Az Ujság, 1911. július (9. évfolyam, 167-179. szám)

1911-07-16 / 167. szám

s mértékét, amely mellett már nem koalíciós handabanda, hanem reális politika lehet a küzdelem felvétele s a helyzetnek megváltoztatása. Hála Istennek, most veszszük észre, hogy Apponyi ennek a következtetésnek a posztulátumát is teljes rosszhiszeműséggel állította be. Históriai dátumnak tette meg a koalíczió működését is, pedig ez csinálta a paktumot, ami az addig csak ténynek működő osztrák prepotencziát elismerte,felségjognak. Ez volt az első kormány, mely programmot kapott a koronától és szerződésszerűleg lekötötte nem a maga működését, hanem a nemzet akaratát. .Mint a zsoldos vezér, úgy alkudtak, s aztán literáltak nemzetet, többséget. Erre mondja Apponyi, hogy a koalíczió sem volt elég erős az osztrák törekvésekkel s az ál-alkotmányossággal , szemben ! Polemizálni vele nem fogunk, jellemzése is fölösleges, de elkerülhetetlen. Mit szóljunk egy emberről, akinek már megint igaza van ? Akinek mindig igaza van. A kinek ma is igaza lenne, ha neki kellene a kormány padjain képviselnie a mostani javaslatokat ? Aki azzal ment ellenzékbe, hogy most már szabadon csatangolhat az elvek terén, holott eddig néznie kellett, mi tanácsos, mi lehetséges. A ki már ma elfelejtette, hogy volt valaha magyar kommandó a világon, s a ki a függetlenségi pártra ráfogja, hogy sohasem akart törvényt változtatni, hanem mindig lassan akart az ideálja felé törekedni. Hát mért nem ismeri el akkor Apponyi, hogy amilyen nyomorultan opportunus ő és pártja a kormányoldalon volt, nem várhat mást a mostani kormánytól sem ? Tegyük meg holnap miniszterelnöknek s meglássuk, olyan fulmináns beszéd még nem volt, mint az, melylyel bebizonyítaná, hogy a legokosabb ma kielégíteni azt a hatalmat, melyet holnapra megnyerhetünk magunknál, 8 az obstrukczió ? Most legalább nem ítéli el. Ez különben az első obstrukczió, mely nem tudja, hogy obstrukczió. Ebben a tekintetben van haladás a becsületesség felé, de nem Apponyi a vezér,hanem egyszerűen csatlakozik a mások deklarálta tényhez, egy nyakatokért mondatban körülírván, hogy egy álalkotmányban szamárság volna, becsületesen tisztelni az alkotmányos elveket. . Mikor a két küzdő tábort nézzük, objektíve csak az a szempont érdekelhet bennünket , kinek a győzelmétől várhatunk többet *az ország számára ? S ezt a kérdést még abban a formában sem tudjuk eldönteni, hogy ki részéről várhatunk még kevesebbet ? Tény, hogy a véderőjavaslatokat a kormány programmód, kapta, és tény, hogy az utódja is kapná. S most kérdés: ha győztes ellenfele lenne az utódja, az nem kapná ? S ha kapja, nem vállalná ? Erre az urak már megfeleltek egyszer, s még egy feleletre igazán nem vagyunk kiváncsiak: tőkepénzességet folytatott, itt betegeskedett és egyedül üldögélt a behűtött hotelszobában. A leány, madárarcza, de tizenhat éves és elég csinos,, megállott atyja előttés az asztalon rakosgatva, szólt: — Apa, én téged nagyon sajnállak ! — Engem te ne sajnálj. Mért sajnálsz ? — Mert a mama nem jó. — Micsoda szemtelenség ez ! Hogy mered az anyádat bírálni! — Mert a mama, amíg te itt súlyos betegen ülsz, udvarokat magának. A vaskereskedő, ötvenkét vagy ötvenhárom éves, évek óta cukorbetegségben szenvedett és e miatt a lábaival nem volt rendben. Már több hónap óta nagyobbára tolószéken ült. Most megmozdult és fölállott, odament a leányához — aki kissé hátrált — és csontos ujjait belevájta a leány fehér karjába, egészen közel hajolt arczához és szólt: — Az anyád engem úgy ápol, mint, mint. . . egy katolikus apácza. Te pedig elég lelketlen vagy, hogy felbőszíts