Az Ujság, 1912. december/1 (10. évfolyam, 285-297. szám)

1912-12-01 / 285. szám

Vasárnap, deczember I. Budapest, 1912. X. évfolyam. 285. szám. Egyes szám­ ára helyben és vidéken 10 fillér.AZ UJ­SAG EMÜMWdl­arak: Egész évre____28 k. — 1. Félévre 14 » — * Negyedévre__7 » — * Egy hóra _­ _ 2 * 40 » SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 84.01. Telefon: József 13—35. , KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi­ út 54. sz. Telelő..­.' Jóssal 13—26 ás 13—M. Megjelelt hét« kivételével­­ minden nap, ünnep után la. •­ ROVÁS. Talán már is igaz, talán csak ezentúl lesz igaz: az újabb történelem legvére­sebb és legrövidebb háborújához pontot tett a békés megegyezés. Nagyot lélegzik Európa, mely már megszokta a szokatlant, s örül mindenki: a győztes balkániak, a le­győzött török egyaránt, mert ilyenkor, bajban, kiábrándulásban előáll mindenkinél a józa­nabb ész, mely annak is tud örülni, hogy le­hetett volna rosszabb is. A balkáni béke, sajnos, nem jelent semmit az aktuális nem­zetiségi problémákra, legfölebb egy a meg­oldás kitolására szánt temiinust hoz közelebb, mint talán eleve gondolták. Egyelőre, a ma­gunk dolgában teljes nyugalmat mutatva, még megengedjük magunknak, hogy örüljünk : vége a vérontásnak — másutt. * Miniszterelnöki budget-beszéd . .. bizony kár leplezni, másképp hangzik az ma, mint normális időben, mikor a miniszterelnök a kormány politikájának egészét és részleteit védi az ellenzéki kritikával szemben. Lukács­nak csak Giesswein Sándor és a nemzetiségek kifogásai állottak rendelkezésére, s ez által a közélet képe az ő beszédében bizony egy­oldalúan tükröződött vissza. Ma másról van szó, mint alkoholizmusról és a nemzetiségi kérdés is más ma, mint a Vajda úrék meg­szokott sérelmei alapján mutatkozik. Meg kell ezt érezni a­nélkül, hogy az ember a kordonon kívül okvetetlenkedő urakat rehabilitálja, s abban sem lehet megnyugvást találni, hogy majd a horvátok­ nemsokára megkapják alkot­mányukat, ellenben a kormány a legnagyobb­­ kérdéseket, a választ­óreformot, meg a köz­igazgatás államosítását is kész úgy letárgyal­tatok hogy annak minden ellenzője és eset­leges korrektora időtlen­ időkig önmagával együtt az egész törvényhozást is kompromit­tálja.* Megint hősök voltak, — egy hadsereg szuronyt szegzett nekik, s ők nem ijedtek meg, három — visszavonultak. S nyilván, hogy bátorságuk annál impozánsabb legyen, csak kevesen vonultak a szuronyok elé, mert olyan nagy hazafiakról nem lehet föltenni, hogy csak lustaságból, vagy pláne közönyből maradtak el a harcztérről. Justh Gyula ma még rázta a fejét, később már káromkodni fog, de nem lesz igaza, mikor híveit, szidja. S a híveknek sincs igazuk, mikor a taktikájáért Justh Gyulát szidják. KOBOZ KRÓNIKÁJA. Befordultam a konyhára, Rányitottam a zsandárra ; Azaz rányitottam volna, Ha elém nem toppant volna. Elém toppant tisztelkedve, Rámordultam mint egy medve : »Tiszapribék !« — s más efféle De ő nem törődött véle. A konyhából kamarába Fordultam be kamarj­ába ; Ott meg rendőr szalutált rám, Szájjal azt is jól lerántám. S benyitottam már egyvégbe Minden mellékhelyiségbe — S minden ikben egy-egy gálád Strázsa állt vagy ült legalább. Körü­lczirkáltam a Házat, S forrt a vérem, szívem lázadt. Két kapu volt zárva tágan, De ott be nem tettem lábam. Pedig Pavlik maga állt ott S szinte esdőn igy kiáltott: «Nagyságos Ur, erre tessék !...