Az Ujság, 1911. január (9. évfolyam, 1-13. szám)
1911-01-01 / 1. szám
H A ' QJ ' N I 41. T .......... * ................ ............... WF Ennek a példánynak az ára Budapesten és a vidéken 20 fillér. Budapest, 1911. IX. évfolyam. 1. szám. Vasárnap, január 1. Előfizetési árak: ff SZERKESZTŐSÉG: ST«TM-... JA "W ■ ■ 1 BudapeSt;RAfeóc^i-út 54.SS. 7* Jfm W SÍ 1 Jfl ___ kiadóhivatal s E,ry hóra ____ 2 » 40 » BK. Wk MW ■ B fi IBf wk ■ M Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Jw S» . U MMMB ® Teljen 162-63 és 58-03. Egyes szám ára helyben jgf Hft ' 1 VL Vi«*. BB Megjelen hétfő kivételével és vidéken is ROVÁS, A banalitás parancsol: konstatálnunk kell, hogy itt az uj esztendő. A konvenczió szintén parancsol : holnap elárasztanak szerencsekivánatokkal mindenkit, aki azután eláraszt mindenkit szerencsekivánataival. A holnapi nap politikai nagy nap is : ekkor az összes pártok és összes vezérek konstatálják, hogy szörnyen meg vannak egymással elégedve, s minden rendben volna, ha a másik nem volna a világon. Mert hibás, fogyatékos, könnyelmű, vagy közellátó, fondorkodó és önző mindig csak a másik. Ezt csak újév napján lehet elmondani, mert ez gratulációs nap, amikor az ilyen kijelentéseket az, aki hallja, komoly képpel végighallgatja, s amikor válaszol, akkor a többi is tudja, hogy nevetni nem illik. * A bécsi Vaterland ne essék tévedésbe : itt meglátják a nagyzási mániáját s nem látják meg a nagyságát. A trónörökös szava után abszolúte nem voltunk kiváncsiak az ő szavára, s ha ő fensége nyilatkozata szenvedelmeket s ellentállást váltott ki, abból nem következik, hogy a bécsi újság vad mondásait nem lehetne kellőképpen lenézni. Hogy most már tudjuk, miként gondolkozik a trónörökös ? Fölteszszük, hogy még mindig nem tudjuk. S ehhez alkalmazkodhatunk ? Nos hát nem fogunk e nyilatkozathoz alkalmazkodni, mert semmi kedvünk egy incidens miatt hadba szállani vele. * Ferencz Ferdinand nem megy Oroszországba vadászni. Ezt ugyan sokszor tette meg, mégsem volt külpolitikai esemény. Most azzá lett az a negatívum, hogy nem megy. S okos külügyérek, akik Aehrenthalról ugyanezt teszik föl, az ő diadalának tüntetik föl, hogy a trónörökös nem megy Oroszországba, mert ha menne, Aehrenthal nem maradhatna meg a helyén. Mi, akik nem vagyunk külügyérek, ezt kissé homályosnak találjuk, de köteles tisztelettel elhiszszük. De ha csakugyan úgy van . Aehrenthal úr azért marad, mert a trónörökös nem megy, akkor — noha egy oroszországi vadászat nem a világ — mégis sajnáljuk, hogy a trónörökös még ennyit sem tesz érdekünkben. KOBOZ KRÓNIKÁJA: Fenséges Ur, az Isten hozta! Fenséges Ur, Isten vele ! Pár óra csak — s gyorsforraló lett Minden magyar hű kebele. Szépen kiejtett jó magyar szó, Az volt az égő spiritusz — S legott meleg loyalitásunk S elgőzöl a kurucz szusz. FenségesUr, nagy sikerének Örülök mélyen, igazán *, Mert én szeretném, ha szeretné Fenséges Ur az én hazám’. Ha eddig nem nagyon szerette, Azt sem csodálom, — mert való, Hogy e hazát elég sokáig Megejtő minden népcsaló. De tán ma már Fenséges Ur is Megérti , mint is lehetett Oly könnyedén bolonddá tenni Akárkinek e nemzetet. Ah, oly fukar a sors mi hozzánk És zokszót oly sokat nyelünk, Hogy egy-két jó szó néhanapján Már madarat fogat velünk. Ez a jó szóra éhezettség, Ez a nem aljas gyöngeség. Ez hazugoknak is mohón hisz S valóra vesz minden mesét. Igaz, komoly, belátó bölcsnek Szörnyű nehéz szerep jut itt, Hol mostohán kezelt országot A szóhazafiság butít. Bezzeg, ha a népképzeletnek, Mely csalmeséktől rég beteg, Tudnánk mi, igazak is adni Királyi, fényes képeket, — Tudnánk a trón köré mutatni, Kiáltva : »nemzet, ide nézz. Ttt értenek s szeretnek téged !...