Az Ujság, 1912. december/1 (10. évfolyam, 285-297. szám)
1912-12-01 / 285. szám
Vasárnap, deczember I. Budapest, 1912. X. évfolyam. 285. szám. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér.AZ UJSAG EMÜMWdlarak: Egész évre____28 k. — 1. Félévre 14 » — * Negyedévre__7 » — * Egy hóra _ _ 2 * 40 » SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 84.01. Telefon: József 13—35. , KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telelő...' Jóssal 13—26 ás 13—M. Megjelelt hét« kivételével minden nap, ünnep után la. • ROVÁS. Talán már is igaz, talán csak ezentúl lesz igaz: az újabb történelem legvéresebb és legrövidebb háborújához pontot tett a békés megegyezés. Nagyot lélegzik Európa, mely már megszokta a szokatlant, s örül mindenki: a győztes balkániak, a legyőzött török egyaránt, mert ilyenkor, bajban, kiábrándulásban előáll mindenkinél a józanabb ész, mely annak is tud örülni, hogy lehetett volna rosszabb is. A balkáni béke, sajnos, nem jelent semmit az aktuális nemzetiségi problémákra, legfölebb egy a megoldás kitolására szánt temiinust hoz közelebb, mint talán eleve gondolták. Egyelőre, a magunk dolgában teljes nyugalmat mutatva, még megengedjük magunknak, hogy örüljünk : vége a vérontásnak — másutt. * Miniszterelnöki budget-beszéd . .. bizony kár leplezni, másképp hangzik az ma, mint normális időben, mikor a miniszterelnök a kormány politikájának egészét és részleteit védi az ellenzéki kritikával szemben. Lukácsnak csak Giesswein Sándor és a nemzetiségek kifogásai állottak rendelkezésére, s ez által a közélet képe az ő beszédében bizony egyoldalúan tükröződött vissza. Ma másról van szó, mint alkoholizmusról és a nemzetiségi kérdés is más ma, mint a Vajda úrék megszokott sérelmei alapján mutatkozik. Meg kell ezt érezni anélkül, hogy az ember a kordonon kívül okvetetlenkedő urakat rehabilitálja, s abban sem lehet megnyugvást találni, hogy majd a horvátok nemsokára megkapják alkotmányukat, ellenben a kormány a legnagyobb kérdéseket, a választóreformot, meg a közigazgatás államosítását is kész úgy letárgyaltatok hogy annak minden ellenzője és esetleges korrektora időtlen időkig önmagával együtt az egész törvényhozást is kompromittálja.* Megint hősök voltak, — egy hadsereg szuronyt szegzett nekik, s ők nem ijedtek meg, három — visszavonultak. S nyilván, hogy bátorságuk annál impozánsabb legyen, csak kevesen vonultak a szuronyok elé, mert olyan nagy hazafiakról nem lehet föltenni, hogy csak lustaságból, vagy pláne közönyből maradtak el a harcztérről. Justh Gyula ma még rázta a fejét, később már káromkodni fog, de nem lesz igaza, mikor híveit, szidja. S a híveknek sincs igazuk, mikor a taktikájáért Justh Gyulát szidják. KOBOZ KRÓNIKÁJA. Befordultam a konyhára, Rányitottam a zsandárra ; Azaz rányitottam volna, Ha elém nem toppant volna. Elém toppant tisztelkedve, Rámordultam mint egy medve : »Tiszapribék !« — s más efféle De ő nem törődött véle. A konyhából kamarába Fordultam be kamarjába ; Ott meg rendőr szalutált rám, Szájjal azt is jól lerántám. S benyitottam már egyvégbe Minden mellékhelyiségbe — S minden ikben egy-egy gálád Strázsa állt vagy ült legalább. Körülczirkáltam a Házat, S forrt a vérem, szívem lázadt. Két kapu volt zárva tágan, De ott be nem tettem lábam. Pedig Pavlik maga állt ott S szinte esdőn igy kiáltott: «Nagyságos Ur, erre tessék !...