Az Ujság, 1912. május (10. évfolyam, 116-129. szám)
1912-05-16 / 116. szám
Csütörtök, 1912. május 16. AZ ÚJSÁG hogy a kölcsönt visszaadja ! Polónyi Géza pedig, akár hiszi Wekerle, akár nem, mégis az ő embere,, aki még csak a minapában is azt hangoztatta, hogy egyedül Wekerle Sándort tartja ez idő szerint a kormány és a kibontakozás vezetésére alkalmas egyéniségnek. i. — Polónyi Gézának egyetlen amiícziója az, — magyarázta egy másik politikai kiválóság — hogy mielőtt a politikai térről visszavonul, nyugalomba megy, valami nagy közelismeréssel találkozó munkát végezzen. Lehet, hogy éppen a mostani békeakcziót tekinti ilyennek. Éppen »Az Újság« írta, hogy a miniszterelnök Polónyit Justh Gyula ajánlatára kérette magához. Ennek oka vagy az, hogy Justh Gyula már nem tudott Lukács érveivel szemben megállni, vagy az, hogy a békekötést Polónyi közreműködése nélkül nem tartotta elég erősnek. Az is bizonyos, hogy Polónyi Géza a választójog dolgában elsősorban a nemzeti szupremácziát tartja szem előtt és csöppet se hajlik Justh Gyula szövetségeseihez, a szocziáldemokratákhoz. Polónyi eddig a választások tisztaságának biztosítását sürgette és alighanem most is ez lesz az első választójogi békefeltétele. . A mai megbeszélésen, úgy értesülünk, az új választójog és a véderőreform sorsának együttes biztosítása volt szőnyegén. Polónyi ezt pártközi megállapodás révén tervezi, amelyben részes volna a kormány és pártja, továbbá Kossuth Ferencz, Apponyi Alberti gróf, Zichy Aladár gróf, Andrássy Gyula gróf, Justh Gyula, Polónyi Géza és a parlamentnek még néhány tényezője. Polónyi, hír szerint, már legközelebb értekezni is fog ez iránt, elsősorban Kossuth Ferenczczel. A függetlenségi párt vezérkara, nem ismerhetvén be a fiaskót, ma azt hangoztatja, hogy a véderőreformot Lukács László pusztán azért tűzeti napirendre, hogy bebizonyítsa Bécsnek, hogy Justhék támogatása nélkül csakugyan nem boldogulhat. ■ . Polónyi, Lukács, Justh Ma délelőtt Lukács miniszterelnök tólonyi Gézával, a pártonkívüli függetlenségiek vezérével, Justh Gyula függetlenségi pártpolitikai tanácsadójával tárgyalt a parlamenti béke helyreállításának lehetőségeiről. Az egyezkedés során, még Khuen gróf miniszterelnöksége idejében fejtette ki Polónyi, éppen a mi füg getlenségi pártközi tudósítónk előtt, hogy ő voltaképpen egy ad hoc bizottságra ruháztatnná a békéltetést, amelybe a képviselőháznak olyan tizenkét tagját küldené ki, akit a köztudat is méltán tart komoly és mindenekfölött felelősséget ismerő politikusnak. Féltizenegytől háromnegyed egyig tartottma a megbeszélés a miniszterelnök Nagy János utczai lakásán. Polónyi ezután ezeket mondotta a várakozó újságíróknak : •T- Miután a miniszterelnök úrral való érintkezésünk egészen bizalmas természetű, a részletekről nem nyilatkozhatom. Az impresziszióra azonban az,, hogy a tárgyalást a miniszterelnök úr folytatni fogja, s hogy ő maga a legjobb akarattal van ebben az irányban. — Kikkel fogják folytatni a tárgyalást, csak Jnobékkal ? .... — Általában az ellenzéki pártokkal. — Igaz, hogy a kegyelmes urnák különkibontakozási terve valt, s most ezt ismertette meg a miiniszterelnökkel ? '■ '■■■■ •“ — Kérem, — felelte'Polónyi-nevetve — nekem mindig van ilyen tervem. — S a szombati ülés napirendjére, a kormány mégis kitüzeti a véderőreformot ? — Igen, a véderő napirendre kerül, de a 'béketárgyalást a miniszterelnök azért folytatni fogja. Ismétlem, ő a legjobb indulattal van ebben az irányban. . ... Polónyi ezután Justh Gyulához ment, akivel háromnegyed óráig tanácskozott. — A mai tárgyalás hozott-e létre valamit közeledést a miniszterelnök és a harczoló ellenzék között? — kérdezte a két politikust egy újságíró. Erre talán Polónyi illetékesebben tudna nyilatkozni, mint én — felelt Justh. — Lukács László is, én is kommünikét adtunk