Az Ujság, 1911. május (9. évfolyam, 103-114. szám)
1911-05-03 / 103. szám
Szerda, 1911. május 3. AZ UCSÁG . A román görög-keleti egyházi zsinatok ülésezése. Nagyszebenben, Aradon és Karánsebesen vasárnap nyílt meg a rendes évi zsinat. Nagyszebenben Metianu János metropolita beszédében megemlékezett a népiskolai törvény hatásáról és a nagy áldozatkészségről, melyet a román nép iskolái fentartása érdekében tanúsít. A múlt évben 631.000 korona gyűlt össze magánadakozás útján, ebből Stroesku 100.000 koronát adott, azonkívül 150.000 koronás kulturális alap létesült, melynek kamatait a román iskolák segélyezésére fordíthatják. Aradon a zsinaton Pap János püspök hálával emlékezett meg a kormány intézkedéseiről a román nép iskoláival szemben. . . — A hírlapok — mondotta — az utóbbi időben félreverik a harangokat, hogy százszámra vesztettük el iskoláinkat. Meg kell jegyeznem, hogy az úgynevezett nemzetiségi sajtó e cselekedetével a legrosszabb szolgálatot teszi az ügynek. Kétségtelen, hogy az állam minden esetben megtette s megteszi most is kötelességét, hogy a népoktatási törvényt betartsák az összes felekezetek és iskolafentartók ; de az is kétségtelen, hogy ennek a gondoskodásnak megvan a maga jótékony hatása népoktatásunk eddigi eredményeiben. Bár a törvény határozott , bár az állam és közegei a legnagyobb szigorúsággal ellenőrzik annak végrehajtását, eleddig egyetlenegy iskolánkat sem csukták be. Az a pár iskola, melynek működését beszüntették, alapjában már olyan volt, hogy csak az iskolák számát szaporította és csak névleg állott fenn. Minthogy ezek az iskolák a kellő támogatásban nem részesültek, egyikében-másikában éveken keresztül nem tanítottak, vagy tanítók hiányában a lelkészek oktattak. E községek hívei, belátván teljes tehetetlenségüket az 1893. évi törvényben megállapított minimális tanítói fizetés előteremtésére és az iskolaépületnek olyan jókarba helyezésére, hogy állami, segélyre számíthassanak, kényszerülve voltak az iskolákat beszüntetni. Az egyházmegye anyagi helyzete szintén nem engedte meg, hogy támogatásukra siessen, ennélfogva kénytelen volt tudomásul venni, hogy ezek az iskolák megszüntették működésüket. Nagy veszedelem zúdult volna tehát egyházunkra, ha az állami támogatást nem vettük volna igénybe. Ez állami támogatás kiutalványozása elé egyikmásik közigazgatási bizottság akadályokat gördített, de annál nagyobb jóindulatra találtunk a magas kormánynál, amely egyházunkkal szemben igaz jóakarattal viselkedik, s amely sokkal előzékenyebb velünk szemben a hivatalos ügykezelésben és barátságosabb a személyes érintkezésKlári és a kocsija. Azt tologatta ezredes úr Kozsibrák, nem a maga karrierjét. Egyszer mégis csak jött a vezérőrnagyság. Tábornok lett Kozsibrák ezredes úr. De csak prímzeres. Jött mindjárt a nyugdíjazás is. Kozsibrák úr nem is mérgelődött. Nevetett. — Elég volt a katonáskodásból. Nem nevelem tovább a más gyerekeit, csak a magamét. És tolni kezdte az aranyszegélyes, csipkés fehér gyerekkocsit .— Gyi te fakó, gyi te sárga. Megyünk Pensionopolisba. Elől megy a papuka, vele meg a Klárika. Tófityi, nófityi, csiri-biri-csári. A kis baba nagyot nevetett a bölcsőben. III. Akit kitoltak az életből. Nem is olyan rossz dolog a nyugdíjas állapot katonáéknál. Pláne, ha már valaki tábornoki sorban van, amikor a nyugdíjból könynyebb megélni egyszerűen, mint a fizetésből nagyszerűen. Hátha valakinek még dolga is van hozzá, fontos, nagy, komoly dolga. Akkor valósággal gyöngyállapot a nyugdíjas állapot. Márpedig Kozsibrák Vendel nyugalmazott vezérőrnagy úrnak több dolga volt, mint bárkinek Pensionopolis városában. Hogyne. Tologatni a kocsit eleinte és nevelgetni a kicsit utóbbacskán. Tanítgatni minden szépre, minden jóra. Nem kicsi dolog az. Mondogatta is az apja százszor is, nem egyszer . A legnagyobb jót tették velem, amikor nyugdíjba kergettek. Mi lett volna ebből a törékeny virágszálból, hanem az apai