Az Ujság, 1912. október/2 (10. évfolyam, 245-258. szám)

1912-10-16 / 245. szám

az afrikai harczok s az olasz flottatáma­dások az európai vizeken, szították harczi lánggá a Balkán soha ki nem alvó para­zsát. De talán még most sem késő ez a nevezetes fordulat. Bármily kuszák is az európai diplomáczia szálai, lehetetlen, hogy az olasz-török békekötés ténye ne okozna bizonyos változásokat az európai hatalmak hangulatában és terveiben. Nincs kizárva, hogy még az utolsó pilla­natban is, a Balkán-béke fentartására irányuló akarat erős támaszt nyer az ouchy-i békekötésben, s a­hol erős és elszánt akarat van, ott kell útnak is akadnia, a­melyen az érvényesül. Valamivel remény­teljesebbnek lát­szik ma a helyzet. Nagy lidércttől sza­badult meg Európa, s ha csak pillanatra is, de a megkönnyebbülés érzete fogja el a békeszerető és czivilizált világot. S ha sikerül, a­mit aggódva-remélve vá­runk, a Balkán-tűzvész eloltása, Török­országot az afrikai veszteség nem aláz­hatja meg Európa szemében, mert ez úgy is tarthatatlan pozíc­ió feladásával az európai békének hozott értékes ál­dozatot BELFÖLD.­ ­ A földmivelési miniszter beszámolója, Se­rényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter novem­ber elején választókerületébe, Beszterczebányára utazik, hogy beszámolót tartson.­­ Az állami tisztviselők sérelme. Körmöcz­­bányáról jelentik. A körmöczbányai állami tiszt­viselők Faith Mátyás főreáliskolai igazgató elnök­­lésével értekezletet tartottak, melyen azon sérel­müket tárgyalták, hogy Körmöczbánya a VII. lakbérosztályba van sorozva. A tisztviselők moz­galmának czélja, hogy Körmöczbányát a VI. lak­bérosztályba sorozzák.­­ Az uj püspökség, Debreczenből jelentik . A város jogügyi és pénzügyi bizottsága ma foglalkozott Zichy János grófnak azzal a leiratával, a melyben kijelentette, hogy megfelelő hozzájárulás esetén hajlandó a görög sorozták őket. A Klarissza-apáczákkal együtt Szent Margit asszony ereklyéi is Pozsonyba kerültek. A hivők s a betegek seregesen ke­resték itt föl a szentnek tartott királyleány földi maradványait. A legendák szerint a Szent­ Margit ereklyéinek az érintése a bete­geket meggyógyította, a hivők hitét meg­szilárdította , az örömöt tisztábbá, a lelkese­dést forróbbá, a bánatot édessé tette. Senki lelki vigasz nélkül a sír mellől nem távozott. Mennyi része van ebben a babonának és a vakbuzgó képzelődésnek, fölösleges fejteget­nünk. A legenda ezrek érzelmének és meg­győződésének a visszhangja szokott lenni. S ez a meggyőződés — bármily képtelen le­gyen is — az éghez emel! A mély hit a ba­bonát is költészetté varázsolja, mely költészet mindig tanulságos és megható, de sohasem nevetséges. A magyar történetírók nagy odaadással és szeretettel gyűjtögették össze a Szent Margit asszony életére és ereklyéire vonatkozó ada­tokat. Nyomról-nyomra haladtak, s a szent ereklyék sorsát tisztázták odáig, a­míg a szerzetesrendek eltörlése alkalmával azokat meg nem semmisítették. A történetíróinktól fölsorolt ereklyék között azonban nem sze­repel Szent Margit asszony éve. Pedig a XVII. század végéig ez is megvolt, sőt talán ma is megvan valahol. A II. József idején elégetett Margit-ereklyék között ugyanis nem szerepel Szent Margit asszony éve! Tehát bizonyos, hogy azt valaki titokban megmentette a pusz­tulástól. Lehetséges, hogy valamelyik főúri család kincses tárházában rejlik ma is,.. ismeretlenül. Az a babona, vagy mondjuk meggyöke­resedett hit, hogy Szent Margit ereklyéi a szenvedőknek vigaszt, a betegeknek gyógyu­lást szereznek , nagy szerepet juttatott Szent Margit asszony övének. A Klarissza-apáczák ugyanis — kellő biztosíték mellett — át­engedték Margit övét azoknak, a­kik vigasz­talást, vagy gyógyulást kerestek, vagy a­kik a haláltusa szenvedéseit