Az Ujság, 1912. március (10. évfolyam, 52-66. szám)

1912-03-01 / 52. szám

Péntek, 1912. márczius 1. AZ u­jság ________ Dezső felmegy az elnöki emelvényre. Felkiáltások a jobboldalon : Nincs joga felmenni !) Ráth Endre : Ismét győztetek ? Polónyi Géza: Joga van az elnökhöz fel­menni. Ráth Endre: Hívta az elnök. Návay Lajos elnök: A pártszenvedélyek talán nem terjedtek még odáig, hogy egymás szavában így kételkedjünk. Eitner Zsigmond: Még nem terjedtek, de fognak. Návay Lajos elnök : Ha ön odaviszi, én nem viszem oda. (Taps a jobboldalon.) Én a Hoitsy Pál indítványára vonatkozó elnöki kijelentést szóról-szóra felolvastam, becsületemre állítom. (Taps a jobboldalon.) Polónyi Géza: Becsület nem házszabály. (Zaj.) Egry Béla kéri az elnököt, térjen vissza a régi­­ gyakorlatra. Polónyi Dezső személyes kérdésben kér szót. A naplóból felolvassa, hogy a koalíczió a példa esetében, a­melyre Návay hivatkozott, az elnök csak azért rendelte el az együttes szavazást három szakasz felett, mert ellenindítvány nem létetett. Návay Lajos elnök : Felolvassa a napló máso­­dldalát, nem azt, a­melyet Polónyi idézett s kon­statálja, hogy a kérdéses eset úgy volt, a mint ő — az elnök — előbb mondotta. Ábrahám Dezső : Nemzeti szempontból nem érti, hogy az ellenzék küzdelmét miért akarják letörni. Az elnök Kenedi indítványát nem teheti fel szavazásra. Az elnöknek azért sem lehet igaza, mert álláspontja mellett másfél órán át argu­mentált.­Hámos Antal báró : Hát ha nehezen értik meg? Justh János: A­ki jól tud nevetni, az báró lesz ! Benedek János : Senki sem értette még meg a saját halotti beszédét ! Ábrahám Dezső : Indítványt nyújt be, hogy Bosnyáknak és Valencsiknak adassék meg a sza­badság, Sümeginek ellenben­ nem. (Derültség.) (Többségi akarat és alkotmány.)­ ­/ Hock János : Az ellenzék amerikázni most valóban akar. . Falcione Árpád: Provizóriumot akar ! Hock János : De ezt azért teszi, hogy meg­akadályozza a káros véderő javaslatok keresztül­­forszírozását. Hát nem volt erre példa máskor és máshol ? Itt van Ausztria példája. Hámos Antal: Bécset szeretik tanulmányozni! Molnár Viktor: Batthyány Tivadar is volt Bécsben! Batthyány Tivadar gróf: Mi köze hozzá ? (Nagy zaj.) Jeszenszkytől, vagy Khuentól kérjek engedélyt ? Akkor megyek Bécsbe, mikor akarok ! Hock János : Justh Gyula volt Bécsben, de nem kunyerálni, hanem a hatalmat odadobni! Ráth Endre: Pedig közjegyző is lehetett volna. (Derültség.) Hock János : Az elnök a többségi akaratot szolgálja. Návay Lajos elnök: Az elnök akkor, mikor a többség normális munkálkodását a házszabályo­kon belül biztosítani akarja, semmi mást nem biz­tosít, mint Magyarország alkotmányát. (Taps a jobboldalon.) Hock János : Ha Kenedi indítványa elfogad­ható volna, akkor azt más esetben is lehetne al­kalmazni. Ma hallott egy összeférhetetlenségi be­jelentést Széchenyi Emil gróf ellen. Talán meg lehetne várni, a míg a Széchenyi ellen való össze­férhetetlenségi bejelentések mind összegyűlnek s majd akkor en bloc fognak dönteni ezek fölött. A Macht geht vor Recht elve jól állott Bismarck­nak, de az elnök urnak­ nem ! A házszabályok keze­lése Berzeviczynél oltó­szer volt, Návaynál pedig robbantó petróleum. Kovács Gyula: Sajnálja, hogy Berzeviczy Albert és Kabos Ferencz, a­kiknek eljárását a mostani elnök dezavuálja, nincsenek jelen. Fel­szólítja őket, hogy védjék meg eljárásukat. A több­ség nem mer nyíltan cselekedni. Ráth Endre : Az elnök a tegnapi zárt ülésen megígérte, hogy nyílt ülésen nyilatkozni fog az ő elnöktőé való megválasztását megelőző esemé­nyekre. Kéri, hogy ne szaporítsa be nem váltott ígéreteit. Az elnök felfogása már előzetesen isme­retes volt s épp ezért kértek s kaptak az ellenzéki pártok garancziákat. Az elnök most ezeket apró szellemeskedésekkel meg akarja kerülni. Nem fog sikerülni. Benedek János : Technikázás csak akkor volt e Házban, mikor a nemzet érdekei forogtak ve­szélyben. Szükséges a