ki a mai tárgyalásról — mondotta most Polónyi. — A diskussziónk szigorúan bizalmas.. A miniszterelnök részéről azonban a legjobb szándékot látom. . — Mi lesz a függetlenségi párt álláspontja a véderőreformmal szemben ? — hangzott a másik kérdés. — úgy hallom, — felelte Justh — hétfőn napirendre tűzik a véderőt. Nos, hát mi a legnagyobb erővel folytatjuk a harcrot mindaddig, amíg ki nem vívjuk a választójogot. Polónyinnak e kijelentés kapcsán nem akadt mondanivalója, csak később, mikor Justh Gyulától távozott. Akkor egy újságíróval beszélgetve, így szólott : — .Öt óra hosszat tárgyaltam, ki vagyok merülve,bár jól bírom még. De nem hiába jártam. Önök tudják, mily nagy nehézségek voltak a megegyezés körül s bár nem vagyok optimista, valószínű, hogy béke lesz. A miniszterelnök is, én, is, annyira lekötöttük magunkat, hogy részletekről nem nyilatkozhatom. Mindenki tudja, hogy én csak pártközi konferenczia alapján gondolom megoldhatónak a helyzetet. Másképp nincs kibontakozás. Most is ez volt kiindulási pontom. A miniszterelnökkel való tárgyalásom során nagyon jelentős dolgok történtek, amelyekről informáltam Justh Gyulát. Csak egy kényelmetlen dolog van, az, hogy Lukács László köti magát a véderőreform tárgyalásához. És így be fog következni az a furcsa helyzet, hogy a Ház üléstermében a legnagyobb harcz folyik, odakint a folyosón pedig szép csöndben, barátságosan társalgunk a békéről. Lukács kommünikében jelenti ki, hogy az ellenzék jóindulatáról meg van győződve, én ugyanezt konstatálom a miniszterelnökről. Nos, hát akkor mi akadálya lehet a megoldásnak? — Justh Gyula tudtával értekeztem a miniszterelnök úrral, — mondotta Polónyi ezután tudósítónknak — de anélkül, hogy párttól, vagy pártcsoporttól bármiféle megbízatásom lett volna. A véderőreform, a katonai perrendtartás és az új választójogi reform sorsának biztosítását illetőleg egyaránt megvannak a magam propozíciói, amelyeket közöltem is a miniszterelnök úrral. — Kegyelmes uram is azon az alapon áll a választójog dolgában, amelyet Justhék hangoztatnak, hogy a kérdés megoldása a többség szétejtésével történjék ? — Az az alap, amelyen én állok — hangzott a felelet ■ — nem taktikai czélokat követ, hanem objektív után az ország békéjét akarja elérni. Pártközi kompromisszum az én tervem lényege, pártközi konferenczia, amelyben nincs majorizálás, hanem vagy megegyeznek közakarattal, vagy nem egyeznek meg sehogy sem. Soha olyan veszedelem nem fenyegette ezt az országot, mint most, mikor osztrákok, horvátok, nemzetiségiek, szociáldemokraták, mind ellene mozgósulnak, itt se választás, se más nem segíthet, csak sürgős megegyezés. Ra ogulin—kninl vasút. A horvát kormány hivatalos lapja — amint Zágrábból jelentik — ma a királyi biztos következő rendeletét teszi közzé: A ui. kir. kereskedelmi miniszter átirattal értesített engem, hogy a m. kir. államvasutaknak engedélyt adott, hogy Ogulintól Knin irányában a dalmát határig terjedő államvasúti vonal építésére, és hogy a pénzintézetek, amelyek e vasút kiépítését elvállalták, egyidejűleg felszóllíttattak, hogy haladéktalanul kezdjék meg e vasút építésének munkálatait. A királyi biztos az összes horvát hatóságokat felszólítja, hogy az illető konzorcziumnak ennek a Horvátországra és Szlavóniára rendkívül fontos vasútnak építésénél minden tekintetben kezére járjanak. A zágrábi Narodne Novine örömmel üdvözli a dolgot és azt fejtegeti, hogy e kérdésnek megoldása kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a magyar kormány Horvátország irányában valóban a legmesszebbmenő és leghathatósabb előzékenységre hajlandó. Horvátországérdekeit a mostani kivételes körülmények között is jóakarata figyelemmel kíséri. A vidék, Krassó-Szörény megye közgyűlése ma tudomásul vette a kormány megalakulásáról szóló leiratokat. »A kormányt üdvözli annak biztató reményében, hogy ki fogja vezetni az országot a parlamenti életnek arról a sivár teréről, amelyben közel egy éven át áldatlan viszonyok között az ország lakossága erkölcsi és anyagi érdekeinek mérhetetlen kárára, meddőségre volt kárhoztatva«. