Az Ujság, 1911. október (9. évfolyam, 246-258. szám)
1911-10-17 / 246. szám
Negyedévre ...... 7 . . B Wk Mg HM lg B W gf KIADÓHIVATAL, Budapest, 1911. IX. évfolyam. 246. szám. Kedd, október 1i. &efintési árak: _____ fgg SZERKESZTŐSÉG: Egész ívre____28 k. — ABA MBBBM B B B JM Mttk ^MBk Bad.peart, Rékecsi-út 54. sa, Félévre _ _ ..... 14 . - » Bwk B I H TelefsaM-l«. ügy hóra ....... 2 » 40 Bg B H B B Budapest, Rákóczi út 54. se. IBB||tt itg B B ^ B . BBB B B és Egyes számára helyben mm vA ^^k^A ie**j«ien hétfő és vidéken 10 filler. gg ^A jAABB^^'^'“' gjj BA ^^BBBB minden nap, transp után la. --------------................................................................ .............................■' 'f'i', -t.." . ——--—....le ROVÁS. A miniszterelnök bécsi audiencziája úgy fest, mintha máris cselekedet volna. Cselekedet, vagy legalább is elhatározás. Elhatározás, vagy legalább szándék az elhatározásra. Ha ez a látszat nem csalna és a bécsi audienczia nem bizonyulna a régi dolgok folytatásának, hanem kezdete lenne valami új dolognak, akkor megelégedéssel kellene elkönyvelni, mert az új irány nem lehetne más, mint kemény és elszánt masírozás a parlamenti rend felé. A békecsinálás eddig úgy folyt, mintha politikai kasszafutás akart volna lenni : sötétben lappangva, tolvajlámpák fényénél. Ha most a miniszterelnök fogna neki a parlamenti rend megteremtésének, akkor legalább a felől nem lehetne senkinek sem kétsége, hogy itt nyílt és becsületes munka folyik; ha harcz, hát politikai harcz és nem intim marakodás. Ez is eredmény volna. Még akkor is, ha a miniszterelnöknek azzal a beismerésével járna, hogy csodahatású titkos szerei nincsenek, vagy nem érnek semmit. Mert ha csak egy dodonai kijelentés kell, azért a miniszterelnök még ma sem megy a szomszédba. Új véderőtörvényt csak új emberek terjeszthetnek elő, — felelte Bécsben az újságíróknak. Ez a kijelentés ha nem fenyegető, akkor már melanchólikus. A harmadik magyarázat pedig csak az lehet, hogy Kliuen- Héderváry nem a Budapesten eljövendő, hanem a Bécsben már eljött új emberre gondolt és annak a véderőjavaslatnak akart beharangozni, amelyet a most megobstruált javaslat helyett Auffenberg fog elkészíteni. Ez a magyarázat azonban olyan kínos, hogy állapodjtunkk meg — a múltak tapasztalataitól is támogatva — abban, hogy a miniszterelnök dodonai kijelentései egyszerűen szeretetreméltó axiómák, de mélyebb értelmet bennük azért nem helyes keresni, mert mélyebb értelmük nincs. * A Berzeviczy-féle béketárgyalások lezárásához pedig most már igazán csak az illetékes helynek az a megnyugtatása hiányzott, hogy Berzeviczy nem csalódott az ellenzék vezéreinek önzetlenségére vonatkozó feltevésében. Ki is kételkedett ebben az önzetlenségben. Ki is hitte el, hogy Apponyi, vagy éppen Kossuth sürgős vágyat érez egy miniszteri szék után. Ha azonban az illetékes hely mégis szükségesnek érezte az ország megnyugtatását arra nézve, hogy Berzeviczy a szóban lévő nagyok önzetlenségére vonatkozó feltevéssel ment bele a béketárgyalásokba (nem is csalódván feltevésében), akkor lehetetlen az országot eltiltani ettől a gondolattól : most már tudjuk, miért kellett ezeknek a béketárgyalásoknak