házszabályok szigorítása, de előbb az egész nemzet legyen képviselve a parla­mentben. Jöjjön tehát előbb a parlamenti reform. (Még egy prec­edens.) Návay Lajos elnök : A mostani vita a be­terjesztett indítványoknak miként való szavazás alá bocsátása körül forog. A körül, hogy az elnök­nek a mostani eljárása megfelel-e a házszabályok­nak? A házszabály azt mondja : »Ha a szavazásra feltett kérdés, vagy indítvány több részből áll, részeire osztható«. Ebben tehát meg van adva a lehetőség, de nem a kötelezettség. Szmrecsányi György : A házszabályokhoz ké­rek szót! (Nagy zaj.) Návay Lajos elnök: Majd elmondhatja, mi­kor felhívják! (Zaj.) Miután ellenindítványok vann­ak, elsősorban eldöntendő az, hogy a kép­viselőház egyáltalában megadja-e a kért szabad­ságot minden képviselőnek. Azután fog követ­kezni, ha ezt nem fogadja el, hogy az egyes kép­viselők kérésére mit mond a Ház. A fő az, hogy kifejezésre jusson a Ház határozata az iránt (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: A házszabályok be­tartassanak !), hogy a képviselők kérelmére a távozási engedélyt megadja-e. Név szerinti sza­vazást is kértek a többi közt. Az ő ígéretei, a­melyeket itt emlegettek, soha másra nem terjed­tek ki, mint arra, hogy a házszabályokat a maga felfogása szerint meg fogja tartani. (Taps a jobb­oldalon.) Sajnálja, hogy ez a baloldalnak nem jó, de mást nem mondhat. Kijelentette akkor is, hogy az alelnöki gyakorlathoz ragaszkodni fog, ezért hivatkozott azon prec­edensekre, a­melyek álláspontját igazolják. 1908-ban — úgymond a baloldalra mutatva — az önök tapsai között kö­vettem el az állítólagos házszabálysértéseket. (Él­jenzés a jobboldalon.) Polónyi Géza : Nem vagyunk a koalíczióban. (Felkiáltások : Halljuk az elnököt!) Návay Lajos elnök: Az akkori elnök úr mindig tiltakozott, nagyon helyesen, olyan fel­fogás ellen, hogy a horvát és magyar képviselők között a jogok és kötelességek szempontjából különbség volna. 1908. április 2-ikán történt, a koalícziós házszabályok megalkotása körül nem horvát, hanem magyar képviselőkkel, a balpárt­tal szemben, nem szabadságkérés, hanem egy más kérdés felett való szavazásnál. Sok módosítás, ellenindítvány volt, a végett, hogy a hosszú szavazásokkal esetleg a kérdés elodáztassék; az akkor elnöklő elnök úr, (Felkiáltások: Justh!) nagyon helyesen, feltette a kérdést, hogy el­fogadja-e a Ház a szöveget az »összes többi módo­sításokkal szemben, igen vagy nem ?« Felszólal­tak Farkasházy Zsigmond és Hoffmann Ottó, s azt fejtegették, hogy a kisebbséget meggátol­ják abban, hogy jogaival élhessen és az elnök úr, rezumálva a maga álláspontját, ezeket mondta : Ebben a tömkelegében az indítványoknak, módosí­tásoknak úgy összezavarodnék az egész Ház, hogy abból azt kivezetni én legalább képtelen volnék«. (Zajos derültség a jobboldalon.) Justh Gyula: Egészen más dolog volt! Szmrecsányi György : Az nem szabadságlevél volt! (Zaj: Halljuk! Halljuk!) Návay Lajos elnök (olvassa): »Itt jogsére­lem senkin sem esik, mert mihelyt egyszer Eitner Zsigmond képviselő úr indítványa elfogadtatik, ebből azt a következtetést lehet vonni, hogy a képviselőim többsége nem akarja elfogadni a többi indítványt, a legkevesebb, a­mit a több­ség követel, az, hogy az elnök világosan és úgy tegye fel a kérdést, hogy a többség akarata ér­vényesülhessen«. Én is úgy fogom feltenni a kér­dést, hogy a többség akarata érvényesüljön. (Taps a jobboldalon.) (Holnap.) Vertán Endre : Az elnök által felhozott prec­e­­denseknek nincs értelmük, mert azok más esetre vonatkoznak. Szmrecsányi György : Vitának itt helye nincs, Kenedi indítványa, mivel a házszabályokba ütkö­zik, nem is bocsátható szavazásra. Csodálja, hogy az elnökség ilyen házszabályellenes magyaráza­tokba bocsátkozik. Beöthy Pál elnök : Figyelmezteti Szmrecsányit, hogy nincs joga az elnökséget súlyos kötelessége teljesítésében megvádolni. Szmrecsányi György: Návay álláspontját ő nem fogadja