Az Ujság, 1912. január/1 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1912-01-02 / 1. szám

. Megnövekedett­ szimpátiáról beszélni tehát nem lehet. Való igaz, hogy a törvényhatóságok elítélik az obstrukc­iót, de mit jelent ez ? Nem szimpátiát, ha­nem felhívást a kormányhoz, hogy vé­gezzen az obstrukc­ióval. Ezekre a hatá­rozatokra hivatkozhatik, ha majd meg­küzd az obstrukc­ióval, de nem hivat­kozhatik mint a szimpátia jelére. Ellen­kezőleg. A helyzet az, hogy íme egy obstrukc­ió, mely — szemben az eddi­giekkel — nem népszerű, sőt gyűlöletes, az egész ország ellene szól, s a kormány mégsem tehet ellene semmit. Tény, hogy az ország részéről kormány erősebb tá­mogatást nem kaphat, mint Khuen ka­pott a törvényhatóságoktól. S mire ment ezzel? Arra, hogy nekidurálta magát, fölkavart egy elnökválságot, hogy az­után minden a régiben maradjon. Meg­eresztett titokzatos fenyegetéseket, hogy azután nyájasan mosolyogjon: félreértés! És most ? Most megint csak mondja, hogy állja a harczot, s a pártja szónoka is variálja: meg kell menteni a Ház munka­képességét, de hogy hogyan, hogy mire szánták magukat, arról nem szólnak, s bocsássanak meg, ha egy kicsit gyanak­szunk, erről nincs is sejtelmük. Egybevetve a miniszterelnök újévi beszédét a miniszterelnök újév előtti fél­­hivatalosával, mely kardcsörtetve az el­lenzéket szólítja föl, hogy találjon ki valamit, lehetetlen elnyomni a gondola­tot, hogy a kormánynak egész terve abból a reményből áll, hogy az ellenzék csakugyan ki fog valamit találni. Az ellenzék viszont sokkal elhihetőbben azt mondja, ő bizony nem fog semmit sem kitalálni, hanem ott folytatja, a­hol abbahagyta. Ennek a programmnak meg­van a kormányé fölött az az erőssége, hogy nyilvánvalóan megvalósítható, míg amaz nyilvánvalóan nem valósítható meg azzal az ötletlincscsel, életrevalósággal, bátorsággal és megbízhatósággal, melyet a kormány és pártja eddig tanúsított. A­míg bejelentik az energiát, addig úgy tesznek, mintha minden csak rajtuk állana, mikor aztán kenyértörésre kerül a sor, akkor fölfedezik magukban a törvénytiszteletet s csak törvényes esz­közök! — jelszóval vonulnak vissza a meddő tehetetlenség terére. Nem, ha a miniszterelnök az ellen­zékre hatni akar, akkor kézzelfoghatób­ban meg kellene azt győzni arról, hogy a további obstrukczióban tényleg érheti valami baj. Az eddigiek után ilyen aggo­dalom nem igen kell bennük, és ha a miniszterelnök akár csak újévi udvarias­ságból pártjának eddigi támogatásában találja meg az egyetlen erejét, akkor ugyancsak ki van zárva, hogy a jövő bejelentett harc­ától valami nagyon meg­ijedjenek. AZ ÚJSÁG Kedd, 1912. január 2.­ ­, __ _ A horvát nyelv Dalmácziában, Fiuméból táviratozzák. A mai napon, 1912. január 1-én, Dalmáczia összes közhivatalaiban a horvát híva­talos nyelv lépett életbe, kiszorítván az eddig hasz­nált olasz és német hivatalos nyelvet. A dalmácziai horvát pártok sokáig kitartóan harczoltak, míg ezt el tudták érni. Tekintettel arra a körülményre,­­ hogy a horvát hivatalos nyelv behozatalára már jó i­deje megtettek minden előkészületet, erős a remény, hogy az új rend semmiféle rázkódtatást nem fog előidézni. mna. Nevezetes a Labmusok háza, mely külö­nösen mozaikokban gazdag; 67 mozaik van itt. A régebbi császárok korában még a freskó az uralkodó, később kiszorítja a mozaik. A nevezetesebb mozaikképek közül az egyik egy urasági kastélyt ábrázol, mely több emeletes és magas tornyokkal is el van látva. A villa előtt vadászat látható. A másik egy versenyistállót ábrázol. Egyik lónak neve Polydoxus (sok dicsőséget hozó), melyet különösen kegyelt a gazdája, mert a következő felírást olvassuk alatta: »Vincas, non vincas, te amamt­s Polydoxe !