Az Ujság, 1912. május (10. évfolyam, 116-129. szám)

1912-05-16 / 116. szám

Csütörtök, 1912. május 16. AZ ÚJSÁG hogy a kölcsönt visszaadja ! Polónyi Géza pedig, akár hiszi Wekerle, akár nem, mégis az ő embere,, a­ki még csak a minapában is azt hangoztatta, hogy egyedül Wekerle Sándort tartja ez idő szerint a kormány és a kibontakozás vezetésére alkal­mas egyéniségnek. i. — Polónyi Gézának egy­etlen amiícziója az, — magyarázta egy másik politikai kiválóság — hogy mielőtt a politikai térről visszavonul, nyuga­lomba megy, valami nagy közelismeréssel találkozó munkát végezzen. Lehet, hogy éppen a mostani békeakcziót tekinti ilyennek. Éppen »Az Újság« írta­, hogy a miniszterelnök Polónyit Justh Gyula ajánlatára kérette magához. Ennek oka vagy az, hogy Justh Gyula már nem tudott Lukács érveivel szemben megállni, vagy az, hogy a békekötést Polónyi közreműködése nélkül nem tartotta elég erősnek. Az is bizonyos, hogy Polónyi Géza a vá­lasztójog dolgában elsősorban a nemzeti szupre­­mácziát tartja szem előtt és csöppet se hajlik Justh Gyula szövetségeseihez, a szocziáldemok­ra­­tákhoz. Polónyi eddig a választások tisztaságának biztosítását sürgette és alighanem most is ez lesz az első választójogi békefeltétele. . A mai megbeszélésen, úgy értesülünk, az új választójog és a véderőreform sorsának együttes biztosítása volt szőnyegén. Polónyi ezt pártközi megállapodás révén tervezi, a­melyben részes volna a kormány és pártja, továbbá Kossuth Ferencz, Apponyi Alberti gróf, Zichy Aladár gróf, Andrássy Gyula gróf, Justh Gyula, Polónyi Géza és a parlamentnek még néhány tényezője. Polónyi, hír szerint, már legközelebb értekezni is fog ez iránt, első­sorban Kossuth Ferenczczel. A függetlenségi párt vezérkara, nem is­merhetvén be a fiaskót, ma azt hangoztatja, hogy a véderőreformot Lukács László pusztán azért tűzeti napirendre, hogy bebizonyítsa­ Bécsnek, hogy Justhék támogatása nélkül csakugyan nem boldogulhat.­­ ■ . Polónyi, Lukács, Justh Ma délelőtt Lukács miniszterelnök t­ólonyi Gézával, a pártonkívüli függetlenségiek vezé­rével, Justh Gyula függetlenségi pártpolitikai tanácsadójával tárgyalt a parlamenti béke helyreállításának lehetőségeiről. Az egyezkedés során­, még Khuen gróf miniszterelnöksége­­ idejében fejtette ki Polónyi, éppen a mi füg­­ getlenségi pártközi tudósítónk előtt, hogy ő voltaképpen egy ad hoc bizottságra­ ruház­­tatnná a békéltetést, a­melybe a képviselőház­nak olyan tizenkét tagját küldené ki, a­kit a köztudat is méltán tart komoly és mindenek­­fölött felelősséget ismerő politikusnak. Féltizenegytől háromnegyed egyig tartott­­ma a­­ megbeszélés a miniszterelnök Nagy János­ utczai lakásán. Polónyi ezután ezeket mondotta a várakozó újságíróknak : •­­T- Miután a miniszterelnök úrral való érintkezésünk egészen bizalmas természetű, a részletekről­ nem nyilatkozhatom. Az impresz­­i­szióra azonban az,, hogy a tárgyalást a mi­niszterelnök úr folytatni fogja, s hogy ő maga a legjobb akarattal van ebben az irányban. — Kikkel fogják folytatni a tárgyalást, csak­­ Jnob­ékkal ? .... — Általában az ellenzéki pártokkal. — Igaz, hogy a kegyelmes urnák külön­­kibontakozási terve valt, s most ezt ismertette meg a m­iiniszterelnökkel ? '■ '■■■■ •“ — Kérem, — felelte'Polónyi-nevetve — nekem mindig van ilyen tervem.­­ — S a szombati ülés napirendjére, a kor­mány mégis kitüzeti a véderőreformot ? — Igen, a véderő napirendre kerül, de a 'béketárgyalást a miniszterelnök azért folytatni fogja. Ismétlem, ő a legjobb indulattal van eb­ben az irányban. . ... Polónyi ezután Justh Gyulához ment, a­kivel háromnegyed óráig tanácskozott. — A mai tárgyalás hozott-e létre valamit közeledést a­ miniszterelnök és a harczoló ellen­zék között? — kérdezte a két politikust egy újságíró. Erre talán Polónyi illetékesebben tudna nyilatkozni, mint én — felelt Justh. — Lukács László is, én is kommünikét adtunk