Az Ujság, 1912. július/2 (10. évfolyam, 167-180. szám)
1912-07-16 / 167. szám
Budapest, 1912. X. évfolyam. 167. szám. Kedd, julius 16. Silőfizetéki iraki Egész orra__... 28 k. — f. Félévre__...... 14 » — * Negyedévre „ _ 7 » — » Egy hó» 2 » 40 » Egyes szimára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉGI Budapest, Rákóczi-út Ő&flB» Telefon 56—16. KIADÓ AVATAI. Budapest, Rákóczi út 54. ev. Telefon 162—63 és 58—03. Megjeleli hetfő 5 kivételével minden nap, ünnep után la. ROVÁS. A népgyűléseken természetesen még mindig forr az indulat a szónokokban, mintha tegnap vezették volna ki őket a képviselőházból. Ez nem egészen igy van, ezt a szónokok csinálják. Akik hallgatják őket, komolyan háborognak, de akik beszélnek, azok komédiáznak. S aki hallgatja őket, elhiszi, hogy a kormány táborában csupa tolvaj ül; akik mondják, azok jól tudják, hogy ez a megoszlása a politikai táboroknak nem a tisztakezűség szempontjából történt. Ezt a jelenséget elvégre értjük, mert a szónokok gyújtogatni akarnak, s erre az objektív igazság és a másik jóhiszeműségének elismerése nem alkalmas. De ha értjük is, nem azonosíthatjuk magunkat vele. A parlamentáris eljárást meghamisították a Házban a miniszterelnök és a házelnök, de az ország hangulatát megmérgezik a népgyűlési szónokok. Ott is szükség van reparáczióra, de istenvcscse itt is. * A belügyminisztériumban most erősen készítik a választójavaslatot, s valószínűleg még többet mondanak most megengedhetőnek a nemzeti szupremáczia szempontjából, mint a kormány legutóbbi javaslata. S bizony a legeslegújabb sem lesz elég, mert az általános titkos mindent kévésel, hacsak ő maga nem csinálja és kínálja. Ezzel szemben pedig áll, hogy a Khuen-kormány kezdetén sokkal kevesebb is elég lett volna választóreformnak, s bizony rosszul cselekedtek, akik késleltették a reformot abban a friszemben, hogy későbben konzervatívabbak lehetnek. Az idők folyásával a túlzók még tovább merészkedtek, s a pártpolitikai érdek most egyenesen megkívánja, hogy bármennyit nyújt is a kormány, az ne legyen nekik elég. A kormány ezzel a javaslattal leszerelni akarja a háborgókat,, de tartunk tőle, hogy csak újabb támadó pontokat nyújt majd nekik. * n." :" A szerencsétlenséget szentnek tarthatnák és kikapcsolhatnák a politikai verekedésből. Szól ez a kormánynak, ha a kecskemétiektől csakugyan bizalmat akart vásárolni a földrengési segélyen, s szól az ellenzéki uraknak, ha erre való szándék nélkül henczegnek, hogy inkább nem kell a segély. Való igaz, hogy ezt a pénzt a nemzet adja, nem a kormány, de való igaz, hogy a kecskeméti kárvallottaknak adja, s nem a politizáló uraknak, akiknek nincs joguk visszavetni valamit, ami nem nekik jutna. Legyenek nagylelkűek, vagy büszkék a maguk költségén, s nem azokén, akiket a földrengés eléggé tönkretett, s nem fér rájuk még egy politikai megsarczolás is. Mire lanti a kutya? írta Kálnoki Izidor. A fiatal doktor mindennap meglátogatta a nagybeteg Veres Klárikát. Néha maga ment a jegyzőék házába, de gyakrabban az apjával, Bartosek doktorral. A betegség ellen ér némelyest a tudomány is, de a nagy gyakorlat, a jártasság, a gyors cselekvés még valamivel többet ér. Többi idejét Bartos Endre a laboratóriummá alakított vendégszobában töltötte. Reggeltől estig alig került ki abból a titokzatos szobából, legfeljebb ha az öreggel együtt ebédhez vagy vacsorához ült. Akkor se várta meg a lakoma végét, sietett vissza a könyvei, górcsövei, gerebei közé. Talán két hét múlva megint felugorni készült az ebéd mellől. Az öreg Bartosek ekkor megfogta a kezét: — Maradj egy kicsikét, fiam ! Igyál velem egy csésze feketekávét. Úgy se jó az a túlzottan sietős munka. A fiú visszaült a helyére. — Jó. Maradok. De azért sietek, apa, minden megnyert nap egy csomó megelőzött szenvedést jelenthet. Az öreg meggyújtotta a spirituszt a kávéforraló alatt. — Megmutatod majd, amit dolgoztál ? — kérdezte elfordított fejjel. Nem nézett a fiára , hátha nemet talál mondani. — Már kérni akartalak, apus, hogy nézd meg, miket művelek. És a tanácsaidat is akarnám kérni. Az öreg most már a fia felé fordította mosolygó arczát. És kavarta is a spirituszt, hogy jobban égjen. És gyorsan, azon forrón, ahogy a gépből kijött, úgy itta a kávéját. Pedig sohase szerette a forró ételeket. Se a nagyon hideget, se a nagyon meleget nem szerette az öreg úr. Csak a langyos ételnek és italnak van igazi zamatja és finom jó ize, szokta mondani. S az