« »Akár győzöl, akár nem, téged szeretünk Polydoxus!« Visszatérve a városra, a szélén hatalmas diadalív fogadja az embert, mely e nemben egyike a legszebbeknek. Ezen átmegne, a fórumra érünk, a­hol köröskörül fedett oszlop­­csarnokok voltak. Itt töltötték el a polgárok idejük javarészét; itt szolgáltatott a praetor jogot, itt történtek a választások, itt voltak a pénzváltók asztalai. A fórum hátterében templom emelkedik, mely valószínűleg Jupiternek volt­ szentelve. A fórumon túl vásárcsarnokot (macellin) találunk. A város magaslatra támaszkodik, ezen áll a Capitolium, melyet minden római városban találunk. Jupiter, Janó és Minerva tiszteletének mindenütt érvényt tudtak sze­rezni. Legjobb állapotban maradt meg a duggai (Thugga), mely colinthusi stílusban van építve. Dugga még színházáról is neveze­tes ; 25 sor­ülés még megmaradt. Ezt a szín­házat L. Marcius Quadrates építtette saját költségén. A felavatás napján élelmiszereket osztatott szét, szinielőadásokat rendezett, ging-­­ nasztikai játékokat és bankettet. Mindezt egy feliraton olvassuk. Ugyanezt a hiúságot látjuk egy sírversen, mely egy remek mauzóleumon olvasható. Száz­tíz sorból áll, mert 110 évig élt az, a­kinek emlékére írták. »Ki nem csodálja e művet és el nem­ hal ennyi gazdagság láttára, melynek módjában állott ilyen égbe nyúló építményt emelni! Valóban ez a legszebb tőkésítés; igy nyer a pénz örök székhelyet, igy halhatat­lanságot, ha örökkétartó épületbe helyezik.­ Annyi díszes síremlék nem volt az egész római birodalomban, mint Észak-Afrikában. A feliratok az árat is megjelölik ; volt olyan, mely 50—60.000 koronába került. Legszebb síremlék a Wadi-Tagidjében levő, három­­emeletes és 16 méter magas. Több relief di­­sziti. Alul két párducz hátsó lábán ül és elülső lábait egy urnára helyezi; fent mindenféle vadászati jelenetek vannak. Sok felirat bizonyítja, hogy a város gazdag polgárai kötelességüknek tartották egy-egy fényes középülettel járulni a város szépítésé­hez. A pénz és vagyon itt is lassanként kevés ember birtokába került, a tömeg pedig nyo­morgott. Ez az oka annak, hogy a keresztény­ség az itteni lakosság között oly szíves fogad­tatásra talált. Ezt a virágzó kultúrát részint a vandálok pusztították el, de még többet a keresztény­ség kebelében dúló viszályok. A­mi az emlé­­kekből megmaradt, azt az arabok tették tönkre, a­kik széthordták és városok építésére hasz­nálták. ,y BELFÖLD.­ ­ Monstre küldöttség a kereskedelmi minisz­ternél, Nagyváradról táviratozzák. Január 4-én délután öt órakor Bihar megye monstre­ küldöttsége tiszteleg Beöthy László kereskedelemügyi miniszter előtt. A küldöttségben, mely a törvényhatósági bizottság kétszáz tagjából áll, a következő ország­gyűlési képviselők vesznek részt: Tisza István gróf, Miskolczy Imre, Telegdy József, Márkus László, Jlednác Gábor, Ertsey Péter, Zathurecsky István és Hoványi Gáza. A küldöttséget Mis­kolc­zy Ferencz főispán és Fráter Barnabás alispán vezeti a minisz­ter elé. A gyülekezés helye délután négy órakor a Vadászkürt-szálló. • ■ '•** • Teleki Sándor gróf főrendiházi tag. Teleki Sándor gróf, a kinek felesége Szikra néven irt regé­nyeket meg novellákat és irodalmi sikerei révén a Petőfi­ Társaság tagja lett, legközelebb a főrendi­ház tagja lesz. Teleki Sándor gróf a közoktatásügy terén tűnt ki nagy szaktudásával. ’ ^ ] A kormány és a tisztviselők. A félhivatalos Bnd. Tnd.