akarták megkönnyeb­­bíteni. Az ilyenek aztán magukra öltötték a boldogult királyleány övét, s viselték, míg ha­tását nem tapasztalták. Nem kell az efféle dolgot tréfára ven­nünk , mert bizonyos dolog, hogy a legtöbb hívőnek lelki s talán testi hasznára is vált a szent királyleány övének a viselése. A min­dent átható hit, a rendíthetetlen meggyőződés, hogy a szent királyleány szelleme véle van s őrködik fölötte , lelket adott minden szen­vedőbe. Az ilyenek egészen átszellemültek, könnyebben tűrték a kint, s reménykedve néztek a bizonytalan jövő felé. Csak a lelki élet lebegvén a szemeik előtt, a haláltusa is csak megpróbáltatás számába ment előttük, így állván a dolog, Szent Margit asszony övét egyik súlyos betegtől a másikhoz vitték. Hogy valahogyan veszendőbe ne menjen, ren­desen katonai őrséggel vitették a beteghez is, meg vissza a pozsonyi Klarissza-apáczákhoz is. Az efféle kíséret sok költséget emésztvén föl, nem minden beteg juthatott Szent Margit asszony övéhez. Csak a főúri családoknak si­került azt megszerezni ők. De még a legmaga­sabb rangú és leghatalmasabb főúri családok is csak rövid ideig tarthatták az övét maguk­nál, mivel folyton m­ások és mások kérték. Az 1689. évben például a haldokló Batthyány Ferenczné viselte az övét. A férje állítása sze­rint a szent öv igen megkönnyítette a külön­ben menthetetlen asszony szenvedéseit. Batthyány gróf a felesége temetése után nem kü­ldé azonnal vissza az övét Pozsonyba, s e miatt az apáczákat mély aggodalom fogta el. Eszterházy Magdolna Viktória nővér tehát levélben kérte meg Batthyány grófot, küldené vissza Szent Margit asszony övét. »Én igen félek rajta, — írja a főúri apácza — hogy Istenben elnyugodott szegény grófné asszo­nyom e nagysága halálán való keserűségben ki tudja hová tévelyedett ? Talán nem is tud­ták az emberek, mire való legyen ? Minekünk az, édes gróf uram, igen nagy kincsünk ! Bizony igen nagy neheztelést vennék magamra az szent szerzettől, ha eltévelyednék, mivel immár sokszor kértem el palatinusné asszonyom ő herczegsége javára is az fejedelemasszonytól, de ilyen sokáig még soha ki nem maradott. Ezen idő alatt egynéhány rendbeli főasszo­nyok is kérették immár az övét. Kezünknél nem lévén, oda nem adhattuk !« E levélre Batthyány gróf megbízható kí­sérettel visszaküldé Pozsonyba az övét. Az 1689. év deczember 15-én Eszterházy Mag­dolna Viktória már imigyen ir vala néki: »Édes gróf uram ! Az nagyságod levelét nagy böcsülettel vettem az Szent Margit asszony övével együtt ! Hogy ennyi ideig kin maradott, abban semmi vétek nincsen !« * Száz évvel későbben eltöröltetvén a Kla­rissza-apáczák rendje is, Szent Margit asszony ereklyéit is lefoglalták, s mivel arany és ezüst nem volt köztük, mint teljesen értéktelen tár­gyakat hivatalosan elégették. A felsorolt és elégetett tárgyak között azonban nem sze­repel Szent Margit asszony éve. Hová lett ez, ki tudná megmondani ? Talán e sorok nyomra vezetnek majd valakit. AZ UJJSÁG Szerda, 1912. október 19. katolikus magyar püspökség székhelyét Debreczenbe áttétetni. A bizottság Jánosi Zoltán református lelkész hozzászólása után egyhangúlag elhatározta, hogy a köz­gyűlésnek azt fogja javasolni, hogy a püspöki székhely czéljaira szavazzon meg 250.000 koronát, 600 négyszögöl telket és hat millió darab téglát. Ha a közgyűlés a bizott­ság javaslatát elfogadja, akkor felterjesztést intéznek a miniszterhez fa kérik a székhelynek Debreczenbe való helyezését. Közös minisztertanács. (Hazai és Schemua kihallgatáson. Az uj delegá­czió megnyitása. Szózat a nemzethez.) A király ma délelőtt Sch­eman Balázs vezérkari főnököt kihallgatáson fogadta. A­ ki­hallgatás egy félóra hosszat tartott.