egészség se tűri se a forrót, se a jegeset. Beléptek az úgynevezett laboratóriumba. A mikroszkópusok tőszomszédságában egy csomó göreb, eprouvette, Petri-féle csésze, egymásra rakott üveglap feküdt. — Ezek a kultúráim — mondta a fiatal doktor. — A tenyésztés minden fajtáját kipróbálom. — Kultúrák ? Tenyésztés ? Ugyan mit tenyésztesz itt ? — kérdezte az öreg. — Baczillusokat. A tüdővész baktériumait. A betegről vettem. Vérsavón, bouillonban, burgonya-pépen nevelem őket. De legszívesebben agar-agaron. Azon kapom a legszebb kultúrákat. — Agar-agaron ? Hát az miféle ? — Az egy mézgaszerű anyag, amit ázsiai moszatokból csinálnak. Nagyon komplikált a preparálása és a sterilizálása, de ezen kapom a legszebb telepeket. Az öreg a füle tövét vakarta . — Aztán ha megvannak azok a pompás kultúráid, mi az ördögöt csinálsz velük ? — Beoltom házinyulakba, tengeri malaczokba. És tuberculint készítek. Oltóanyagnak. Azzal még nem tudom biztosan, hogy mit csinálok. — Akkor minek csinálod ? — Megcsinálom. És esetleg kipróbálom magamon. Koch tanár is kipróbálta magán, s egy kis lázon, két-három napi bágyadtságon kívül semmi baja se lett. —■ Akkor úgyis tudod a hatást, fiam. S nem is ez a módja a gyógyításnak. Nem azt akarod te tudni, hogy az egészségesnek árt-e bizonyos szer, hanem hogy a betegnek használ-e ? A fiú elszánta magát egy vallomásra. — Még egyébre is gondoltam. Ha az oltószer ártalmatlanságáról már meggyőződtem, akkor magamba oltom a betegséget is. És újra kipróbálom, hogy minő hatással lesz az infirziált szervezetre. Az öreg nem árulta el, hogy milyen ijedtség fogta el fia vallomására. Egész nyugodtan beszélt: — Értem. Te előbb beteggé akarod magadat tenni, hogy aztán kipróbáld a gyógyítási módokat. Ez szép. Legalább is önfeláldozó. De én azt hiszem, hogy oktalan is egyúttal. Hiszen ha betegen akarod tanulmányozni a hatásokat, van arra való beteg elég a világon. Itt van a Klárika. Ő már alaposan be van oltva, szegényke. Bartos Endre ingerülten felugrott : — Azzal a drága teremtéssel csak nem fogok kísérletezni ! Az öreg megfogta a fia kezét és visszaültette a helyére : — Mit is mondtál nekem az első napon, a mikor hazajöttél ? Te nemcsak ember vagy, apa, hanem orvos is. Ugye, igy mondtad ? S igazad volt. De ez te reád is vonatkozik. A választójog. Irta Márkus Dezső dr. a m. kir. Curia birája. — Három közlemény. — II. A mikor törvénybe kell foglalni a választójogosultságnak feltételeit, a lényeget tevő tartalom mellett kiváló jelentősége van a törvény megszerkesztésének is, bárha ez első pillantásra a kevésbbé fontos külsőség körébe tartozónak látszik. Pedig fölötte szükséges, hogy a törvény világosan, egyszerűen és könnyen áttekinthetően szabja meg a választójog összes kellékeit, csak így kétséges a választók névjegyzékének könnyű és megbízható egybeállítása, csak így vehető eleje a jog bizonytalanságának és a felszólalások tömegének, csak így fojtható el csírájában, avagy pedig orvosolható igen sok visszaélés, amelyre aválasztójog meghatározásának bonyolultsága és rugalmassága csábítja mindazokat, akik a választást csakis egyéni, vagy pártbeli érdekek előmozdítására nyíló alkalomnak, vagy a fogalom legtágabb értelmében fölfogott üzleti vállalkozásnak tekintik. Ki kell tehát zárni a szóba jöhető előfeltételekből mindazokat, amelyek előreláthatóan sok kétségre és vitára adhatnak okot, különösen tehát azokat, amelyek túlságosan ingadozó alapra fektették és már ezért is, bár a legjobb hiszemmel, sokféle értelmezést tesznek lehetővé, ami nemcsak a jogbiztonságot veszélyezteti, hanem a törvény egyforma és kivételt nem ismerő alkalmazásába vetett hitet is, amelyet pedig minden hatóságnak minden ténykedésével meg kell szilárdítania. Mindezekre a szempontokra is figyelemmel voltam most következő javaslataim kidolgozásánál. A választójog gyakorlásának legelső föltétele a magyar állampolgárság. Mivel pedig ennek honosítás utján megszerzését az 1879. évi L. t.-cz. amúgy is legalább ötéves ittlakáshoz és adófizetéshez, kifogástalan magaviselethez és ahhoz a feltételhez köti, hogy az illető magát és családját lakása helyének körülményeihez képest eltarthassa (8. §.) és mivel a honosított a törvényhozás tagjává, egészen rendkívüli eset kivételével (17. §.), csak a honosítás után tíz év múlva lehet (15. §.) , a honosított cselekvő választójogának időbeli megszorítása nem szükséges. A második feltétel, hogy a választónak Lapunk mai száma 32 oldal.