ki a mai tárgyalásról — mondotta most Polónyi. — A diskussziónk szigorúan bizalmas.. A miniszterelnök részéről azonban a legjobb szándékot látom. . — Mi­­ lesz a függetlenségi párt állás­pontja a véderőreformmal szemben ? — hang­zott a másik kérdés. —­ úgy hallom, — felelte Justh — hétfőn napirendre tűzik a véderőt. Nos, hát mi a leg­­­­nagyobb erővel folytatjuk a harcrot mind­addig, a­míg ki nem vívjuk a választójogot. Polónyinnak e kijelentés kapcsán nem akadt mondanivalója, csak később, mikor­ Justh Gyulától távozott. Akkor egy újságíró­­val beszélgetve, így szólott : — .Öt­ óra hosszat tárgyaltam, ki vagyok merülve,­­bár jól bírom még. De nem hiába jár­tam. Önök tudják, mily nagy nehézségek­ voltak a megegyezés körül s bár nem vagyok optimista­, valószínű, hogy béke lesz. A miniszterelnök is, én, is, annyira lekötöttük magunkat, hogy részletekről nem nyilatkozhatom. Mindenki tudja, hogy én csak pártközi konferenczia alapján gondolom megold­hatónak a helyzetet. Másképp nincs kibontakozás. Most is ez volt kiindulási pontom. A miniszter­elnökkel való tárgyalásom során nagyon jelentős dolgok történtek, a­melyekről informáltam Justh Gyulát. Csak egy kényelmetlen dolog van, az, hogy Lukács László köti magát a véderőreform tárgya­­­lásához. És így be fog következni az a furcsa hely­zet, hogy a Ház üléstermében a legnagyobb harcz folyik, odakint a folyosón pedig szép csöndben, ba­rátságosan társalgunk a békéről. Lukács kommüni­kében jelenti ki, hogy az ellenzék jóindulatáról meg van győződve, én ugyanezt konstatálom a miniszterelnökről. Nos, hát akkor mi akadálya lehet a megoldásnak? — Justh Gyula tudtával értekeztem a miniszterelnök úrral, — mondotta Polónyi ezután tudósítónknak — de a­nélkül, hogy párttól, vagy pártcsoporttól bármiféle meg­bízatásom lett volna. A véderőreform, a ka­tonai perrendtartás és az új választójogi re­form­ sorsának biztosítását illetőleg egyaránt megvannak a magam propozíc­iói, a­melyeket közöltem is a miniszterelnök úrral. — Kegyelmes uram is azon az alapon áll a választójog dolgában, a­melyet Justhék hangoztatnak, hogy a kérdés megoldása a többség szétejtésével történjék ? — Az az alap, a­melyen én állok — hangzott a felelet ■ — nem taktikai czélokat követ, hanem objektív után az ország békéjét akarja elérni. Pártközi kompromisszum az én tervem lényege, pártközi konferenczia, a­mely­ben nincs majorizálás, hanem vagy megegyez­nek közakarattal, vagy nem egyeznek meg sehogy sem. Soha olyan veszedelem nem fe­nyegette ezt az országot, mint most, mikor osztrákok, horvátok, nemzetiségiek, szoc­iál­­demokraták, mind ellene mozgósulnak, itt se választás, se más nem segíthet, csak sürgős megegyezés. Ra ogulin—kninl vasút. A horvát kormány hivatalos lapja —­ a­mint Zágrábból jelentik — ma a királyi biztos következő rendeletét teszi közzé: A ui. kir. kereskedelmi miniszter átirattal értesített engem, hogy a m. kir. államvasutak­nak engedélyt adott, hogy Ogulintól Knin irá­nyában a dalmát határig terjedő állam­vasúti vonal építésére, és hogy a pénzintézetek, a­melyek e vasút kiépítését elvállalták, egyidejű­leg felszóllíttattak, hogy haladéktalanul kezdjék meg e vasút építésének munkálatait. A királyi biztos az összes horvát hatóságokat felszólítja, hogy az illető konzorcziumnak ennek a Horvát­országra és Szlavóniára rendkívül fontos vasút­nak építésénél minden tekintetben kezére jár­janak. A zágrábi Narodne Novine örömmel üd­vözli a dolgot és azt fejtegeti, hogy e kérdés­nek megoldása kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a magyar kormány Horvátország irá­nyában valóban a legmesszebbmenő és leg­­hathatósabb előzékenységre hajlandó. Horvát­ország­­érdekeit a mostani kivételes körül­mények között is jóakarata figyelemmel kíséri. A vidék, Krassó-Szörény megye közgyűlése ma tudo­másul vette a kormány megalakulásáról szóló le­iratokat. »A kormányt üdvözli annak biztató reményében, hogy ki fogja vezetni az országot a parlamenti életnek arról a sivár teréről, a­mely­ben közel egy éven át áldatlan viszonyok között az ország lakossága erkölcsi és anyagi érdekeinek mérhetetlen kárára, meddőségre volt kárhoztatva«. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul Khuen- Héderváry Károly gróf távozását a miniszter­elnökségből. , A nagyenyedi munkapárt elnökéhez, Müller Jánoshoz. Lukács miniszterelnök meleghangú táv­iratot intézett, megköszönve a párt bizalmát, a­­­melylyel újból képviselővé választották. Pártkörök. A nemzeti munkapárt elnöksége felkéri a munkapárt tagjait, hogy úgy a péntek este tartandó értekezleten, valamint a képviselőház szombati ülésén teljes számmal jelenjenek meg. A párttagok közt feltűnést keltett az az ellen­zéki oldalról jött hír, hogy a véderővitát szombatról hétfőre halasztották, de úgy tud­ják, hogy ez az egyezkedés miatt történik. A pártkör­ben este az a hír is volt, hogy szom­baton vagy hétfőn a honvédelmi miniszter beterjeszti az idei újonezokra vonatkozó tör­vényjavaslatot, a­mely, mint jeleztük, a véd­­­­erőreform fölemelt létszámát kérné. Egyes lapok ma különféle híreszteléseket közölnek s a többi közt azt is, mintha a nemzeti munka­pártban tegnap azt jósolgatták volna, hogy az obstrukc­ió újból való megkezdése esetére a Justh-pártból egy tizennégy tagból álló cso­port ki akarná le válni, továbbá hogy a Justh­­párt a megegyezés feltételei között bizonyos személyek feláldozását követelte volna. A kor­mány félhivatalosa kijelenti, hogy ezek a hí­resztelések önkényes kombinácziók s nem a nemzeti munkapártból származnak. A párt­körben Lukács miniszterelnök hosszasan be­szélgetett a miniszterekkel, majd Tisza István gróffal, nyilván azokról, a­miket ma Polónyi Gézától hallott. A miniszterek közül Zichy János gróf, Beöthy László, Teleszky János, Székely Ferencz járt a klubban, ott volt to­vábbá Khuen-Héderváry Károly gróf volt mi­niszterelnök és Burián István báró volt közös pénzügyminiszter, Návay Lajos, a képviselő­ház elnöke és Bethlen Balázs gróf főispán, ki­jelentést tett a miniszterelnök-belügyminisz­ternek a megyéjében történt katasztrófáról. A Kossuth-pártkörben az est folyamán Kossuth Lajos Tivadart ünnepelték, majd valamennyien átvonultak vacsorára a Kovács­féle vendéglőbe. A vacsorán Kossuth Ferenc­,, Kossuth Lajos Tivadar és Apponyi Albert gróf is résztvettek. A párt tagjai között azt a hírt kolportálták, hogy Justh Gyula nem­ Az asszony . Más szóval azt akarod, hogy megbocsássak neki ? A férj : Igen, azt akarom. Kérlek .... Az asszony: És tűrjem, hogy ismét a szemembe­ vigyorogjon ? A férj : Figyelmeztetni fogom, hogy "ezután komolyabban viselje magát. Az asszony i­­s szellemes mutatványnak találjam, hogy a fogával emelgeti föl a szé­keket ? A férj : Ebből is láthatod, hogy milyen gyerek. Valami csekélységet elvégre talán én­ is kívánhatok tőled, — én tehát azt kívánom,­ hogy győzd le ellenszenvedet és tűrd el a fiút­­— az én kedvemért. Nem sok, a­mit kívánok, de ennyit tekintélyem, házam és reputáczióm érdekében okvetlen kívánnom kell. Az asszony: Jól van. (Hátat fordít neki.) Te vagy az erősebb. A férj . Csak nem haragszol. .. ked­vesem . . . Az asszony: Hagyjuk ezt a dolgot! Úgy cselekszel, a­mint jónak látod. Ha a­zt kívá­nod,­­ hogy nyájas legyek hozzá , az leszek. Ha azt akarod, hogy a nyakába boruljak , az is meglesz. Minden meglesz, a­mit csak parancsolni fogsz. Leszek­ a kedvedért, a te-­­kintélyedért, meg a reputácziódért —• a sze­retője. Elég ennyi ? A férj : Jó, jó .. . Hiszen csak annyit kívánok, hogy ne nézd ki a fiút a házból. Az asszony: Dehogy nézem ! Meg fogom csókolni... A férj távozása után az asszony elmo­solyodott a­­ — Derék ember, — lehelte elégedetten — fogalma sincs róla, mily kedves butasággal ■játszsza karjaim közé azt a drága kamaszt. . . "

Next