meghiusulniok, ul mama kedvencze. írta Kanizsay Ferencz. A jóvérű bácskai városba települve, csakhamar megismerkedtem minden valamirevaló kapatos emberrel. Ne higgyék, hogy ez erőfeszítésbe került , azt pedig kiváltképp ne, hogy ilyesmi az érintkezés bizonyos művészetén fordul. Ehhez nem értek , de talán kedvem sem volna hozzá. Ez már benne van az ottani levegőben, vagy az ottani tiszta, jó borokban. Elég ebből annyi, hogy újonnan bérelt lakásomat még meg sem szoktam, bútoraim végleges helyét még el sem találtam, amikor már lebarátkoztam az egész várossal. Hamarább lettem otthon a városban, mint a legsajátabb lakásomon, régi bútoraim közt. Az emberek nyájasak, barátitozók, szívélyesek. Három hét sem múlott el és tagja lettem a megyei kaszinónak, pertu-barátja a polgármesternek ; igaz , egy korcsmácosnak és egy dijnoknak is. Őszintén , ez az utóbbi vonatkozású tegeződés bántott egy kicsit , de tüstént belenyugodtam, amikor észrevettem, hogy a dijnok nemcsak a polgármestert, de a főispánt is tegezi. Megtudtam, hogy a kopott ruhájú, állandóan tegnapelőtti borotváltságú dijnok nemrégiben gazdag volt. Háromszáz láncz jóféle fekete föld ura. Hanem volt neki két gyöngéje: egy, hogy nagyon szeretett tizenháromra bevágni; kettő, hogy pártolta a zenét. Különösképpen Jovák prímás muzsikáiját, aki úgy tudja zokogtatni a szárazfát, de úgy, hogy ahhoz háromszáz láncz földecske nem elég. És ha legalább a Jovák zsebében maradna a tenger bankó. De nem marad. A Jovák keze közt szakasztott úgy eltűnik a pénz, mint homokban a víz. Magam is hallottam muzsikálni ezt a lüres Jovákot a bandája élén. De hiszen éppen erről próbálok szót ejteni, azaz hogy nem is egészen erről. Hanem inkább a kilenczedik (vagy tizedik) pohárka fűszeres pálinkától, mely a Jovák hegedűszólója közben, a hajnal lila derengésénél megjelent az asztalon, sok zagyva beszéd és sok pezsgő éjszakája után. A hegedű sírt, és ahogy ajkamhoz emeltem a vizespoharat, — abból ittuk a pálinkát — az ablakon beszüremlő hajnali fényben egy merev arczot pillantottam meg, hasonlatosat egy gipsz lárvához. Ki ez ? De ilyet, hogy nem ismertem rá ! Egész éjjel vele voltam. Mi is a neve ? Ejnye, nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy a társaság tagjai, évődvén vele, a »mama kedvenczének« csúfolták. Itt mered az asztal túloldalán, velem szemközt, a mama kedvencze. Már nem iszik. De nem is beszél. Olyan, mint a kísértet. Borotvált, sovány arczán a sörte ugyancsak kiütközött ; a gallérja gyűrött, a nyakkendője félrecsúszva: »A mama kedvence«. Este, vacsora közben, amikor először hallottam ezt a tréfás szólítást, mosolyogtam rajta. Mosolyomat észre vette a mellettem ülő szakállas férfiú, a gimnáziumban az irodalom tanora, és rögtön szakszerű magyarázatot adott : — Ezen elnevezés magában viseli A humor kritériumát, és ezért hat, A humor sincquanonja ugyanis az ellentét. Mama kedvenczének apró, karonülő gyermekeket szokás hívni; ezen egyén pediglen, mint képünkön látható, már vén szamár , agglegény és tavaly múlt negyvenhárom éves. Igy A tanár úr , de magyarázatával, abban a pillanatban, megölte a humort. Meg, mert egy perezre elbusultam azon, hogy valaki negyvenhárom