« Nem engedi a kötelesség. Csak azért is, kilátatlan­un az utczán künn maradtam. Kötelez rá, ez nem vitás, A szép szent szolidaritás. Nekem az szent, egyéb semmi, Egy a dolgom: be nem menni Ez az,­a mért a követnek, Noha véknyan, de fizetnek. (Megjegyzem, a pénztár előtt Nem találtam hadi erőt, S oda, épp e hó elsején, Csakis ezért mentem be én.) Hogy ülésből távol vagyok, Mint már mondtam, van rá nagy ok — S különben is, most az ügyek Nem kívánják, hogy benn legyek. Hogy tán a czár reánk ront most, — Nekem annál belharcz fontosb. Világharcznak szilaj szele, a mint fütyülnék abba bele ? . . . No, meg aztán Házban holmi Nyugdíjtörvényt robotolni, — Ez oly érdektelen dolog, Hogy én azzal nem gondolok. S végig üljek budget-vitát, Hogy Teleszky kinek mit ád ?... Ugyan kérem, hiszi bárki, Hogy benn ülve többet jár ki ? — Parolámra kimondhatom : Nincs benn semmi feladatom. Jobb nekem künn minden reggel Felvonulni csöpp sereggel. Pont kilenczkor néppárti kör, — Negyedt­zkor truppunk kitör Vonulásunk hazafias, Éljen ez a suszterinas. Féltízkor a kordon előtt, (Az is kisebb már, mint előbb). Tiltakozás, konyha-vizit — Mind kész háromfertálytizig Pontban tízkor, sőt korábban, Benn ülök már irodámban, Déltájt pedig dolgom sok van A­­ ministériumokban Háborító intézkedések. Nagy dolog a háború. Csak most, a­mikor annak szelét közelről érezzük, dobban meg a szívünk egy modern, esetleg európai háború borzalmaira és következményeire. A háború koczkajáték, a­mely az államok létére, népek és nem­zetek sorsára megy. Érthető, ha a kor­mány ily végzetes eshetőségekkel szem­ben minden, a legapróbb részletig menő intézkedést megtesz arra, hogy az állam hadereje zavartalanul és a lehető leg­tökéletesebben érvényesülhessen. Ez a czélja azoknak a törvényjavaslatoknak, a­melyeket a kormány ma a képviselőház elé terjesztett. Botorság lenne e javaslatok elő­terjesztéséből a háborús eshetőség na­gyobb valószínűségére következtetni. Az eshetőség maga elég ok arra, hogy min­den előkészület megtörténjék, de az elő­készületek még távolról sem jelentik a külpolitikai feszültség maximumát. Sőt bízunk abban, hogy a békekilátások a balkán békekötéssel reánk is kedvezőb­bekké válnak, s hogy az a nagy mérsék­let, a­melyet külügyi vezetésünk mind­eddig tanúsított, okos, c­éltudatos és eredményes politikának fog bizonyulni. S ez esetben a ma benyújtott törvény­javaslatok papiroson maradnak, garan­­c­iául a későbbi, remélhetőleg mennél későbbi kényszerűségeknek, de végzetes aktualitás nem teszi elevenekké azok betűit. Mert nem csekélység az, a­mit moz­gósítás, vagy háború esetén a kormány kivételes hatalom dolgában igénybe vesz. Kormánybiztosokat nevezhet ki, szinte teljhatalmú adminisztrátorok mintájára; az egyesületi és gyülekezési szabadságot felfüggesztheti; a sajtót szigorú ellenőrzés alá veheti, koboztathat és betilthat; az esküdtbíráskodást felfüggesztheti; a sztráj­kólókat, az agitátorokat,­búj­tógá­zokat szörnyű keményen büntetheti; egész sorát a büntetőjogi rendelkezések­,­nek szigoríthatja; még a szabad költöz­­ködési jogot is korlátolja a belföldi hono­sok utazásainak ellenőrzésével; belenyúl számos területen a magánjogba is és mindezek betetőzéséül szolgálatba állít­hat szükség esetén minden ötven éven aluli férfiút. Roppant széleskörű és na­gyon kivételes hatalmat vesz igénybe a t ív rn-iTT-i-rTi-TrTiTrrmfniifrwn-n-i>Tniri ~nm-miir I Elé|! Irta Eirő Lajos. (Éjjel. A hotel étterme lassan kiürül. A czi­­gány ritkábban játszik. Egy kis asztalnál két frakkos úr ül. Két pezsgős veder áll mellettj­­ük, mert az egyik az édes pezsgőt szereti, a másik a savanyút. Az egyik szivarozik, a má­sik czigarettázik.) A szivarozó: Hát öregem, én annyit mond­hatok, hogy nekem elég volt. Én szeretem a feleségemet. De ha még megcsalom, hát az legfeljebb egy napos, — dehogy egy napos , egy órás ügy lesz. Jövök, megyek, fizetek. Pász, A czigaretlázó . Fuj, — mi lett belőled, ha már koncredálod, hogy a vásári áru is válto­zatosságot jelent. Hiszen ma már csak az utolsó bugrisok nem tudják, hogy a vásárolható sze­relemnél még a leglangyosabb hitvesi ölelés is többet ér. A szivarozó : Hiszem .. . Igaz ... úgy van ... De nekem elég volt. Én soha többé nem akarok komplikácziókat, felelősséget, tusako­dást, lelkifurdalást... Tudod, vagy én öre­gedtem meg, vagy a szerelem lett átkozott­­ módon komoly ügygyé ... én barátom, soha

Next