Az Ujság, 1911. március (9. évfolyam, 64-76. szám)

1911-03-16 / 64. szám

Budapest, 1911. IX. évfolyam. 64. szám. Csütörtök, márczius 16. Előfizetési áraks SZERKESZTŐSÉG: Egte.TM...... 28k._f. mm ma 11 a ggm. gát jpa "nss?'4* " \ ’■ - | jtlE ff H iS H lÉfe. Jfn mTmm Egy hóra ......... 2 » 40 * Ill M gg| ||| jjfff « "“fn Rákóczi-út 54. n, Egyes szám ‘­;vuta Jh fTm Megjelen hétfő kivételével és vidékén 10 fillér. bj jog minden nap, ünnep után is. KIADÓHIVATAL, ROVÁS. Hiábavaló a nagy riport, — a márczius tizenötödiki ünnepet nem lehet többé az or­szágos lelkesedés ünnepének megtenni. Április tizenegyedike már közel áll márczius tizen­ötödikéhez,­­ ebből is már-már hivatalos ün­nep lett. A függetlenségi politikusok az idén a szabadság ünnepén is lanyhultak és ernyed­tek, mint a képviselőházban. Már nem várnak tőle semmit, legalább az idén nem várnak tőle semmit. Ez éppen fátuma ennek a szép, az örökkévalóság számára is szép napnak, hogy a politika hasznosította eddig a maga pártczéljaira, s ezzel útját állták, hogy ünnepén találkozhassék a nagy, egyetemes nemzeti ér­zés, a politikai ellentéteknek ellenére is. Már­czius tizenötödike éppen csak arra lett volna jó, hogy a kormányt kellemetlen helyzetbe hozza, ha nem akarna parlamenti szünetet adni. De adott a kormány. Hát még erre sem jó már! Az angol külügyi titkár mondott valamit, a­mire előzőleg Khuen-Héderváry gróf ki­jelentette, hogy lehetetlen. Akkor arról volt szó, hogy Olaszországgal állapodjunk meg a tengerészeti készülődések redukálásában. Khuen szerint szövetséget lehet idegen állammal kötni, de a fegyverkezésünkbe való beleszólást nem lehet senkinek sem megengedni. Most Anglia külügyi titkára jelenti be, hogy Németország­gal óhajtaná megkötni a nemzetek tehermen­tesítése érdekében azt az egyezséget, mely a mi miniszterelnökünk szerint Olaszországgal lehetetlen. A világért sem vetjük szemére Khuennak, hogy másképp gondolkozik, mint ■fcHMatéy. Magyarország miniszterelnökének van annyi jussa a maga meggyőződéséhez, mint bármilyen külügyi államtitkárnak. De mit gondol Khuen gróf: ha Anglia és Német­ország csakugyan megegyezik ebben az irány­ban a népek javára, akkor is lehetetlen lesz követni példájukat, vagy lehetséges lesz-e nem követni azt ? * Ausztriából előállnak azzal, hogy a bank­javaslattal egyhamar nem fognak végezni, mert a kormánynak még sok baja van az újonczkérdéssel és a véderőreformmal. A ma­gyar kormány pedig érthető okokból, melyekre éppen mi mutattunk rá, a képviselőházban el­fogadott javaslatot visszatartja a főrendiház­tól, az osztrák elintézésre várván. Nem értjük, hogy odaát mért érnek rá annyira a bank­­ügygyel, mert a katonai kérdések említett nehézségei csak ürügy. Úgy látszik, a kor­mánynak a bankügyben van nehéz helyzete, ama bizonyos ötödik szakasz miatt, melyet nálunk már megszavaztak, holott nem kellett volna megszavazni, s melynek Ausztriában sincs több értelme, mint minálunk. Ezúttal némi reménykedéssel kell Ausztria felé nézni , hátha ott mentenek meg bennünket az ötödik szakasztól ? Is eiss lesz olyan, a­milyennek nézik. írta Kálnoki Izidor. Igen Czenczi sokáig mozdulatlanul ült az Íróasztala előtt, s maga elé nézett. Gondol­kozott. Csak nagysokára kezdett az Írásba. Budapest, szeptember 16. Olyanformán érzem magamat, kedves ba­rátom, mint prepa koromban, a­mikor meg­lehetősen nehéz házi feladaton dolgoztam. Szinte magam előtt látom a tézist : »írja le a növendék állandó környezetét. A nagyobb figyelem nem a külsőségekre for­dítandó, hanem inkább a lelkiekre, a jellem­beli tulajdonságok leírására.« Hozzáfogok az írásbeli dolgozathoz. Há­rom nap alatt talán elegendőképpen megfigyel­hettem a méltóságos családot. Azt hiszem, már egy kevéssé belelátok a lelkükbe. Csak egynémely dolgot kell még előre bocsátanom. Az első az, hogy a család igen nagyon gazdagnak látszik. Saját, emeletes palotájukban laknak, fényűző pompában. De ez a pompa olyannak tetszik, mintha nem születtek volna bele. Kissé rikító minden, kiállításszerű. Több a ragyogás, mint az ízlés. A palotából is hiányzik az igazi nagyúri csend és méltóság. A cselédség hangos, konfidens, egymás közt is pörlekedő. Akárhányszor, ha parancsot kap valamelyik cseléd, vagy inas, a vállát vonogatja, a­mikor kimegy, s még mozog is valamit magában. Nem tudom, mi ezeknek a különös dol­goknak az igazi oka. Lehet, hogy csak azért van így, mert nincsen férfi a házban, a­ki erélyesen parancsolni tudna, de nem lehetet­len az sem, hogy a méltóságos család nem érti jobban. Ma reggel