Az Ujság, 1912. október/1 (10. évfolyam, 232-244. szám)
1912-10-01 / 232. szám
Budapest, 1912. üléfizetéalink: Egész é vre___ 28 k. — 1. Félévi« «. ......... 14 * — » Hegyedévre „ 7 » — » Egy hérs _ 2 » 40 » Egyes széni éra helyben és vidéken 10 fillér. X. évfolyam. 232. számtóber 1. SZERKESZTŰSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54.6& Telefon 56—16. KIADÓItIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. SS. Telelőn 162—63 és 58—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. Bocsánatot kérünk a népgyűlések hőseitől, de Szófiából és Belgrádból egyaránt sürgöny jött, mely azt mondja, hogy nem Ugodon és Komáromban, hanem Szófiában és Belgrádban történnek a nevezetesebb események. Az ugodi munkapárt feloszlott, — ez valami. De Bulgária és Szerbia mobilizál, — ez sem kutya. A mobilizácziótól az ultimátumig, az ultimátumtól a háborúig még messze az út, de világraszóló fontosságú az is, hogy a kis balkán kakaspolitikusok megteszik-e ez utat, az is, hogy nem teszik meg. S míg ez a kérdés el nem dőlt, addig a tekintetes magyar belső pártpolitika foglalja el azt a helyet, mely már régtől fogva megilleti a közérdeklődésben az utolsót.* Nem kételkedünk az európai hatalmak békeszeretetében, de — őszintén szólva — nem hiszünk a békebeszédeknek. Ezek túlságosan finomak és túlságosan kétértelműek. Úgy képzeljük, — egészen parasztul — ha a nagyhatalmak csakugyan vissza akarják tartani a kis fenevadakat, hogy Törökországnak ne rontsanak, akkor egyszerűen azt mondhatnák : aki megmozdul, azt megverjük! — S egyik sem mozdulna meg. Hogy ezt nem mondták, hogy nap-nap , azt kad olvasnia a világnak, hogy Ferdinánd király nem akar háborút, de a közvélemény akar, az európai diplomáczia pedig áll és nézi, lesz-e eső, holott ő lehetne Jupiter Pluvius, nem zárja ki a gyanút, hogy a nagyhatalmak csakugyan nem akarnak háborút maguknak, de a kis balkáni népek csak hadd tépjék szét európai Törökországot, s majd ha a kitépett húsdarabokat be akarnák kebelezni, akkor jönnek a nagyhatalmak, mondván : tévedés, nem magatoknak, hanem nekünk raboltatok ! * Próbálja meg Apponyi úr a lehetetlent és legyen őszinte : csakugyan hiszi-e Tiszáról, hogy június negyedikén a választóreform meggátlására vállalkozott csak azért, hogy Lukács és Justh megegyezését lehetetlenné tegye ? Mikor ilyeneket hallunk egy már sok szelet látott férfiútól, szelet, mely az ő béléséből is szabadult ki, akkor titkolhatatlan szimpátiával gondolunk ama hazafiakra, akik gazember, lókötő, disznó és egyéb ilyfajta nyájasságokkal jellemzik Tiszát. Ezektől az uraktól ugyanis m.A szónoklat nem telik, s amit mondanak, nylvánvalóan a helyzettel függ össze, nem a véleményükkel. De Apponyi rágalmai a véleményével függnek össze. Ő azért mond ilyeneket, mert másképp vélekedik ! Az ifju király. írta ifj. Hegedűs Sándor. Tanácsba ment az ifju király és sokfajta gona árnyékolta be fiatalébta homlokát. Nem élvezte ő az élet örömeit, de a korán rámaradt korona gondjait viselte. Országának élt s gyakran ifju észszel bölcsebb volt az öreg bölcselőknél. De mit érnek e szép erények egy ifju élet keretében, ha abból e miatt aztán hiányzik az élet igazi tüze, életadó ereje. És tanácsba ment az ifju király. Hermelin-palást fedte délereg termetét és nehéz korona csillogott ifju fején. Jogar volt a kezében, melynek jáspis kövei fénylettek, aranysam volta lábán, melynek egy-egy rubinkő zárta le nehézvezetű csattjait. Éppen a nagyterem ajtajához ért a király, a melynek bronz szárnyait fel akarták tárni előtte az alabárdosok, mikor egy fáradt futással érkező hírnök eléje térdelt — Oh, felség, csodát kell néked jelentenem. — Minő csodát, — kérdé a király — hogy meg merészelsz engem állítani országos ügyeimben. — Oly csodát, — felelt a hírnek — mely nagyobbszerv nem egy országnál, de minden országoknál, a földnél, a világnál, az arany napnál, az ezüst holdnál és a gyémánt csillagoknál. — Fantaszta bolond vagy, — szólt a király— satöbbit mondd majd bolondomnak el. Ezzel tovább ment, belépett a nagy terembe, hol az ország nagyjai várták őt a hatalmas rézasztal körül, hogy nehéz ügyekben tanácskozzanak vele. A hírnök ezalatt kis német gyomrok is lázadnak. Hetek óta zug a panasz, hogy kasinság van, hogy a dolgozó munkok és fogyasztók millióira elbirkva ,tupulylyal nehezedik az élet A.rágosá ■ , somolják a kormányt, hogy futja egybe a birodalmi gyűlést és tegye meg a szükséges intézkedéseket. Már tavaly augusztusban fölterjesztéssel fordult Berlin város hatósága a birodalmi kormányhoz a hüsinség dolgában. Hasztalanul. A német agráriusok hallani sem akartak hús-, vagy