ellene és én őt elveszítsem. Te egy rossz leány vagy, rossz, rossz ! Megrázta gyermekét, eleresztette és visszavánszorogva székébe, elsírta magát. — Mit tudsz ? — Mindent. A háziorvos, akit te hoztál ide, hogy neked legyen. Az nem neked van. Azonkívül, ha valaki jön és nekem udvarol, azt mindjárt elveszi. Most is. Neki könnyű, ő asszony. Neki nem kell őrködni. És erős, mert csak magával törődik, nem olvas, nem zongorázik ... Ha pedig többet akarsz tudni, akkor... Apa és leánya gyanakodva és gyűlölködve néztek egymásra. A leány, nem ösztönből, hanem olvasmányainál fogva, lenézte atyját, aki tűrte sokkal fiatalabb feleségének bátor modorát és a rossz hirt, amely e miatt körülvette. A férfi ösztönből gyűlölte nyugalmának kíméletlen megzavaróját, akit tizennégy éves koráig imádott. Legfőképpen érte gyűjtött olyan mohón és miatta keserítette el hirtelen támadt betegsége. De a leány leány lett és elfelejtette azt is, hogy az apja él és vergődik közelében. Menekült tőle, nem ment be hozzá, csak ha hitta és ha a beteg gyöngédségre, gyermeki csókra vágyott, pénzt csalt ki tőle, blousera, selyemharisnyára, valami bolond kalapra . . . A gyűlölet — villámnál—feszítőbb intimitásában,némán ültek egymással szemközt ugyanegy életnek két sejtje : apa és leánya. Várták a harmadikat, az anyát, aki uzsonnára pontosan megjött. Barna és közepesen bájos arczát vörösre csókolta a nap , a nap. Tele volt életörömmel és haraggal, kiküldte a leányát, hogy bepanaszolhassa. — Vissza kell küldeni Drezdába. Még nem kész. Nem lehet tőle élni, élni akar, elronthatja az egész jövőjét...— Te csak ne beszélj ! Te adod a példát! •— Miféle példát! — Mindig ,és mindenkivel udvaroltatsz magadnak. —■ Én? — Te. Csak ne is beszélj. Ajánlom, hogy hallgass. Mindent tudok. — Mit tudsz te, szegény ! — monda a vaskereskedőné és erőltetve nevetett. Majd odaülta tolószék kávájára és az urának hegyes alakúra nyírott ritka szakállát megérintvén húsos — és erősen gyűrűs — kezével, komolyan folytatta : — Még nem csaltalak meg. De csak az hiányzik, hogy féltékeny légy. Csak less és figyeltess rám. • Különben mi közöd hozzá. Nem ültem — neked — tizenöt évig a boltban, a kasszánál? Sokáig kályha se volt a boltban, télen. Mit akarsz tőlem, hogy szerelmes legyek beléd ? Nem kelek föl hozzád éjszaka, hogy borogatást tegyek rád, háromszor, négyszer is ? Köszönöm ezt a mulatságot. De panaszkodtam én valaha ? Amikor fiatal voltam, akkor se bántál velem úgy, ahogy kell. Semmi gyengédség, csakhogy a gyerekek legyenek. Egy nőnek lelke is van, azt tudd meg, tudd meg, tudd meg ! A nő össze-vissza beszélt és az utolsó szavakat nagyon is erősen hangsúlyozta. — Csendesebben. A gyermekek a másik szobában. . . — Szép gyerekek. Áruló kofák. Különben mit rontom a mellemet ? Én szépen összepakolok és elmegyek, én megélek abból, amit együtt kerestünk. A vaskereskedő világos szemeibe ismét könyek morzsolódtak szét. Az asszony megszánta. — Esküszöm, hogy még nem történt semmi, semmi bűn ! — A nagy lányod életére esküdj meg. — Arra esküszöm. — És a kis leányod, a Bibi életére is. — Arra nem. Elég egy. Arra nem tudok, nem lehet, nem akarok . . . Az asszonyon erőt vett a hisztériának félelmes és rejtélyes kaczogása, vigasztalanabb minden sírásnál. Kiszaladt a szobából. A vaskereskedő egyedül maradt. Nem volt valami különösen jó elme, egész életében folyton dolgozott és nem volt ideje lelki analíziseket végezni magán vagy máson, morál-statisztikai stúdiumokat se végzett. Tizenhét esztendeje házasodott meg és azóta nem látott közelről más asszonyt, mint a feleségét. Anna fölöttébb ritka