Az Ujság, 1912. május (10. évfolyam, 104-115. szám)
1912-05-09 / 110. szám
16 5926-ig, pénteken 5927—5967/b-ig, szombaton 5968— 6040-ig. A 3. számú bizottság csütörtökön 6591—92— 6645-ig, pénteken 6650—6735-ig, szombaton 6737—6801. lrszámig. A IX. kerületben az 1. számú bizottság csütörtökön 8669—8704/b-ig, pénteken 8704/b—8756-ig, szombaton 8756—8824-ig. A 2. számú bizottság csütörtökön 9329—41. (központi csarnok) alattiak közül a külön meghívottakét, pénteken 9329—41—9379. hrsz. alattiak közül a külön meghívottakét, szombaton 9379—9424/a. hrsz. alattiak közül a külön meghívottakét. KÉPZŐMŰVÉSZET. A főváros legújabb múzeuma. — Az Ernszt-múzeum. — A fővárosnak úgyszólva a közepén, a Nagymező-utcza elején egy vadonatúj és szörnyeteg külsejű épületben a legközelebbi napok egyikén megnyílik Budapest legújabb múzeuma. A múzeum magántulajdon, Ernszt Lajos a gazdája, akiről eddig is sokan tudták, hogy szenvedélyes és szerencsés gyűjtő, aki a gyűjtés technikájának százféle fogása segítségével páratlan művészeti és kultúrtörténeti anyagot halmozott össze. Látni azonban csak kevesen láthatták a sok kincset, mert magánlakásban, szekrényekben, ládákban volt összezsúfolva eddig. A gazdag gyűjteményt most azután nagy áldozatkészséggel a közönség elé teríti szét Ernszt Lajos. Házának egy részét ennek a múzeumnak czéljára rendeztette be, külön feljárót építtetett hozzá, amelynek feldíszítését kipróbált művészekre — Falus Elekre, Rippl-Rónai Józsefre, Lechner Ödönre bízta — s a gyűjtemény immár nyilvános múzeum, amelyet bárki megtekinthet. A mi egyéb magán- és állami múzeumainktól megkülönbözteti, az a benne felhalmozott anyagnak egyneműsége. Ernst Lajos úgyszólva gyermekkora óta gyűjti a magyar vonatkozású históriai, művészeti és kultúrtörténeti ereklyéket. A gyűjtést még akkor kezdte, amidőn gyűjtésre nálunk csak igen kevesen gondoltak. Ennek köszönheti relikvia-gyűjteményének sok olyan tárgyát, amelyhez ma már sokkal nehezebb volna hozzáférni. A vérbeli gyűjtőnek százféle raffinériája dolgozhatott benne, amíg ezt az anyagot összehordta. Ha egy-egy elfeledett nevű hírességünk meghalt, csak a legkevesebben gondolnak arra, hogy kinyomozzák, mi maradt utána. Híres emberek hátrahagyott holmijában, még ha elszegényedett és feledségbe merült is a neve, az esetek legtöbbjében akad egyik-másik nagy kortársának írása, levele, könyve, vagy egyéb ritkasága. Az ilyesmit megkeríteni szinte semmi áldozattal se jár, legfölebb némi fáradozással. Ernszt Lajos múzeumában dominálnak mennyiségükkel az ilyen, szívós utánajárással szerzett tárgyak. A múzeum anyagának méreteire nézve jellemző, hogy tizennégy kisebb-nagyobb teremvolt szükséges a befogadására. S még így is hatalmas tömegre rugó nyomtatvány, más, könyv szorult ki belőle, amivel időnként fel-felfrissítik majd a tárlat anyagát. Az anyagnak javarésze festmény, de van benne bőven szobor, iparművészeti holmi, régi bútor is, azonfelül tömérdek nőtt és nyomtatott könyv, levél stb. Az impozáns anyagot a história szempontja szerint tagolta fel Ernszt. A tizennégy teremben a magyar történelem egyes korszakai szerint csoportosította a tárgyakat, így kapott külön-külön termet a vezérek kora, az Árpádházi királyok, a vegyesházbeli királyok, Hunyadi János és László, Mátyás király, a török hódoltság, az erdélyi fejedelmek, a Habsburg-ház királyainak (I. Ferdinándtól I. Lipótig és Mária Teréziától 1848-ig), a szabadságharcz, I. Ferencz József kora; végül egy-egy külön terem jutott a régi zenészeinkre és színészeinkre vonatkozó ereklyéknek, magyar írók arczképeinek, a Petőfi-relikviáknak és a magyar művészek arczképeinek. A históriai termek anyaga részben egykorú