Mely valami nagyért eped : Habsburg ez uj évben remélhet Végetlen boldog éveket. Egy évtized. Ezen az éjszakán nemcsak az egyik esztendő fordul át a másikra. Ez nagyobb évforduló. A XX. század első évtizedé­nek befejezése és kitárulása a második évtized kapujának. A­ki tehát megáll egy pillanatra és visszatekint, sokkal nagyobb perspektívát lát maga mögött, mint a­mennyit egyetlen esztendőnek vál­tozatos eseményei nyújtanak. Az első, a­mit észre kell venni, az előre néző emberi ítélet örökös gyarló­sága. Ez a század, a­mit oly sűrűn és oly hibásan nevezgetünk »nagynak«, föl­­csigázot­t remények között született. Az emberi szellem megújulását várták tőle. A szabadság új és az előbbinél terméke­nyebb eszményeinek megvalósulását. A vagyoni jólét és műveltség tünemény­­szerű szétterjedését. A nagy embertöme­gek rohamos boldogulását és az állam­­i rendszerek átalakulását a szocziális gon­dolkozásban foglalt boldogság-ígéretek szerint. Valamely új Utópia ábrándképe­ volt az, a­mi akkor a tömegek szeme­­fényét elkápráztatta. Hogy azok a túlzott remények be nem váltak, azt ma tisztán láthatja mindenki. Most is az történt, a­mi már annyiszor a történetben. A haladás kor­eszméi szinte ellenállhatatlannak tetsző hévvel lépnek föl, de legnagyobb részük mindig összetörik a valóságos élet szirt­fokain. A nemzetek és társadalmak soha­sem fejlődnek az emberi okoskodás kieszelte irányban és méretekben, hanem a maguk természeti törvénye szerint. Íme, a szocziális eszmékkel lépett föl a nemzetek békéjének általános gon­dolata is. Az egész világra kiterjedő doktrínák erejét legtöbben elégnek vélték arra, hogy a nemzetek és országok közt a békés megértés állapota létesüljön. Oly erős volt a hit e gondolat erejében, hogy az általános lefegyverkezésben még a koronás fők is hittek. És ugyanez a század hozta meg a távol Keletet, a háborút Oroszország és Japán között, a­melyhez fogható véres háborút az egész világtörténet nem képes fölmu­tatni. A­míg Európa a szocziális és béke-eszmék ábrándképeiben ringatta magát, a földgömb másik oldalán a kapunk mai száma 104 oldal. Hazudik! Irta Kóbor Tamás. I. Déli tizenkét órakor a Kossuth hajos­­utczában. A hömpölygő áradat, közepette a gyönyörű asszony hirtelen befordul a foto­gráfus kapualjába. Az ur természetesen utána. Az ur. Valami szép képet látott meg, Iduskám ? Iduska (végignéz rajta): Tessék 2 Az ur (nem érti). Iduska : Mikor jogosítottam föl, hogy ily bizalmasan néven nevezzen 2 Az ur : De, Iduska, hiszen . . . Iduska : Még egyszer kérdem, mikor jo­gosítottam föl e bizalmasságra 2 Az ur : Bocsásson meg, nem értem .. . Iduska : Utoljára kérdem, hogy mikor jo­gosítottam föl. . . Az ur: Elismerem, hogy soha, de azt tapasztaltam, hogy e nélkül is jogom van hozzá. Iduska: Tévedett. Az ur : Hiszen nincs két percre, hogy . .. Iduska: Alávalóság abból, hogy mind­járt nem tiltakoztam, jogot kovácsolni. Nekem jogom volt­ ezt önnek elnézni, s jogom van hozzá, hogy most eltiltsam.

Next