szem melegében növekedik nagyra. Hitvány kis penészvirág lett volna belőle. És nézzétek meg most. Hát csakugyan, meg kellett nézni Kozsibrák Klárát. És gyönyörűség volt ránézni. Szép, nagy, erős, okos, jó. És mi mindent tudott! Többet, mint egy püspök. Mert minden megtanulható tudományon kívül tudott tornászni, úszni, evezni, korcsolyázni, vívni, lovagolni, amihez a püspökök mégse nagyon értenek. És beszélt vagy öt nyelven és valamennyin okosan beszélt. És úgy tánczolt, mintha elefántcsontból lett volna a lába és úgy énekelt, mintha gyémántból lett volna a gégéje. Tökéletes leány volt a Kozsibrák vezérőrnagy Klárija. Kérője is akadt volna nem egy, talán száz is. Mégis pártán maradt Kozsibrák Klára. Az egyik neki volt kevés ember, a másiknak ő volt szegény leány, az apának pedig nem volt hozzá méltó férfi senki a világon. Lett volna Antonius és Darius egy személyben, Kozsibrák Vendel vezérőrnagy akkor is ráfogta volna a pisztolyt, mint mindenkire, aki megkérte. Valamelyikre rá is sütötte Kozsibrák úr, a füle mellett sivított el a golyó. Még ma is nagyot hall tőle. Aztán szép lassacskán elmaradtak a kérők. A legritkább ember szereti, ha czélba lövöldöznek rá, amikor leánykérőbe megy. Klárika pedig elkezdett száradni és fonnyadni. A szeme szegletében apró ránczocskák ültek körbe, a szája két csücske pedig lefelé kezdett hajladozni. A vezérőrnagy semmit se látott ebből. Az ő szemében Klári a fiatalság volt, a szépség, a tökély. Még mindig az ölébe ültette esténként és eljátszott a fölbontott hajával. És ahogy simogatja, simogatja, egyszer mintha valami ezüstöt látna benne. És még egyet és újra egyet. — Te Klári! Mivel mosod a hajadat ?— Vízzel, apus. Szappanos vízzel. — Az nem lehet. Hiszen némelyik egészen szinehagyott. A lány szomorúan mosolygott. — De apus, hisz az ősz haj. Mit akarsz, hiszen már harminckét éves vagyok. Az öreg felhördült, mint a vadkan. Azután lefordult a székéről. Három nap, három éjjel feküdt mozdulatlanul, némán, mint egy darab fa. Akkor hoztak neki egy nagy tolókocsit, abba tették. Keze, lába, féloldala béna volt. A szeme mereven nézett maga elé, nem bírta mozgatni. Alig hallott. Beszélni nem tudott, csak motyogni. Valami olyasmit, hogy : — Tófityi, nófityi. Klára legalább erre értette. Lehetett más is. Szegény, szép okos Klárika. Már nem tánczolt többet soha, nem is énekelt gyémántos hangján. Semmit se csinált, csak szomorúan tologatta azt a nagy, merev embert abban a nagy, fekete kocsiban. Meddig tologatta ? Már nem is olvasta a heteket, a hónapokat, az éveket. És nem is beszélt senkivel. És nem is ment sehová. És öregedett, ránczosodott, hervadt. És tologatta az öreget és csitítgatta, mint egy gyereket. Kozsibrák Vendel nem mozdult meg hosszú éveken. Csak feküdt, feküdt és nézett. Minden ize merev és mozdulatlan és halott, csak a két szeme él és néz. Oda tapad ez a két nagy fekete szem a leányra és szerető gonddal kiséri minden mozdulatát. Ha csak egy pillanatra is elmegy mellőle a leány, a két szem ijesztően forogni kezd s meg nem áll, amig csak újra meg nem pillantja gondozó őrét. Vájjon miket lát ez a két szem ? Egy halott embernek eleven két szeme. Látja-e vájjon a romlást és pusztulást, amit idő és gond, keserűség és szomorúság végbevitt a teremtés koronáján ? Vájjon ebben a két szemben is öreg, töpörödött, vén anyóka lett-e a világszép Klárikából ? Ott ült Klári most is a fekete tolószék előtt és simogatja a beteg embert. A két szem pedig nézi, nézi ben, mint az előző kormány. Ha javunkra fordítjuk a jobb időknek e biztató jeleit, megszabadulunk ama töméntelen nehézség súlyától a melyekkel küzdenünk kell. A kölségvetési provizórium. Az Országos Törvénytár most kiadott számában teszi közzé az 1911. év elős négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1916. évi XIX. t.