Az Ujság, 1911. július (9. évfolyam, 154-166. szám)

1911-07-01 / 154. szám

Szombat, 1911. julius 1. AZ Ú­JSÁG- Egy kis zágrábi száj­as népgyülésnek mi sem tulajdonítunk valami nagy je­lentőséget, de úgy véljük, hogy a hor­­vátoknak elég nagy étvágyuk van akkor is, ha mi magunk nem szolgálunk nekik közjogi apetitóriumokkal. BELFÖLD.­ ­ A képviselőház illése. A képviselőház hol­­­nap délelőtt tíz órakor ülést tart. Az appropriá­­c­iós törvényjavaslatot tárgyalja. Az ülés végén interpellác­iók lesznek.­­ A bán, Tomasics Miklós horvát bán tegnap reggel Chavrak Levin osztályfőnök kí­séretében Zágrábból Budapestre érkezett. Tegnap délelőtt a bán meglátogatta Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnököt, a­kivel két óra hosszat tanácskozott. Délután a horvát képvise­lőknek a Vadászkürt-szálló különtermében érte­kezletük volt. Ma délelőtt az értekezletet a bán elnöklésével folytatták. Az appropriáczióra vo­natkozó törvényjavaslatot tárgyalták, ennek kap­csán azokat, a­miket délelőtt a Ház ülésén Sze­­jcusics Lázár ma elmondott.­­ A harmadik egyetem, Pozsonyból jelentik: Brolly Tivadar polgármester értesítést kapott a közoktatási minisztériumból, hogy Zichy János gróf miniszter kedden, Julius 4-én Pozsonyba ér­kezik, hogy a harmadik egyetem czéljaira kisze­melt telkeket és épületeket megnézze. A hivatalos fogadás a miniszter kívánságára elmarad. Az appropriáczió. — A képviselőház ülése. — Ismét előkerült egy alkalom, a mikor minden képviselő a legkisebb szakértelem nél­kül is bőségesen hozzászólhat mindenhez. Az appropriác­iót tárgyalják, azt a törvényjavas­latot, a­mely arra hatalmazza föl a kormányt, hogy élhessen is a már megszavazott költség­­vetéssel. A­ki nem bízik a kormányban, az nem is adja meg neki a költségvetési fölhatal­mazást. A bizalmatlanságot illik megokolni, az ellenzék pedig, a­mely a kormánytól meg­tagadja az appropriác­iót, nemcsak illendő­ségnek, hanem elmulaszthatatlan kötelességé­nek is érzi, hogy mennél nagyobb terjedelem­ben okolja meg bizalmatlanságát. Annál is inkább szem előtt tartja ezt a kötelességét, mert ilyképpen oly hosszúra tudja növelni az appropriác­ió vitáját, hogy a véderő javas­latok tárgyalását hetekre is elodázhatja. A kormány iránt való bizalmatlanság megokolásába mindent be lehet gyömöszölni. A­kinek kedve tartja, bátran összehordhat hetet-havat, összeszedheti a legbadarabb dol­gokat, még elnöki rendreutasítás sem érheti érte. De azok az elszánt vitézek, a­kiknek az időfecsérlésnél és a vita elhúzásánál egyéb czéljuk nincsen, majd csak a következő ülé­seken vonulnak föl sűrű csatasorba. Egyelőre akadnak még oly szónokok is, a­kiknek nincs szükségük arra, hogy példának okáért a zulu­­kafferek erotikus különlegességeiről, vagy a chilei salétrombányászatról szónokoljanak. A mai nap szónokai egyelőre még hozzánk kö­zelebb levő kérdésekről tudtak beszélni, de bizonyos, hogy szűkszavúságra egyikük sem törekedett és a szószaporítástól csöppet sem húzódozott. Legkevesebbet az előadó beszélt. Hegedűs Lóránt természetesen elfogadásra ajánlotta a javaslatot. Előadótól nem is várhatni egyebet. Désy Zoltán azt okolta meg, hogy a Kossuth-pártnak a kormánynyal szemben való bizalmatlansága miféle forrásokból táplálko­zik. Désy nem tartozik a kellemes szónokok közé. Hangja rikácsoló, és olykor mint valami elszánt merénylő tör a hallgatók dobhártyája ellen. A­mit mond, azt már sokszor elmondta, nem egyszer jóval logikusabban és formásab­­ban, mint ma. Nem tud letenni arról a szinte beteges szokásáról, hogy szerecsenmosdatást végezzen és mintaszerűének tüntesse föl a koalíc­ió szörnyű pénzügyi gazdálkodását. A szónok spongyája a régi, érdes és olcsó maradt, a szenny, a­melyet el akar