-nak illetékes helyről nyert értesülése szerint az utóbbi napokban napvilágot látott mindama híresztelések, mintha a kormány az állami alkalmazottak helyzetének javítása érdeké­ben a jelenleg uralkodó drágaságra való tekintettel tervezett intézkedésekre vonatkozó álláspontját megváltoztatta volna , hogy ennek következtében a kérdésnek más alapon való megoldására nézve számítási munkálatok lennének folyamatban, nem felelnek meg a valóságnak. A kormány, úgy mint eddig, most is következetesen azon az állásponton van, hogy az állami alkalmazottak helyzetének javítására rendelkezésre bocsátható összeget nem használhatja fel igazságosabban és helyesebben, mintha eredeti tervéhez képest azt azoknak az al­­alkalmazottaknak juttatja, a­kik illetményeikből nem csak magukat és esetleg feleségeiket, hanem gyermekeiket vagy más családtagokat is kényte­lenek eltartani, a­kik tehát a mai drágaságot a leg­jobban érzik. Az e kérdés tekintetében az utóbbi időben elhangzott sok felszólalás csak megerősí­tette a kormányt eredeti állásfoglalásában s abban a nézetben, hogy ha az e czélra szánt évi huszonöt - harminc­ millió koronát kitevő jelentékeny összeg­nél nagyobb összeget fordíthatna is az állami al­kalmazottak helyzetének javítására — a­mi, sajnos, az államháztartás egyensúlyának megzavarása nélkül lehetetlen lenne — még akkor is helyesebb és igazságosabb lenne, ha a többlet a kormány által tervezett családi pótlék tételeinek felemelésére for­­dittatnék s nem amaz alkalmazottak illetményei­nek javítására, a­kik a drágaságot sokkal kevésbé érzik, mert nem hárul reájuk gyermekek vagy családtagok eltartásának kötelezettsége. Több ol­dalról kétségbe vonták, hogy a kormány által ter­vezett családi pótlék szükséglete nem fogja a kor-­­­mány számításai szerint mutatkozó 25—30 millió koronát elérni. Az e tekintetben felmerülő eltéré­seknek nyilvánvalólag az az eredete, hogy a kor­mány terveinek­­bírálói csak a gyermekkel bíró al­kalmazottakat veszik számításba, holott a kor­mány kezdettől fogva azt az álláspontot foglalta el, hogy a családi pótlékban nem­csak a gyermekkel bíró alkalmazottak, hanem mindazok az alkalma­zottak is részesítendők­ lesznek, a­kikre hasonló súlylyal nehezednek más hozzátartozóik eltartásának kötelezettségei. A politikai­­ijesztendő. E régi hagyományt követve, a képviselőház politikai pártjai az újesztendő első napján üdvözölték vezéreiket. A nemzeti munkapárt nevében Plósz Sándor üdvözölte Khuen- Héderváry Károly gróf miniszterelnököt, a­ki hosszabb beszéddel válaszolt­» Beszédében fő­képpen a parlament munkaképessége helyre­állításának szükségességét fejtegette. A munka­párt ezután Návay Lajosnál, a képviselőház elnökénél, is tisztelgett. A Kossuth-párt a beteg vezérét lakásán kereste föl. Gál Sándor üdvöz­lésére Kossuth Ferencz meglehetősen harczias beszédet mondott. A fővárosból távollevő Justh Gyulát a negyvennyolczas párt táviratban üd­vözölte. A néppárt fejét, Zichy Aladár grófot és a pártonkivü­li függetlenségiek elnökét, Károlyi József grófot, szintén táviratban üd­vözölte pártjuk, A miniszterelnök üdvözlése. A kormány tagjai ma délelőtt féltizenegy órakor összegyülekeztek a miniszterelnöki palotá­ban, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter­­elnöknek szerencsekivánataikat kifejezzék. A mi­niszterelnök az üdvözlést szívélyesen viszonozta. A munkapárt. Az­­országgyűlési nemzeti munkapárt tagjai ma dél felé nagy számban jelentek meg a Várban, a miniszterelnökségi palota nagytermében, ho­l Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnököt a kormányt az évforduló alkalmából üdvözölj­ék. A párt tagjai közt igen nagy számmal jelentek meg a párt főrendiházi és országgyűlésen kívüli tagjai is. Néhány perczeze­ fél tizenkettő után éljenzés és taps hirdette a kormány tagjainak megjelené­sét. Ott voltak Khuen-Héderváry Károly gróf mi­­szt­ereinek kel élükön Lukács László pénzügyim-

Next