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul Khuen- Héderváry Károly gróf távozását a miniszterelnökségből. , A nagyenyedi munkapárt elnökéhez, Müller Jánoshoz. Lukács miniszterelnök meleghangú táviratot intézett, megköszönve a párt bizalmát, amelylyel újból képviselővé választották. Pártkörök. A nemzeti munkapárt elnöksége felkéri a munkapárt tagjait, hogy úgy a péntek este tartandó értekezleten, valamint a képviselőház szombati ülésén teljes számmal jelenjenek meg. A párttagok közt feltűnést keltett az az ellenzéki oldalról jött hír, hogy a véderővitát szombatról hétfőre halasztották, de úgy tudják, hogy ez az egyezkedés miatt történik. A pártkörben este az a hír is volt, hogy szombaton vagy hétfőn a honvédelmi miniszter beterjeszti az idei újonezokra vonatkozó törvényjavaslatot, amely, mint jeleztük, a véderőreform fölemelt létszámát kérné. Egyes lapok ma különféle híreszteléseket közölnek s a többi közt azt is, mintha a nemzeti munkapártban tegnap azt jósolgatták volna, hogy az obstrukció újból való megkezdése esetére a Justh-pártból egy tizennégy tagból álló csoport ki akarná le válni, továbbá hogy a Justhpárt a megegyezés feltételei között bizonyos személyek feláldozását követelte volna. A kormány félhivatalosa kijelenti, hogy ezek a híresztelések önkényes kombinácziók s nem a nemzeti munkapártból származnak. A pártkörben Lukács miniszterelnök hosszasan beszélgetett a miniszterekkel, majd Tisza István gróffal, nyilván azokról, amiket ma Polónyi Gézától hallott. A miniszterek közül Zichy János gróf, Beöthy László, Teleszky János, Székely Ferencz járt a klubban, ott volt továbbá Khuen-Héderváry Károly gróf volt miniszterelnök és Burián István báró volt közös pénzügyminiszter, Návay Lajos, a képviselőház elnöke és Bethlen Balázs gróf főispán, kijelentést tett a miniszterelnök-belügyminiszternek a megyéjében történt katasztrófáról. A Kossuth-pártkörben az est folyamán Kossuth Lajos Tivadart ünnepelték, majd valamennyien átvonultak vacsorára a Kovácsféle vendéglőbe. A vacsorán Kossuth Ferenc,, Kossuth Lajos Tivadar és Apponyi Albert gróf is résztvettek. A párt tagjai között azt a hírt kolportálták, hogy Justh Gyula nem Az asszony . Más szóval azt akarod, hogy megbocsássak neki ? A férj : Igen, azt akarom. Kérlek .... Az asszony: És tűrjem, hogy ismét a szemembe vigyorogjon ? A férj : Figyelmeztetni fogom, hogy "ezután komolyabban viselje magát. Az asszony is szellemes mutatványnak találjam, hogy a fogával emelgeti föl a székeket ? A férj : Ebből is láthatod, hogy milyen gyerek. Valami csekélységet elvégre talán én is kívánhatok tőled, — én tehát azt kívánom, hogy győzd le ellenszenvedet és tűrd el a fiút— az én kedvemért. Nem sok, amit kívánok, de ennyit tekintélyem, házam és reputáczióm érdekében okvetlen kívánnom kell. Az asszony: Jól van. (Hátat fordít neki.) Te vagy az erősebb. A férj . Csak nem haragszol. .. kedvesem . . . Az asszony: Hagyjuk ezt a dolgot! Úgy cselekszel, amint jónak látod. Ha azt kívánod, hogy nyájas legyek hozzá , az leszek. Ha azt akarod, hogy a nyakába boruljak , az is meglesz. Minden meglesz, amit csak parancsolni fogsz. Leszek a kedvedért, a te-kintélyedért, meg a reputácziódért —• a szeretője. Elég ennyi ? A férj : Jó, jó .. . Hiszen csak annyit kívánok, hogy ne nézd ki a fiút a házból. Az asszony: Dehogy nézem ! Meg fogom csókolni... A férj távozása után az asszony elmosolyodott a — Derék ember, — lehelte elégedetten — fogalma sincs róla, mily kedves butasággal ■játszsza karjaim közé azt a drága kamaszt. . . "