­Előzőleg Hazai Samu báró honvédelmi miniszter volt audienczián. A legközelebbi delegáczió november 4-én ül össze Budapesten. Azt, hogy e delegácziós tanácskozásokat csak november közepén kezd­jék, az osztrák kormány ellenezte, és pedig a Reichsrath munkarendje miatt. Az új ülés­szak tehát november 4-én kezdődik és való­színűleg három-négy hétig tart. Hire jár, hogy most csak indemnitást kér a közös minisz­térium, februárra halasztja a költségvetés tár­gyalását. Ez azonban, úgy látszik, csak kom­­bináczió s a legközelebbi delegácziós ülésszak a jövő évi közös költségvetést fogja tárgyalni. A delegáczió ünnepélyes megnyitására a király az udvartartással együtt Budapestre jön s körülbelül négy hétig marad itt. A diplo­máczia központja is ide helyeződik, itt lesz a külügyminiszter és a nagykövetek is ide jön­nek a császárvárosból. A szokásos delegácziós ebédeken kívül két nagy fogadósegély lesz a várban. A külügyminisztérium palotájában hol­nap délután öt órakor Berchtold gróf közös külügyminiszter elnöklésével közös miniszter­­tanács lesz. A delegáczió elé kerülő javas­latokat tárgyalják a miniszterek. A jövő héten előreláthatólag összeül a képviselőház. A Ház pénzügyi bizottságát min­denesetre összehívják, hogy a költségvetést le­tárgyalja. A koalíc­ió a bizottság tanácskozását, hír szerint, meg akarja hiúsítani. A vezérlő­bizottság akc­ióba lépett, ma elhatározta, hogy a szövetkezeti pártokat közös konferencziára hívja, a­mely szózatot intéz majd a nemzethez, a parlamenti helyzet, a külügyi bonyodalom és a már megszavazott hadügyi póthitel dol­gában. A gyűlés másik rendeltetése az, hogy az ellenzék a népgyűléseken kívül más téren is szóhoz jusson. — Konvent lesz, fiók képviselőház lesz — mondották ma az ellenzék soraiban. Az intéző-bizottság. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága ma délelőtt tizenegy órakor értekezletet tar­tott a néppárti kör helyiségében. Zichy Aladár gróf elnöklete alatt jelen voltak: a Kossuth­­párt részéről Kossuth Ferencz, Apponyi Albert gróf, Sághy Gyula, Zlinszky István ; a Justh­­párt részéről Justh Gyula, Ba­tthyány Tivadar gróf, Holló Lajos, Földes Béla , a néppárt ré­széről Zboray Miklós és a kisgazda pártból Szabó István. Főleg azzal foglalkozott a ve­zérlő­ bizottság, hogy tásképp magyarázza meg álláspontját a magyar parlamenti és a külpoli­tikai helyzetben a közvélemény és a nemzet előtt. A tanácskozásról ezt a hivatalos értesítést adták ki. Az intéző­bizottság foglalkozván az utolsó ülése óta történt eseményekkel, megállapítja, hogy a képviselők legutóbbi kitiltása is törvény- és házszabály­ellenes, miért is annak rendelkezéseit kötelezőknek el nem ismeri. Az intéző­bizottság semmi szükségét nem látja annak, hogy a szö­vetkezett ellenzék eddig követett eljárásán változ­tasson. Tekintettel továbbá arra, hogy az ellen­zéki képviselők erőszakosan meg vannak fosztva annak lehetőségétől, hogy törvényhozói és ellen­őrzői kötelességüket a képviselőházban teljesít­hessék, a szövetkezett ellenzéki pártokat együttes ülésre hívja össze, hogy ott a válságos politikai helyzettel foglalkozzanak. Tudósítónk megkérdezte Zlinszky Istvánt, hogy körülbelül mikorra várható a koalíc­iós gyűlés. —­ A legközelebbi időben — mondotta Zlinszky. — Az esetre, ha a kormány a Házat összehívja, a szövetkezett ellenzék az ülésen való magatartására nézve ismét csak az ülés előtt fog határozni, mert a taktikánkat nem fogjuk elárulni. Andrássy nyilatkozata: Andrássy Gyula gróf a politikai helyzetről egy hírlapíró előtt nyilatkozott. Többek között ezeket mondja : — Remélem, hogy mi nem fogunk háborúba keveredni, a külső háborúnak mégis mind a két felet, úgy a többséget, mint az ellenzéket arra kellene bírnia, hogy mérsékelt legyen s a­mennyire csak lehet, törekedjék megegyezést találni. A többség

Next