* ' Beh másképp lenne az egész. Az olcsó közjogászkodásnak, A mely sosem visz ’mire sem S a kicsinyes gravámeneknek Nem volna itt már híre sem. Nagy nemzet élne itt, szemével Egész világot fogna át — S szűk vármegyés látókörökbe Nem korlátolná el magát. Fenséges Ur, ime csak egyszer S csak egy-két szóra jött ide — És lássa : egy-két jó szavára Már mozdul a magyar szive. ■Mert mégis nagyszabású nép ez S mert mégis nagyra hivatott, Ha nyűgzik is elhanyagoltság S balkáni eszme-divatok. Ez mégis nagyhatalmi nemzet, " Mely suton ülni nem szeret, Melynek hamupipőkesége Csak fájó véletlen szerep — S úgy érzi ez, mihelyt királyfi közéig és jó szót ad neki: Királyi lesz ő mindörökké, Ha a királyfi — nemzeti. Fenséges Ur, hozná az Isten Hozzánk megint mihamarabb ! * Megér egynéhány jó magyar szót, A mit viszont a magyar ad. Ha köll e nemzet büszke szíve, Mely valami nagyért eped : Habsburg ez uj évben remélhet Végetlen boldog éveket. Egy évtized. Ezen az éjszakán nemcsak az egyik esztendő fordul át a másikra. Ez nagyobb évforduló. A XX. század első évtizedének befejezése és kitárulása a második évtized kapujának. Aki tehát megáll egy pillanatra és visszatekint, sokkal nagyobb perspektívát lát maga mögött, mint amennyit egyetlen esztendőnek változatos eseményei nyújtanak. Az első, amit észre kell venni, az előre néző emberi ítélet örökös gyarlósága. Ez a század, amit oly sűrűn és oly hibásan nevezgetünk »nagynak«, fölcsigázott remények között született. Az emberi szellem megújulását várták tőle. A szabadság új és az előbbinél termékenyebb eszményeinek megvalósulását. A vagyoni jólét és műveltség tüneményszerű szétterjedését. A nagy embertömegek rohamos boldogulását és az állami rendszerek átalakulását a szocziális gondolkozásban foglalt boldogság-ígéretek szerint. Valamely új Utópia ábrándképe volt az, ami akkor a tömegek szemefényét elkápráztatta. Hogy azok a túlzott remények be nem váltak, azt ma tisztán láthatja mindenki. Most is az történt, ami már annyiszor a történetben. A haladás koreszméi szinte ellenállhatatlannak tetsző hévvel lépnek föl, de legnagyobb részük mindig összetörik a valóságos élet szirtfokain. A nemzetek és társadalmak sohasem fejlődnek az emberi okoskodás kieszelte irányban és méretekben, hanem a maguk természeti törvénye szerint. Íme, a szocziális eszmékkel lépett föl a nemzetek békéjének általános gondolata is. Az egész világra kiterjedő doktrínák erejét legtöbben elégnek vélték arra, hogy a nemzetek és országok közt a békés megértés állapota létesüljön. Oly erős volt a hit e gondolat erejében, hogy az általános lefegyverkezésben még a koronás fők is hittek. És ugyanez a század hozta meg a távol Keletet, a háborút Oroszország és Japán között, amelyhez fogható véres háborút az egész világtörténet nem képes fölmutatni. Amíg Európa a szocziális és béke-eszmék ábrándképeiben ringatta magát, a földgömb másik oldalán a kapunk mai száma 104 oldal. Hazudik! Irta Kóbor Tamás. I. Déli tizenkét órakor a Kossuth hajosutczában. A hömpölygő áradat, közepette a gyönyörű asszony hirtelen befordul a fotográfus kapualjába. Az ur természetesen utána. Az ur. Valami szép képet látott meg, Iduskám ? Iduska (végignéz rajta): Tessék 2 Az ur (nem érti). Iduska : Mikor jogosítottam föl, hogy ily bizalmasan néven nevezzen 2 Az ur : De, Iduska, hiszen . . . Iduska : Még egyszer kérdem, mikor jogosítottam föl e bizalmasságra 2 Az ur : Bocsásson meg, nem értem .. . Iduska : Utoljára kérdem, hogy mikor jogosítottam föl. . . Az ur: Elismerem, hogy soha, de azt tapasztaltam, hogy e nélkül is jogom van hozzá. Iduska: Tévedett. Az ur : Hiszen nincs két percre, hogy . .. Iduska: Alávalóság abból, hogy mindjárt nem tiltakoztam, jogot kovácsolni. Nekem jogom volt ezt önnek elnézni, s jogom van hozzá, hogy most eltiltsam.