Az Ujság, 1912. január/2 (10. évfolyam, 13-26. szám)

1912-01-16 / 13. szám

Budapest, 1912. X. évfolyam. 13. szám. Kedd, január 16. «M&Mtéri iraki i­irre» » » 28 k. — f, fitém _ ____l­ » — » Kegyedért« » „­7 * — * Egy hóra _ _ 2­­­40 » Egyes ssási éra helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budepest, RÁkócsi-út Telefon SS—tj. KIARCHÍVITir.: Budapest, Rákócsi-út 54. u. Telefon 181-83 és 58-03. X»Kjel«n U«tí3 rávételéről lejetlen nsp, fimt-1]) után­­a. ROVÁS. A költségvetéssel váratlan hamar, még e héten végezhetnek, a­mi formálisan nagyon kellemes lehet a kormánynak, de tényleg na­gyon kellemetlen. Mert hamarább van vége a fegyverszünetnek, s mert ki kellene szedni a fegyvereket. A kormány eddigi beszéde után nem tehet egyebet, mint hogy rögtön előáll a véderőjavaslattal, s provokálja rögtön a technikát. S rögtön előáll az eszközeivel a munkaképesség helyreállítására, a­hogy azt újévi heréddel és félhivatalos hadüzenetekkel /Řjefan­t viszont rögtön el kell árulnia, _­­ .-in hatékony fegyverei nincsenek, sem pedig a harca kitörésére nem vágyhatott. Az egyetlen kombinácziója az, hogy a két ellenzéki párt szét fog barátkozni, de ez annál való­színűbb, minél későbben tűnik ki, hogy nem vesznek össze.* A Fremdenblatt, a félhivatalos külügyi lap teljesen osztrák okokkal magyarázza m­eg az ujonezozás elhalasztását, a­mire a magyar kormánylapok ujjongva csapnak rá : no lám, nem Khuen és nem a technika miatt halasz­totta el az ujonezozást, s így, a­mi kor ebből az országot éri, azt sem Khuen okozta. — Lehet, hogy az osztrák kormány beállt ön­feláldozó ódiumvállalónak, de nem sokat hasz­nál a magyar kollégának. Hát igen, Ausztriá­ban elhalasztották az ujonczozást, mert az új véderőtörvény alapján akarnak sorozni De Magyarországon elhalasztották ugyanebből az okból és azért, mert az ellenzék az ujoncz­­törvényt is megobstruálná, azonkívül pedig mert a késő ujonczozás ódiumát is az ellenzék nyirkába akarják varrni. Ha ez a kormány­nak segít, hát csak rakjon ódiumot az ellen­zékre. Ám bizonyos, hogy az ellenzéki ódium nem sokat segít az országnak. * Kossuth Ferencs megint új, s az írását megint kétfelé mutatják föl örömmel. A kor­mányoldalon azt olvassák föl czikkéből, hogy nemzeti engedményekért a pártja abbahagyja az obstrukcziót, s hogy Justhékkal voltakép­pen nem áll szövetségben. Justhék meg diadal­lal czitálják belőle, hogy a választójogban nem is olyan nagy közöttük az eltérés, s hogy az összeveszítés hiú kísérlete a kormánynak. Mind a két fél híven czitálja Kossuthot, a­ki ezúttal is bölcs államférfimnak hiszi magát, pedig csal; olyan korcsmáros, a­ki mindenféle bort mér ugyanabból az üres hordóból. Esetek. Irta Kenedi Dóra. (Tégy jót ) Az egész emberi élet csupa viszonylagos értékekből áll. Még a gyémánt értéke is vi­szonylagos. A­ki a Saharában szomjan akar halni, annak egy pohár víz többet ér eszy zsák gyémántnál. Még ilyenebb a mindennapi élet. A szép nők sem szeretnek a nagyon szép asszony közelében tartózkodni, mivel veszítenek szép­ségükből. Az