« Nem engedi a kötelesség. Csak azért is, kilátatlanun az utczán künn maradtam. Kötelez rá, ez nem vitás, A szép szent szolidaritás. Nekem az szent, egyéb semmi, Egy a dolgom: be nem menni Ez az,a mért a követnek, Noha véknyan, de fizetnek. (Megjegyzem, a pénztár előtt Nem találtam hadi erőt, S oda, épp e hó elsején, Csakis ezért mentem be én.) Hogy ülésből távol vagyok, Mint már mondtam, van rá nagy ok — S különben is, most az ügyek Nem kívánják, hogy benn legyek. Hogy tán a czár reánk ront most, — Nekem annál belharcz fontosb. Világharcznak szilaj szele, a mint fütyülnék abba bele ? . . . No, meg aztán Házban holmi Nyugdíjtörvényt robotolni, — Ez oly érdektelen dolog, Hogy én azzal nem gondolok. S végig üljek budget-vitát, Hogy Teleszky kinek mit ád ?... Ugyan kérem, hiszi bárki, Hogy benn ülve többet jár ki ? — Parolámra kimondhatom : Nincs benn semmi feladatom. Jobb nekem künn minden reggel Felvonulni csöpp sereggel. Pont kilenczkor néppárti kör, — Negyedtzkor truppunk kitör Vonulásunk hazafias, Éljen ez a suszterinas. Féltízkor a kordon előtt, (Az is kisebb már, mint előbb). Tiltakozás, konyha-vizit — Mind kész háromfertálytizig Pontban tízkor, sőt korábban, Benn ülök már irodámban, Déltájt pedig dolgom sok van A ministériumokban Háborító intézkedések. Nagy dolog a háború. Csak most, amikor annak szelét közelről érezzük, dobban meg a szívünk egy modern, esetleg európai háború borzalmaira és következményeire. A háború koczkajáték, amely az államok létére, népek és nemzetek sorsára megy. Érthető, ha a kormány ily végzetes eshetőségekkel szemben minden, a legapróbb részletig menő intézkedést megtesz arra, hogy az állam hadereje zavartalanul és a lehető legtökéletesebben érvényesülhessen. Ez a czélja azoknak a törvényjavaslatoknak, amelyeket a kormány ma a képviselőház elé terjesztett. Botorság lenne e javaslatok előterjesztéséből a háborús eshetőség nagyobb valószínűségére következtetni. Az eshetőség maga elég ok arra, hogy minden előkészület megtörténjék, de az előkészületek még távolról sem jelentik a külpolitikai feszültség maximumát. Sőt bízunk abban, hogy a békekilátások a balkán békekötéssel reánk is kedvezőbbekké válnak, s hogy az a nagy mérséklet, amelyet külügyi vezetésünk mindeddig tanúsított, okos, céltudatos és eredményes politikának fog bizonyulni. S ez esetben a ma benyújtott törvényjavaslatok papiroson maradnak, garanciául a későbbi, remélhetőleg mennél későbbi kényszerűségeknek, de végzetes aktualitás nem teszi elevenekké azok betűit. Mert nem csekélység az, amit mozgósítás, vagy háború esetén a kormány kivételes hatalom dolgában igénybe vesz. Kormánybiztosokat nevezhet ki, szinte teljhatalmú adminisztrátorok mintájára; az egyesületi és gyülekezési szabadságot felfüggesztheti; a sajtót szigorú ellenőrzés alá veheti, koboztathat és betilthat; az esküdtbíráskodást felfüggesztheti; a sztrájkólókat, az agitátorokat,bújtógázokat szörnyű keményen büntetheti; egész sorát a büntetőjogi rendelkezések,nek szigoríthatja; még a szabad költözködési jogot is korlátolja a belföldi honosok utazásainak ellenőrzésével; belenyúl számos területen a magánjogba is és mindezek betetőzéséül szolgálatba állíthat szükség esetén minden ötven éven aluli férfiút. Roppant széleskörű és nagyon kivételes hatalmat vesz igénybe a t ív rn-iTT-i-rTi-TrTiTrrmfniifrwn-n-i>Tniri ~nm-miir I Elé|! Irta Eirő Lajos. (Éjjel. A hotel étterme lassan kiürül. A czigány ritkábban játszik. Egy kis asztalnál két frakkos úr ül. Két pezsgős veder áll mellettjük, mert az egyik az édes pezsgőt szereti, a másik a savanyút. Az egyik szivarozik, a másik czigarettázik.) A szivarozó: Hát öregem, én annyit mondhatok, hogy nekem elég volt. Én szeretem a feleségemet. De ha még megcsalom, hát az legfeljebb egy napos, — dehogy egy napos , egy órás ügy lesz. Jövök, megyek, fizetek. Pász, A czigaretlázó . Fuj, — mi lett belőled, ha már koncredálod, hogy a vásári áru is változatosságot jelent. Hiszen ma már csak az utolsó bugrisok nem tudják, hogy a vásárolható szerelemnél még a leglangyosabb hitvesi ölelés is többet ér. A szivarozó : Hiszem .. . Igaz ... úgy van ... De nekem elég volt. Én soha többé nem akarok komplikácziókat, felelősséget, tusakodást, lelkifurdalást... Tudod, vagy én öregedtem meg, vagy a szerelem lett átkozott módon komoly ügygyé ... én barátom, soha