a szobalány, a­ki segített a szobámat rendbe hozni, megpróbált valami beszélgetésfélét velem, a­miből megtudhattam volna egyet-mást a méltóságos családról, így kezdte : — Jaj, nagysága, kérem, nem úgy van itt nálunk, mint igazi úri házban . . . Folytatta volna, de félbeszakítottam : — Köszönöm. Én magam szoktam meg­alkotni a véleményeimet. És kimentem a szobából, hogy útját vág­jam minden szóvitának. De azért a cseléd fecsegése szeget ütött a fejembe. Keve Nándor, a tíz év előtt elhunyt családfő tanácsos volt valamelyik minisz­tériumban. Ha milliomos lett volna, alig ma­rad meg holtáig a hivatalában, ha pedig sze­gény ember volt, miből szerzett volna mil­liókat ? Különben semmi közöm hozzá. Örököl­hettek. Vagy az asszony lehetett gazdag. S az önérzetes férfiú akkor is dolgozik, s próbál pénzt keresni, ha dúsgazdag felesége van. Bizonyosan így volt. Ámbár a méltóságos asszony. . . Kissé különös nő az öreg méltósága. Szép, érdekes, élesszemű ma is, bár nagyon zsémbes, elége­detlen, kicsinyeskedő. Azt hiszem, tegnap volt, a­mikor együtt volt a család vacsora után, hogy Vera ilyen szavakkal fordult hozzám . — Czenczike, a jövő héten sok lesz a dolgunk. Az őszi ruhatárunkat kell össze­­állítanunk, s mivel sokat adok az ízlésére, ön fog a szabónőkkel és masamódokkal tár­gyalni. Csak egyet kötök ki : mindenből hár­mat egyszerre. Ön ugyanúgy fog öltözködni, mint Sárika és ön. Szinte sikoltva feleltem . — Jaj, nem . . . — Nem lehet másképp, kedves Czenczi — folytatta Vera nyugodtan. — Maga fog ben­­nünket mindenüvé kisérni, a­hová csak me­gyünk : színházba, hangversenybe, kocsikázni. Szegény mama nem jöhet, őt az asztmája itt­hon fogja. Agyonköhögné az operai előadá­sokat. — De ez nem ok, hogy egyformán öltöz­ködjünk. A helyzetem is megparancsolja, hogy szerényebben jelenjek meg, s még inkább az anyagi viszonyaim. — Az utóbbival ne törődjék. Azt én in­tézem. Hogy pedig nemesebb egyszerűségével háttérbe szorítson bennünket kettőnket, azt nem akarhatja. Olyanok leszünk, mint három testvér. Sárika tapsolt hozzá. Az öreg asszony pedig köhögött, s nem szólt semmit. Csak a­mikor magunkra maradtunk néhány perczig ketten, akkor próbált meg beszélni: — Okos nő maga, Czenczi kisasszony (hosszú köhögés), nagyon okos, öhö, öhö. (Ez is köhögést jelent.) Csakugyan nem való az, hogy egészen egyformán járjon a lányokkal. (Újabb köhögés.) — Ugy­e, igazam van ? De mit csináljak ? Hosszú köhögési szünet után kinyögte a méltósága : — Öhö, öhö, csalja meg a Verát. Ugyan­olyan ruhákban járjon, öhö, öhö, de olcsóbb szövetből. Sokkal olcsóbb szövetből, öhö, öhö. S még nevetni is kezdett a méltósága. Köhögéssel vegyest nevetett. A nevetése olyan volt, mintha köhögne, a köhögése meg mintha nevetne. Nem tudom egészen elhinni, a­mit máskor mondott az öreg méltósága (talán ma délután), Erdély. A kissármási földgáznak, még mi­előtt egy fillér erejéig értékesíthettük volna, már­is sokat köszönhetünk. Nem lehet eléggé értékelni a mi politikán forgó társadalmunkban azt a tényt, hogy megmozdult a közvélemény, alakul és harc­ol egy kézzelfoghatóan közgazda­sági érdekű kérdés körül, s ez egyszer földgázért harczolnak azzal az erővel és elkeseredéssel, melyet eddig csak a Gott­­erhalte, vagy egy felekezeti sérelem tu­dott a tömegekből kiváltani. A földgáz­­mozgalom nem lépés a realitás terére, hanem szimptómája annak, hogy már a realitás talaján állunk, már odáig fej­lődtünk, hogy ha ebben az irányban vezetnének bennünket, hát értelmünk­kel és érzésünkkel egyaránt tudnánk a vezért ebben az irányban követni. Nem baj, hogy az első jelenség egyszersmind összeütközés is. Az erdé­lyiek a magukénak vindikálják a föld­gázt és a maguk ipari boldogulására akarják fölhasználni, szemben azokkal, a­kik ezúttal is első­sorban Budapestre gondolnak. Sem pártját nem fogjuk egyik fölfogásnak sem, sem bírája nem akarunk lenni mind a kettőnek. Az ilyen ellentétes fölfogás eredménye csak üdvös lehet, bár­mely irányban dől el, egyszerűen azért, mert nem a vélemények dőlnek el több­ségi és kisebbségi, vagy más hatalmi alapon, hanem az ügynek magának meg­van az ő független fejlődése és a külső elrendezés mindig ennek a fejlődésnek dologi fázisaitól függ. Elvégre, ha annyi földgáz van, a­mennyit Erdélyben föl­tételeznek, nekik jut az is, hogy »Magyar­­országinak eladhatnak belőle. Ha nincs annyi, akkor a­mi van, amúgy is nekik jut, mert »Magyarország« akkor nem is akarja tőlük megvásárolni. Ebbe a kér­désbe beleszólani ma részünkről korán Lapunk mai száma 32 oldal.

Next