állatbehozatalról, vámleszállításról, szorulva a bronzajtók mögül, futva kereste fel a bohóczot, majd sietve lerohant vele a tengerszélre, hogy nem élőszóval mondja el a látottakat, de az puszta szemével lássa, hogy igaz volt-e ,akkor az ő szava, mikor felkent királya előtt egy uj csodáról beszélt. S mikor a bohócz meglátta a látandókat, mint egy felvert vad gyors léptekkel ment a király elé. Előtte felnyíltak a bronzajtók, s ő nagyhamar ott ült ura előtt a gránit-trón ezüstös zsámolyán, s mint egy kígyó, közelhajolva felséges urához a nagy tanácskozás közepett, suttogó hangon, hogy csak ura értse, így szólt királyához : — Nem volt csacska szó a hirnök szava, felség, sőt esküszöm neked tar fejemre itten, s ha kell, vedd el inkább éltemet, de higyj nekem most, s higyj a fáradt hirnök igaz szavának, egy csoda van közeledben, a mely mint egy bűvös birodalom szépséges követe, titokzatos utón jött el ide hozzád, hogy a te magányos lelked gyönyörködjék benne. — De hát mi az a csoda, a miről ti beszéltek ? S mi az értéke annak ? — Öh, felség, — felelt a bohócz — ha az értékét kérded, arra könnyen felelhetek. Többet ér mindannál a csacska szónál, mit összeránczolt homlokká fecsegnek itt bölcsek, de többet ér birodalmadnál is, mert oly boldogító érzést emberben semmi nem fakaszthat, mint látni ezt a rejtélyes nőt, ki ismeretlen tájról jött ide, s most kerted alján a babérdús part ölében ott fürdik a tenger malachit habjain. — Eh, más dolgom van, — szólt a király — hagyjatok ! — Oh, felség, — szólt a bohócz — csak ez egyszer életedben ne gondolj másra most. A lyoistó lázadása, tarifakedvezményekről, a husvizsgálati törvény enyhítéséről s mindazokról a javaslatokról, amiket e beadvány az ínség elhárítására szükségesnek javasolt. Azóta a húsárak újból drágultak, a mészárszékekre mind kevesebb vágóállat került, ellenben a berlini lakosság százezer lélekkel szaporodott , minthogy a birodalmi kormány fülebotját sem mozgatta, nemrég új felterjesztés került eléje, egyre sürgetőbb hangon; közben az ipari czentrumokból is torlódtak a panaszok, tömérdek népgyűlés volt a küsinség dolgában s a szocziáldemokraták tegnap tüntető felvonulást akartak rendezni a császári palota elé. Úgy látszik, a porosz kormánynak az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy egy negyedfél millió lakosú világváros gyomrával mégsem lehet tréfálni. Elhatározta tehát s ezt az elhatározását publikálta is, hogy beengedi a határon a friss marhahúst európai Oroszországból, a friss marha- és sertéshúst Szerbiából, Romániából és Bulgáriából több nagyobb városba, ha a hús lehető alacsony, a hatóságok közreműködésével megállapítandó áron fog eladásra kerülni. Megengedi továbbá friss sertéshús behozatalát Oroszországból több keleti városba és vágómarha behozatalát Németalföldről alkalmas nyilvános vágóhidakra. A Belgiumból való friss marhahús behozatalára fennállott tilalom megszűnik. Orosz vágósertés Kelet-Sziléziába való behozatalának kontingense átmenetileg fölemeltetik. Ezeken felül különböző tarifális intézkedéseket tervez a kormány, töröld le a gondokat homlokodról és higyj igaz szavamnak most, s ha nem válna valóra, mit csodaképp ígérek néked, úgy ne érjem meg a felkelő napot. — De hát milyen az a nő, hogy te így beszélsz róla? Nem olyan, mint a többi, a kik, jól tudod, nem érdekelnek ? — Na'embered voltam, felség, s helybenhagyólag bólogattam mind e perczig, hogy kizártad a nőt magányos életedből, de most, felség, élni kezd a perez, valósággá lesz a látomány, s telkedben uj élet kedve derül majd, mert minden, mi szép, s minden, mi a nőben isteni, itt lebeg az öböl alján, a játszi hullámok között. — Kiváncsivá teszel — szólt a király. — Milyen a feje ? — Oh, felség, egy titokzatos virág az a fej, mely mosolyogva fordul a nap felé, s mint egy varázslatos álom, úgy lebeg a porzó hullámok között. De jer most, felség, jer, a hátsó ajtón gyorsan lefutunk, s a magános park bokrai között elérjük az öböl partját, tikkor tenszemeddel fogod látni e felséges csodát. A király még egyre habozott, de a bohócz csak folyton, folyton azt hajtogatta : — Életem ha volna, felséges ur, felszítanám magános lelked összes érzéseit, hogy egész bensődet most csak egy vágy tölthesse be, egy remény, látni e nőt mildenekfölött s aztán minden körülmények között bírni őt. Hallgass rám, felség, lelkedben egy uj világfog megszületni most, s ez uj világból édes érzemények fakadnak majd feléd, melyek ifjabbá tesznek majd tégedet, mint a milyen öregnek, ifju éveid daczára, most képzeled magad. Jer velem, felség, Lethe vizére csallak tégedet, a mélyben uj élet születik annak. Lapunk mai száma 42 oldal.