tárgyakból, részben újabb objektumokból, elsősorban az illető korra vonatkozó festményekből kerül ki. A vezérek korának terme például alig egyéb, mint Székely Bertalannak, Feszty Árpádnak, Körösfői Aladárnak, Vágó Pálnak és másoknak a korból merített tárgyú festményeiből és rajzaiból készült kiállítás. A többi teremben is az egykorú régi vagy a korra vonatkozó újabb festmények dominálnak. A táblákba kitett egykorú könyvek, oklevelek és egyéb iratok, az apróbb és nagyobb iparművészeti tárgyak csak szaffagóziául szolgálnak a festményeknek és szobroknak. Az elrendezés e módjának természetesen áldozatául esnek egyéb szempontok. Az Ernszt-múzeum például a legtanulságosabb és legteljesebb gyűjteménye Székely Bertalan műveinek. Együtt vannak benne a mester legfontosabb vázlatai, tanulmányai és kész munkáinak embryo-alakú tervei. Bőven futna belőlük egy külön Székely-teremre való, amely minden időkre nézve megkönnyítené a mester tanulmányozását és fejlődésének megértését, így Székely Bertalan munkái az átfogóbb szempont érdekében szanaszéjjel szóródtak a különböző termekben. Hogy a múzeumnak melyek a legértékesebb részei, s hogy anyagának a modern fele-e a becsesebb, vagy a régi, mindezekre a kérdésekre nehéz megfelelni. De nem is szükséges. Magyar vonatkozású ereklyékben páratlanul gazdag ez a múzeum. S nemcsak ereklyékben, hanem valóságos műtárgyakban is. Az utóbbiak közül csak Szent Lászlónak meg Szent Erzsébetnek egy-egy fából faragott, XIV. századbeli szobrát emeljük ki. Mind a kettő nagyszerű példája a középkor magyarországi szobrászatinak, s a helye tulajdonképp a Szépművészeti Múzeumban volna, ott, ahol még mindig oly érthetetlenül csekély jelentőséget tulajdonítanak a régi magyarországi szobrászat emlékeinek. Meglepően gazdag a múzeum régi iparművészeti tárgyakban, kivált régi faragásos bútorokban és képkeretekben. Az ember egyhamar meg sem érti, hogyan tudta Ernszt, aki múzeumának anyagát túlnyomórészt Magyarországon gyűjtötte, ezt a sok ritka holmit összeszedni. A régi festmények között szép számmal vannak a históriai jelentőségűek, amelyek történeti személyiségeknek unikum számába menő arczképei. Különösen gazdag ilyen festményekben a kurucz-kor, meg az erdélyi fejedelmek korának terme. A legmeghatóbb termek egyike az, amelyik az Erzsébet királyasszonyunkra vonatkozó ereklyéket tartalmazza, köztük a felséges asszonynak sajátkezű írásait és rajzait. De ennél a teremnél is mélyebb hatást kelt a kupolás Petőfi-terem, amelyet Ernszt Lajos híres Petőfi-gyűjteménye tölt meg. Itt láthatók Petőfinek legrégibb hiteles arczképei, barátjának, Orlai-Pethes Somának festményei, azonfelül Petőfinek eredeti írásai, több híres költeményének sajátkezű kézirata, számos levele, továbbá Szendrei Júliának és híres kortársainak a költőre vonatkozó iratai. Rendkívül érdekes terem az utolsó is. Ebben mint az Uffiziák híres arczképtermében, régebbi és újabb magyar művészeknek önarczképei, meg egymástól festett portréi függnek. Köztük olyan remekművek, mint Székely Bertalan maga festette fiatalkori arczképe. De képtelenség gyors végigjárás alapján csak megközelítő fogalmat is adni ennek a legújabb múzeumunknak gazdagságáról és érdekességéről. Anyaga a maga nemében páratlan, mert olyan irányú érdeklődést szolgál, amelynek kielégítésére eddig nálunk senki sem gondolt. Talán ebben is van az igazi jelentősége meg abban, hogy példával, ösztönzéssel szolgál majd másoknak és irányítóan hat végül amatőreink gyűjtői tevékenységére. Figyelmüket ráirányítja arra, a mi oly magától értetődőnek látszik : a magyar kultúra emlékeinek gyűjtésére és megőrzésére. Elek Artúr: AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1912. május 9. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. A bolygó hollandi. — Saját tudósitónktól. — Ez az ügy nem a jövő zenéje. Fájdalom, már régóta a jelené. Valóságos korrajz szeczessziós vonalakkal. Jó családból való fiatal urakról van szó, akik zsenge korban czigarettázással kezdik, lóversenynyel folytatják, éjjeli mulatóval, automobillal, hölgygyel (de ez már nem czigaretta), franczia pezsgővel, végül — sikkasztással fejezik be pályájukat. Többnyire igen primitív elmével megáldott ifjú urak, akiknek tehetségével, erkölcsi és munkaerejével, munkakedvével még az a kis fizetés sincsen arányban, amelyért, mint a reájuk bízott munka hátramozdítói vállalkoznak. Miután pedig a jó életet megszokták és nem mindig az a ló fut be elsőnek, amelyet favorizálnak, természetesen beáll a deficit és akkor következik az erkölcsi kisiklás. A jelen esetnek két elsőrendű hőse a Hollandibiztosítótársaság két gyakornoka. Az egyik Biró Géza, akiről az ügyészi vádirat megállapítja, hogy nyolcvan korona fizetés mellett a nők barátja volt, azonkívül az éjjeli kávéházak minden költséges passziói iránt nagy hajlandóságot mutatott és ott olyan társaságba keveredett, amely szintén csak ebben a levegőben érezte magát jól. Ama biztosítótársaságnak egyik tisztviselője, amelynek Biró a szolgálatában állott, egy harminczezer koronás csekket adott át neki, hogy azt a Kereskedelmi Bank belvárosi fiókjánál váltsa be. Ez nagyszerű alkalomnak látszott egy régi terv megvalósítására. Ugyanis barátja és hivatalnoktársa a nevezett biztosítótársaságnál, Mokos Géza, már régóta mondogatta neki, hogy nem érdemes olyan apró-cseprő, kisméretű visszaélésekkel bíbelődni, mint a minőkkel eddig csinálták az éjjeli életet. Hanem valami nagyot kellene cselekedni, olyant, amiért érdemes meg is szökni. íme, a pillanat elérkezett. Bitó és Mokos a csekk beváltása után eltűnt, és mert az a szolga, akit a csekk beváltásakor Biró valami ürügy alatt eltávolított, nyomban jelentést tett arról, hogy Bitó a pénz átvétele után nem mutatkozott, holott ő azért ment vele, hogy a pénz átvételénél ott legyen mellette, a társaság azonnal értesítette a rendőrséget, amely igen bölcs emberismerettel nyomban reábukkant a szökés körülményeire. A rendőrség ismervén ezt az embertípust, azonnal sejtette, hogy az eltűnés nem omnibuszon történhetett. És mert a léghajó kormányozhatósága még mindig a jövő problémája, tehát a középen kereste az igazságot. Az automobilt a gondviselés szinte predesztinálta ilyen fiatal urak részére. Ezért bejártak a rendőrök valamennyi budapesti automobil-garaget és már egy óra múlva megtudták, hogy két fiatal úr két leánynyal bérelt egy garageban egy automobilt és Bécs felé gravitáltak. De a soffőr, aki útközben valamit megsejthetett, az első pihenő stácziónál táviratilag jelezte, hogy Veszprémben töltik az éjszakát. A többi aztán gyorsan ment. A veszprémi rendőrséghez távirat ment és estére a turbókoló párokat már feltartóztatták. Az idill borzasztóan meg volt zavarva. A nyomozat kiderítette, hogy a két fiatal úr délben a pénz átvétele után gyorsan bevásárolt czipőt, útitáskát, ernyőt, ruhákat, turistabotokat, aztán Svájczba indultak a két hölgyyel együtt. E végből egy autót béreltek, amely hetven kilométeres sebességgel száguldott Székesfehérvár felé. Veszprémig eljutottak, ott a szállóban szobát béreltek és nem is sejtették, hogy a rendőrség távirata csakhamar utolérte őket. A pénzt, ezer korona hiánynyal megtalálták a fiatal uraknál és másnap reggel autó és kisasszonyok nélkül visszaszállították őket Budapestre. Egyelőre Svájczba, onnan Amerikába akartak utazni. De vádolta Bitót az ügyészség a sikkasztás