távolítani, szintén a régi eltávolít­hatatlan. Nem hiába ígérte meg Justh Gyula, hogy az appropriác­iós vita fiók­véderővita lesz. Az első ellenzéki szónok már hosszasan beszél a katonai javaslatokról és a Kossuth-párt nevében megfogadja, hogy a ka­tonai javaslatokkal szemben minden törvényes és parlamentáris eszközzel küzdeni fognak. Ez a harsogó pátoszszal előadott fogadkozás azonban talán magában a szónokban sem kel­tett nagyobb hatást. Ide-oda ficzkándozó be­szédének végén határozati javaslatot nyújtott be, a­melyben a véderőreform elhalasztását követeli. Szerculics Lázár horvát képviselőnek hor­vát és magyar nyelven produkált semmit­­mondása után Holló Lajos került sorra, a­ki a Justh-pártnak a kormánynyal szemben fenn­álló bizalmatlanságát okolta meg. Beszédét szintén határozati javaslattal végezte, a­mely­ben a katonai reformok tárgyalása előtt a választójogi reform sürgős beterjesztését kö­vetelte. Míg azonban ehhez eljutott, hosszú lére eresztett beszédet mondott, a­melyben kellemetlen összevisszaságban váltakoztak az igazságok a ferdítésekkel, az okos megjegy­zések a kalandos szofizmákkal, a helyes meg­figyelések a vakság produktumaival. Az ülés végén, a holnapi napirend meg­állapítása előtt Polónyi Dezső tört borsot a többség orra alá, a Ház határozatképességének megállapítását kérve. Csak hetvenhárom kép­viselő volt jelen. Az elnök tíz perczre felfüg­gesztette az ülést. Közben a munkapárt a modern technika minden eszközével próbálta összetoborozni a határozatképességhez hiányzó huszonhét képviselőt. De sehogysem tudtak boldogulni. Hiába szólt a telefon, rohantak a biczikliző boyok, száguldtak az automobilok, a hiányzó képviselőket nem tudták előterem­teni. Az ülést újra megnyitották, és a leg­nagyobb veszedelem felhője lógott a levegő­ben. De Polónyi Dezső megelégelte a kegyetlen tréfát. Nem kívánta ismét a határozatképes­ség konstatálását, úgy hogy a jövő ülés napi­rendjét meg lehetett állapítani. Részletes tudósításunk itt következik . (Jelentés, harmadik olvasás.) Berzeviczy Albert elnök : Bemutatja az irato­kat ; jelenti, hogy Pejacsevics Tivadar gróf, Thaly Ferencz két-két havi, Konyovics Dávid, Issekutz Győző három-három heti szabadságot kértek. ( Helyeslés.) A Ház harmadik olvasásban is elfogadja a genfi egyezményre vonatkozó javaslatot. (Az appropriáczió.) Hegedűs Lóránt előadó a pénzügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlja a javaslatot. A költ­ségvetés szerint az állami rendes kiadások fedez­hetők lesznek a rendes bevételekből, sőt ezekből valami még a beruházásokra is jut. A bevételek az ország belső forrásaiból származnak, kivé­vén egy 215.000 koronás tételt, melyet Kína fizet Magyarországnak évi hadi kárpótlásul. A javas­latban fölhatalmazást kér a kormány 160 millió értékű czimlet kibocsátására, de valószínű, hogy csak kisebb összeg erejéig fog ezzel a joggal élni. Az állami adósságok törlesztésére 10.330.600 koro­nát fordítanak. Fontos a javaslatban a szeszadó fölemeléséről szóló intézkedés. Ez már 1908-ban elhatározott dolog volt, az 1909. évi költségvetés már számításba is vette, de bár a Ház minden pártja sürgette, az osztrák viszonyok miatt a kor­mány még­se léptethette életbe. A gyümölcs­pálinka megadóztatásának reformja elodázhatat­­lan. A kincstár most a gyümölcspálinka után, hektoliterenként átlag 20 koronát kap, tehát a szeszadó egy hatodát. Már most mikor Ausztriába viszik a mi gyümölcspálinkánkat, nekünk meg kell térítenünk az osztrák szeszadóhoz képest való különbözetét, vagyis minden hektoliter után 70 koronát fizetünk az osztrák kincstárnak. Az ország sürgős szükségleteire való tekintettel kéri a javas­lat mielőbb való elfogadását. (Kossuth-párt, horvátok, független­ségi