el. Beöthy Pál elnök : Minthogy szólásra többen vannak feliratkozva, megállapíttatja a holnapi ülés napirendjét, erre az elnöki előterjesztéseket és a véderő javaslatot tűzeti ki. Batthyány Tivadar gróf: Kérdi, hogy mi lesz a mai házszabályvita elintézésével. Beöthy Pál elnök: A mai házszabályvitával kapcsolatos indítványokat a holnapi ülés napi­rendje előtt intézik el. (Helyeslés.) Az ülést be­rekeszti. Kü­zködés a szavazásért. (A bécsi manőver. — A szocziáldemokraták tüntetése.) A függetlenségi párt a választójogot, a provizóriumot és huszonnégy órai halasztást se tűrő más programmpontozatait egyelőre fölcserélte a névszerinti szavazással; ma leg­alább ezért küzködött és — a­mint soraiban hangoztatják — rendületlenül folytatni is fogja. A Ház elnöke pedig és a többség épp olyan rendületlenül ragaszkodik ahhoz a fel­fogásához, hogy a technikás névszerinti sza­vaztatást a parlamenti hadakozás fegyverei közül kimustrálja. Ez idő szerint tehát szavaz­hatnak, de nem szavazhatnak, és hiába pro­vokálják a többséget olyan lépésre, a­melyet erőszaknak keresztelhetnének, az semmivel se hajlandó komolyabban fogni a dolgot, mint a­milyennek, törvényhozói lelkiismeret­tel, ők vehetnék. A függetlenségi párt szövetségeseinek, a szocziáldemokratáknak hétfőre tervezett tün­tetését nagy izgalommal várta. Hiszen a párt­ban tapasztalható békehajlandóság megnyi­­vánulása is belekapcsolódott a tüntetés dol­gába. Ma a főkapitány ezt betiltotta. A szocziál­­demokraták azt felelik, hogy a tüntetést mégis megtartják. A bécsi manőver, a­mely az Apponyi-féle pontozatok miatt a kormány ellen indult, ma pihenőre tért. Nyomatékosan hangoztatják a bécsi hírek, hogy az a hír, mintha Auffenberg lovag hadügyminiszter és Schemua vezérkari főnök tegnap lemondásukat jelentették volna be a királynak, nem felel meg a valóságnak. Ez már — így szól a kommentár — azért se történhetett meg, mert a király és a trónörökös, valamint a hadügyminiszter és a vezérkari főnök nézetei között eltérés nincs. Berchtold gróf kül­ügyminiszter ma Budapesten volt. Mielőtt Bécsből elindult, sokáig értekezett Stürgkh gróf osztrák miniszterelnökkel, a­ki ma jelent meg a királynál kihallgatáson. Minden bizon­­­­nyal a véderő javaslat dolgában. A külügy­miniszter ma Khuen gróf miniszterelnök ven­dége volt villásreggelin, ezután jó óra hosszáig, együttmaradtak, a politikai helyzetről beszél­getve. Hogy itt az osztrák politikai körök és a magyar kormány között támadt nézetel­térés is szóba került, az talán magától értető­dik. (Andrássy gróf a helyzetről.) Andrássy Gyula gróf ma a Magyar Hírlapban ismét megszólal; folytatja a politikai helyzetre vonatkozólag a minap nálunk is megjelent elmél­kedését. Az obstrukczió — írja Andrássy Gyula gróf — jelenlegi többségét, mint a hosszú harcz eddigi eredménye bizonyítja, magában a Házban meg nem gyengítheti, de a Ház feloszlatását kierőszakolhatja. Ha a Kossuth pártja által kötött megegyezés meghozza a normális tárgyalást, akkor a kormány ezen évben elő tartozik terjeszteni a választói törvényt, ha ellenben a priusz alapján folytató­dik az obstrukczió, akkor a véderő fogja lekötni a kormány és a parlament figyelmét és idejét s akkor hosszú, meddő technikázás után az uj választói jog tárgyalása helyett minden valószinüség szerint a jelenlegi választói jog alap­ján uj választás lesz, s az uj Ház sem fogja azonnal a létet megsemmisítő választói törvényt elővenni, hanem élni fog akarni és valószínűleg újra el fogja odázni az új törvény megalkotását. Ha közben külkomplikác­ió támadna, a­m­i nincs kizárva, kiszámíthatatlan hosszú időre halasztód­nék el a reform megalkotása, úgy látszik, hogy érzik is ezt a Justh-párton, azért vetették fel a provizórium gondo­latát, a­mely azonban fent nem fog vonzani, lent pedig gyengíti az ellenzék akczióját Fent nem tetszhetik a provizórium gondolata, mert biztos kilátást nem nyújt arra, hogy a végleges véderő-

Next