éves korában ilyen sorson van : bolondos figurája egy dorbézoló társaságnak. Aztán magamnak is széles kedvem kerekedett és nem törődtem a vén fiúval, mind mostaniig, e virradati óráig, a mikor a hajnal mámotkergető világosságában fölmeredt elém sárga, szomorú, kiért arcza. Az emberek czihelődtek , ki erre, ki arra. Oszladozott a társaság. Én is illendőnek véltem hazatérni, fogladkozván magamban szörnyen (jaj, de fáj a fejem !), hogy most aztán elég a lumpolásból ; ami eddig volt, az volt, és a barátkozásért volt, de elég volt. Lássunk most már neki a józan polgári életnek, elvégre dolgaim és kötelességeim vannak. Zúgó fejem szellőztetése czéljábólgyalog bandukoltam hazafelé. (Levegőzzünk egy kicsit.) Hát utolér valaki. Mellém szegődik. Ő az. A mama kedvencze. És igy kint az utcza élesebb világosságában még öregebbnek, még kisértetiesebbinek látszott. — Én ilyenkor nem tudok elaludni, — mondotta — elkísérlek haza, a kapuig. — Kérlek, köszönöm . . . de talán gyújtsunk rá. Megálltunk a szivarra-gyújtás művelete miatt, ami bizony nem ment könnyen, erős hajnali szellő fujdogálván. De végre, nagynehezen sikerült. — Te merre lakói ? — kérdeztem tőle, anélkül, hogy kiváncsi lettem volna rá. A kereskedelmi tárcsa. Közel félévi provizórium után a kereskedelmi tárcz a új és végleges vezetőt kap. Befejezett tény, hogy Beöthy László képviselő, volt bihari főispán, kerül a kereskedelmi tárcza élére s ezzel elesnek az e tárczához fűzött mindenféle kombinácziók, különösen azok, amelyek a tárcza kettéválasztására s új vasúti minisztérium felállítására vonatkoztak. De elesik az ideiglenesség jellege is, amely a kereskedelmi tárcza öt havi vezetésében fennállott s most már az uj miniszteren múlik, hogy ebben a nagyfontosságú és felelősségteljes reszortban megvalósítsa azokat a feltételeket, amelyek a rábízott országos érdekek istápolására elengedhetlenek. A kereskedelmi tárca úgy dologi, mint személyi szempontból a legfontosabbak egyike. Az államháztartásban úgy a kiadások, mint a bevételek tekintetében közel harmincz százalékot foglal le ; a kereskedelem, ipar és közlekedés roppant kiterjedt ágazata fölött disponál; a kereskedelmi miniszter kezére van bízva húszezer kilométer vasút négy milliárd korona értékben és azonfelül közel hatvanezer alkalmazott. Az anyagi és erkölcsi felelősségnek óriási sulya nehezedik tehát e tárcza vezetőjére, már csak a közvetlenül tárcájához tartozó sokféle tekintetből is. De ennél még sokszorta nagyobb a felelőssége az ország gazdasági politikája s ama tömérdek intézmény, vállalat és exisztencia dolgában, amelyre kihatással van a kereskedelmi, ipari és közlekedési politika szelleme és irányzata. Alig van produktív eleme az országnak, amelyre többékevésbé mélyreható következménye ne lenne a kereskedelmi tárca miként való ellátásának. Vagyonok gyarapodhatnak vagy pusztulhatnak, keresetek támadhatnak vagy enyészhetnek, egy-egy jelentőségteljesebb intézkedése nyomán. Erősen kifejlett érzéke kell tehát hogy legyen a kereskedelmi miniszternek a rábízott sokféle érdek iránt s messze és mélyre kell látnia, hogy a kezébe adott hatalom nyomában üdvös eredmények támadjanak. Lapunk mai száma 44 oldal.