párt.) Désy Zoltán : Az előirányzat nem veszi figye­lembe a dohány drágítása, a bélyeg- és illeték­­törvények revíziója folytán előálló jövedelem­­többletet. Múzsa Gyula : Egy miniszter sincs itt. Hegedűs Lóránt előadó : A főrendiházban vannak ! Héderváry Lehel: Tizen vannak a túlsó olda­lon háromszáz közül! Désy Zoltán : A­mi emelkedés az állami jöve­delmekben mutatkozik, az a természetes fejlődés eredménye, abban semmi része nincs a kormány pénzügyi politikájának. Azt az okoskodást, hogy szükséges és hasznos kiadásokra pénzünk ne le­hetne, nem fogadja el. 174 millióval emeltük a rendes és rendkívüli kiadásokat és csak 7 millióval az új bevételt. Elismeri, hogy az állam pénzügyei egészséges képet mutatnak, de ha ez így van, akkor el kell ismerni azt is, hogy a koalíc­ió még­se tette annyira tönkre az államkasszát, mint a­hogy a kormány részéről hangoztatták. (Öt perc a szünet ut­án.) A költségvetési törvény reformját csak a parlamentáris ellenőrzés épségben tartásával sza­bad keresztülvinni. Elfogadja a többségi elvet, csak egy biztosítékot kér, azt, hogy költségvetés nélkül senki egy perc­ig se kormányozhasson. Az obstrukc­iók, a­melyek tizenöt év óta lépten­­nyomon ex-lexbe kergetik az országot, mindig abból keletkeztek, hogy a nemzet és király közt­­nem lehetett az érzelmi és politikai összhangot helyreállítani. Ez a mostani kormánynak is csak ideig-óráig sikerülhet, a nemzet érdekeinek föl­áldozásával. A katonai javaslatokkal szemben a Kossuth-párt minden törvényes és parlamentáris eszközzel küzdeni fog s annak érvényre emelkedé­sét megakadályozza. Hock János : Amen ! Úgy legyen ! Désy Zoltán: Határozati javaslatot nyújt be a véderőreformnak elhalasztása iránt; akkor tár­gyalják ezt, mikor a nemzet jogainak érvényesí­tésével a korona és az ország közt a harmóniát megteremteni sikerül. (Élénk éljenzés és helyeslés a baloldalon.) Szekulics Lázár a horvát képviselők nevében szólal fel. Azokat a sérelmeket ismerteti, a­melyek­nek orvoslását a horvátok a kormánytól remélik. Ezek közt van az is, hogy a horvátországi közös hatóságoknak a horvát legyen a hivatalos nyelvük s a horvát honvédség körében a horvát nyelv job­ban érvényesüljön. A horvátok egyébként hívei a Magyarországgal való uniónak s Szent István koronája alatt akarják boldogulásukat keresni. A javaslatot elfogadja. (Élénk helyeslés a jobbol­dalon.) Holló Lajos: A kormány pénzügyi politikája a terhek emelésében merül ki, a­mivel szemben az ország gazdasági gyarapodását semmivel sem erősíti. Adóreformjai éppen a nemzet nagy töme­geit, a szegényebb néposztályokat nyomják leg­erősebben a fogyasztási cikkek megdrágításával, a­helyett, hogy az egyenes adók terén keresnék az államkincstár szükségleteinek kielégítését. A szel­lem, mely a kormány politikai rendszerét jellemzi, a régi párturalom szelleme és ez a közigazgatástól kezdve a törvénykezésig mindenen uralkodik. A katonai terhek mértéktelen emelése a nemzeti követelések kielégítése nélkül szintén a régi sza­badelvű párt hagyománya. Az a lelki elaléltság és elkedvetlenedés, mely most erőt vett az országon, ne tegye elbizakodottá a kormányt. A törté­nelem is bizonyítja, hogy ilyen depressziók után annál nagyobb erővel tör ki a nemzet életereje. A parlament gyönge, azért kell az általános választó­jog, a­mihez a király is hozzákötötte magát. A véderőreformról csak a választói jog­ reformja után lehet szó. Határozati javaslatot nyújt be a választójogi reformnak még a katonai javaslatok előtt való letárgyaltatása iránt. A javaslatot nem fogadja el. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Berzeviczy Albert elnök a vita folytatásának holnapra halasztását indítványozza. (Zaj a balol­dalon../ )

Next