országgyűlésen a szónokok min­dent kieszelnek, hogy ne következzenek vala­hogyan a nagy szónokok után. A hold is­­süti éjjel, de nappal sápadt. Egész litániát lehetne erről írni, ha így is nem tudná jól mindenki az élet mindennapi tapasztalatából, hogy bizonyos taktikával kell élni, ha valóságos értékünket nem akarjuk megkisebbíteni. Ha valaki ezzel nem él, az kényeskedik. Ha meg valaki túlságosan is él, az már paklizik. Ismerik ezt az iskolában is. Jó tanuló után felelni elemi csapás, rossz tanuló után szerencse. A magyar tudományegyetemen pedig minden szemfüles jelöltnek gondja van arra, hogy a vizsgálaton valahogyan ne következ­zék az előre is kitűnőnek ismert, jelölt után, mert különben a közepes jelölt is a bukás sötét éjjelébe vész. Ez különben lehet hogy nem egészen igaz, azonban elég, ha hisznek benne.­ A félelem volt mindig a babona anyja. Erre van fölépítve az u. n. jogászi előkészítő iskolák lélektana is. Ezek amolyan magán­­vállalkozások, a­hol a »vizsga­anyagot» tölcsér­rel öntik Me is gyönge jelöltek fejébe, vagy­­ puskákkal« lövöldözik Me. És nem ingyen. Kilépik azt is, hogy melyik tanár mit szokott nagy átlagokban kérdezni, mik a kedvencz vesszőparipái, mik a gyöngéi? És azt a tan­anyagot tarifa szerint öntik bele a gyönge jelöltek fejébe. Mondják, nagy sikerrel, de ahhoz semmi közünk. A siker t­itkaihoz tartozik az egyik tudo­­mlány-foltozó vállalatnál az is, hogy a gazdag druskkesek számára, állandóan bukó­ta,jogászt bérelnek. Ennek az a feladata, hogy ha vala­mely nagyon fizetőképes drukkert képeztek ki az intézetben a Vizsgálatra, az ősjogász előbb kér terminust és utána kér azonnal a gazdag drukker-jelölt. Az ősjogász, azután a vizsgá­laton olyan alávaló tudatlanságot, szokott el­árulni, hogy az érdemes bizottság a legnagyobb lelki gyönyörűséggel buktatja meg. Utána azonnal a fölkészített kiváltságos jelölt követ­kezik, a­­kinek gyönge és gyarló képzettsége a viszonylagosság ősi törvényénél fogva most már a tudományosság elsivárványszíneiben ra­gyog. Rendesen­­egyhangús siker az eredmény. Az egyik ősjogász, a­kinek jobbig ez volt az állandó becsületes kenyérkeresete, egy-egy jól sikerült bukásból fényesen megélt fél­­esztendeig is és akkor újra elment bukni. Ki­fogástalan életpálya, a miniszterek közt is előfordul az ilyesmi, így éldegélt ősjogász barátunk talán már két esztendeje. Nemrég azonban a sötét végzet őt is utolérte. Egy nagyon is gyöngeszívü bi­zottság elé került bukni. Ma­kogása, izzadása és kapkodása megindította a lágyszívű szenzoro­kat... eb, hadd menjen át a szegény! Szótöbbséggel áteresztették. A mikor e képesítve eltávozott, a tájékozat­lan gólyák körülfogták és gratuláltak neki a tornászon­. Végre, valahára , alján! Az égjogász azonban földvár, ábrázattal törtetett keresztül fiz éljenző csapaton : —­ Eredjetek a pokolba. Tudjátok is ti, n­ az a vizsgálat! Most itt van! Ezek miatt a lágyszívű majmok miatt elvetetettem a kenyérkereset­em­et! A­kik egyébiránt nagyon sajnálják sze­gényt, nyugodjanak m­eg. Jelenleg A szigorla­tokon