-cz. hatályának az 1911. év junius végéig való kiterjesztéséről szóló ujonan szentesített 1911. évi X. törvényczikket. Változás a főrendek névjegyzékében. A főrendiház április 29-éit tartott XII. ülésében az igazoló-bizottság jelentése alapján Cziráky Béla gróf és id. Forgách Károly gróf örökösjogú főrendiházi tagok, továbbá Bende Imre nyitrai püspök neveit elhalálozás folytán a főrendek névjegyzékéből törölte, Csernoch János dr. Csanádi püspök, és Széchenyi Miklós gróf győri püspök nevét, mint ilyeneket törölte s az előbbiét mint kalocsai érsekét, az utóbbiét mint nagyváradi püspökét beiktatta. Barcsay Domokos, Bernáth Géza dr., Herzog Péter báró és Klobusiczky János élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok neveit a főrendiház tagjainak jegyzékébe beiktatták. Kérvények. A képviselőház kérvényi bizottsága május negyedikén, szerdán, délután öt órakor ülést tart, amelyen a beérkezett kérvényeket tárgyalja. Agrárius reformok. — A képviselőház ülése. — A május elsejei szünet, úgy látszik, csöppet sem fokozta a képviselők munkakedvét. Ma még jóval kevesebben érdeklődtek a földművelésügyi költségvetés tárgyalása iránt, mint eddig. Azt bátran meg lehet állapítani, hogy annyi reformeszmét — jót, rosszat vegyest — talán egyetlenegy tárczánál sem vetnek föl, mint éppen a földművelésinél. A mai szónokok is szinte vetekedtek a különféle agrárius reformok ajánlgatásában. Telegdy József okos fejtegetések során, meggyőző érvekkel sürgette a legelő- és az erdőtörvény reformját. Herczeg Sándornak a gazdasági tudósítói intézmény és az alsófokú gazdasági oktatás megjavítása dolgában voltak reformgondolatai. Latinovics Pálnak -maga nagybirtokos lévén — a nagybirtokon való gazdálkodás ellen voltak súlyos kifogásai és a kisbérlet érdekében kardoskodott. Ezt annál őszintébb meggyőződéssel tehette, mert nagybirtokát is igen jövedelmező módon apró bérletekbe szokta kiadni. Ő maga dicsekedett el ezzel a kellemes dologgal. Az utolsó szónok Baross János volt, aki a hitbizományi jog helyes megreformálásának szükségét fejtegette-Részletes tudósításunk itt következik ! (Jelentések.) Berzeviczy Albert elnök : Bemutatja a horvát országgyűlés alelnökének levelét, amelylyel ez Neuman Károly horvát országgyűlési elnök elhunyta alkalmából a magyar országgyűlés képviselőháza részéről kifejezett részvétért köszönetet mond; bemutatja a függőben lévő indítványok és interpellácziók jegyzékét. (A földmivelési költségvetés.) Telegdy József: Miháli Tivadarnak szombati, több tekintetben tárgyilagos beszéde itt-ott rektifikációra szorul. Nem mondhatni, hogy a földmivelési tárca a nép érdekeit figyelemben nem részesíti, hiszen a legnagyobb tételek úgyszólván mind a kisgazdák és a földmives nép érdekeit szolgálják. A bürokratizmus vádjával pedig éppen a földművelési kormányzat nem illethető. A magyar állami erdészetnek a külföld is elismeréssel adózik, s azért, hogy az erdőtörvény hibás, a törvény megtartásáért nem lehet az erdőtisztviselők ellen vádat emelni. Revideálni kell az erdőtörvényt. Sürgeti az öntözés amerikai, úgynevezett dryfarming-rendszerének megvalósítását, amelyre mint szárazsággal küzdő, de folyóvízzel ellátott országnak nagy szükségünk van. Javasolja, hogy a miniszter az állami birtokokon tegyen erre nézve kísérleteket. Milák Tivadar hasinségről beszélt, holott hüsinség nincsen, csak fokozottabb hússzükséglet van, mert hiszen akinek van pénze, az kap húst s Miháli ezt a depekorácziónak tulajdonítja. Az bizonyos, hogy ha kevesebb lett is az állat, kvalitásában nagyon emelkedett. A hússzükséglet fokozódásának nagyobb oka az, hogy a jobb kereseti viszonyok jobb módot adtak a munkásembernek is arra, hogy hússal táplálkozzék. A magyar gazdáknak már most kötelességük előállítani azt a húst, amit táplálék gyanánt az ország kíván. Több húst kell a fogyasztás rendelkezésére bocsátani. Ez pedig csakis a legelők gyarapítása útján történhetik. Ma alig van legelő. Felszántottak mindent. Ebben a kormányok hibásak, amelyek ezt megengedték. Azonban ezen 3