férfiak fajtájából származott, akik meghalnak és egyszer se szerelmesek, azonban mindörökre hűek a törvényes hitvesükhöz. A férfiú AS ÚJSÁG Vasárnap, 1911. Július 16. BELFÖLD. · A képviselőház ülése. A képviselőház hétfőn délelőtt tíz órakor ülést tart. A véderő reformjairól szóló törvényjavaslat tárgyalását folytatja. x^'V'. /----— · Horvát választások. Zágrábból jelentik: Az egységes kormánypártnak tegnap történt megalakulását, mint első lépést a normális viszonyok helyreállítására, nagy érdeklődéssel és örömmel fogadták.."Arra, hogy az új párt már az első választás alkalmával jelentős többséget kap, nem igen bíznak. Az ellenzéki pártok biztosra veszik. .. A főrendiház bizottságai. A főrendiház mentelmi bizottsága julius 17-ikén, hétfőn, ülést tart. Az ülés tárgya: ifj. Esterházy Pál gróf mentelmi ügye. Ugyanakkor ülést tart a főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága is. Az ülés tárgyai: Az útlevél ügyről szóló 1903: VI. törvényczikk 2. paragrafusában nyert felhatalmazás alapján Szerbiával szemben fentartott útlevélkötelezettségnek megszüntetéséről a miniszterelnök jelentése. A hadrakelt seregek sebesültjei 63 betegei sorsának javítása végett (Genfben kötött egyezmények beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. — A főrendiház igazolóbizottsága is hétfőn tart ülést. Az ülés tárgya : A főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazítása. — A főrendiház egyesült pénzügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottsága ugyanaznap ■ tartandó ülésének tárgyai. Az afrikai rabszolgakereskedés elnyomása érdekében tartott brüsszeli nemzetközi értekezlet főokmányához tartozó, és az 1892. évi IX. törvényczikkbe iktatott nyilatkozat 5. bekezdését módosító nyilatkozatnak beczikkelyezéséről. Az ipari üzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló törvényjavaslatok. Az 1893. évi XXVIII. törvényczikkben előirt iparfelügyeletnek a zsákkölcsönző-telepekre való kiterjesztése tárgyában a kereskedelemügyi miniszter jelentése, továbbá a kereskedelemügyi miniszternek többrendbeli helyiérdekű vasútra vonatkozó jelentései. E tárgyak elintézése után a pénzügyi bizottságt tárgyalja az 1911. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot és az azzal kapcsolatosan hozott képviselőházi határozatokat A Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségéről és az 1894. évi V. törvényczikk némely rendelkezéseinek módosításáról, illetve kiegészítéséről. Budapest székesfőváros által 270.000.000 korona erejéig felveendő kölcsönről. Pozsony szabad királyi város, Fiume város és kerülete, és Zágráb város által felvett kölcsönökről szóló törvényjavaslatokat, hogy a választások kiírása most már nem fog sokáia esni. A tegnap megalakult nemzeti haladó párt különben ma délután újabb gyűlést tartott. A bán közölte a gyűlésen megjelentekkel, hogy az előző kormánynak a czirill írásra vonatkozó rendeletét ■már felfüggesztenék és a törvény keretein belül újból visszaállították a régi állapotot; intézkedés történt a Károly,városi szerb tanítóképezde nyilvánossági jogát illetőleg is. A képviselők, úgy a szerbek, mint a horvátok, lelkes zsidó kiáltásokkal fogadták a bán jelentését. Ezután Pejacsevich Tivadar grófot választották az uj párt elnökévé, Svindermann püspököt első, és Avakumovics dr. képviselőt második alelnökké, Sincs képviselőt pedig az uj párt jegyzőjévé. Rohrauer dr. egyetemi tanár a tegnap kiküldött programm-szövegező ötös bizottság működéséről tett még jelentést, s a gyűlés a bizottság szövegezésében változatlanul egyhangúlag elfogadta a részletes programmot is.