bukdácsol. Azután pedig É­let­fogytiglan az ügyvédi vizsgálatokból fog megélni. Isten tudja,­ talán ezt a mesterséget is jó volna már államosítani. (Népnyelv.) Falusi iskola. A tanító a betűket tanítja. A táblán a rejtelmes nagy M betűt mutogatja : — No, gyerekek, mélyítek találja el e­zt a betűt ? Kovács Pista: Tessék csak félreálladi, tanító úr. A tanító (félreáll): No, most már jól látod ? Pista­­kiveszi a sipkáját a padból és oda­vágja az M. betűhöz): No, ugy­e, hogy el­találtam ! ". (A művészet.) Nápoly. A Sí Cario-szinház előtt. Alko­nyat­. Őgyelgő niezai nép. Lazzaronik, bertsag­­lierék, tengerészek, idegenek és más naplopók. A szinlapon a Cavalleria ru­stinim, egy híres franczia énekesnő vendégszerepével. A jegy­­áruló­ ablakok előtt tolongás és zsivaj. Egy csavargó-forma Mák, beütött világos czilinderrel megjelenik a színház előtt. Egyik kezében egy kis zsámoly, a másik kéziben egy kis batyu. Föláll a zsámolyra, kibontja a Krcsikes Mek, Reng a föld Keleten is, Nyugaton is. Stt pedig, a Kelet és a Nyugat ütköző pontján minden egyébbel inkább törő­dünk, mint azzal, a mi határainkon túl történik. Justh harezot hirdet-e, Kossuth paktálni kész-e: ez a mi gondunk, mintha az ezeréves magyar birodalom élete ezen fordulna meg. Fájdalom, a magyar glóbus még mindig nem mese; makas ragaszkodás­­ok a szűk politikai szemhatárhoz nem biztosítja, hanem ve­szélyezteti a magyar államot, a­mely egyedül úgy élhet a jövőben dicső múlt­jához méltóan, ha nem kapcsolja ki magát a nemzetközi politikából, a­mely­ben jelentős tényezőnek kell lennie. Nézzünk Keletre. Nem beszélünk a mennyei birodalom összes államfentartó gerendáinak nyugtalanító recsegéséről. A sárga veszedelemről sok szó esett már, de ez még a távol jövő zenéje. A kínai válság előbb egyéb súlyos bajokkal fenye­get. Az érdekelt hatalmasságok össze­tűzése a mennyei birodalomban kínálkozó zsákmány fölött a közelebbi válság, a­mely Keletázsiából Európára fog káros hatást gyakorolni. Európa, Ázsia és Ame­rika készülnek ott összecsapni; a sárga veszedelem majd csak ennek a mérkő­zésnek elintézése után fog tulajdonkép­pen érni és majdan Európa kapuin ko­pogtatni. Nem beszélünk Perzsiáról sem, a­melynek mai szorongattatása a felületes szemlélő előtt egyszerű problémaképpen jelentkezik. Az erősebb letöri a gyengéb­bet. Ez az élet örök törvénye. Itt azon­ban egyéb 1-3 történik. Perzsiában az a kérdés dől el, hogy Oroszország, Nagy-Britannia kultúrája és politikája legyen-e irányadó Középázsiában. És meri-e valaki állítani, hogy Európa jö­vőjére nézve közömbös, vájjon az angol szellem, vagy az orosz kancsuka győz az emberiség bölcsőjéért folytatott ebben a viaskodásban. Minderről nem beszé­lünk, mert abban a visszautasításban részesülhetnénk, hogy nagyon messze van Perzsia is, Kína is, Hekuba bökünk mind­kettő , az ott versengő nemzetek végez­zék el egymás között, hogy melyiküknek mi jut.­­ Törökország azonban közel, olyan közel van, hogy­ szinte kézzelfogható az érdekeltségünk mindabban, a­mi ott Lapunk mai száma 38 oldal.

Next